Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-21 / 143. szám

É PEST MEGYE1 HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚNIUS 21., KEDD J3 Akkor jobb volt... Tisztelt Vödrös-csapat! Önök hirdetik a keresz­tény, nemzetiségi újságot, a Pest Megyei Hírlapot. Ez nem az, annyi mocskolódás és hazugság még egy újság­ban nem volt, mint amit az ön csapata ír! Ha nem változ­tatnak rajta, akkor jobb lesz, ha elküldik a csapatot! Egy újság még nem rakott annyi mocskot Horn Gyulá­ra, mint önök és a Demokrata Fórum, azért szavazott az or­szág az MSZP-re. Meg is ér­demli a tévé, rádió, hogy tisz­togatás legyen, az Antall is azt csinálta, mindenhová fóru- most ültetett. Ha most sem változik az újság tartalma, én le fogom mondani az újsá­got. Hiszen mindezek az új­ságírók kapták a kitüntetést, ezért voltak kormánypártiak. (...) Igenis a Kádár-korszakban jobb volt, mindenki tudott há­zat építeni, aki akart, most meg a fizetésből meg se tudunk élni. Én nem vagyok párttag, nem is voltam, nem gondoljuk, hogy 3,60 lesz a kenyér, de majd meglátjuk. Az Antall már a taxisblokád­kor elvesztette a nép bizalmát, mert ő nem intézkedett. (...) Hogy a Demokrata Fórum nem sokat költött a kampány­ra? Boross még levelet is írt ne­künk és még tollat is kaptunk, ez biztos pénzbe került. (...) Önök még a Göncz Árpá­dot és minden ellenzékit be­mocskoltak. Pálfy A Hétben diktatúrázott. Jobb lenne ki­dobni magukkal együtt. Úgy írnak, mintha az MSZP rob­bantott volna. (...) Krupicka J.-né Tápiószecső Egy meglepő döntés után Óvodánk (Vecsés, Toldy F. u.) vezetői állására négy év eltelté­vel pályázatot írt ki az önkor­mányzat. Két pályázatot kellett összevetni és így eldönteni, hogy ki legyen az, aki a követ­kező négy évben az óvodát ve­zeti. Jelenlegi vezetőnk pályá­zatát 6-12 arányban a képvise­lő-testület nem fogadta el. Az eredmény kihirdetése után leve­gő után kapkodtunk, nem akar­tuk elhinni. Másnap megkér­deztünk két képviselőt a válasz­tásról. Kértük, hogy mondják el, milyen érvekkel támasztot­ták alá az egyik, és milyen el­lenérvekkel vetették el a másik pályázatot. A két képviselő el­mondta, hogy a választás titkos volt, a képviselők „felelősség­gel” választottak. A tényeken változtatni már nem tudunk, de azért felháboro­dásunkat tudja meg mindenki, aki ezt a kis írást elolvassa. Pirisiné Varga Ágnes húsz éve vezeti ezt az óvodát. Pályá­zatát (ismerve a másikat is) az intézmény testületé egyhangú­an elfogadta. Észérvekkel, és nem az adott tanács-, -illetve képviselő-testület nyomására vezette az óvodát. Mindenkor a gyermekek érdekeit tartotta szem előtt. Munkaidejének szinte minden percét a gyerme­kek között töltötte. Kíváncsiak lennénk, hogy hány képviselő ismeri munkáját (egyáltalán tudják-e, hol van ez az óvo­da?), pedig a húsz több, mint a négy. Miért nem kérdezték meg azokat, akik vele dolgoz­nak? Aki járatos a vezetésben és van emberismerete, ráadásul még képviselő is, egy tollvonás­sal nem húzhatja át egy olyan ember munkáját, aki húsz éve a községben dolgozik, nem kis felelősséggel gyermekeket ne­HISTÓRIA A Torockó utcai Bethlen-villa titka A Pető—Kéri-per egyik iratából kiderült, hogy Pető Ivánék 1951. május 8-án a II., Torockó utca 8. félemelet 2-be köl­töztek. Kíváncsi ember lé­vén, felmentem busszal megnézni, és igen elcso­dálkoztam, hogy bérház helyett egy sárga, zöld zsa- lugáteres kis neobarokk kúriát találtam. A keríté­sen lévő helyrajzi számot mindenesetre leírtam: 11 510/26. Találtam az ut­cában idős asszonyokat, akik emlékeztek a kb. 20 évig ott lakó Pető család­ra, és arra, hogy ’57-ben mama, papa munkásőr ru­hában sétált ki a kastély­ból a 11 éves és 9 éves kis­fiúkkal: Ivánnal és.András­sal. Iván onnan járt a Mó­ricz Zsigmond Gimnázi­umba. Arra is kaptam in­formációt, hogy háború előtt „valami Bethlen gró­fé volt”. Megszereztem a telek­könyvi, iratokat, és azok igen érdekesen elkezdtek mesélni: A II. kér., Torockó utca 8. alatt 1921-ben agyagá- sási üzem volt. 1937-ben megvásárolta gróf Bethlen Istvánná született gróf Bethlen Margit, VIII., Es­terházy u. (Puskin u.) 25. sz. a. lakos — azaz a volt (1921—1931) miniszterel­nök felesége. Az 1882-ben született grófnő egyébként regény-, dráma­író és színikritikus volt. Kötelezettséget vállalt a „lejtszintbehozatalra és út- kiépítésre”, majd a ma is álló házat építtették rá. Ké­sőbbi birtoklapi bejegy­zés: Ház a Torockó u. 8. sz. alatt és kert, a Pasaré­ten. 1378 m2. Gr. Bethlen Istvánt ’45 tavaszán a Szovjetunióba hurcolták, s ott ’46-ban meg is halt. Gyermeke és unokái Nyugatra távoztak, feleségét később a Horto­Gróf Bethlen Istvánná To­rockó utcai kúriája Kiss Tamás felvétele bágyra telepítették ki. Bethlen 1988-ban megje­lent ’44-es emlékiratának előszavából tudható, hogy a Gestapo elől bujkált ’44 márciusa óta, németelle­nes politikája miatt, mivel Horthyt állandóan a kiug­rásra és angol kapcsolatok felvételére akarta rávenni. (Egyszer úgy volt, hogy Törökországba repül tár­gyalni az angolokkal, de nem kapott gépet.) Vidé­ken több helyen bujkált, és Somogy megyében, Széchenyi József vadász- házából üzent ’44. dec. 6-án a közeledő oroszok­nak, hogy tárgyalni szeret­ne velük. A végrendeletét és kéziratát megőrző Bol- za Ilona (vöröskeresztes főnővér és politikai össze­kötő) szerint előbb Kapos­várra vitték egy villába, ahol jó ellátást kapott. A történész Romsics Ignác szerint Pécsre is került. Azonnal, még december elején felkereste őt Vas Zoltán a Kommunista Párt részéről, és kapacitálta a velük való együttműködés­re, „finoman” célozva a gróf házi őrizetének, és az ő 1921-es letartóztatásá­nak hasonlóságára, de Bethlen semmiképpen nem volt hajlandó az együttműködésre. így a házi őrizetből Kistarcsa lett —- ahol tanúk szerint a többiekben ő tartotta a lel­ket —, majd a kiskőrösi és kunszentmártoni tábo­rok, és végül a szovjet bör­tön. Másfél év múlva: ha­lál. Érdekes információt kaptam Vas Zoltán özve­gyétől: a letartóztatottak vagyonát Pető László ÁVH-s nyomozótiszt, és későbbi nászúra, a volt mi­niszter: Sebes Sándor ke­zelték. Ekkor Vas Zoltán volt az elhagyott javak kormánybiztosa. Figyelemre méltó a Moszkvából tudósító Izbé- ki Gábor mostani jelenté­se is a MH-nak: Sztálin po­litikai szerepet szánt Beth­lennek, de az MKP veze­tői — tehát Vas, Rákosi, Gerő, Farkas — ellenez­ték ezt. — Szerintem fél­tek az egyéniségétől, tekin­télyétől, németellenes múltja miatti esetleges ve­zető szerepétől. S az 1944 decemberében már 70 éves, beteg politikusnak kétévi szenvedés után el kellett pusztulnia a Bu- tirszkaja Börtönben — ki tudja, hogyan... A villa ’51-ben üres volt, s beköltöztek Petőék. Az apát két hónap múlva a Külügyminisztériumba he­lyezték át az ÁVH-tól, és nemsokára a futárosztály vezetőhelyettese lett. Á mama az Élelmezésügyi Minisztérium személyzeti­se. A tulajdoni lap szerint a házat csak egy év múlva ál­lamosították a 4/1942. tvr. értelmében! A magasföld­szint 2-es számú, 152 nr-es, 3 szobás lakrészt kapták meg. A többi négy lakás: fszt. 1:3 szoba, 79 m2, fszt. 2:1 szoba, 49 m2, A Magyar Kommunista Párt 1945-ös juliálisa (bekari­kázva: Pető László) vei és közösséget formál. A döntését, bármi legyen is az, nyíltan vállalja, s ha kell, indo­kolja is. Az almák közül nem biztos, hogy az a finom, amelyi­ket fényesre törölték, lehet ab­ban még kukac is. Demokráciát akarunk? Csak nyíltan véleményt nyilvánító képviselőkre van szükségünk! -— Először is légy ember, s tu­domásul kell venned, hogy em­berek vesznek körül. Az elvei­det ne add fel, de a másikét is vedd ügyeimbe, és nyíltan állj ki az igazadért! — hallottam mindig tanítóimtól. A megválasztott pályázóról nem sokat tudunk. Vecsésen la­kik, közel húsz éve Budapest X. kerületében dolgozik. A ve- csési Toldy utcai óvodában dol­gozott, amíg képesítését meg­szerezte, tudását jobb anyagi feltételek reményében Kőbá­nyán kamatoztatta. Egy-egy al­kalommal járt nálunk különbö­ző kozmetikumok terjesztése miatt. Pályázatának elkészítése idején is felkeresett bennünket, beszélt vezetőnkkel és bemutat­kozott az óvoda dolgozóinak, így volt fogalmunk róla, hogy ki a másik pályázó. A képviselő-testület döntése után telefonon felkerestük, s kértük, jöjjön el óvodánkba. A kérésünktől elzárkózott, mond­ván, ő már szabadságon van, és majd kinevezése után tisztele­tét teszi. Az élet megy tovább, az em­ber a barátait megválaszthatja, de a kollégáit nem, főleg ha az általuk választott „demokrati­kus vezetés” a nyakába ülteti. Ha a demokrácia ismérveit pró­báljuk magunkévá tenni, válasz- szunk olyan képviselőket, akik döntéseiket nagy-nagy körülte­kintéssel hozzák, és azokat nyíl­tan vállalják az őket megválasz­tó állampolgárok előtt. Dobler Emőné óvónő Vecsés fszt. 3:1 szoba, 31 m2, mfszt. 1:2 szoba, 79 m\ Ta­valy egy lapnak nyilatkoz­va Császár László, Pető Iván titkára is megerősítet­te a Torockó utcai lakásuk­kal kapcsolatos adatokat. 1970-ben jött egy új tör­vény: kisebb házakat visz- szaadtak a tulajdonosok­nak. A Bethlen-villa 1971. októberében társasház lett, a benne lakó 5 család tulaj­dona! Az ő részükön (4/10 résztulajdonosok lettek) BM-jelzálog, 138 ezer Ft munkáltatói kölcsön van bejegyezve. Két év múlva eladták és elköltöztek. Va­lószínűleg ekkor kaptak a 26 és 24 éves fiúk is külön lakást. A szülők a IJ., Spá­hi u. 10-be költöztek 1973. márciusában. Vajon a kárpótlással kap­csolatban adott-e be valaki kérvényt a Bethlen család­ból a villára? Bethlen Istvánék igen jó­ban voltak Horthy ékkai. Va­lószínűleg megfordult ott a kormányzó is. Azok a falak sokféle egyenruhát láttak. Tengema- gyit, számysegédit, táborno­kit, koronaőrit, de láttak díszmagyart és zsakettet is. Majd ÁVH-s őrnagyit, munkásőrit, továbbá fekete bőrkabátot, pisztolytáskát, bakancsot... Tempora mutantur —; Változnak az idők. Kéri Edit Nemesi felkelés a török ellen 1662 végén a bécsi udvar megkezdte a hadsereg leszerelését, annyira biztosak voltak a békében. Zrínyi Miklós ugyan fáradhatatlanul próbáit ütő­képes hadat felállítani, érveit nem hallgatták meg, sőt, ahol lehetett, gáncsolták erőfeszítéseit. Mikor 1663 elején a török elindult, az országban és Bécsben is páni rémület kelt. A császárváros­ban májusban tartottak haditanácsot, ezen dön­töttek az általános nemesi felkelés meghirdetésé­ről. Pest vármegye 1663. június 21-én Füleken tar­tott gyűlést, melyen „Bejelentették a török háborút s kihirdették az általános nemesi felkelést. A megye hódoltsági területei ügyében, ahol a veszély a legna­gyobb, a megye a nádortól kér felvilágosítást s ez ügyben követet küld hozzá”. A felkelés meghirdeté­se ekkor már elkésett, a török június végére Bu­dára ért és júliusban Esztergomnál átkelve a Du­nán Érsekújvár felé indult Az országban — és a megyében — teljes volt a zűrzavar. A parancs szerint a vármegye felkelőinek Nyitra alatt kellett volna gyülekezniük, ám — egy későbbi bejegyzés szerint — „A megye nem képes felkelni”. Az 1663-as nemesi felkelés kudarcát a kor kutatója, Perjés Géza a következőben foglalta össze: „...a felkelőiknek éppen akkor kellett elhagyni otthonai­kat, amikor az ellenség már közelben volt, s emberi­leg érthető, hogy mindenki elsősorban saját család­ja és vagyona védelmére gondolt, és elmaradt, vagy csak késve jelent meg a felkelésben”. Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom