Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-20 / 142. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JÚNIUS 20., HÉTFŐ Csontváry emlékezete Hetvenöt éve, 1919. június 20-án halt meg Csontváry Kosztka Tivadar, a magyar és az egyetemes művészet egyik legnagyobb, de sokáig legvitatottabb alakja, akinek elismerést az 1958-as brüsszeli világkiállításon aratott sikere hozta meg. Csontváry Iglón gyógyszerész, amikor huszonhét évesen, 1880-ban ellenállhatatlan hívást érez a valóság fölötti erő hatását sugárzó természet megfestésére. Tizennégy éven át járja a különböző akadémiákat, és végzi állhatatosan természeti stúdiumait, hogy a témával adekvát formanyelvet kialakítsa. Első jelentős műve a Vihar a Hortobágyon megfestése után, 1903-ban Kairóba és Libanonba utazik, hogy fellelje azt a „nagy motívumot”, amely külső és belső méreteivel lenyűgözi a szemlélőt, s amely kozmikus érzéseket kelt. Kairóban dolgozva talál rá a „színek világításbeli fokozatainak törvényére”, és kezdi festeni „napút képeit”: a merész színekre felbontott „napfénytől” besugárzott alkotásokat. Egyre inkább víziók ezek a mágikus erejű képek, amelyekben tökéletes harmónia, kifejező vonalvezetés és ösz- szefoglaló egyszerűsítés érvényesül. Az athéni, a jeru- zsálemi, a nápolyi úton már a pálya csúcsára érkezett festő alkotja műremekeit: a Magányos cérdust, a Mária kútja Názáretben-t, a Taor- minai görög színház romjait... Csontváry kiállításai, köztük az 1908-as párizsi és budapesti bemutatkozás nem hozta meg a várt sikert. Megbomlott elmével, mellő- zötten és magányosan hal meg 1919-ben. Gerlóczy Gedeon építészmérnöké az érdem, hogy még ugyanebben az évben megvásárolta, és Csontváry „felfedezéséig” megóvta a páratlan műveket a megsemmisüléstől. (veszelszky) Sinka István ébresztése A néplélek ismerője A negyedszázada elhunyt nagy magyar költőklasszikust, Sinka Istvánt ébresztették az emlékezők, művésztársak és a költői életmű mélta- tói pénteken délután — mint erről lapunkban előzetesen hírt adtunk — az MDF Bem téri székházában. Sinka Istvánt, a „fekete bojtárt”, aki életében annyi méltánytalan kiátkozást, mel- lőztetést szenvedett el, a rokonlelkű, konzseniális írótárs, Veres Péter, sírjánál így búcsúztatta: találkozunk a magyar nép szívében. Sinka István életútja példa a kiállásra — mondotta emlékbeszédében Ágh István költő, mely óva int a félrebe- szélőktől, azoktól, akik évtizedeken át mákonnyal kábították a magyar nép érzéseit. Hegedűs Lóránt püspök, a síp igézetében élő nagy református magyar embert méltatta. Költészetét Amos próféta könyvével állította párhuzamba. „A végtelen sivatagi vándor” népballadákban, lírai vallomásokban, nagyszerű verseiben a népiélek örökkévaló bánatáról szólt, arról az elementáris ősélményről és azon túli ősbizalomról, melyről a finnek Kalevalája is regél. Faragó József, kolozsvári etnográfus a két nagy bihari legendamondót, Arany Jánost és Sinkát elemezve elmondta: Nagyszalonta szülöttei mind a ketten, a nép sugal- maira figyelmezők, annyi eltéréssel, hogy míg Arany balladáiban az erkölcsi és lelki, addig Sinka a társadalmi tragikumot verselte meg. r. b. a. A Karnyóné Zsámbékon Elmúlt korok mának szóló ítélete Aligha lehetne idálisabb környezetet találni a zsámbéki romtemplomnál nyáresti szabadtéri színházi előadásokra. A sötét éj hátteréből a reflektorfényben kirajzolódó idő csipkézte épület gyönyörű természetes díszletként magasodik a színpad fölé. A nézők, ha nem jut számukra hely a réten fölállított széksorokban, a fűre terített pokrócokról élvezhetik az előadást. így volt ez szombaton is Csokonai Vitéz Mihály: Özvegy Karnyóné című komédiájának előadásán, amelyet Ruszt József rendezésében vitt színre a Független Színpad. A szűnni nem akaró megalázó viszontagságok között élő Csokonai 26 évesen, 1799-ben írta a Karnyó- nét, amikor utolsó reménye is szertefoszlott. Szerelmét, Lillát máshoz adták férjhez, mialatt ő a nősüléshez szükséges biztos állás után kilincselt. A végzetes szerelmi csalódás tetézte múltbeli viszontagságok és a bizonytalan jövő miatt élete legnyomorúságosabb korszakát élte. Mégis a Karnyóné Csokonai legvidámabb írása. Vaskos bohózat ez a darab a poétának poklot jelentő együgyű és álságos korról és az epéssége céltáblájául szolgáló szerelemről. A kelekótya fiával élő csúnya és gazdag özvegy Karnyóné szerelmi epekedésében és a házasság reményében két fiatalembert halmoz el ajándékokkal szatócsboltja jövedelméből. Li- pitlotty nemesnek álmodja magát, és ehhez igazítja kardot nyelt viselkedését és öltözetét: egy félig magyar, félig német huszáregyenruhás Liptopn a francia divat Boris szerelmének elnyeré- rab végén, akik feltámaszt- sén fáradozik. A józan pa- ják a dráma szereplőit, raszti észjárású Lázár deák Mégsem a korszak darab- hiába óvja gazdasszonyát a jainál szokásos happy end költekezéstől, mely minden ez. Egy tönkrement bolt vár vagyonát felemészti. Végül a szerelmet soha nem isme- mindkét „udvarló” leleple- rő Kamyóékra. S kilátásta- ződik. Miután a csalódott lan élet a két pénzsóvár ud- szereplők végre egymás sze- varlóra. A művelt, felvilágo- mébe vághatják véleményű- sült Csokonai ítélete ez koket (és az író véleményét), ráról, melyben nem akad Karnyóné öngyilkos lesz, két tiszta érzésű vagy érté- Lipitlotty lelövi Liptopnt, kés ember, akit a darab vé- majd kilátástalan sorsa mi- gén boldoggá tehetne, att magával is végez. A ha- Minden korban hat ez a lottaktól borított szobába darab, mert témája korta- toppan be Karnyó, akinek lan. Ezt aknázta ki Ruszt Jótévesen keltették halálhírét, zsef rendező, amikor sza- Két jó tündér érkezik a da- bad teret engedett a színészek improvizációinak. Ezen improvizációk, tetézve az ötletes és látványos színrevitellel, kellemes nyári élménnyel gazdagították a közönséget. Noha a gyakori és sokszori goromba szexuális célozgatások, sőt egyértelmű utalások és megjegyzések hátrányára voltak humornak, nyelvezetnek egyaránt. A szívesen és bővérűén komédiázó színész csapatból kiemelkedett a Kamyónét alakító Kaszás Géza. Telitalálat volt szerepeltetése, amelynek lehetőségeit nagyszerűen kiaknázta. Both András Lázár deák szerepében ízesen népi figurát keltett életre, üdítően kedves színfoltot jelentett Csajtay Csaba a kelekótya Samuka szerepében. • (d. v. s.) megtestesítője a vidéki porfészek csodálkozó lakói előtt, de nem egyéb silány és provinciális divatmajomnál. A két fajankó Kamyó- né közeli halálában bízva a házassággal is kokettál, de közben a csinos szolgáló, Óriásvázák címen nyílt meg szombaton Torna László keramikus iparművész ősi technikával készült nagyméretű alkotásainak kiállítása a zsámbéki művelődési házban Erdősi Ágnes felvétele Művelődési segítségkérés Szabadkáról Kapaszkodó a megmaradáshoz Jászóiak a túrái juniálison Galga menti népi alkotók kiállítása A túrái Bartók Béla Művelődési Házban tegnap délelőtt hirdették ki a Galga menti népművészeti napokhoz kapcsolódó hagyományőrző pályázat eredményét, s a résztvevők a legsikerültebb alkotásokból rendezett kiállítást is megtekinthették a színházteremben. Az elsősorban az alsó Galga vidéket megmozgató pályázat tapasztalatait Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója, a megyei közgyűlés tanácsnoka összegezte, majd Tóth István, Túra polgármestere adta át a jutalmakat. A zsűri az első díjakat a gal- gahévízi Péli Ferencné hímzőasszonynak és a kar- tali Mészárosáé Varjú Angyalkának ítélte, aki aratási koszorút, bethlehemet és falusi életképet készített szalmából és csuhé- ból. Második lett Szilágyi Gáborné és Bozó György- né, mindketten túrái hímzőasszonyok. A művelődési ház díjait a szakemberek döntése alapján a helybeli Sára Jánosné, Tóth Péterné és Mácsai Istvánná kapták, valamennyien hímzéseikkel pályáztak. Nagy tetszést aratott a pályamunkák mellett a 16 éves bugaci középiskolás Fekete Csaba makettje is, amit a túrái kastélyról készített. Kár, hogy az Ybl Miklós tervezte épület az önkormányzat igyekezete ellenére is hosszú ideje az enyészeté. A népművészeti napok rendezvénysorozata este Galgamácsán folytatódott a Vankóné Dudás Juli-díj átadásával és a szentiváni tűzugrással. A túrái eredményhirdetés és kiállítás előjátéka volt a helyi juniálisnak, amit évek óta megrendeznek a piactéren a magyar szabadság napja alkalmából. De nem csak a szabadtéri színpad műsora szórakoztatta a közönséget az esti bálig, hanem az aranyérmes labdarúgócsapat játéka is a gyepen. A községnek szlovákiai vendégei is voltak, a festői szépségű Jászó polgár- mestere, Mészáros István, valamint képviselőtársai, akik egy tavalyi látogatást viszonozva a testvértelepülési együttműködés szálait szövögetik Túrán. Balázs Gusztáv Szabadon fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy két napig kilincselt Szabadka küldöttsége a magyarországi csúcsintézményekben, de ezúttal nem anyagi, pénzügyi támogatást kértek, hanem a Vajdaság, ezen belül Eszak-Bácska, illetve Szabadka művelődési életének az újrélesztéséhez szükséges hozzájárulás volt a témája Kasza József szabadkai polgármester által vezetett küldöttség megbeszélés-sorozatának. A delegáció utolsó, Demszky Gábor Budapest főpolgármesterével tartott megbeszélése után Kasza úr nyilatkozott lapunknak. — Egyértelmű tény, hogy a szerb hatalom csaknem teljesen megsemmisítette Vajdaság kulturális életét. Az anyagi természetű gondok mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy a mérnökök, orvosok, írók, újságírók, tehát a délvidéki magyarság értelmiségének jelentős része eltávozott. Inkább vállalják magyarságukat rosszabb körülmények között, mint az ottmaradot- tak, de — úgy látszik — nem hajlandók elfogadni, hogy szellemi életüket egy rezsim teljesen megnyomorítsa — mondta többek között Szabadka polgármestere. — Mi, akik ottmaradtunk, szeretnénk újjáéleszteni a vajdasági magyar művelődési életet s ehbez kértünk segítséget a külügyminisztériumban, Művelődési Minisztériumban, valamint Demszky Gábor főpolgármester úrtól. Hangsúlyozni szeretném, hogy tárgyaló- partnereink a legmesszebbmenő megértéssel fogadták kérésünket és a gondjainkhoz való hozzáállásuk is bíztató a számukra. Tudni kell azt is, hogy ezúttal nem a pénzről, a különféle anyagi jellegű segélyekről beszélgettünk, hanem elsősorban arról, miként lehetne megoldani magyarországi, legfőképpen budapesti színészek, zeneművészek, stb. vendégszereplését Szabadkán és a Délvidék többi, túlnyomórészt magyarlakta városában. Mi nem kertelünk, tehát nyíltan kimondtuk, hogy anyagi lehetőségeink rendkívül korlátozottak, s a rendelkezésünkre álló összegből aligha tudjuk megfelelően honorálni a magyarországi művészek produkcióit. Viszont a délvidéki magyarságnak rendkívül nagy szükége van rájuk, hiszen kapaszkodót jelentenének a szülőföldünkön való maradáshoz — hangoztatta Kasza József, Szabadka polgármestere. B. M.
