Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-20 / 142. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. JÚNIUS. 20., HÉTFŐ Tüntetés Ipolyságon Atomerőmű: nem! Funar már ásatná Ma döntenek a Mátyás-szoborról A szlovákiai Mohiban (Mo- hovcén) épülő atomerőmű befejezése és beindítása ellen szervezett tiltakozó demonstrációt szombaton a szlovákiai Ipolyságon (Sahy) az Ipolyunió Környezetvédelmi Szervezet és a Greenpeace szlovákiai irodája. A szlovák energetikai vállalat egy német és egy francia céggel közösen 1,6 milliárd márkás hitelt készül felvenni az EBRD-től a befejezéshez. A kölcsönről a környezetvédők információi szerint augusztusban dönt a bank. A banki döntés előtt a környezetvédők szeretnék minél szélesebb körben megismertetni álláspontjukat, ezért az atomerőmű környezetében számos demonstrációt szerveztek. Igyekeznek felvilágosítani az embereket többek között arról, hogy az energiafelhasználás csökkentésével szükségtelenné tehetők a további erőmű-építkezések. Aláírásokat is gyűjtenek, azt követelve, hogy a szlovák kormány vizsgálja felül energiapolitikáját. Ipolyságon néhány nap alatt több mint ezren írták alá az íveket. A téren szombaton zömmel fiatalok — szlovákok és magyarok — gyűltek össze, transzparenseiken az atomenergiát ellenző jelszavakkal. Valameny- nyien kis sárga matricát viseltek ruhájukon, közepén mosolygó nappal, rajta a felirat: Atomerőmű nem, köszönöm! A Georghe Funar polgár- mester vezette kolozsvári városháza már a következő napokban meg akarja kezdeni azokat az ásatásokat, melyeknek célja a római kori emlékek feltárása címén a főtér átalakítása szabadtéri múzeummá. Ugyanakkor a Mátyás-szobor főtalapzatának javítása címén a polgármester megpróbálja — egyelőre ideiglenesen — eltávolítani Fadrusz János világhírű és a romániai magyarság szemében jelképes érBírált baloldal A lengyel püspöki kar szombaton befejeződött konferenciája élesen foglalt állást az ország kormánya és a baloldali többségű parlament ellen. Véleményük szerint a posztkommunista erők szándékosan halogatják a Vatikánnal aláírt konkordátum ratifikálását. Élesen elítélték a szejmet, amely a büntetőtörvénykönyvnek az abortusz- szal kapcsolatos előírásai enyhítésével törvényesítette a meg nem születettek meggyilkolását” és a kormánykoalíciót, amely a súlyos társadalmi-gazdasági problémák megoldása helyett káros harcot kezdett a keresztény értékekkel. tékű alkotását a főtérről — közölte az RMDSZ megyei szervezetének elnöke szombaton. Molnos Lajos, aki egyben a városi tanács tagja, elmondta, hogy a polgár- mester a tanács mára ösz- szehívott rendkívüli ülése elé már konkrét tervet terjeszt. Ennek tervrajzát már kiosztották. A terv értelmében egyelőre hat nagy méretű kutatóárki ásást kezdenének meg a középkori magyar uralkodó szobra előtt és mögött, Kolozsvárott megalakult az RMDSZ Szövetségi Egyeztetőtanácsa szombaton. Az új testület elnökévé Csá- vossy Györgyöt, alelnökévé Szűcs Juditot választották. Az előbbi az EMGE, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke, az utóbbi a kolozsvári Brassai Gimnázium tanárnője, a Romániai Magyar Pedagógusz- szövetség Kolozs megyei elnöke. A testület tanácskozását megnyitva Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke rámutatott, hogy az a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyfajta felsőházának szerepét tölti majd be. Létrehozását a szövetilletve a Szent Mihály- templom másik oldalán a jelenlegi templomkertben, majd siker esetén keresztben felásnák az egész sétateret. Az RMDSZ szövetségi egyeztetőtanácsa, amely szombaton alakult meg. számos kiváló romániai magyar értelmiségi, kulturális, gazdasági, egyházi személyiség részvételével ünnepélyes állásfoglalásban emelte fel szavát a Mátyás-szobor ellen tervezett merénylettel szemben. ség tavaly januári kongresz- szusa irányozta elő. így a magyar érdekképviselet politikai tevékenységében közvetlenül részt nem vevő magyar egyházak, kulturális, szakmai és társadalmi szervezetek, egyletek, a civil társadalom képviselői, vezető értelmiségiek, társadalmi és közéleti személyiségek is hallatják hangjukat a erdélyi romániai magyarság sorskérdéseiben. Két állásfoglalást is elfogadtak a küldöttek. Az egyik: az országgyűlésben jelenleg megvitatott törvénynyel, a másik: a kolozsvári Mátyás-szobor elleni tervekkel foglalkozik. A nagyvilág hírei Rövidesen csúcstalálkozót tarthat Kim ír Szén észak- és Kim Jung Szám dél-koreai vezető. Carter, volt amerikai elnök szöuli sajtóértekezletén közölte, hogy Kim ír Szén minél hamarabb szeretne találkozni a dél-koreai államfővel. Carter Kimet idézte: A csúcstalálkozót bárhol, bármikor előfeltételek nélkül megrendezhetnék. 4k Elkészült az Oroszország és az Európai Unió közötti együttműködési megállapodás tervezete, így Borisz Jelcin elnök aláírhatja azt a görögországi Korfu szigetén jövő . pénteken kezdődő EU- csúcsértekezleten. Újabb észak-jemeni rakéták csapódtak be szombat hajnalban a déli szakadárok fővárosában, Adenben. A város kikötőnegyedében felrobbant rakéták négy ember életét oltották ki, s legalább ötöt megsebesítettek. ^Letartóztatták a tádzsik biztonsági erők alakulatai Garm térségében tisztogató hadműveletük során az iszlám fundamentalista ellenzék több mint ötven harcosát. Megalakult a Vajdasági Magyar Szövetség Zentán szombaton megalakult a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), amely a vajdasági magyar autonómiára, az érdekvédelmi tevékenységre, a politikai platformok kibontakoztatására, az anyaország és a szerb néppel való kapcsolatok bővítésére helyezi a hangsúlyt. Elnökké Csubela Ferencet választották meg. Az új elnök kijelentette, hogy a VMSZ nem a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) helyett és nem azzal szemben jött létre. A tanácskozáson mintegy 200-an vettek részt, többnyire a VMDK vezetését bíráló személyiségek. RMDSZ-egyeztetótanács alakult Ki lesz az úr a Balkánon? Az elmúlt három évben gyakran olvashattunk arról, hogy a délszláv háborúban a szerb hadsereg szinte mindent elsöprő katonai sikereket ért el, míg a horvátok, később pedig a boszniai müzülök (vagy: bosnyákok) egyik vereséget a másik után szenvedték el. Ennek következményeként Boszniában a szerbek az általuk a békeidőben ellenőrzött 42 százaléknyi területüket kereken 30 százalékkal „inegtoldották”. A genfi békéltető tárgyalások legutóbbi eredményeként nyilván csak az egész Bosznia 49 százalékára (vagy ennél is kisebb területre) tarthatnak igényt. Ez az eddigi végkifejlet, pontosabban a szerbek engedékenysége erősen meglepte a helyzetet csak felületesen ismerőket. Pedig a területrablók visszakozása eléggé logikus lépés, különösen ha szem előtt tartjuk az eddig csak formailag, a jövőt illetően pedig esetleg megerősödő horvát—bos- nyák konföderációt. Ennek a „társulásnak” igen komoly katonapolitikai vetülete van, hiszen a volt Jugoszlávia hadiüzemeinek túlnyomó többségét annak idején a hadászatilag nehezen elérhető boszniai hegyek között (és alatt) helyezték el. Párhuzamos hadikapacitások A szlovéniai villámháború, majd a horvátországi hódítás idején a boszniai szerbeket szinte kizárólag a volt Jugoszláv Néphadsereg raktáraiból fegyverezték fel. Ezenkívül — nyilvánvalóan számolva az újabb (boszniai) háború kirobbantásával — a meghatározóan szerb összetételű hadvezetés és a szerbiai politikai csúcs ösztönzésére és szervezésében a volt ország központi köztársaságában levő hadiüzemek jelentős részét igyekeztek áttelepíteni Szerbiába és Montenegróba. A teljes evakuálás azonban gyakorlatilag lehetetlen volt, tehát igen komoly hadikapacitások kerültek bosnyák, illetve horvát kézre. Ennek tudatában a szerbek igyekeztek saját köztársaságukban párhuzamos üzemeket létrehozni, ami sok tekintetben sikerrel is járt. Ennek ellenére az alakulófélben levő konföderáció olyan méretű katonai létesítményekkel és gyárakkal rendelkezik, amelyek (a nyugati és a muzulmán világ anyagi segédletével) könnyen a Balkán legerősebb katonai potenciáljává léptetheti elő a horvátokat és a bosnyá- kokat. A volt Jugoszlávia legnagyobb ágyúgyára például ma is Növi Trávnikban van, s éppen ezért volt logikus, hogy a konföderáció bejelentésekor a szerbek légiereje erőteljes támadást intézett a szóban forgó gyár ellen. Az már csak amolyan mellékes tény, hogy a bombázást végrehajtó négy gép közül a NATO F—16-osai hármat szinte gyakor- lórakétázási stílusban lelőttek. Az elmúlt hónapokban szinte naponta értesülhettünk Gorazsde ostromáról. Ez a látszólag jelentéktelen boszniai város igenis fontos mindkét fél számára, hiszen itt van a volt ország egyetlen gyutacsgyára. Termékei nélkül lehetetlen háborúzni. Zenicán páncélgyártásra, Szla- vónbrodban pedig tankösszeszerelésre alkalmas üzem van. Szarajevóban a horvátok és a bosnyákok kezére került az egykori UNISZ mamutcég teljes katonai gyártási dokumentációja. A nagyvállalatot annak idején úgy szervezték meg, hogy minden körülmény között teljesen függetlenül képes volt megfelelő fegyverzettel és hadianyaggal ellátni az esetleges honvédő háború részvevőit. És ez a gyár most a horvátoknak ter- mel(het)! Semmire sincs pénz Ezzel szemben a szerb oldalon hatalmas gondok vannak a hadigyárak üzemeltetésével. A nemzetközi gazdasági zárlat igenis megtette hatását, s elsősorban a katonai célokra gyártandó termékek hiányában mutatkozik meg. Annak ellenére, hogy Kis-Jugoszlávia még 1992-ben megkezdte hadiüzemeinek átszervezését, a még rendelkezésére álló, de világviszonylatban rendkívül elavult technológia, másrészt a behozatalból származott alkatrészek krónikus hiánya szinte megbénította a termelési vonalak túlnyomó többségét. Például a Sas vadászgépek gyártásáról már szó sem esik, arról nem is szólva, hogy kénytelenek voltak teljesen „elfektetni” az újabb projektumokat. Ennek okát nem csak az anyagi vonatkozásokban kell keresni. Ugyanis a távlattalanság miatt eddig több mint 200 000 szerbiai polgár, elsősorban a világ más részein is érvényesülni tudó szakember, közöttük nem kis számban katonai fejlesztőmérnök hagyta el az országot. A beavatottak szerint a jugoszláv katonaság még a MÍG 21-es vadászgépek nagyjavítását sem képes elvégezni. Hiányzik hozzá az alkatrész és a szaktudás. Pedig annak idején Nova Goricából a Vajdaságban levő Pancsovára szállították a szükséges felszerelés legnagyobb részét, sőt új kifutópályát is építettek. A mostari Szoko repülőgépgyár világhírű mérnökeinek és mestereinek túlnyomó része otthon maradt, s helyettesítésüket napjainkig még nem tudta mergoldani a szerb- montenegrói hadvezetés és politikai csúcs. Ez a feladat csak akkor tekinthető igen nagynak, ha tudjuk, hogy az említett szakemberek nem kisebb világcégeknek is dolgoztak, mint például a Boeing, az Airbus és a Domie. A kragujeváci Crvena Zastava autógyár mellett működő hadiüzemek csak gyalogsági és köny- nyű-légvédelmi fegyverek gyártására vannak berendezkedve, a többi szerbiai gyár is jórészt hasonló kapacitással rendelkezik. Az egyik traktorgyárban nemrégen ugyan bemutatták az első saját készítésű harckocsit, de minőségében és tűzerejében meg sem közelíti az egykori Jugoszláviában készült harci eszközök szintjét. A több mint áldatlan gazdasági helyzetet jellemzi a jugoszláv katonaság vezérkarának nemrégen megjelent rövid közleménye is. E szerint pénz csak az ország védelmére és a katonai fizetésekre lesz. Szó sincs tehát fejlesztésekről, esetleg újabb kapacitások beindításáról. A kragujeváci hadiüzemek munkásainak legutóbbi sztrájkja keményen megcáfolta Szlobodán Milosevics azon ígéretét, hogy szükség esetén ezek a gyárak akár három váltásban is dolgozni fognak. Egy ilyen remény annál is inkább illuzórikus, ha tudatában vagyunk a munkások nyomorúságos anyagi helyzetével, a jóformán még a puszta létfenntartáshoz sem elegendő fizetésekkel, valamint azzal, hogy a szankciók mindössze két év alatt 70 százalékkal csökkentették a háború előtti ország gazdasági teljesítőképességét. S ez alól a hadiüzemek sem kivételek. Akinél a fegyver... Az elmondottakból nem nehéz megállapítani, hogy talán már a közeljövőben, a hozzáértők szerint öt éven belül, jelentősen meg- változ(hat)nak az erőviszonyok a Balkánon. A horvát—bosnyák konföderáció ellenőrzése alatt álló hadiüzemek sokkal nagyobb teljesítésre képesek, mint a Szerbiában és Montenegróban levő hasonló gyárak. Arról nem is szólva, hogy az utóbbi államszövetség csak az Isten tudja meddig lesz kénytelen vergődni a nemzetközi zárlat szorításában. Ezzel szemben a horvátok már most komoly haditechnikával, a bosnyákok pedig jelenleg több mint kétszázezer főt számláló, feltételesen szólva, pillanatok alatt harcba küldhető emberállománnyal rendelkeznek. A kettő ötvözete máris körvonalazhatja a délszláv és egyben a Balkán térség elkövetkező „urának” kilétét. Both Mihály
