Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-18 / 141. szám

l PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. JÚNIUS 18., SZOMBAT 9 Honvágyszívek A postagalamb messziről hazajön. Volt francia ga­lamb, ami Indokínából hazatalált. Sorolhatnám to­vább. Sokan megírták már a katonagalambok fron­ton való szolgálatát, és a többit. Igazából nem is a galambokról akarok írni, hanem ennek kapcsán az emberekről. Hogyan is tért haza a galamb? Nagyon sokféle elmélet látott már napvilágot, de az igazi öreg tenyésztők és versenyzők mosolyognak ezeken. Úgy vagyunk evvel, mint a vallással. Aki nem gyako­rolja, az ne gyártson elméleteket. Az ember, ugye, alapvetően vallásos. Kultikus dolgaik vannak az is­tentagadóknak is, sőt hitvallásaik a maguk nemé­ben. A vallásos jelenségek leírása és úgymond rend­szerezése nem ad végső magyarázatot a dolgok lé­nyegére. Nagyon sok mindennel így van az ember, aki a huszadik század reflektorának egyedül üdvözí­tő tudományos-technikai sugarába akart mindent befogni, csakhogy ez egy sugárkéve, kis területre és időlegesen világol, nem világítja be az eget és föl­dei. Visszatérve a postagalambra: tegyük fel, hogy a postagalambnak olyan jó a memóriája, hogy szállí­tás közben megjegyzi a fontosabb helyeket — de ev­vel még nem jöhet haza, mert ma már zárt gépko­csikban szállítják őket. Lehet, hogy van egy rejtett érzékszerve, amellyel méri a földforgást, találgat­ják, de ezt a szervet még nem találták meg. Külön­ben is, képzeljük el, hogy ismerjük századmilliméter­re a földforgást. Ez még nem jelenti azt, hogy centi­méterre hazatalálunk. A föld forog, galamb repül, és forgás, szélvihar, sok minden ellenére hazatalál fészkére. Tájékozódik a nap állásából... lehet, hogy ezt is megteszi, ha módja van rá, csakhogy szuroksö­tétben is hazatalál. A földmágnesesség erővonalait érzékelik, hiszen hatnak rájuk a nagy radarállomások meg a magas­feszültségek is... valószínű, gondolják, hogy az orr­dudorában van valami külön szerve. Csakhogy a leggyorsabb mai törzseknek már nincs is meg az a nagy orrdudoruk, amit a régiek hordtak a közel-keleti ősi fajták örökségeképpen. Hazajönnek. Tudós és diák széttárja karját, és el­mondjuk a sok mindenre használt közhelyet: ösz­tön! S mi az az ösztön? Amikor el akarják intézni a kérdést avval, hogy a vándormadarak ősi ösztöne buggyan ki belőlük, kérdezem én, ki magyarázta már meg azok ösztönét. A keresztyén ember is így van, állandóan hazafelé tart, mindig úton van, de út­közben is otthon érzi magát Isten gondviselő tenye­rén. Vallásos életünk, mint a postagalambverseny, viharok, sólymok, vadászok ezer veszélye közt kiful­ladásig végezzük szárnycsapásainkat, mint a posta­galambnak, szükségünk van táplálékra, tréningek­re, vannak rossz utak meg jók, szerencsés dolgok meg bukások. Nem mindegy a Nagy Versenyben, hogy milyen a „fészekállapotunk”, a családi, roko­ni környezet, biztos-e a helyünk a nagy dúcban, gyü­lekezetben, nemzetben. Hitünk, honvágyunk, küzde­ni akarásunk rendszeres, jó táplálékot kíván, imá­ra, énekre, Istennel és egymással való közösségre van szükségünk. A hit végső soron misztérium, a ki­jelentett dolgok a mieink és a mi fiainké, a titkok az Úréi. Titokzatos módon megérkezik a postagalamb, mint egyszer a 60-as hímem öt év után, ki tudja, mi mindenen kellett neki átvergődnie. Hazajött meghal­ni. Mi pedig a halálban is az életre megyünk haza. Igen. Egy más galamb se tudja ezt, mint a postaga­lamb. Őket az ember tenyésztette ki. Valamit hor­doznak az emberképből. Az ember meg hordozza az istenképet. Valahogy így kellene nézni egész élővilágunkat. Hörömpő Gergely református lelkész Diósjenő Molnár C. Pál festőművész centenáriumi emlékkiál­lítása az elmúlt héten nyílt meg a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeumban A lelkigyakorlatos ház mindennapjairól Csendes imádkozás Leányfalun Leányfalut nemcsak szép fekvéséért, csodás levegő­jéért, festői kilátásáért sze­retik a lakosok és a nyara­lók, hanem sok érdekes program, esemény színte­re is a község. Korábbi számainkban már írtunk többek között a leányfalui Vadkacsa Gyermek vízi­flotta Egyesületről, a refor­mátus szeretetotthonról a helyi nyugdíjasklub életé­ről is. A főút mentén elhe­lyezkedő modern, mégis vallásos épület az Emődy Attila építészmérnök által tervezett Szent Gellért Lel­kigyakorlatos Ház. A fala­kon belüli életről, a min­dennapok eseményeiről Hedemesi János, a lelki­gyakorlatos ház igazgató­ja számolt be: — Mióta és kinek a tu­lajdonában tevékenyked­nek a ház lakói? — Magyarországon csu­pán egyedül Leányfalun van ilyen lelkigyakorlatos ház. Az épület, illetve a te­lek eredetileg egy katoli­kus családé volt, majd a család kihalása után visz- szakerült az egyház tulaj­donába. Lékai László esz­tergomi érsek vetette fel a ház felépítésének gondola­tát, majd ennek eredmé­nyeként 1979-ben meg­kezdték az építkezést, és 1983-ban került sor az át­adására. Jelenleg a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar tulajdonát képezi és a magyar jezsuita renddel 1992-ben megegyeztünk abban, hogy öt éven ke­resztül vállaljuk a ház lel­ki vezetését. Felügyeleti joggal tulajdonképpen a püspöki kar gazdasági bi­zottsága rendelkezik. — Milyen pénzből, illet­ve támogatásokból készült el az intézmény? — A költségek kéthar­mad részét a nyugatnémet katolikus egyház fedezte, a többit állami pénzen, adományok útján, illetve papok pénzén szerezték meg. — Mi a rendeltetése az intézetnek, s mit rejt magá­ban a lelkigyakorlat? — Az épületben szép, a mai ízlésnek megfelelő szo­bák vannak, fürdőszobával, illemhelyiségekkel ellátva. Hozzánk, általunk vagy má­sok által szervezett csopor­tok érkeznek egymás után. Az elmúlt időszakban ná­lunk vendégeskedett töb­bek között a dalai láma, a magyar emigránsok egy csoportja, valamint a Nyu- gat-Európában élő magyar lelkészek is. Nemcsak egy­házi tagoknak, hanem vilá­giaknak is otthont adunk, egyben konferenciák színte­re is a ház. A legfőbb fel­adatunk azonban mindenek­előtt a lelkigyakorlatok le­bonyolítása. Falainkon be­lül a lelkigyakorlat magába foglalja a vallási képzést, az istenkapcsolat elmélyíté­sét. Ezenkívül előadások, közös imádkozás, illetve lelki számvetés, csendes hallgatás és elmélyülés is szerepet játszik mindenna­pi életünkben. Elmondha­tom, hogy többségében val­lásilag képzett emberek lá­togatnak el hozzánk. — Hogyan telik el egy napjuk? — Minden reggel 7 óra­kor szentmisét tartunk, majd 9—11 órakor előadá­sok vannak. A nap további részében közös imádkozá­sok, éneklések is teret kap­nak. Nemcsak a jezsuiták, hanem a ferencesek és egy­házmegyés papok is eljár­nak a lelkigyakorlatokra. — Milyen a kapcsolatuk a helyi plébániai hivatallal? — Teljesen függetlenül tevékenykedünk tőlük. Adódik azonban olyan alka­lom — mint például ez év január 18—25-ig a keresz­tények egységéért való ima­nyolcas esetében —, ami­kor átmegyünk a reformá­tus szeretetotthonba és kö­zösen imádkozunk. D. Cs. A leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házat Emődy Attila tervei alapján építették Szent Gellért vértanú szobra kilencvenéves Szent Gellért vértanú szobra csaknem hét méter magas Szent Gellért Csanádi püs­pök 1046. szeptember 26-án szenvedett vértanúha­lált Budán az azóta róla el­nevezett hegyen. Szent Ist­vánnal s Szent Imre herceg­gel egyidejűleg avatták szentté. Első magyar kirá­lyunk megbecsüléssel fo­gadta, s megbízta, legyen fi­ának, Imrének életre s erköl­csökre oktató mestere. Pest-Buda panorámájá­nak jól ismert művészi alko­tását, az Erzsébet híd budai hídfőjénél magasodó Szent Gellért-szobrot kilencven esztendeje avatták fel. A bronz emlékmű félkörala­kos, árkádos építmény köze­pén áll, építésze Francsek Imre. A szobrot magát Jan- csovits Gyula (1865— 1932) szobrász mintázta. Az agg püspököt papi ruhá­jában, mint hittérítőt ábrá­zolja, jobbjában keresztet emel az égnek, s bal kezét szívén tartván szónokol, s szent áhítattal tekint az ég felé. A püspök lábainál egy kőből faragott pogány ma­gyar vitéz tekint fel Gellért­re, arcán a megértés jelével. A mellékalakot Gárdos Ala­dár (1878—1944) szobrász mintázta. A Szent Gellért-szobor a Ferenc József által adomá­nyozott tíz szobor egyike. Százezer koronába került. A költségekhez Dessewffy Sándor Csanádi püspök is hozzájárult, s így a szobor elnyerhette a közel hétméte­res magasságát! A parkosí­tott hegyoldal további mun­kálatai még közel félmillió korona költséget jelentett a későbbi esztendőkre... (hozó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom