Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-14 / 137. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚNIUS 14., KEDD 5 1996-tól kínálati piac Szentendrén Két év múlva telefonboség (Folytatás az 1. oldalról) A Matáv fejlesztési szakemberei ezen a héten Dánszentmiklóson tárgyal­nak, mert az önkormány­zat által központnak fel­ajánlott tűzoltósági raktár helyett egy másik épületet kérnek. Abony, Ceglédbercel, Jászka rajé nő, Köröstetét- len, Törtei jelenleg még nem automatizált területe az ütemterv szerint június 30-ával kapcsolódott vol­na be a távolsági telefonhá­lózatba. Az átviteltechni­kai eszközöket szállító cég késlekedése miatt azonban itt csúszás várható, de a nyár folyamán mindenkép­pen átadják a helyi hálóza­tot. A Matáv legnagyobb Pest megyei fejlesztési te­rülete Szentendre és kör­nyéke. Itt korábban 16 tele­pülés és Szentendre kötött szerződést a távközlési vál­lalattal. Ennek megfelelő­en tavaly év végére Duna- bogdányban, Visegrádon, Tahitótfaluban és Szent­endrén elkészült a telefon- központ, viszont a többi helyen a Matáv felfüggesz­tette a fejlesztést az idő­közben kiírt koncessziós pályázat miatt. A vállalt, s elmaradt kötelezettséget a pályázat megnyerése után az idén a negyedik negyed­évben teljesítik. A kivitele­zési szerződések elkészül­tek, állnak az épületek a központok számára. Ez a lépés Budajenőt, Budaka­lászi, Csobánkát, Kisoro­szit, Leányfalut, Perbált, Piliscsabát, Pilisszentke- resztet, Dobogókőt, Pilis- vörösvárt, Pócsmegyert, Surányt, Pomázt, Szigetmo­nostort, Horányt és Tiny- nyét érinti. Jövőre tovább bővítik a kapacitást Buda- kalászon, 1995-ben adják át a hálózatot és központot Nagykovácsiban, Pilisszán­tón, Ürömön és Solymá­ron. Ez utóbbi településen addig átmenetileg egy ki­váltó konténert helyeznek el a központ ideiglenes bő­vítésére. Szentendrén és környé­kén 1996-tól lesz kínálati piac, erre az időre har­minckétezer vonalat építe­nek ki a területen. Száz la­kosra harmincöt fővonal esik majd, ami azt jelenti, hogy szinte minden lakás­ban bent lehet a telefon. Dévényi István elmond­ta: a lakossági belépési díj 12 ezer plusz a szerelési költség díjáról 30 ezer fo­rintra emelkedik, már eny- nyi belépési díjjal kötik az új szerződéseket. A jogi személyek 90 ezer forintot fizetnek egy telefonvona­lért. A megye másik négy pri­mer körzetében a Matáv fo­lyamatosan tárgyal a helyi társaságokkal a dolgozók foglalkoztatásáról, a va­gyon és a szolgáltatások zökkenőmentes átadásá­ról. Különleges helyzet ala­kult ki Monoron: az itt épült központ a városi ön- kormányzaté, mivel az sa­ját finanszírozásban ké­szült el. A Matáv még a koncessziós pályázat kiírá­sa előtt arra kötött megálla­podást a városi önkor­mányzattal, hogy amennyi­ben a kivitelezésnél betart­ják a technológiai utasítá­sokat, akkor az új objektu­mot a távközlési vállalat megveszi. Az építkezés azonban nem az egyezség szerint történt, amit a Ma­táv a szerződés megszegé­sének tekint, azaz nem vá­sárolja meg, s így nem is tárgyal erről a térségben szolgáltatási jogot nyert MCG Konzorciummal.- A Matáv egyébként há­rom saját körzetében össze­sen mintegy hatmilliárd fo­rintot költ a telefonhálózat fejlesztésére. (tóth) Akár város is lehetne A többség nem akar válni Véget érni látszik egy rég­óta folyó vita Gödön: úgy tűnik, hogy elerőtlenedik azok hangja a nagyközség­ben, akik szerint két részé­nek, Göd alsónak és Göd felsőnek önállósulnia kel­lene — mondta lapunknak Illyés Gizella alpolgármes­ter. Az „együtt vagy külön” (veled vagy nélküled?) kérdése 1971 óta, az ad­dig önálló Göd alsó és Göd felső hatalmi szóra, a lakosok megkérdezése nél­kül történt egyesítésének „történelmi” pillanatától él a településen, s osztja meg hol nagyon, hol ke­vésbé a lakosságot. Tavaly, év végén, né­hány Göd alsói lokálpatri­óta aláírásgyűjtésbe kez­dett, felmérendő, hányán gondolják úgy a település- részen, hogy önállósodnia kellene Göd felsőtől. Nos, a jelek szerint — a kér­dés, úgy tűnik, lekerül a napirendről — kevesen. A lakosok többsége belátta, hogy szép-szép az önálló­ság, de anyagi (és jogi) fel­tételek hiányában — s Göd esetében ez a helyzet — csak álom lehet. A szétválás mellett egyébként egy másik vari­áció is forgalomban van Gödön a település jövőjét illetően: sokan és egyre többen úgy vélik, el kelle­ne érni, hogy kisvárosi rangot kapjon. Lélekszá- mát, infrastrukturális ellá­tottságát tekintve eséllyel pályázhat rá. (ribáry) Az idegenforgalom húzóágazat lehet Megvalósításra váró expotervek Hazánk két leglátogatottabb térsége a főváros és a Balaton. A világkiállítás idején azonban különös sze­repet kaphat az agglomeráció, látnivalóival. A Termi­nálinformációs és Tanácsadó Iroda a közelmúltban elkészített egy javaslattervezetet, amelyben különbö­ző körzetekre osztották az ország azon területeit, amelyek másfél órás utazással felkereshetők. így számba vették Pest megye — s persze más megyékét is — nevezetességeit, adottságait, a lehetséges fejlesz­tés irányát. Mayer Antallal, a Ther- malinfor vezetőjével e terv­ről beszélgettünk. Az el­képzeléseik arra épülnek, hogy a világkiállítással, va­lamint az 1100 éves hon­alapítás rendezvényeivel összefüggésben miképpen növelhető, s használható ki a főváros környékének turisztikai vonzereje. — Magyarországnak szinte az az egyetlen lehe­tősége, hogy bekerüljön az európai piacra, ha az ide­genforgalmat a gazdaság húzóágazatává teszi — mondotta. — Az adottsá­gai igen kedvezőek, sok helyütt még érintetlen a természet, ahol lehetőség nyílik a lovas turizmus ki­alakítására éppúgy, mint a biotermesztésre. Ezzel pá­rosítható a természetgyó­gyászat, a termálvízfürdő, gyógykúra és így tovább. — A tervezetüknek mi­lyen Pest megyei vonatko­zásai vannak? — Bár a külföldieket nem érdeklik a megyehatá­rok — ezért lenne szükség egyébként a megyék össze­fogására ~t~—, az elképzelé­seink abból indulnak ki, hogy a fővárosi expo meg­tekintése után a környékre indulnak el a turisták. Eh­hez pedig kellenek a prog­ramjavaslatok, amelyek felsorolják, hol, mit tekint­hetnek meg. A másik szempont, hogy nem szük­ségszerű valamennyi ven­dégnek a fővárosban meg­szállnia. E feladatot átvál­lalhatja annak környéke, az ott lévő falvak, váro­sok. Különböző körzetek­re osztottuk a térséget. Az elsőbe tartozik a Pilisi Táj­védelmi Körzet, a leányfa­lui termálvíz, a visegrá­di—lepencei termálstrand. A másik a Zsámbéki-me- dence, ez szerintünk a fő­város nyugati kapuja. Itt is sok minden várja a látoga­tókat: a toki lovas túrák, a zsámbéki szombatok ren­dezvényei. A további kör­zetekbe Gödöllő, Vác tér­sége, Ráckeve, a Csepel- sziget, illetve Albertirsa, Monor tartozik. Mindenütt vannak olyan adottságok — műemlék templom, táj­védelmi körzet, vízpart, helyvidék —, amit ki lehet használni. — Történt már valami konkrét előrelépés a terv elkészülte után? — Tárgyaltunk a Fővá­rosi Idegenforgalmi Hiva­tal, a Pest Megyei Önkor­mányzat és különböző mi­nisztériumok képviselői­vel erről a Világkiállítási Programirodán. A me­gyék nyitottak voltak — néhány szomszédos me­gye is képviseltette magát —, az ötleteinket jónak ta­lálták. A helyzet az, hogy van egy keretterv, aminek az aprópénzre váltása még várat magára. Pedig véle­ményem szerint életre le­hetne ezt hívni, hiszen min­den részletet kidolgoztunk. Ugyanis a mi elképzelé­seink nem ellentétesek mindazon rendezvényter­vekkel, amelyek szervezé­se már megkezdődött a me­gyében. Mi „mankót” kíná­lunk az önkormányzatok­nak, hogy láttassuk értékei­ket. Azt tudjuk bemutatni — erre vannak szakembe­reink —, hogy mi iránt van kereslet, mi az, ami nincs külföldön, ezért na­gyobb az igény nálunk ez­zel kapcsolatban. Az hibás megközelítés, hogy abból induljunk ki, mi mit tudunk kínálni. A lényeg a kereslet, abból le­het következtetni, melyik térségbe kell irányítani a külföldi vendéget. Mert nem mindegy, hogy a láto­gató fiatal, vagy idősebb, mert más-más dolgot ke­res — az egyik a vidám szórakozást, a másik a csöndet. Mindezt befolyá­solja az idény, a szünidő, és így tovább. Erre fel tud­juk hívni a figyelmet, „helyzetbe” tudjuk hozni az adott térséget. Sok mindenről lehetne még beszélni: nem kellene idegenkednünk a bevásár­lóturizmustól, vagy attól, hogy ki kellene használ­nunk az autópályák mellet­ti lehetőségeket, a közsé­gek külföldi testvértelepü­lési kapcsolatait, fejleszte­ni kéne a falusi turizmust, a nyelvtanulást, -tanítást, vannak még teendők. Most úgy tűnik, kissé meg­torpant minden, gondolom a pénztelenség miatt. Vi­szont egyes ötletek megva­lósításához nem kell sok pénz — például a megyé­ben létrehozandó kempin­gekhez, amelyek az expo után a további fejlődés alapjai lehetnének —, csak el kéne kezdeni. A vi­lágkiállításra úgyis sokan jönnek majd, de nem mind­egy, felkészülünk-e erre, vagy sem. A tervek készek — sok munkával állítottuk össze —, most már csak lépni kellene. J. Sz. I. Iskolapénz Csőbe futottam. Egy fi­gyelmeztető táblát tudato­san nem vettem figyelem­be, szabálytalanul előz­tem. Pedig ha figyelek, látnom kellett volna a ki­térő sávon veszteglő yard­kocsit, a hozzá tartozó rendőrrel, vagy a szem­ből érkezők közúti ellenőr­zést jelző szolidaritás morzéit. A fiatal őrmester fö­löttébb udvarias, a vétsé­gem megállapítása kor­rekt és tényszerű. Nem ki­oktató, nem fölényes, s ta­lán pont ezért lehengerlő­én meggyőző. Ha andris- kodóan goromba, ha a leghalványabb jelét is adná a bugrisságnak, ak­kor bosszantana az inci­dens. így viszont megszep­penve állok a huszonéves legényke előtt, és szégyen­lem magamat. — Tudja ön, hány sú­lyos baleset történt már ezen a szakaszon? — kér­di enyhe szemrehányással. De mennyire, hogy tu­dom! Mi több, én magam is írtam már néhányszor az 51-es út taksonyi el­ágazásánál lezajlott tra-. gédiákról, megtoldva be­számolóimat bölcs intel­mekkel és magvas taná­csokkal. Erről persze mé­lyen hallgatok, csak ma­gamban meditálok a té­nyeken. Nevezetesen ar­ról, hogy én sem vagyok jobb a Deákné vászná­nál, azoknál az embertár­saimnál, akik vizet prédi­kálnak és bort isznak. Ez alkalommal megúsz­tam baj nélkül, mindösz- sze ezer forintom bánja a szabálytalan előzést. Ami­ből elvihéttem volna a családot hét végén a tóal- mási termálfürdőbe, ve­hettem volna 10 kiló ba­nánt vagy 10 tábla csoko­ládét a fiamnak. Persze még mindig jobb az ezer- forintos leckepénz, mint­ha felbátorodva a mosta­ni „sikeren”, legközelebb újra belevágok egy sza­bálytalan előzésbe, s fron­tálisan nekifutok a szem­bejövőnek. Csőbe futottam, sőt ku­darcot vallottam. Mert mi más, ha nem kudarc, ha az ember szembesülni kénytelen az önmaga fe­gyelmezetlenségével, amit másoknál mélyen elítél. Tanulság: ha vizet prédi­kálsz, maradj a víz mel­lett. Mellesleg ez nem csu­pán rám és a közlekedés­re, a politikában és köz­életben még inkább érvé­nyes. Mert ott nem csak a magunk bőrét visszük a vásárra. (matula) Turistákra várva? A Szentendréhez tartozó ízbég az utóbbi időben a szemét- lerakóhely ügyének kapcsán vált az újságok állandó témá­jává. Úgy tűnik, ez a gond immár megoldódni látszik. De van több olyan rész e településen, mellyel nem dicsekszik a város. Erről tanúskodik két felvételünk is, melyek közül a felső a Pilisi Állami Parkerdőgazdság természetvédelmi te­rületén található autóroncsokat, építkezésből visszama­radt törmelékeket ábrázolja, nem szólva arról, hogy meny­nyire szennyezi a környezetet és elcsúfítja a táj szépségét is. Az alsó kép az évek óta kihasználatlan, üresen álló ba­romfiüzemről készült. Miért ilyen elhanyagolt ez a kör­nyék? Erre is nagyobb figyelmet kellene szentelni, hogy ne legyen szégyenfoltja a Dunakanyar idegenforgalmi köz­pontjának Kép és szöveg: Dubniczky Csilla

Next

/
Oldalképek
Tartalom