Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-13 / 136. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚNIUS 13., HÉTFŐ 7 Az együttműködés arculcsapása lett volna Az albertirsai fürdoügy folytatódik Május 31-ei számunkban hírt adtunk arról, hogy az al­bertirsai önkormányzat legutóbbi ülésein (három na­pon belül) egyazon kérdésben két ellentétes döntés szü­letett. Akkor a történtek miatt felháborodott, a máso­dik döntés (a termálfürdő eladása) ellen tiltakozó ön- kormányzati képviselők egy része véleményének ad­tunk helyt. Ezúttal a másik oldal — az eladást támoga­tók — nézeteit adjuk közre, de mindenekelőtt helyreiga­zítjuk akkori tévedésünket, ugyanis, állításunkkal ellen­tétben, nem szerepel az eladásra szánt tételek között a helyi fafeldolgozó vállalat, és a község címerével kapcso­latban nem népszavazás, csupán közvélemény-kutatás történt. Az albertirsai önkormányzat épületében folyta­tott beszélgetés során bőven hallhattunk a fürdőügy előz­ményeiről, így többek között arról, hogy számos sikerte­len tárgyalást követően a képviselő-testület pályázatot írt ki a fürdő és környékére vonatkozó tanulmányterv elkészítésére. Öten adtak be pályázatot, és a testület a Mérték Stúdió pályázatát fogadta el. — A megkötött szerző­désben az önkormányzat vállalta, hogy amennyiben jelentkeznek befektetők és komollyá válik a tárgyalás, akkor a tisztesség határain belül mindent megtesz an­nak érdekében, hogy a be­fektetők ezzel az építészeti stúdióval terveztessék meg a megépítendő gyógyszál­lót, kempinget, üdülőfalut, lovardát, illetve más létesít­ményeket... A betéti társa­ság ezt megértve és elfogad­va a Mérték Stúdióval vette fel a kapcsolatot — mondta Kiss Tibor polgármester, majd hozzátette, hogy a be­téti társaság — teljes ne­vén: Lagunas Bt. — 1992. november 26-án jelent meg először a képviselő-testület előtt. Bejelentették, hogy szeretnének megvalósítani egy üdülőkomplexumot a fürdő környékén. Kérték — meg is kapták — a testület írásos nyilatkozatát, hogy az mindaddig nem tárgyal komolyan senkivel, amíg ők azt nem mondják, hogy nincs pénz. A megállapo­dás három hónapra szólt. 1993 februárjában lejárt a határidő, de a szükséges pénz nem jött össze. A tár­saság március 25-én ismét megjelent a testületi ülésen és bejelentette, hogy a für­dő körüli területen kívül ma­gát a fürdőt is meg kívánja vásárolni. Egyúttal közölte azt is, hogy a pénz megszer­zésére irányuló tárgyalások­tól nem álltak. A betéti társaság többet akar Kérdésünkre, hogy vajon miként fogadta a testület a fürdő megvételére vonatko­zó bejelentést, illetve felme- rült-e ennek az elfogadása vagy elutasítása, a polgár- mester azt felelte: „Ezen a testületi ülésen ilyen konk­rét határozat nem volt.” Horváth Dénes önkor­mányzati képviselő úgy vé­lekedett, hogy a fürdőt ap­portként vagy bérletként a leendő vállalkozásba bevin­ni azért sem lenne célszerű, mert az értéke — 175 millió forint — a beruházás össz­értékéhez — hozzávetőleg tizennégymilliárd forint — képest elenyésző, ezért eb­ből komolyabb haszonra nem lehetne szert tenni, ez­zel szemben a vállalkozás csődje esetén az önkor­mányzat tartósan károsodna. Mivel a fürdő eladását ki­fogásoló önkormányzati képviselők korábban úgy nyilatkoztak lapunknak, hogy nem kaptak megfelelő írásos előterjesztéseket, en­nek oka felől is kérdezős­ködtünk. — Tavaly március 25- től egészen ez év februárjá­ig tárgyalások nem voltak, csak telefonon történő érint­kezések... Ezekről szinte szó szerinti tájékoztatást kaptak a képviselők a testü­leti üléseken, minden egyes alkalommal — hangzott a polgármester válasza. Meg­erősítette, hogy a kisebbség­ben lévő képviselők által hangoztatott érv, miszerint a fürdő részben lakossági hozzájárulással épült, igaz. Viszont az elkészült rende­zési terv alapján a fürdő egész arculata, így a bejára­ti rész is teljesen megváltoz­na, és ezt a tervet a képvise­lők jóváhagyták. Hallhat­tuk, hogy 1994. március 22- én ismét megjelentek a befektetők azzal, hogy meg­van a szükséges pénz, és be­jelentették, hogy most már komolyan szeretnének tár­gyalni a testülettel az adás­vételről. (A polgármester és a helyettese korábban levél­ben arról tájékoztatta a be­fektetőket, hogy a szerző­déskötésről csakis a szüksé­ges bankfedezetek igazolá­sát követően kerülhet sor.) Azt is megtudtuk, hogy a fürdő eladásával kapcsolat­ban ez idő tájt nem született önkormányzati döntés. A polgármester szerint nem kellett a testületnek ebben döntenie, minthogy „nem volt ilyen helyzet”. Március 23- ra — másnapra — össze­hívták az eladandó földterü­let résztulajdonosait — ők kárpótlás révén szereztek tu­lajdont —, illetve az ügy­ben érintett jogi személye­ket, akik előtt a befektetők kifejtették azt, amit már elő­ző nap az önkormányzat ülésén is, nevezetesen, hogy nemcsak a fürdő és a környékén lévő önkormány­zati és jogi személyek tulaj­donában lévő föld kell ne­kik, hanem ennél lényege­sen nagyobb terület, mégpe­dig a négyes, a negyvenes, és a bicskei út által határolt háromszög is. — Mivel indokolták ezt az igényüket? — kérdeztük a polgármestert. — Azzal — felelte —, hogy itt a gyógyászati tevé­kenység mellett fel kell ve­tődjön a szórakozás lehető­sége is, mivel ide olyan gyó­gyulást keresők is jönnek, akik az egy-két órás keze­lést követően szeretnének kikapcsolódni. Ehhez szük­ség van a kulturált szórako­zást biztosító létesítmények­re. Többek között vidámpar­kot, golfpályát, „tropiká- nát", éttermet, uszodát kí­vánnak kialakítani. Nem tárgyaltak egymással Ez az újabb terület nyolc­vanhektáros, ami a termál­fürdő körüli területekkel együtt összesen százhúsz hektárra tehető — tudtuk meg a jelenlévőktől. Az em­lített összejövetelen a ma­gántulajdonosok döntő több­sége állítólag úgy nyilatko­zott, hogy hajlandó eladni a földjét, s azt is kijelentet­ték, hogy szeretnék, ha a földeket az önkormányzat vásárolná meg, majd ezt kö­vetően kerülnének azok a befektetők tulajdonába. Kiss Tibor szerint ez össze­függ egyrészt az érintett bank kívánságával — ugyanis egyetlen tulajdonos­sal kíván megállapodni —, másrészt a magántulajdono­sok érdekeivel, akik a kár­pótlás fejében kapott földek eladása esetén kötelesek len­nének jövedelemadót fizet­ni. Ha viszont az önkor­mányzat községrendezés cí­mén vásárolja meg a földe­ket, úgy a magánszemélyek mentesülnek az adó megfi­zetése alól. Megtudtuk to­vábbá, hogy az önkormány­zat közvetítőként működött közre, vagyis a magántulaj­donosok és a befektetők köz­vetlenül nem tárgyaltak egy­mással. A polgármester idézte egy idős, nyugdíjas vasutas véleményét, aki azt mondta, hogy az autós szak­mákban dolgozó unokái mi­att is jobb, ha eladja a föld­jét, s ezzel is hozzásegíti őket a helyi munkalehető­séghez. Március 24-én — az em­lített összejövetel másnap­ján — újabb önkormányzati ülést hívtak össze, amelyre idő hiányában nem készült írásos előterjesztés a képvi­selők számára. Ezzel kap­csolatos kérdésünkre vála­szolva a polgármester kije­lentette, hogy az önkor­mányzati törvény sürgős esetekben lehetővé teszi a testület számára, hogy ko­rábban nem tervezett napi­rendi pontokról is tárgyal­jon, amennyiben úgy dönt. — Egy ilyen régen húzó­dó, nagy horderejű ügyben miért nem lehetett néhány napot arra szánni, hogy írá­sos anyagokkal készítsék elő az önkormányzati ülést? Kiss Tibor válasza: — A testület dönthetett volna úgy, hogy most nem tárgya­lunk erről, de átérezve azt, hogy ez egy rendkívül fon­tos esemény lehet a község életében, és tulajdonképpen ezért dolgoztunk három és fél évig, és itt mindenki is­merte az eddig történteket, a testület úgy döntött, hogy tárgyaljunk a szóbani előter­jesztés alapján. — Nem érezte hivatali kö­telességének, hogy írásos előterjesztéssel segítse a döntést? — Annyira együttműköd­tünk három és fél éven ke­resztül, hogy én azt tartot­tam volna bűnnek, ha a be­fektetők jelentkezése után két nappal szóban nem tájé­koztatom a testületet. Ez lett volna a testülettel szem­beni negatív eljárás. Ami­kor én eddig is minden érte­sülést megosztottam a testü­lettel, most azt mondani, hogy itt voltak az esetleges beruházók, én majd leírom, hogy mit mondtak, kiküld­jük az anyagot, és összehí­vunk egy rendkívüli testüle­ti ülést: ez a három és fél év együttmunkálkodásának az arculcsapása lett volna. A polgármester vélemé­nyével a jelenlévők közül többen is egyetértettek. Kiss Tibor így folytatta: — A képviselő-testület a 34/94-es számú határozatá­ban — egyhangú döntést követően — kimondta, hogy eladja a fürdőt, a ven­dégházat és a kutakat azzal a megkötéssel, hogy az adásvételi szerződést alá­írás előtt a képviselő-testü­let elé kell hozni megtárgya­lásra. A bérletről nem szavaztak Thurmann Mária alpolgár­mester: — Az írásos előter­jesztéseknél többet jelentett az előszerződés elkészítése, mert ez volt az, ami lehető­vé tette a testület számára, hogy megismerjék a vállal­kozó álláspontját. Voltak a vállalkozók részéről bizo­nyos titkolózások, vagyis nem játszottak teljesen nyílt kártyákkal, azonban ezt az is indokolta, hogy üzleti ér­dekből nem lehet kiadni egyes információkat, de úgy érzem, hogy az előszerződés­be már sikerült beépíteni bi­zonyos garanciákat. Ha a be­téti társaság nem teljesíti a pénzügyi garanciákra vonat­kozó, az előszerződésbe fog­lalt kötelezettségeit július 15-ig, akkor az önkormány­zat nem írja alá az adásvéte­li szerződést. De a beruházá­si tervet is be kell mutatni az aláírás előtt. A jelenlévők elmondták, hogy a beruházó elképzelé­sei között hangsúlyozottan szerepel a kispénzű polgá­roknak is megfelelő kikap­csolódási lehetőségek bizto­sítása, tehát ők a területről nem szorulnának ki. Ezután esett szó arról a május 24-i, keddi rendkívüli önkormány­zati ülésről, amely a termál­fürdő eladásával kapcsolat­ban meglepő fordulatot ho­zott. A név szerinti szavazá­son a jelenlévő tizennyolc képviselőből tízen az eladás mellett, hatan ellene voksol­tak, ketten pedig tartózkod­tak. Ez azt jelentette, hogy az eladástól el kellett tekinte­ni, mivel nem jött össze a legalább tizenegy igenszava­zat (a testület húsztagú). Kiss Tibor: — Kijelentet­tem a testület előtt, részem­ről a fürdő és környéke Ugye lezárult. Én a magam jószán­tából többet ezt az ügyet a testület elé nem hozom. Az ülést követően a pol­gármestert otthonában fel­hívták a befektetők és állító­lag kérték, hogy vigye ismét a témát a testület elé. Kiss Tibor ez elől elzárkózott, vi­szont javasolta, hogy inkább a fürdő hosszú távú — leg­alább ötven évre szóló — bérbeadásáról tárgyaljanak. Másnap (szerdán) néhány képviselőnek szólt, hogy gondolkozzanak az esetle­ges bérbeadáson. A rá követ­kező napon (csütörtökön), a rendes önkormányzati ülé­sen napirend előtt jelezte, hogy beszélt a befektetőkkel és kérte a testületet, hogy az „egyebek” napirendi pont­ban vitassák meg a bérlet ügyét. A testület ezt tudomá­sul vette. Az első napirendet követően azonban az egyik képviselő, aki késve érke­zett, így feltehetően nem ér­tesült arról, milyen téma sze­repel az „egyebek” között, és aki két nappal azelőtt tar­tózkodott, bejelentette, hogy megváltoztatja korábbi dön­tését, és mégis támogatja a fürdő eladásának gondolatát. Kiss Tibor így emléke­zett arra, ami ezután tör­tént: — Javasoltam a testü­letnek, hogy előbb tárgyal­juk meg a bérletet. Ha azt mondja a testület, hogy igen, akkor tárgyaljuk meg utána ismételten az eladást a képviselő úr felvetése alapján, és a testület hoz­zon egy olyan döntést, amelyben utasít engem vagy az ideiglenes bizottsá­got, hogy a befektetőkkel menjen el a végsőkig a bér­leti szerződés kérdésében, és ha úgy látja a bizottság, hogy a bérleti szerződés semmiképpen sem megy, akkor kezdjen csak az adás­vételről tárgyalni. A hosszúra nyúlt beszél­getés végére — helyszűke miatt nem térhetünk ki min­den hozzászóló véleményé­re — annyi kiderült, hogy a bérletről végül is nem sza­vaztak, viszont néhány kép­viselő tiltakozása és kivonu­lása ellenére ismét szavaz­tak a fürdő eladásáról. Ez­úttal összejött a szükséges támogató szavazat, így a döntés nyomán határozat született, miszerint mégis el­adják a fürdőt a Lagunas Bt.-nek. Elhangzott, hogy az el­adással jobban járnak az al- bertiek, mert a bérbeadás olyan kötelezettségekkel jár, amelyek a tulajdonost terhelik, továbbá elhang­zott, hogy a nagyszabású fejlesztés a község lakói számára sok szempontból előnyös (munkaalkalom, infrastruktúra fejlesztése, szolgáltatásokba való be­kapcsolódás lehetősége stb.). Kinek van igaza, kinek őszinték s kinek hamisak a szándékai Albertirsán? E pillanatban sok kérdés még megválaszolatlan, azonban tény: a tiltakozók a törvé­nyesség védelmében a köz- társasági megbízott állásfog­lalását várják. Bánó Attila Tudomásunkra jutott, hogy az Albertirsai Híradónak — az önkormányzat helyi lapjának — ingyenes, 4000 példányban kiadott, a fürdőügynek szentelt különszá- mát a hét végén eljuttatták a község lakóihoz. Ezzel kapcsolatban tájékoztatást kértünk Roszík Mihály evangélikus lelkésztől, önkormányzati képviselőtől, a termálfürdő eladásának egyik ellenzőjétől. — Megkeresték-e önt a lap szerkesztői? — Egyáltalában nem, és senkit sem azok közül, akik tiltakoztak az újraszavazás körülményei ellen. — Kiknek a véleménye van benne? — Leközölték a helyi népszavazás beindítására tett népi kezdeményezés szövegét az aláírók nevével. Meg­szólaltatták Döbrössy esperes urat, a katolikus papot, aki azt mondta, hogy a község felemelkedéséhez szüksé­ges a fürdő és környékének fejlesztése. — Önnek más a véleménye? — Szó sincs róla, teljesen egyetértek vele. Miként az itt nyilatkozó rendőrparancsnokunkkal is, aki ugyan­csak üdvözli a kezdeményezést. A megkérdezettek lé­nyegében azt mondják, hogy a fürdő fejlesztésének az ügye segítheti a község felemelkedését. Mi is ezt mond­juk, de ellenezzük a termálkutak eladását és bizonyos módszerek alkalmazását. — Mi a legújabb fejlemény? — A polgármester úr hozzám küldte a Kurír munka­társait. Érdemben nem nyilatkoztam nekik, mert ezzel a lappal kapcsolatban nincsenek jó tapasztalataim.

Next

/
Oldalképek
Tartalom