Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-11 / 135. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 11., SZOMBAT A pápát felzaklatta a ruandai vérengzés II. János Pál pápa arra szó­lította fel a világ minden ka­tolikusát, hogy „imádkoz­zék Afrika földjének békéjé­ért és vállaljon teljes szoli­daritást Ruandával”. A pá­pai felhívás azt követően hangzott el, hogy csütörtö­kön megerősítést nyert a há­rom ruandai katolikus fő­pap és tíz másik egyházi személyiség meggyilkolásá­nak híre. Vincent Nsengiyimvát, Kigali érsekét, Thaddee Nsengiyumva püspököt, a ruandai püspöki kar elnökét és Joseph Ruzindát, Byum- ba érsekét tíz másik egyhá­zi személyiséggel együtt kedden a zendülők Ruandai Hazafias Hadseregének ép­pen azok a katonái ölték meg Kabgayban, akiket vé­delmükre rendeltek ki. A Ruandai Hazafias Hadsereg politikai vezetője szerint a négy gyilkos katona azért követte el tettét, mert a pa­pok között állítólag olyan személyek is voltak, akik korábban részt vettek csa­ládtagjaik lemészárlásában. II. János Pált rendkívül felzaklatta a ruandai papok meggyilkolásának híre. A pápa azonnal táviratot kül­dött az egész ruandai nép­nek és a püspöknek, amely­ben elítélte a gyilkosságot, s arra szólított fel mindenkit az afrikai országban, hogy te­gyenek meg mindent a meg­békélés érdekében. A törzsi háború kezdeté­től fogva a Vatikán kiegyen­súlyozott álláspontot foglalt el: mindkét felet arra kérte, felejtse el a gyűlöletet és a bosszúvágyat, legyen bátor­sága a megbocsátásra és a párbeszédre. Oroszország aláírja Az Egyesült Államoktól bi­zonyos fokig eltérő Oroszor­szág álláspontja a boszniai válság megoldására vonat­kozóan — jelentette ki teg­nap Borisz Jelcin elnök az­zal kapcsolatban, hogy az amerikai képviselőház ál­lást foglalt a boszniai fegy­verembargó feloldása mel­lett. Jelcin elmondta, hogy Bili Clinton elnökkel kész megvitatni a problémát. Megerősítette, hogy Orosz­ország mindenképpen aláír­ja a békepartnerséghez való csatlakozásra vonatkozó jegyzőkönyvet. * Észak-atlanti csúcs Isztambulban Tisztázzák a békepartnerség szerepét! Rekordszámú résztvevőt üd­vözölt tegnap Hikmet Cetin török külügyminiszter, mi­dőn Isztambulban megnyi­totta az Észak-atlanti Együttműködési Tanács he­tedik, külügyminiszteri szin­tű találkozóját. A NATO és a volt Varsói Szerződés or­szágait magában foglaló együttműködési tanács 38 tagállama mellett először vesz részt — a békepartner­ség aláírása nyomán, megfi­gyelőként — a semleges Finnország és Svédország, valamint az ÉAET-intézmé- nyéhez nem tartozó Szlové­nia is. Az együttműködési ta­Chebeleu szerint Traian Chebeleu román el­nöki szóvivő tegnapi sajtó- értekezletén ismét „bantusz- tanizálásnak” nevezte (a ko­rábban Dél-Afrikában az ős­honos lakosság számára lé­tesített elkülönített „ban- tusztánokra” utalva) az etni­kai vagy etnikai alapon megvalósuló autonómiát, amelyet, mint mondotta, az RMDSZ egyes vezetői és bizonyos magyarországi po­litikusok hirdetnek. nács az előzetes tervek sze­rint alapvetően két fő prob­lémakört tekint át: regioná­lis biztonságpolitikai kérdé­seket, így a boszniai, kara- bahi és a tadzsikisztáni helyzetet, valamint — egyes vélemények szerint minden bizonnyal — a bal­ti országok aggályait is az orosz csapatok vonakodva haladó kivonása miatt. A másik „kosárban” a már ko­rábban rögzített együttmű­ködési akciók állását, így mindenekelőtt a közös bé­kefenntartás előkészületeit értékelik majd< a miniszte­rek. Magyarország abban ér­Kormányzati programunk­ban az egyik kiemelt priori­tás a határon túli magyar­ság létfontosságú autonó­miatörekvéseinek támogatá­sa — írta Horn Gyula, az MSZP elnöke Markó Bélá­hoz, az RMDSZ elnökéhez intézett táviratában, amely­ben a szocialista párt tagsá­ga, vezető testületéi és a maga nevében köszönetét dekelt, hogy a békepartner­ség elvigyen bennünket a NATO-hoz és elvigyen bennünket a biztonsághoz — fejtette ki Jeszenszky Géza magyar külügymi­niszter az Égyüttműködési Tanács isztambuli ülésé­nek szünetében adott rövid nyilatkozatában. A magyar diplomácia ve­zetője egyúttal úgy vélte, a pénteki találkozó alapvető célja: annak tisztázása, hogy a NATO, a helsinki konferencia intézményei és az általuk kézben tartott folyamatok között a „béke­partnerség miként teljesít­heti a szerepét”. mond az MSZP választási sikere alkalmából küldött jó­kívánságokért. Horn Gyula hangsúlyozta: maga is remé­li, hogy hamarosan alkalom nyűik személyesen is meg­vitatni az RMDSZ és az MSZP hatékony együttmű­ködésének kérdéseit. A Rompres ismertette az RMDSZ-tájékoztatóban pub­likált táviratot. Kiemelt prioritás Távirat Markó Bélához A nagyvilág hírei ¥ A tokiói, a hongkon­gi, sőt, a New York-i tőzsdéket is megmozgat­ta az utóbbi napokban a legbefolyásosabb kí­nai politikus, Teng Hsziao-ping haláláról szóló híresztelés, a pe­kingi kormány külügyi szóvivőjének tegnapi nyilatkozata szerint azonban az agg vezető jó egészségnek örvend. A váltnál is súlyosabb vereséget szenvedett a Nagy-Britanniában kor­mányzó Konzervatív Párt öt, csütörtökön rendezett parlamenti pótválasztáson. * Az angolai kormány egyik vadászgépe 89 gyermek életét oltotta ki, amikor tévedésből egy vidéki iskolára do­bott le bombát — ismer­te be tegnap a luandai vezetés. ^Titkos találkozót tartott Husszein jordániai király és Jichak Rabin izraeli mi­niszterelnök a közelmúlt­ban Washingtonban, s ez alkalommal állapodtak meg a most folyó béketár­gyalások felújításáról — jelentette az egyik izraeli független tv-állomás. Lettország: kihajózott a flotta Az utolsó orosz hadihajó is elhagyta a lie- pajai kikötőt, Oroszország Kalinyingrád utáni második legnagyobb balti-tengeri haditengerészeti támaszpontját. Ezzel vég­legessé vált az orosz flotta kivonulása Lettországból. Oroszországnak a balti ál­lamok közül csak Észtországban maradt egy kisebb haditengerészeti egysége. A balti flotta parancsnoka, Anatolij Gavrilov ellentengernagy szerint az észt hatóságok elfogadhatatlan követelései akadályozzák az észtországi orosz csapat- kivonást. A „Sztrazs Baltyiki” című orosz nyelvű katonalap tegnapi számában meg­jelent interjújában a parancsnok Tallint vádolja a kivonulás lassításával, mivel az észt főváros kikötőjébe nem engedik be az orosz hadihajókat, ha nem húzzák fel rájuk az észt nemzeti zászlót is. Az orosz előírások ezt csak akkor teszik lehetővé, ha a fogadó ország hivatalos személyisé­gei érkeznek a hajóra. Orosz részről azt is elutasítják, hogy észt révkalauz vezesse a hajókat a tallini kikötőbe, mondván, hogy jól ismerik az öblöt, s vezető nélkül is el­igazodnak benne. Föld alatti atomrobbantás Kínában Kína tegnap föld alatti atomkísérletet hajtott végre — jelentette az Új Kína hír- ügynökség a kínai külügy­minisztérium közleményére hivatkozva. Az egymondatos kínai közlemény csupán a föld alatti robbantás tényét rögzí­tette, de részleteket nem kö­zölt. Kína 1993 októberé­ben hajtotta végre a legutób­bi kísérleti atomrobbantást a Lop Nor-i kísérleti tele­pen, egy 80-90 kilotonnás erejű szerkezettel. A mosta­ni robbantás erőssége nem ismert. A többi négy hagyomá­nyos atomhatalom 1991, il­letve 1992 óra moratóriu­mot hirdetett a kísérletekre és Pekinget is önkorlátozás­ra szólította fel. Kína azt hangoztatja, hogy katonai nukleáris programja tisztán védelmi jellegű, és a kísérletekre szüksége van lemaradása behozásához. Az újabb kí­nai atomrobbantást május­ra jelezték, de a kísérletet elhalasztották, nehogy az befolyásolja Clinton elnök döntését a legynagyobb ke­reskedelmi kedvezmény Kínának való meghosszab­bítása ügyében — vélik megfigyelők. EGY HÉT K icsit szomorkás a hangulatom és nemcsak má­ma, hanem napok óta. Úgy tűnik, kicsit belém szállt a boldogtalanság, kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek, kinek elvették a játékát. Hétfő óta nincs Pesti Hírlap. A tény önmagában még nem meglepő, hiszen az elmúlt években a kér­lelhetetlen piaci viszonyok miatt jó néhány újság megszűnt. Mégis szomorkás vagyok, olyan ez, mint amikor egy dohányos a trafikban értesül arról, hogy kedvenc cigarettáját már nem gyártják. A szocializ­musban előfordult ilyen és lám, lám!, most újra szo­cialista időket élünk. Még a legelvakultabb politológusok is elismerik, hogy a választásokon a voksok három irány mentén körvonalazódtak, a szocialista, a liberális és a kon­zervatív erők nagyjából egyforma arányt- képvisel­nek. Nem mondható ez el a parlamenti erőviszo­nyokról és természetesen a sajtóról. Még nem is ala­kult meg az új kormány, a sajtószabadság máris sú­lyosan csorbult a Pesti Hírlap kimúlásával. Pedig micsoda cirkusz volt négy éve a Magyar Nemzet privatizációja körül, aztán a főpolgármester márci­us idusán el a kezekkel a Magyar Hírlaptól felkiál­tással emlékezett a márciusi ifjakra, hogy az Egyen­legről ne is szóljunk. Most mi történt? Nagy-nagy a csend. A napilapok röviden ismertették a helyzetet, fizetésképtelenségről, hirdetések megszűnéséről be­Szoborsirató széltek, amelyek ilyen rövid idő alatt csődbe juttat­ták a lapot. Most nem volt lefasisztázás, ami eddig havonta legalább egyszer menetrendszerűen érke­zett, nem . vádolták elvakult kormánypártisággal, ami egy demokratikus országban, ugye, halálos bűn, csupán tudomásul vették, hogy nincs tovább. A dohányos, akarom mondani az újságolvasó pedig egy hete szegényebb, mert elvettek tőle valamit. Annyit azért Pesti Hírlap nélkül is tudunk, hogy meglepően szívélyesek a koalíciós tárgyalások. Nincs hatalmi gőg és pökhendiség, mosolygós és elégedett politikusok lépnek ki a tárgyalótermek­ből. Alig egy hónapja a szabad demokraták kam­pányfőnöke még azt mondta, hogy nem lesznek bokréta más kalapján, de azóta sok víz lefolyt a Du­nán. A kalap nagysága ugyan minden előzetes vára­kozást felülmúlt, ám a bokréta is elkezdte önálló életét. Először még fanyalgott egy kicsit, ha Horn igen, akkor ő nem. Békési még alátett, ha bokréta nem, akkor ő sem. Aztán amikor kiderült, hogy mi­lyen nagy lett -a kalap, azaz megvan az abszolút többség, a bokréta elkeseredett. A koalíció már nem kényszer, csak lehetőség. Suhogott egy kicsit a charta-ernyő, vitázott a küldöttgyűlés és megszüle­tett a legújabb változat. Eddig úgy tudtam, hogy a szavazók 54 százalékkal a szocialistákat emelték kormányzati pozícióba, most meg az a helyzet — napnál világosabb —■, hogy a választók 77 százalé­ka koalíciót akar. A kampányfőnök azért változtatta meg álláspontját, mert ez merőben új történelmi helyzet, a pártelnök pedig rájött arra, hogy a válasz­tások parlamenti következményeit nem lehet össze­téveszteni az emberek vágyaival. Szárnyakat adtak tehát vágyainknak (vagy vágyaiknak?). Remélem, hogy a közeljövőben hamarosan megtudhatjuk a ka­lap és a bokréta méreteit. A mennyiben idillikus a koalíciós tárgyalások hangulata, igencsak aggasztó dolgok történtek szomszédainknál. Csernobilban megint volt valami és a kisebb balesetről újfent csak pár napos késés­sel érkezett hír. Nem sikerült tető alá hozni a szlo­vák nyelvtörvény részét képező helységnévtáblák ügyét sem, míg Funar, a kincskereső a'Mátyás-szo­bor alatt kíván a Via Appia köveire bukkanni. Ezekhez képest gyerekjáték a részeg tizedes bé­csi kalandja. A tank, rövid ámokfutás után megszelí­dült, a Mátyás-szobor azonban, sajnos, még hábo- rog. Csakúgy, mint néhány ezer újságolvasó, akik­nek már nem jár az a lap. Székely Ádám

Next

/
Oldalképek
Tartalom