Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-13 / 111. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. MÁJUS 13., PENTEK Légy riporter — Veresegyházon A veresegyházi Fabriczius József Általános Iskola és a dolgozók gimnáziuma már hónapok óta készül, hogy méltóképpen megünnepelje a 200 éves gyerekmentés közben tűzhalált halt névadóját. Hozzájuk csatlakozott a helyi Demokrata Újság szerkesztősége, amikor Krenedits Sándor főszerkesztő ötlete,és javaslata alapján pályázatot hirdetett — Kovács Éva iskolaigazgató, Horváth Ferenc magyarszakos tanár és a krónikás közös zsűrizésével — egy Légy riporter pályázatot a felső tagozatosok számára. A díjakat az Utazók Klubja a katolikus egyházzal és a Demokrata Újsággal tűzte ki. Összesen 17 riport érkezett be (tudósítás egy se). A lányok jeleskedtek: riportot csak három diákfiú készített, a többit diáklányok, egyedül vagy kettesben... Első díjat nyert Tóth Judit 8. c osztályos tanuló, aki a cukrász olimpikont szólaltatta meg. — Jutalmul az Utazók Klubja 2 napos pozsonyi útját kapta. A község új állatorvosát szólaltatta meg Fehér Viktória és Illés Flóra a 7. a-ból, akik könyvutalványt nyertek. Takács Beáta a 8. c-ből a jövő sikeremberét, Farkas János szakácsot kérdezte ki, és harmadik helyezésül a Demokrata Újság könyvutalványát vehette át a Fabriczius-emlékünnep díjkiosztóján. Kecskés Ildikó és Sátori Anna a 8. a-ból a könyvesbolt vezetőjét, Anikó nénit faggatta, és szintén a Demokrata Újság megosztott könyvutalványdíját kapta negyedikként.. Könyvutalványt érdemelt: Szolga Beáta 8. c a könyvtár vezetőjét, Szikszai Judit a veresegyházi ref. templom orgonájának építéséről a kurátort kérdezte ki — ötödik, illetve hatodik díjazottként. Dicséretet kapott: Varga Ádám (8. a), Bagi Gabriella (5. a), Veress Anita és Szabó Anikó (8. a) és Pintér Tímea (8. a) Álljon itt néhány díjazott riport. (fazekas) A jövő sikerembere Látogatóban egy konyhaművésznél Amikor meghallottam, hogy riportert keresnek, első gondolatom az volt, az a riporter én leszek, és a legmegfelelőbb személynek a Farkas család egyik tagját választottam. Okét akkor ismertem meg, amikor édesanyám náluk dolgozott. Ehhez tudni kell, hogy a Húszai és Farkas családnak étterme van... — Mikor épült az étterem? — kérdeztem. — A nagymamám, Hajdi Józsefné alapította 21 éve. — Ide jártál iskolába? — Igen. — Milyen tanuló voltál? — Hű! Úgy hármas-négyes. — Szerettél iskolába járni, — Senki sem szeret iskolába járni, így én sem szerettem — válaszolta, és elmosolyodott. — Tanulmányaidat hol folytattad? — A vendéglátó-ipari szakmunkásiskolában. —- Miért pont ezt a szakmát választottad? — Mert ebben nőttem fel, és nagyon megtetszett. — A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy ennél a szakmánál kötöttél ki? — Számukra ez nem volt újság, és ezért mindenben segítettek. Én is úgy hiszem, hogy jól választottam — válaszolt Farkas János, és magabiztosan nézett rám a következő kérdésre várva. — Nehéz ennyi ember főnökének lenni? —Szerintem ez hozzáállás kérdése. — Vannak törzsvendégeitek is? — Szinte csak azok vannak. — Mi szerint választják ki az ételeket? — A vendégek szájíze és a mi lehetőségünket hangoljuk össze. — Van olyan étel, amit csak itt ehetnek az emberek? — Nem tudom... Biztosan, de talán a malacsült és a sonkatekercs. — Hány ételből választhatnak a vendégek? — Biztosan nem tudom, de... — felállt és egy étlap után nézett — ez egy szerény kínálat most. Úgy 30-40 étel közül. — Vannak idényjellegű ételeitek is? — Vannak. — Volt-e itt olyan ember, aki itt rekord mennyiségű ételt fogyasztott? — Mondjam a nevét? — Amikor ezt kérdezte, a szívverésem is leállt. —Igen — válaszoltam. — Molnár István, aki 4 adag malacsültet evett meg. Jómagam egy adagtól jóllakom... — Tartanak itt családi megemlékezéseket, esküvőket? — Persze. — Járnak ide külföldi vendégek is? — Igen, Nagyon sok német, angol és osztrák vendég. — Kinek jutott eszébe az „Édenkert Restaurant” név? — Én úgy tudom, édesanyám ügyvédje ajánlotta. — És mit jelent ez a név? — Az Édenkert gyümölcsei a legfinomabbak... — Ki dolgozik itt a legrégebb ideje? — A nagymamám. Takács Beáta 8. c Súlyán aranysapkában Riport egy „édes” emberrel da egyik cukrásza vagy. Kiskorodban is már cukrász akartál lenni? — Nem ez csak később jött. — Iskoláidat hol Végezted? — Pestre jártam vendéglátóipari szakmunkásképzőbe. — A családból mindenki cukrász? — Azt hiszem, apu kivételével^ mindenki. — Úgy tudom, több komoly díjad van. Hol szerezted ezeket? — Szereztem cukrászolimpiári 1 aranyat és 1 ezüstöt, világbajnokságon 1 ezüstérmet. Nemzetközi versenyeken pedig aranyakat, valamint egy Aranysapkadíjat. — Ilyen Aranysapka-díj Magyarországon összesen veled együtt 6 cukrásznak van. Miért és hol kaptad ezt? — Budapesten kaptam, az Országos Cukrászversenyen. Mind a 3 kategóriában aranyat szereztem, ezért kaptam. — Kik voltak a mestereid? — Elsősorban anyu. Pesten a Jégbüfében tanultam Szabó Pálnál, majd később Benke Lászlónál. — A szabadidőmben mivel foglalkozol? — Szoktam olvasni, kertészkedni. Szeretek cukrászkodni, motorozni. — Milyen versenyeken szándékozol legközelebb részt venni? — Legközelebb? Ősszel, Luxemburgban a világkupán. Tóth Judit 8. c Páciensei nem emlékeznek... Dr. Sebeszta László állatorvosnál Laci bácsival először akkor találkoztam, amikor a kutyám, Döme szopornyicabetegséget kapott. Amikor a riport készítéséről hallottunk, Flórával együtt úgy gondoltuk, vele kellene beszélgetnünk. Ebből a beszélgetésből a következő riport született. Azt hisszük, érdemes elolvasni. — Laci bácsi mi szeretett volna lenni kiskorában? — Felnőtt. — Milyen állatai voltak? — Tengerimalac, hörcsög. — Miért választotta ezt a pályát? — Mert az állat feltétel nélkül szereti az embert. Még akkor is, ha az rosszat akar neki. — Mikor kezdte a szakmáját? — 6—7 éve állatorvoskodom. — Szereti a családja az állatokat? — Hát igen! — Milyen állatokat gyógyít legszívesebben? — Kutyát... — Melyik „páciense” meggyógyítására emlékszik vissza legszívesebben? — Főleg azokra, „akik” rossz állapotban voltak, és újra sikerült meggyógyítani őket. — Volt-e már arra példa, hogy az állatorvosok lemondtak az állatról, és mégis felépült? — Persze! Melyik volt a legkülönösebb eset gyógyítása során? — Lenyelte a kutya az aláttett köveket, és ahogy ment, lehetett hallani a csörgést. Szerencsére ő is meggyógyult. — A családja hogyan viszonyul ehhez a foglalkozáshoz? — Vegyesen. — A gyógyításon kívül mivel szeret még foglalkozni? — Kerékpározással, hegymászással, barlangászának — Milyen eredményeket ért el ezekben a sportágakban? — 20 éve barlangászom, versenyen második és harmadik lett csapatunk. Mi tartjuk Magyarországon a mélységi rekordot: 1183 méter. — Az állattartással kapcsolatban milyen tanácsokat adna a gyerekeknek? — Az a legfontosabb, hogy szeresse az állatokat. A szeretet segíteni fog. Fehér Viktória és Illés Flóra (a 7. a-ból) Mint arról lapunkban hírt adunk: tegnap Vácott névadó ünnepségre került sor, a 204-es Számú Ipari Iskola a Király Endre Szakmunkásképző Iskola nevet vette föl. Ebből az alkalomból — többek között — az Alkotó Ifjúság pályázat eredményét is kihirdették: a Széchenyi-domborműpályázatot Roskó Róbert III. éves szakmunkástanuló, a rajzpályázatot Nagy Róbert (II. éves), a szakmaikategória-pályázatot Kliber Tamás (II. évf.), a ruhatervezői versenyt pedig Klucsán Andrea (II. évf.) nyerte. Képünk a pályázaton részt vevő munkák tárlatán készül Talum Attila felvétele Az „igazlátó nap”szellemében A Székely Mikó Kollégium diáklapjáról A virágzó erdélyi folyóiratirodalom oldalhajtásai a gimnáziumi diáklapok. A sepsiszentgyörgyi Háromszék szerkesztőségének műhelyében készül a Székely Mikó Kollégium diáklapja, Szellem címmel. Az újság legutóbbi számának „vezércikke” Czegő Csongor írása merész hangú számvetés — Quo vadis, Székely Mikó? címmel, melyben a szerző a régi „mikós-szellem” felélesztésének ígéretét kéri számon az igazgatóságtól. Az iskola vezetősége — tudjuk meg a cikk nyomán — a régi hagyományok felélesztése helyett olyan „irreális célok hajszolását kezdte el, mint az iskola ötvenes évekbeli kegyetlen, embertelen rendjének visszaállítása: hajcirkusz, rövidnadrág-betiltás, kapubotrány — ami azt jelenti, hogy az oktatás ideje alatt se ki, se be nem lehet közlekedni. Ezek az ifjak nem tapasztalhatták, hogy már az is nagy dolog az elmúlt évtizedek gyakorlatához képest, hogy van egy fórum ahol a diákok a többség véleményét közreadhatják, ahhoz képest, hogy generációk nőttek fél, nevelkedtek teljes „szilencium”-ban, a párbeszéd lehetősége nélkül, az ex cathedra megnyilvánulásokhoz, tetszik —- nem tetszik hozzáidomítva. A diákönkormányzat kialakulása arrafelé is újkeletű jelenség. Mégsem állítható,- hogy a panaszáraddal jellemzi a „mikósok” lapját. Van itt dobraverő pályázati hirdetés, színes úti beszámoló, s egy nagyon érdekes interjú Pál Tamás, magyarországi ifjúságkutató szociológussal az igazlátó nap technikájáról, Erdélyben meghonosítani könnyebb lesz a kissebbségi beszorítottság, egymásrautaltság miatt. Tanárszáj címmel, a hátsó oldalon feljegyzéseket olvashatunk, melyek a népszerű gyermekszáj analógiájára, tanári elszólásokat, nyelvi botladozásokat, mellébeszélést lepleznek le. Derűs tehát a hangvétel, s remélhetőleg az igazlátó nap technikájával, s a Székely Mikó párbeszédteremtő fóruma segítségével, a tanár—diák viszályok is feloldódnak. A sajnálatos erdélyi nemzetiségi viszályokkal egyetemben. (balázs) Harmincéves a Molnár Dixieland Harminc évvel ezelőtt alakult meg Szegeden Magyarország egyik legjelentősebb dzsessz-zenekara, a Molnár Dixieland. Már a hatvanas években sikerrel szerepeltek a salgótarjáni könnyűzenei fesztiválokon, amelyeken ezüst és arany diplomákat nyertek. Zenéjük rendszeresen hallható a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsoraiban. Európa szinte minden országában felléptek. Első önálló nagylemezük 1978-ban jelent meg, azóta további öt készült itthon és külföldön. Koncertjeikre világhírű szólisták fogadták el meghívásukat. Az országszerte ismert és népszerű együttes nagyszabású koncerttel ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját. Jubileumi fellépésüknek a Szegedi Nemzeti Színház adott otthont május 10-én. Az est vendégszólistája volt az Amerikai Egyesült Államokból érkező Joe Murányi és Bényei Tamás. Be szeretném mutatni ifj. Súlyán Pált. — Mikor és hol születtél? — 1967-ben születtem, Gödöllőn. — Mindig itt laktál Veresen? — Nem, Vácegresen is laktam. — Te a Súlyán cukrász-
