Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-27 / 122. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1994. MÁJUS 27., PÉNTEK 9 A magyar humor előfutára Válasszatok...! Fülembe csendül egy vers dallama... Akkor is veszélyben volt a haza! A költő' akkor is felszólított: Magatoknak kell választanotok! Most is itt az idő, válaszszatok! A Haza sorsa múlik rajtatok! Nincs kibúvó, hamis indok, tréfa! Vétkesek közt cinkos, aki néma! Nincs remény? Nem érdemes? Nem igaz! Neked is hallatnod kell a hangodat, Állást kell foglalnod itt, most, Neked! Valid meg, vagy tagadd meg a hitedet! Otthon ülni, csüggedni — árulás! Neked kell megmentened a hazát! Tudd: az ellenfél ott lesz a helyén, Neki már nem kell biztató költemény, Felvonul, szavaz és semmit sem hibáz És nem más, csak Te, Te leszel hibás, Ha elszabadul a félelem, a pokol, S akkor már késő, ha panaszkodol! Más válasszon Neked, vagy választasz Magad? Kapod, mit érdemelsz: jövendő sorsodat. Keszy Péter Budaörs Nem kerek évszám kapcsán, inkább humortalan életünk néma követelésére emlékezünk meg Beöthy Lászlóról, irodalomtörténeti jelentőségű humoristánkról, akinek végül is születésnapja van. Beöthy László munkássága túlnyomórészt az 1850-es évekre esik, tehát Jókaiéval párhuzamosan halad. Élményvilága is sok, szembeötlő hasonlóságot mutat Jókaiéval. O is Komárom szülötte, iskoláit — Jókaihoz hasonlóan — szülővárosában, Pozsonyban, Pápán, majd Kecskeméten végzi. Nevét elsősorban mint regényíróét emlegeti az irodalomtörténet-írás, holott novellái és humoreszkjei kiforrottabb alkotások, bár tagadhatatlan, hogy a magyar regény kialakulása terén is vannak érdemei. Jókaival ellentétben, ő nem annyira a nemesi, mint inkább a polgári élet megnyilvánulásait tűzi tollára. Nyilvánvaló tehetsége korántsem tudott kibontakozni: mindössze 31 (!) évet élt. Ennyi idő a legtöbb prózaírónál csak arra elegendő, hogy a zsengék megszülessenek, s egy-két részletben megcsillanjanak valódi erényei. Beöthy László 1826. május 1-jén született. A kollégium és a középiskola elvégzése után jogot végez Kecskeméten. Szülei akarata volt, hogy fiukból ügyvéd váljék, így, ennek az akaratnak engedve, Beöthy joggyakorlatot végez Komáromban. 1848-ban az Erdélyi Unió tárgyalásaira küldte ki őt a vármegye. A szabadságharc kitörésekor honvédnek állt, s végigharcolta a schwechati csatát is. A szabadságharc leverését Komáromban élte át, ahol mint hadbíró tevékenykedett. Ezt követően rövid ideig vándorszínész, majd végleg az írói pálya mellett dönt. Első humoreszkje 1845-ben jelent meg. Pesten telepedett lé, ahol hamarosan egész írói társaság verődött össze körülötte. „Testre szabott” szerep volt ez számára, hiszen látszólag könnyűvérű legény volt, amolyan Lisznyainak való korhely cimbora, akivel gyakorta mulatott együtt az ötvenes évek derekán. Mégis, sok volt benne a mélázásra, érzelmességre való hajlam. Az anekdotától — amely Móricz Zsigmond fellépéséig a magyar irodalom egyik fő alkotóeleme — ő jutott el elsőként az irodalmi értékű humoreszkig. Közel állt a német humoristákhoz, de stílusa sok tekintetben finomabb, de ami még ennél is fontosabb: szatírája sokkal átfogóbb. Előszeretettel él a szójátékkal, alkalmazni tudja a félreértésből fakadó iróniát, érzéke van a túlzásokra építő humorra, de kedveli a meghökkentő, badar hasonlatokat is, például az efféléket: „lábai vékonyabbak voltak az idétlen sikoltásnál”. Némely elbeszélésében feladja élcelődő stílusát, és szerepet juttat a jellemzésnek, a kömyezetleírásnak, emberi tulajdonságoknak. Bohéméi, kártyásai, kikapós menyecskéi minduntalan visszatérnek, de olykor eredeti magyar figurákra, hangoskodó táblabírákra, vaskalapos professzorokra, szűk beszédű, ellenállhatatlan logikájú parasztfiúkra is rátalálhatunk írásaiban (Telivér angol; Első szülött). Nem humoros elbeszélései (Komédia és tragédia; Ördög Róbert) legsikerültebb lapjait olyan zsánerek alkotják, amelyek Jókai olvasásáról vallanak, és erősen érvényesül bennük a francia romantika. Beöthy azonban francia mintaképeit követve sem elégszik meg a bűnügy, kaland és borzalom olyasfajta szélsőségeivel, amilyenekre a negyvenes évek íróinál — Kuthynál és Nagy Ignácnál — bukkanhatunk. A „Goldbach és comp. fűszerkereskedése” című regényében nagy lépést tesz meg előre azzal, hogy a kisvárosi üzletemberek, és egyáltalán a szereplők plasztikus megrajzolását kísérli meg. Realizmusa gyakran romantikába csap át. Beöthy László éles szemmel látott rá az élet fonák helyzeteire és az emberek gyarlóságára, amelyeket aztán a gúny tárgyává tett. Az ötvenes évek legnépszerűbb írójának tartották. Kibontakozó tehetsége, a fejlődőképessége arra enged következtetni, hogy Beöthy az élvonalbeli írókhoz is felzárkózhatott volna, ha nem éri őt utol korai halála. Halála után bátyja, Beöthy Zsigmond rendezte sajtó alá, s adta ki válogatott műveit. Emléktábláját — Kiss György szobrász alkotását — 1895. október 15-én leplezték le szülőházán, Komáromban. A mű leleplezésekor Jókai mondott emlékbeszédet. (Azt a házat, amelynek homlokzatán Beöthy László emléktáblája volt elhelyezve, a második világháború ideje alatt bombatalálat érte. Az emléktáblát azonban megmentette az ügyszeretet: néhány komáromi polgár kiemelte a romok alól, s Beöthy László domborműve ez idő szerint a komáromi református templom egyik oldalsó helyiségében vátja további sorsát...) Szemelvények Beöthy László írásaiból Sokszor elgondolám: mi okozza az erdők sötétét? A fák; és a világét? Magok az emberek. „ , __ (Ördög Robert) St. Pierre, francia publicista tervet adott be Fleury kardinálisnak, miképpen lehetne Európában általános és örökké tartó békét eszközölni. A kardinális meg volt elégedve a tervvel. Csak egy megjegyzése volt reá. Úgymond: — Hogy az európai örök béke foganatosíthassék, minden birodalom határára háromszázezer fegyveres ember és négyszáz ágyú rendeltessék... (1 Cholera csepp) Miért nem lett ön pappá? — kérdé Leó Allatiustól Sándor pápa. — Azért, hogy megházasodhassam, mikor akarok! — felelt rá. — S tehát miért nem házasodik meg ön? — Azért, hogy minden akadály nélkül pappá lehessek — lön rá a felelet. (1 cholera csepp) Egyetlen szerelmes fiam, Pista, itt az idő, hogy megházasodjál. Vedd feleségül Terkát; van hatvanezer forintja. —- Oh apám, hiszen két mankón jár! — Nem tesz semmit! Csak nem akarod őt botnak használni! — Oh apám, harminckét foggal áldá meg Isten az embereket, s neki nincs több mint nyolc! — Nem tesz semmit! Legalább ostoba tetteiden annál kevesebbet „rágódhatik”. — Oh apám, mindkét szemére vak! — Nem tesz semmit, legalább hibáidból annál kevesebbet „lát meg”. — De apám, mindkét fülére süket! — Ejnye mi a ménkű! Csak nem kívánod, hogy már egészen hiba nélküli legyen! (Humorisztikus naptár) TANÁR: Beszéljen Ön domine, a lélek halhatatlanságáról. TANÍTVÁNY: A lélek halha... halhatat... a lélek halhatatlansága... valóban 'a lélek... (elakad) TANAR: Elég, elég! Mi sem tudunk róla többet. (Humorisztikus naptár) — Hát te Peti, hogy vagy, mióta nem láttalak? — Hja, bizony rosszul. Megházasodtam. — Hisz az nagy boldogság... — Nem nagy boldogság biz’a, mert szerfelett rossz feleséget kaptam. — Az már baj! — Nem olyan nagy baj biz’a, minthogy szerfelett gazdag. — így hát szerencsés vagy! — Azt sem mondhatnám, mert a múlt hónapokban ezer birkám döglött meg. — Szegény Peti! De sajnállak! — Sohase sajnálj pajtás! A birkák bőrét eladtam, s egy kis házat vettem az árán. — Tehát veszett fejszének nyele került. Lám, mégiscsak szerencsés fiú vagy! — Dehogy vagyok. Az a házam is leégett. — No ez már aztán igazán malőr! — Azt sem mondhatnám, mert a házammal a feleségem is odaégett. (1 cholera csepp) Cúth János (Komárom, Szlovákia) Mit mondott volna? Nem szoktam a Népszavát olvasni, csak kormánypárti lapokat, mert úgy gondolom, hogy ezeknek több közük van a nép szavához és szabadságához, mint azoknak, amelyek már a szovjet megszállás alatti kommunista diktatúra idején is így nevezték magukat. Most mégis éljutott hozzám a Pest Megyei Hírlap jóvoltából egy Népszava-írás. Ebből egy kronológiai kérdés kapcsán (amelyben véletlenül nem is kedves napilapomnak volt igaza) megtudtam, hogy milyen érdekes és tanulságos véleményének adott hangot Kereszty András, a Népszabadság akkori felelős szerkesztője, az Új Magyarországnak küldött glosszájában. Az történt ugyanis akkor, hogy Szaniszló Ferenc, a Panoráma tudósítója a Népszabadsághoz (Kereszty Andráshoz) fordult, hogy adjon hírt — elsőként! — „a végveszélyben levő Kórógyról és Szentlászlóról”, mivel „Panoráma csak pénteken lesz”. Ezt a minden más szempont felett álló ügybuzgalmat Kereszty András azzal honorálta, hogy Szaniszló Ferenc Új Magyarország-beli interjújának egyik kijelentésére (a vajdasági „magyar újságokiiál csetnikek ülnek, akik eltúlzó riportoknak minősítik azt, amit ő látott”) a következőképpen reagált: „a beijedt ifjú riporter a lövészárokban ott is csetnikeket látott, ahol azok nincsenek”. Most már csak azt szeretném tudni, hogy vajon mit nyilatkozott volna a felelős szerkesztő úr a „Népszabadság jó kényelmes irodájában, ha a „beijedt ifjú riporter” történetesen otthagyta volna a fogát? Vagy akár csak megsebesül? (Mint ahogy ez már előfordult egynéhány újságíró esetében, aki Kereszty Andrással ellentétben odamerészkedett.) Talán azt, hogy „ha nincs annyira beijedve, akkor megúszta volna”? Vagy egyszerűen azt: „úgy kell neki, minek ment olyan helyre, ahol lövöldöznek”? Kiss István — Hiába, ilyen a mezőgazdaság. Ez is most sikerül, amikor a mennyiségi mutatók helyett a minőségiek kerülnek előtérbe Jelenszky László rajzai — Sebaj, futtattunk rá egy kis borostyánt!
