Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-14 / 112. szám

w PEST J J megyeik! 7/ u 7« LP xxxviii. évfolyam, 112. szám Ára: 13,50 forint 1994. május 14., szombat Az egészségügy kitüntetettjei Akik a fájdalmat enyhítik Surján László népjóléti miniszter átadja a díjat Lichtenberger Györgynek, a Szent Ró­kus Kórház igazgatójának Vimola Károly felvétele MÚK-nyilatkozat Mély aggodalommal tapasz­taljuk, hogy a május nyolca­­diki választási forduló után bizonyos erők máris megpró­bálják megfélemlíteni az új­ságírókat. A győztesnek látszó pár­tok politikusai olyan nyilat­kozatokat tesznek, amelyek újságírói feketelisták gyártá­sára, életet és személyi sza­badságot fenyegető üzenetek­re bátorítanak fel némelyeket. Ezeket a leszámolást ígérő fenyegetéseket a rendszervál­tozás mellett kiálló újság­íróknak címezik. Bűnükként azt róják fel, hogy a nyilvá­nosság előtt feltárták a múlt évtizedek történetét. Veszélyben a sajtószabad­ság, veszélyben az emberi szabadság! Az újságírók megfélemlíté­sének kísérletétől egyenes út vezet az egyenirányítóit, cen­zúrázott újságírás ismételt be­vezetéséhez, a bosszúállás légkörének megteremtéséhez. A demokrácia és a sajtó­­szabadság magyarországi fennmaradását azon mérjük, hogy a hozzánk tartozó nyolcszáz újságírónak a jövő­ben lesz-e módja hiteles ké­pet adni a magyar társada­lom számára. A MÚK Elnöksége Az egészségügy és a szociálpo­litika területén kimagasló em­beri és szakmai teljesítményt nyújtó személyiségeket tünte­tett ki tegnap Surján László népjóléti miniszter. Ä Batthyány-Strattmann Lászlóról, a szegények orvosá­ról elnevezett díjat a miniszter — többek között — szűkebb hazánk két kiváló szakemberé­nek adta át: Lichtenberger Györgynek, a Szent Rókus Kór­ház orvos-igazgatójának, egy, a gégészet területén alkalmaz­ható műszer kikísérletezésében és előállításában végzett kima­gasló tevékenysége elismerésé­ül, illetve Brezanóczy János­nak, Pomáz nyugalmazott ügy­vezető körzeti főorvosának az egészségügy területén folyta­tott csaknem négy étizedes pél­damutató szakmai és emberi munkájáért. (Folytatás az 5. oldalon) A jövő század mestereiért Lévén, hogy hazánk ipara válságkorszakot él át ezek­ben az években, nehéz mun­kát találniuk a tanulmányai­kat mostanában befejező szakmunkásfiataloknak. Ah­hoz, hogy ez a nem kívána­tos helyzet megszűnjék és felemelkedés kezdődjön az iparban, a nemzetgazdaság e rendkívül fontos ágazata irányítóinak kiemelt hang­súlyt kell fektetniük az inno­vációra, valamint arra, hogy a szakiskolai képzés színvonala növekedjék, azaz igazodjon a piacgazda­ság követelményeihez — hangzott el tegnap a váci Ki­rály Endre Ipari Szakközép­­iskola és Szakmunkásképző Intézetben abból az alka­lomból, hogy Együtt a XXI. század mestereiért címmel szakoktatást segítő kiállítás és vásár nyílt az in­tézményben. Talum Attila felvétele Az ünnepélyes kapunyitá­son előbb Szaniszló Róbert igazgató mondott rövid kö­szöntőt, majd Palotai Kál­mán, az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság fő­osztályvezetője, illetve Szűcs György, az IPOSZ el­nöke szólt a megjelentek­hez. (Folytatás az 5. oldalon.) MDF elnökségi ülés A bukás oka nem a gog A második fordulóban elindul a Magyar Demokrata Fórum valamennyi, még versenyben lévő képviselőjelöltje. A jelöl­tek feladata lesz a régiók nem­zeti erőinek megnyerése — hangzott el tegnap azon a sajtó­­tájékoztatón, melyen az MDF elnökségi ülésén történtekről számolt be Für Lajos. Az első forduló érdemi érté­kelése, mint a pártelnök folytat­ta, majd 29-e után kezdődik csak el, ám már most megálla­pítható, hogy a bukás oka nem a gőgös, lenéző, arisztokrati­kus, szakértelmet mellőző kor­mányzati munkában keresendő (miképp az MDF-et lejárató baloldali sajtópropaganda ter­jeszti), hanem az ellenzék ösz­­szehangolt támadása egy olyan nehéz gazdasági időszak­ban, mikor inkább az összefo­gásra kellett volna törekedni. (Folytatás a 3. oldalon) Törökbálint újra tiltakozik Kárpótlás alatt az erdő' A három autópálya közé zárt, Törökbálint levegőjét óvó, 212 hektár kiteijedésű parkerdőt tel­jes egészében kárpótlási árverés­re jelölték ki. Elek Sándor pol­gármester sajtótájékoztatót hí­vott össze azért, hogy a község tiltakozásának ekképpen is han­got adjon. A falu, és a Tüdőszanatóri­um határában lévő erdőt a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdonából jelölték ki. Törökbálint erTŐl elő­ször csak az Esti Hírlapból érte­sült, amit teljes megdöbbenés­sel fogadott. Az erdőt a testület nemrég helyezte helyi védelem alá, és rendezésére hárommillió forintot költött. A sétautakkal, és pihenőhelyekkel ellátott erdő árverésére az eddigi tapasztala­tok alapján több ezer licitáló várható, ami teljes felparcellá­zással fenyegeti a területet. A polgármester és Szűcs Csa­ba a földrendező bizottság elnö­ke elmondta: az árverés után le­hetetlen lenne az erdő megmen­tése, hiszen az Erdőfelügyelet nem tudná összehangolni az át­lagosan pár fával rendelkező tu­lajdonosok munkáját. A község­nek viszont szüksége lenne pót­lólagos kijelölésre, hiszen a helyben lakók az eddigi árveré­seken csak a földek húsz száza­lékát tudták megszerezni, a töb­bit a pestiek vitték el. (Folytatás az 5. oldalon) Ki hiszi el? Jószerével meg sem száradt az első szavazási kör­ben győzelmet jelentő voksokon a vegytinta, a Ma­gyar Szocialista Párt csúcsvezetése első sajtóérte­kezletén ismét feltette a tejjel-mézzel folyó Kána­ánt ígérő választási programjának eléggé megko­pott lemezét. Újólag felcsendült a régi nóta, amely gazdasági fellendülésről, a magánvállalkozás élén­kítéséről és hasonlókról szólt. Az egyik — sláger — azonban kissé disszonáns hangot ütött meg, s erre csak akkor jöhet rá az elbódult hallgató, ha nem hagyott ki az emlékezete. Nevezetesen a határon túli magyarságot érintő ígéretekről van szó. A szocialisták ugyanis nem hagytak kételyt afelől, hogy eljövendő kormányzá­si időszakukban erőteljesen fogják támogatni a ki­sebbségben élő nemzettársak autonómiatörekvése­it. Más szóval: semmiképpen sem hagyják maguk­ra a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és a Dél­vidéken élő magyarokat. ígéretnek, pontosabban ígérgetésnek ez nagyon megfelel, csakhogy még igen élénken emlékezünk ugyanezeknek a szocia­listáknak arra az álláspontjára, miszerint ők akár azonnal aláírnák az érintett államokkal a határok véglegességére vonatkozó dokumentumot. És ar­ra, hogy soha nem fognak igényt támasztani bizo­nyos területekre. Ehhez kapcsolódik az is, hogy jó kapcsolatokra kell törekedni a szomszédos orszá­gokkal. Ez annál is inkább gyanús vélekedés, mert tudjuk, hogy a négy szomszédos állam politikai ve­zetése mereven elutasítja a (magyar) kisebbség jo­gos autonómiára való törekvéseit. Az önrendelkezés támogatása és a jószomszéd­ság, legalábbis egyelőre, szinte kizárják egymást. Arról nem is szólva, hogy a szocialisták éppen a közelmúltban megdöbbentően „komoly”segítséget nyújtottak az erdélyi és a vajdasági magyarságnak azzal, hogy nyilvánosságra hozták a román forra­dalomban esetleges magyar szabadcsapatok rész­vételére vonatkozó — állítólagos MDF-es javasla­tot. Erről különben is kiderült, hogy nem igaz, de a hír felröppentése elég volt az összehangolt ro­mán és szerb szélsőséges és magyarellenes kam­pány újbóli kirobbantásához. Ha az elmondottakat egymás mellé rakjuk, ön­kéntelenül is felmerül a kérdés: ki hiszi el Hornék­­nak, hogy kormányzati tényezőként valóban segítő jobbot fognak nyújtani a határon túli magyarság­nak? Vagy netán azt képzelik, hogy a teljes ma­gyar társadalom és a nemzet valóban nem tudja, hogy mennyi kétszer kettő? „ ..... Both Mihály Szentendrén és Cegléden költöznek Új rendőrkapitányságok Napjaink egyik legtöbbet emlegetett témája a Közbiz­tonság. A tisztességes embe­rek egyetértenek abban, hogy meg kell fékezni a bű­nözést, védeni az életet, a vagyont. Szinte minden la­kossági fórumon elhangzik, hogy legyen elegendő rend­őr a kis falvakban és a váro­sokban egyaránt. Persze, eh­hez megfelelő feltételeket kell teremteni, s alapvető, hogy olyan épületek állja­nak rendelkezésre, melyek­ben korszerűen el tudják he­lyezni az állományt. Mi a helyzet e téren Pest megyé­ben? Kérdésünkre dr. Komáro­mi István ezredes, a Pest Megyei Rendőr-főkapitány­ság vezetője bevezetőiben el­mondta, hogy ők köztudot­tan ők a legleterheltebbek az egész országban, abból is látszik, hogy a népesség­hez viszonyítva itt a legala­csonyabb a rendőrök létszá­ma. Emellett a költségvetés is itt a legrosszabb. Ameny­­nyiben háromszázharminc új rendőrt kapnának, még mindig nem változna az ál­lomány leterheltsége. Ezek régi, a múltból örökölt prob­lémák, melyeken egyik nap­ról a másikra nem lehet vál­toztatni. Egyetlen lehetsé­ges megoldás a lassú előre­haladás. Ebbe a körbe tarto­zik az is, hogy javítani kell az elhelyezési körülménye­ken, e tekintetben sok az in­dokolt fejlesztési igény. (Folytatás a 16. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom