Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-07 / 106. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. MÁJUS 7, SZOMBAT Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai (Részlet) Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok. És nagyapám, a régi katona hallgatja mosolyogva, boldogan, sebforradástól lángol homloka s én, térde közt, hadarva szavalok, hogy győznek mindenütt a magyarok. Csak a szeme borul el néha kissé: Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek, hogy vannak messze, különös világok s aranyba nyílnak a versailles-i kertek, jaj, meg ne tudja és ne lássa őket, ne lássa fényük és ne hallja hangjuk, a magyar szó a hét szilvafa alján körötte most még mint tengermoraj zúg. Óvjátok édesen ez édes álmát, mint álmát a szegény beteg gyereknek, hogy meg ne tudja, élete nem élet, és meghalt már, bár alig született meg. Jaj, meg ne tudja, hogy hiába minden, ha dalol és ha a távolba lát, mert néma gyermek minden kismagyar s a Nagyvilág nem érti a szavát. (1910) Füst Milán Magyar könyörgés Ó mért nem küldöd sugárodat, Ó mért nem küldöd sugárodat, Isten, mennyei kardodat. És mért nem küldesz látnokot, Hunyt szemmel aki vezetni szokott, Rettenetes lángoszlopot. Mit mutassunk? nyitott sebeket, sáros, sebes, nyűves szíveket? — Megalázottat ki szeret? Emeld fel még egyszer a főnket Gyújtsd össze megtört kis erőnket, Könyörgeni hogy tudjunk előtted. (1910 körül) Vas István Ki mást se tud... Torz tettek, ránk parancsolt forradalmak, Vagy úri rend és pimasz pihenők... S mért lennének különbek éppen ők, Akik most várnak s bosszúról szavalnak? Majd döntenek, de mindig más hatalmak, És ölnek újra s rombolnak a rőt Fényben és formák ferde agyvelők. Ki mást se tud, csak az marad magyarnak. De nem lehetek albán kecskepásztor, Sem angol költő, se szláv, se zsidó. Nem örököltem kincsemet apától, De nem is nyúlhat hozzá hódító. Költő vagyok, csak egy rögeszme köt meg. Jobbágy se volt soha röghözkötöttebb. (1944 tavaszán) Hazánkban európai viszonylatban is rendkívül magas a szenvedélybetegek, idegrendszeri megbetegedésben szenvedők és az öngyilkosok száma. Sajnos, ezek a szomorú tapasztalatok az ifjúság, a felnövekvő nemzedék körében is helytállóak. A 60-as években a mértéktelen alkoholfogyasztás és a különböző kábítószerek használata a sztárok és a deviánsok szűk rétegére volt jellemző. Az ezredfordulóhoz közeledve azonban tömegeket, az egyébként normális életet élők, vagy éppen a felső körökhöz tartozó családok gyermekeit is hatalmába keríti és idővel tönkreteszi ez a halálos szenvedély. Szerte a világon, így hazánkban is egyre több intézmény foglalkozik a rászorultak gyógyításával. Joó Gábor egy olyan ifjúságvédelmi és érdekvédelmi szervezet kialakításán fáradozik, amely segítséget nyújt a kallódóknak, szüleiknek, és barátaiknak, hogy megvetés helyett segítséget kaphassanak. A felnövekvő nemzedék védelmében Nem elítélni, segíteni kell Jelenleg a lehetőségek felmérésénél és a kapcsolatok kiépítésénél tartunk. Bár még nincs nevünk, nem vagyunk nyilvántartva és nincs számlaszámúnk sem, de már többeknek segítettünk elindulni azon az úton, amelynek végén remmélhetőleg megszabadulnak az alkohol-, a kábítószerfüggőségből és újra normális életet élhetnek. Egyre több támogatónk is akad, akik ha mással nem, de jó szóval, megértéssel segítenek a gyerekeknek, így minket a munkában. Terveink, céljaink szerencsére nem újak, nem ismeretlenek és néhány egyesület már végez ehhez hasonló munkát, de mivel én magam is végigjártam az utat a marihuannás cigitől a keményebb drogokig, majd a pokol öszszes bugyrát, és megismerhettem végül a visszanyert egészség, jókedv örömét, tudom, hogy a segítségből soha nem elég. — Miként és miben tudnak (majd) segíteni azokon, akik a közösséghez fordulnak? — Legfőképpen: hozzánk mindenki bejöhet és elmondhatja, ami bántja vagy segítséget kérhet, ha életformát akar változtatni. Bár nem éjjeli menedékhelyként kívánunk működni, de ha nincs más megoldás, akkor pár éjszakára kaphat egy ágyat és némi ételt, amíg egyéb, jobb megoldás nem kínálkozik. Amiben segíteni tudunk, az a tapasztaltságunkból ered. Sokan nem tudják, hogy kihez forduljanak, ha például a gyermekük szipózik vagy más anyagot használ. Félnek a rendőrségtől is (nem akarván ártani ezzel csemetéjüknek), holott semmiféle adatszolgáltatási kötelezettségünk nincs, és nem is lesz. Tudjuk, hogy melyik orvos, hol, mikor és miként foglalkozik az adott betegséggel. Ismerjük a rehabilitációs intézetek módszereit, így az ismérvek alapján mindenki ki tudja választani a neki tetszőt. Vannak egyházi intézetek, nyitottak és zártak, vannak ahol gyógyszert adnak, vannak ahol jó szót, szeretetet és soksok munkát, hogy megfeledkezzenek a gondokról. Különféle ismeretterjesztő kiadványokat árulunk, könyvtárunkban számos szakkönyvet böngészhetnek az érdeklődők. Mindezt azért, hogy megismerhessék a betegség természetét. Hogy ne kelljen felkészületlenül felvenni velük a harcot. Tapasztalataink szerint rengeteg olyan beteg ember él közöttünk, akik azért nem tudnak meggyógyulni, mert nem tudják, hogy betegek, azt hiszik, hogy az ő életük normális. Csupán egyetlen példát említve: ezrek alszanak nap mint nap altatóval. Számukra ez normális, holott ugyanolyan gyógyszerfüggőség, mint akik élvezeti célokból fogyasztanak pirulákat. — Tehát, ha jól értem, itt nem dolgoznak majd orvosok, nem lesz sem rendelő', sem kórház, önök csak a szervezési részét vállalják magukra. — Ha szigorúak akarunk lenni magunkhoz, akkor igen. Valójában, a téma tágabb értelmében viszont sokkal többet teszünk. Utat mutatunk az embereknek, hogy másként is lehet, jobban, egészségesebben, boldogabban. A szenvedélybetegekre jellemző a döntésképtelenség is. Mi megszervezzük nekik a jóga-, a nyelv-, a sporttanfolyamokon való részvétel lehetőségét. Esetenként lényeges kedvezményekkel. Klubokat mutatunk nekik, ahol emberek, idővel pedig ismerősök, barátok között lehet. Mindez erőt ad és a belső erő leküzdi a betegséget és meggátolja a visszaesést. Persze amiket most elmondtam, ezek a súlyosabb esetekben önmagukban kevesek, de háttérként, egy orvosi szakkezelés részeként nélkülözhetetlen. Annyi a magányos ember, akinek csak egy jó szó kéne és ennek hiányában lesz alkoholista vagy depressziós pánikbeteg. Mi segítünk megteremteni azokat a feltételeket, amelyek az alapvető változás lehetőségét biztosítják. .Egy-egy ilyen jellegű betegség nem csupán annak alanyát, hanem barátait, családját, munkatársait is érinti. Ezért az ő segítségük, aktív részvételük is elengedhetetlen a gyógyulásban. Ebben tudunk még segíteni. Pofonokkal még senkit nem szoktattak le a szenvedélyéről, de megértéssel, érvekkel, odafigyeléssel igen. Ezeket a feladatokat vállaljuk magunkra, amelyekre legalább akkora szükség van, mint a szakorvosok téziseire és kapszuláira. — Mikor kezd el hivatalosan is tevékenykedni az ifjúságvédő-szolgálatot és hol, miként lehet majd megkeresni? — Reményeink szerint a nyár közepére-végére már minden papír és szervezési munka elkészül. A nevünk, az eddigi tervek szerint „Fel a fejjel ifjúságvédelmi és családsegítő központ” lesz. Ismertetőnket, címünkkel és telefonszámunkkal, a helyi illetve a kerületi önkormányzatoknál, orvosi rendelőkben, valamint a kórházakban és a drogambulanciákon fogjuk kifüggeszteni. Szolgáltatásaink ingyenesek, de nagy hasznát vesszük minden ajándéknak, adománynak, ruhának vagy pénznek. Remélem, bizalommal fordulnak majd hozzánk a rászorultak. Szűcs László Barna Varga Imre: A honfoglaló (Nagykőrösi pályamű) Három kategóriában indulhattak A budaörsi szavalóverseny díjazott diákjai A budaörsi önkormányzat közoktatási- és művelődési bizottsága a város tanulóifjúságának nemrég szavalóversenyt hirdetett. A szavalóversenyre szép számmal és szebbnél szebb versekkel jelentkeztek a diákok. A zsűri tagjai Keszy-Harmath Péter a közoktatási és művelődési bizottság elnöke, Ambrus András színművész és Pannuska Mária, a művelődési bizottság tagja voltak. A versenyzők három kategóriában indulhattak: alsótagozat, középső tagozat, gimnázium. A zsűri döntése alapján az eredmények a következők lettek: Az alsótagozat-kategóriájában I. helyezett: Bulla Blanca, II. helyezett Páll Mónika, mindketten a Kesjár Csaba Általános Iskola tanulói, a III. helyezett Németh Edina, a 2. számú általános iskola tanulója lett. A középsőtagozat első helyezettje Lázs Eszter, a második Dobák Katali8n, a harmadik pedig Dömöcsök Viktória lett, mindhárman az 1. számú általános iskola diákjai. A gimnázium kategóriában az első helyezést Nagy Alexa ért el, a második Pálfai Kinga lett, a harmadik díjat megosztva kapta Szoboszlai Anett és Fazekas Andrea. A tiszta erényről, Stuttgarti színiegyüttes budapesti vendégjátéka Két estén vendégszerepei a stuttgarti Theater Tri-Bühne együttese Budapesten. A német társulat Bertolt Brecht: Jó embert keresünk című művét adja elő május 13-án (péntek) és 14-én (szombat) a Merlin Színházban. A német nyelvű előadáson szinkrontolmácsolás is igénybe vehető. A produkciót öt éve állította színpadra Zsámbéki Gábor a német városban. A Tri-Bühne azóta folyamatosan műsorán tartja a darabot, és nagy sikerrel játszotta vendégfellépésein is. A díszleteket: Khell Csörsz, a jelmezeket: Szakács Györgyi tervezte. Az előadás zenéjét Paul Dessau komponálta. A kínai környezetben istenek és emberek között játszódó történetben Brecht arra keresi a választ: létezik-e tiszta erény és jóság a kizsákmányolás világában. Á jó embert keresünk, vagy más címen: A szecsuáni jó ember Brecht egyik legtöbbet műsorra tűzött darabja, rendszeresen szerepel a színházak repertoárján. A színpadi játék magyarországi bemutatója harminchét évvel ezelőtt volt. Első ízben a Katona József Színház mutatta be, 1957-ben.
