Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-06 / 105. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1994. MÁJUS 6., PENTEK A magyarokhoz! Hogy félreértés ne legyen: minden felnőtt és újszülött magyarnak 250 ezer forint adóssága van. Ez terheli házunkat, vagyonúnkat és jövőnket. Ezt hagyták ránk a kommunisták. Már csak ezért sem szavazhatunk rájuk! Szavazz a keresztény, nemzeti pártokra! Magyar Egyeztető Testület Rebellisek voltunk? Ismét összehozott ebben az ártatlan békeidőben egy kommunistával a sorsom. Ő kezdte. Hát el nem szalad­hattam. — A baj az, hogy nem várta be a rebellis magyar tár­sadalom a sajátos honi szocializmus kiteljesedését. El­siették az erőszakos rendszerváltást, mielőtt a gyü­mölcs beérett volna a sajátos magyar talajon. Itt éreztem, hogy őszülök rohamosan és égnek me­red a hajam. Akkor, ezelőtt egy órával csak annyit mondtam, hogy hiszen negyven esztendeig vártuk, szurkoltunk s dolgoztunk rettenetesen, mégsem érke­zett meg, egészen 1988-ig vártunk, sehol semmi. És megkérdezem most: rebellisek voltunk? Ha azok lettünk volna, most nem pályázhatna ismét uralomra két kommunista párt is, boldogan, jóltápláltan, szaba­don. Valóban sajátos volt a magyar társadalom, úgy, ahogy volt. Egy forradalom után, egy dühöngő belügy markában és nyakában a világ leginkább eladósodott országa jelzővel. A szocializmus kiteljesedésének közvetlen szemlélői voltunk, itt a szomszédunkban teljesedett ki a román tí­pusú, sajátos szocializmus. AzJ kellett volna utolér­nünk talán? Elsiettük-e a rendszerváltást? Mit kényszerült félbe­­szerbe hagyni a magyar kommunista uralom? Sikerült szétvernie a KGST ölén az ipart, a falvakat, a nyugati kereskedelmet. Mi volt még hátra? A szellemiek terén: a néppel elfeledtették saját karakterét és történelmét. És most: döntsön a megfontolt szavazás. Czegó' Zoltán Döntések csak teljes egyetértésben A Nemzeti Együttműködési Bizottság nem önálló testü­let, 1993. júliusában hozták létre rokon szellemű társa­dalmi és kulturális egyesületek azzal a céllal, hogy idő­szerű ügyekben-gondokban véleményt cseréljenek, szándékaikat egyeztessék. A bizottságban az egyesüle­tek elnökkel, alelnökkel, főtitkárral, köztiszteletet élve­ző szemmélyiségekkel vagy írásban felhatalmazott megbízottakkal képviseltetik magukat. Döntéseket rit­kán hoz a bizottság, s azokat csak a teljes egyetértés je­gyében hozza. Legutóbi összejövetelén is ilyen egyhan­gú döntés született: történelmi felelősségét átérezve hallatni kell hangját — az egyesületek szellemében — a magyarság sorsfordító próbája előtt. Öt tagjukat meg­bízták egy nyilatkozat megfogalmazásával és közreadá­sával, felhatalmazva őket ebben a tevékenységükben a teljes jogú képviseletre. Ezt a nyilatkozatot közölte A Hét, rövidítésekkel, május elsején. Természetesnek vesszük, hogy a nyilatkozat minden részletével nem érthet egyet 28 szervezet minden tagja és vezetője. Most 28 szervezet elnökségének jóváha­gyó egyetértését kérik tőlük számon a sajtóban olya­nok is, akik — a nyilatkozat közreadóival ellentétben — semmiféle meghatalmazással nem rendelkeznek szervezetük nevében nyilvános tiltakozásra. Ez idáig nem találkoztunk olyan szervezet elhatárolódásával, amely ne vállalta volna a bizottság munkájában a de­monstrálható részvételt, s az ott megnyilvánuló nemze­ti felelősség képviseletét. Minthogy az egyesületeket semmiféle kötelezvény nem láncolja a bizottsághoz, képviselőiket visszahív­hatják, leválthatják, s ha úgy ítélik meg, elfogadhatat­lan számukra a bizottság szelleme és tevékenysége, bármikor felmondhatják részvételüket. Májusi ülésünkön visszatérünk a nyilatkozatra, tisz­tázzuk a tiltakozó megnyilvánulások hátterét, s dön­tünk — a megszokott teljes egyetértéssel — az új je­lentkezésekről, melyek a nyilatkozat hatására születtek. A Nemzeti Együttműködési Bizottság megbízásából Fekete Gyula Für Lajos személyes kérése Ne maradjunk távol az urnáktól Személyesen, minden emberi és politikusi hitelemet lat­ba vetve arra kérem azt a hárommillió választót, aki még nem döntött, hogy szavazatával kit támogat: feltét­len menjen el május nyolcadikán, vasárnap az ország­gyűlési választásra. Rajtuk komoly mértékben múlik, ki alakíthat új kormányt — jelentette ki Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum elnöke tegnapi sajtótájékoz­tatóján, mely egyben alkalom volt arra is, hogy kifejtse véleményét az eleit négy szabad esztendőről, és megraj­zolja az újabb parlamenti ciklus jövőképét. A második szabad válasz­tást a ’90-eshez hasonlóan fontosnak ítélte az MDF el­nöke. A történelmi kérdés ma az, vajon folytatódik-e a polgári demokratikus be­rendezkedés kiépítése, a szociális piacgazdálkodás feltételeinek megteremté­se, röviden a nyugati típu­sú országépítés, vagy egy keleti típusú, Európában is­meretlen államalakulat ki­építésére tehet kísérletet a baloldal. A posztkommu­nista veszélynek több okát is látja Für miniszter. Az elmúlt négy évtized balol­dali diktatúrája sem bizo­nyos szervezeteiben, sem egyes pozíciók betöltőinek személyében és végezetül sokak tudatából sem tűnt el véglegesen. Kétségtele­nül és sokszor joggal él egyfajta szociális feszült­ség, amit könnyűszerrel és gátlástalanul lovagolt meg ennek valódi előidézője — a baloldal. Az átalakulás nehézségeit a túlnyomóan szintén baloldali kézben lévő sajtő a szabadon vá­lasztott kormány hivatalba lépését követően azonnal meglovagolta, a valóságos­nál jobban felnagyította. Végezetül az aggodalomra okot adó jelenségek között térségünket, Közép-Kelet- Európát említette meg Für Lajos, hiszen hazánk az egyetlen állam a baloldali vagy ismét baloldali állam­­alakulatok között. Ezek su­galmazó erejét is le kell tudni győzni, fogalmazta meg. A derűlátásra ad okot, mondta történészként az MDF elnöke, hogy a ma­gyar történelem három bal­oldali hatalomra jutása — 1919-ben, 1947^t8-ban és 1956-ban — mindig részben vagy teljes egészé­ben megszállás alatt vagy idegen fegyverek árnyéká­ban történt. Ezért is kéri azt a hárommillió magyart, aki még nem választott a pártok között, hogy ne en­gedje a keleti szemléletű, kollektivista felfogású, in­ternacionalista érzelmű bal­oldal újbóli országlását, szavazatával a körültekin­tő, reformlépéseket tevő, a nemzetért a nemzettel ke­resztény szellemű politikát ígérő Magyar Demokrata Fórumot támogassa. Németh Zsolt Matáv-gondok Egységesített távközlést A „visegrádi országok” — Csehország, Magyar­­ország, Lengyelország és Szlovákia — távközlé­si vezetőinek, szakértői­nek részvételével kétna­pos tanácskozás fejező­dött be tegnap Visegrá­­don. A tapasztalatokat ösz­­szegző sajtótájékoztatón Tomka Emil, a Matáv Rt. vezérigazgatója a fel­merült közös problémák­ról és az útkeresésről be­szélt. Méltatta az együtt­működés jelentőségét: ilyen például a különbö­ző típusú központok, be­rendezések egységesíté­se. Sok fontos kérdés mel­lett, a tanácskozáson szó­ba került az ugyancsak egyformán gondot okozó külföldi szextelefonok ügye is. Számottevő az előfizetők ebből szárma­zó tartozása, amit a nem­zeti távközlési vállalat­nak kell megfizetnie a partnerek felé. Adj számot arról, mit cselekedtél? 1. 1993 szárszói augusz­tus, a hideg szélben végig kitartó másfélezrek számá­ra örök ajándék marad. De egy reménység is szertefosz­lott a „Magyar tenger” part­ján. 2. Ott a mi „politika-csi­­nálóinkban” csalódtunk, mélységesen. Amit a nem­zet ellenségei elvártak tő­lünk, azt ők maradéktalanul végrehajtották. A „mieink”. 3. Önzésük, önteltségük, vagy netán titkos megbízatá­suk szerint szétmosták remé­nyeinket. Maguktól tették, vagy parancsra, egyre na­gyobb a gyanakvás ben­nünk irántuk. 4. Most itt vagyunk, der­medtem Itt vannak-e azok is, akiktől reméltük — ösz­­szefognak, értünk? S ha itt, úgy miért? A féltett mandá­tumért? Mi másért? 5. Avagy számot adnak-e arról, hogy miért, s mit csele­kedtek? Hová juttatták a ki­sújszállási és a szárszói re­ményeket? Hová a nemzetet? 6. Őket nem győzik meg a tények. Nem adnak szá­mot, nem mentegetőznek, hanem majd kioktatnak min­ket újra, hogy higgyünk ne­kik ezután is, mint negyven évig. 7. A szárszói nyilatkozat óta nyolc hónap telt el. Nem született itt se nemzeti káté, se újjáépítési prog­ram, sem nemzeti kerékasz­tal. Mind hazug ígéret ma­radt. 8. Előbújtak viszont ele­ve bukásra ítélt pártocskák, elnökökkel, gyér támoga­tottsággal és íme lássunk csodát: „a magyarnak ma­gyar lett az ellenzéke”. De csak a parlamenten kívül. 9. A ÉKMP, MKP, MSZMP, MSZP (MP, SZDSZ) „szalámi-taktiká­ja” teljesült, tökéletesebben nem is sikerülhetett volna. Új 1949, még inkább 1919 előtt állunk? 133 nap követ­kezik? 10. A plakáton vigyorgó kapafogú kisleánynak gyor­san kinőnek majd a vámpír-Csete György az 1993-as szárszói találkozón Talum Attila felvétele fogai, de addig is: „tégy a gyűlölet ellen”, „szeretet”, „tisztesség” és „szakérte­lem”, „humanizmus”, vörös szegfű! 11. így halljuk az ávós-, pufajkás- karhatalmista-, munkásőr-, pártmunkáspere­­putty-szájakból a demokrá­cia legszentebb jelmondata­it az utcán és a parlament­ben. És ti, kollaborált sok? 12. A „szakértelemről”, „szeretetről” és a vörös szegfűről nekünk a kivér­zett halottak jutnak eszünk­be, gyönyörűszép gyermek­lányok a mosonmagyaróvá­ri halottasház betonján. És nektek? 13. Nemde Ti is ott volta­tok Szárszón a KMP, MKP, MDP, MSZMP, MSZP (MP, SZDSZ) képviseleté­ben, mentegetőzve és lapul­va — MSZP „népi szár­nya”? Kérdezek: 14. Elegünk van már az Aczél György csontkeze irá­nyította „népiségből”, a vér­ből — melyen átgázoltatok, vagyonért, karrierért, parla­menti képviselőségért és másért. 15. Nem hiszünk már töb­bé nektek. Elég volt a bús balladákból, népmesékből, s az általatok végigénekelt népdalos estékből; mindig paktáltatok, mindig hazudta­tok. Mondtátok: taktika. 16. Művetek a közelgő „új demokrácia”, amelyben egyenlő jogokkal járul az urnákhoz: az elárult besúgó­jával, a kifosztott a tolvaj­jal, a gyilkos áldozatával, istentélen — az istenhívóvei. 17. Mindenekelőtt ti vol­tatok a szárszói eszme kisik­­latói, egy szűk baráti kör, az 1943-as kommunista szó­nokok jogutódai 1993-ban, csak dialektika — másként, ahogy várták tőletek. 18. A ti bűnötök, hogy az istentelen régi-új hatalom idegeneket (régieket-úja­kat) kiszolgáló bitorlói újra a magyar nemzet arcába köphetnek, büntetlenül, csakhamar, ismét, szavaza­tokban is. 19. Karrier, vagyon jutott osztályrészetekül, megéri­­e? Nem éri meg. Zsarolnak titeket, vagy magatoknak is hazudtok? Netán a „hűség” kakukktojásaiként kollabo­ráltok a nemzetért?! Az íté­let nem marad el. Jelenléte­tekkel ti legitimizáljátok az MSZP hiénáit. Elvárjuk ki­csinyes árulások és próbál­kozások, szánalmas teljesít­mények után, hogy Szárszó igaz magyar szellemének megfelelően egyesüljenek a magukat nemzetinek mon­dó kárászéletű pártok és sza­vazatvesztő szereplésükkel ne támogassák a nemzetet nyíltan eláruló csoportosulá­sokat. Csatlakozzanak az erősebb nemzeti pártokhoz (MDF, KDNP, MIÉP). Az MSZP „népi szárnyának” képviselőitől pedig azt vár­juk el, hagyjanak fel kétku­­lacsos, kolíaboráns szere­pükkel, szakítsanak azonnal és nyíltan a politikai hiénák­kal és csatlakozzanak szim­patizáns pártjukhoz (NDSZ). Váijuk az MDF, KDNP, MIÉP, NDSZ és a kisgazdák mielőbbi nyilat­kozatát arról, hogy hajlan­dók egymással koalícióra lépni. Összefogást, erőt vá­runk végre a széthúzás he­lyett. És még valamit — nem a győztes pártok mon­danak felettettek ítéletet, ha veszítetek, hanem mi, akik­re nem figyeltetek, s akiket elárultatok: a nemzet. Számon kérjük, mit csele­kedtetek. Csete György Ybl-díjas építész Utóirat Fölolvasta Csete Ildikó a Májusi Számadás ’94 című fórumon, a Kossuth Klub­ban, 1994. május 3-án. A megszólítottak, az MSZP „népi szárnya” meghívott képviselői közül senki nem jelent meg a Szárszó Baráti Kör és a Magyar Szellemi Védegylet szervezte összejö­vetelen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom