Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-05 / 104. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁJUS 5., CSÜTÖRTÖK 5 Vácról Dél-Amerikába Sült banán és brazil szamba Nyolcvanhárom halottból csak tizennégyet találtak Hová lettek a katonák? Vácott székel a Magyar Lábtenisz Szövetség. , * Ide jönnek-mennek a meghívók, a hivatalos levelek, még a tengeren túlról is. A sokak szemé^ - ben hobbiként elkönyvelt játék magyar képviselői immár másodszor jártak Brazíliában... — Sokban különbözött az idei út a tavalyitól — emlékezett vissza Névery Endre szövetségi elnök. — Akkor hírverő körútra mentünk Európa képviseletében Brazíliába, hogy a VB-rendezésre pályázó dél-amerikaiak minél jobban megismerkedjenek e sportággal. Nem sikerült a házigazdái tisztet megszerezniük, s így most pótvilágbajnokságnak beillő találkozóra invitálták az európaiakat. Csehek, szlovákok, franciák, svájciak, románok és németek melett a mi 13 tagú küldöttségünk alakította ki a 85-ös összlétszámot. Zürichben szálltunk repülőgépre és 16 és fél órás légi út végén az őserdő közelében lévő recifei légikikötőben landoltunk. Innen busszal mentünk tovább a 120 ezer lakosú Garanhuusba, ahol a helyi polgármester fogadta a sportolókat. — Kölcsönösen ajándékkal kedveskedtünk egymásnak. Mi egy pergamenszerű, piros-fehér-zöld szalaggal átkötött csapatnévsorral ellátott okiratot adtunk át. A gótikus stilizált betűk, a nem mindennapos szuvenír nagyon tetszett a házigazdáknak. Vállalkozz, termelj, kereskedj és vásárolj hazai terméket! — erre szólítja fel a magyar társadalmat a közel egy éve megalakult Hazai Termék — Hazai Munkahely Alapítvány (H + H), amelyet a gazdaság megújításának támogatására, a hazai termelés megőrzésére, a belső piac védelmére hívtak életre, mivel mindezzel csökkenthető a munkanélküliség. Az azóta már mozgalommá szélesedett kezdeményezéshez nemcsak gyártók, hanem kereskedők is csatlakozhatnak. Járosi Mártont, az alapítvány ügyvezető igazgatóját arról kérdeztük: milyen feltételeknek kell megfelelniük azoknak, akik részt kívánnak venni a programban? — A termelőkkel szemben az egyetlen kritériumunk, hogy áruik tegyenek eleget a magyar, illetve az országban érvényes és alkalmazott nemzetközi szabványoknak — válaszolta. — A kereskedőktől pedig azt várjuk el, hogy garantált minőségű áruféleségeket forgalmazzanak, s vállalják, hogy a külföldi termékeken kívül a belföldi kínálatot is rendszeresen bemutatják. — Mit tekintenek hazai terméknek? — Azt, amelyet Magyarországon bejegyzett vállalat — A hosszú utazást, a hatórás időeltolódást, no és a kánikulát viszonylag jól viseltük. Nem volt szokatlan számunkra az oldalfalak nélküli sportcsarnok sem. A nagy meleg miatt választják ezt a megoldást a helyiek. Telt ház volt, s a háromezer néző a szünetben sem tétlenkedett. Ilyenkor táncra perdültek a lelátón, sőt a játéktéren is lejtik a vérpezsdítő szambát. Mi nem lepődtünk meg ezen a különleges közjátékon, hiszen már korábban is tapasztaltuk, hogy milyen kötetlen, vidám, könynyen lelkesülő nép a brazil. Egyes, páros és hármas csapatverseny alkotja a hivatalos viadalt. Egyéniben Korányi András lett a győztes. A másik két számban szlovák—cseh párviadal volt, szomszédaink sikerével, a magyarok pedig bronzérmet szereztek. Érdekesség, hogy a trióknál két magyar együttes küzdött a harmadik helyért, amelyet az első csapat hódított el. Itt csereként a váci Névery Endre is szóhoz jutott. — A sokféle gyümölcscsel, a gazdag halválasztékkal, s a többi kívánatos étekkel csínján kellett bánni. A sok finomság közül nekem elsősorban a sült banán ízlett. A napsütés is csalóka volt. Rövid idő alatt nemhogy lebarnította, de leperzselte az óvatlan „nyaralót” az erős fény. Egyébként itt, a déli féltekén szinte állandóan nyár van, a tenger 30—40 fokos vize sem hűsít igazán. — Egy esztendővel ezelőtt nem jutottunk el Rióba, most vendéglátóink jóvoltából pótolhattuk ezt a „mulasztást”. A Copacabana híres tengerparti fövényén sok tízezren voltak, s egy nem mindennapos eseményt is láthattunk. Most rendezték a homok-, azaz strandfoci-világbajnokság döntőjét, öttagú csapatokkal. Nehéz dolguk volt a játékosoknak a bokáig süppedő homokban. A fürdőruhában lévő, telt házat jelentő hatezres közönséget 10 percenként vízsugárral hűsítették. Ez sem hűtötte le a szurkolók ovációját, akik győztes csapatukat köszöntötték. A brazilok 2—0-ra nyertek az olaszok ellen, s a bronzérem Argentínának jutott. A délelőtti tűzijáték is fokozta a karneváli hangulatot. Visszafelé’ Párizsig 19 és fél órát repültek. Innen hazafelé tartva az Alpok felett havas tájban gyönyörködhettek a kánikulából érkezők. Az útiköltséget ők állták, a többiről a vendéglátók gondoskodtak. Reitter László Mozgalommá terebélyesedett alapítvány Fontos a piacvédelem készített, itthon adóztak utána, s magyar munkaerő állította elő. Alapítványunk természetesen támogatja a privatizációt. Azonban azt szeretnénk, ha nem késztermékek érkeznének, hanem minél több új technológiai eljárás jönne be az országba, ha még nagyobb számmal létesülnének vegyes vállalatok. — Eddig milyen intézkedés született a belső' piac védelmére? — A kormány az év elején tárgyalta meg, majd fogadta el a közbeszerzésről szóló törvény téziseit. Ennek egyik fontos célja a magyar szabályozási rendszernek az Európai Közösség előírásaihoz való igazítása, kiemelt figyelemmel a hazai foglalkoztatás- és iparpolitikai érdekeink érvényesítésére. Erre azért van szükség, mert az állami megrendelések piacán sorra jelennek meg a fejlett országokból érkező vállalkozók. Ez a törvény közel azonos feltételek esetén előnyt biztosít a magyarországi termelőknek és beszállítóknak. Ezt a lehetőséget az Uncitral, amely az ENSZ nemzetközi kereskedelmi joggal foglalkozó bizottsága által elfogadott mintatörvény is tartalmazza. (klug) Sürget az idő (Folytatás az 1■ oldalról) A fentiekből is kitűnik: nem az előzetes tervek szerint alakult eddig a tápiószelei KODA dolgozóinak az új vegyes vállalat, a TEMM állományába való átvétele és az elektromechanikai szakmákra való átképzése sem. A dolgozói érdekképviselet ugyanis feltételekhez köti az átlépést. Ezek a munkaszerződésekre, bérezésre, s a végkielégítés mértékére vonatkoznak. A jogviszony a Dunaferrhez köti a KODA szakszervezetét: a feltételeket rajtuk keresztül továbbították az olaszoknak. A hét elején kezdődött tárgyalásokon még nem volt ismert az új tulajdonos válasza. A felek ezért abban maradtak, hogy amint érkezik visszajelzés ,— remélhetően legkésőbb május 16-ig —, folytatják az egyezkedést. Mindkét oldalról sürget az idő, mert az olaszok indítanák a gyár fejlesztését, a dolgozók átképzését azért, hogy 1996 januárjától a főleg transzformátorokat gyártó üzem valamennyi egysége termelni tudjon. Másfelől az is tény, hogy a jelenlegi KODA legfeljebb május végéig lesz képes munkát adni a dolgozóknak. (tóth) Negyvenkilenc évvel a háború után az írott krónikának még nagyon sok fehér foltja van. Például igen kevesen tudják, hogy a Pest megyei hadműveletek egyik legvéresebb ütközete Pilisszentkereszt és Pilisszántó térségében zajlott le, melynek során több mint nyolcszáz szovjet és százegynéhány német katona pusztult el az 1945. január 10—15. közti csatában. Az ötnapos vérzivatarról egy megélő számolt be, Gaján Vilmos, aki szüleivel és rokonaival egy pincében vészelte át e szörnyű napokat. — Amikor január 15-én kijöttünk a pincéből, az udvar és kert tele volt halottakkal. Oroszok, németek vegyesen. A végtisztesség mindenkinek kijár, függetlenül, hogy melyik oldalon állt. A halottak eltemetéséről az azóta elhunyt Szeifert Márton falubíró és a község plébánosa közösen gondoskodtak. Külön tömegsírba kerültek az oroszok, külön a németek. Ez utóbbiakat két tömegsírba temették, számukat illetőleg nem egységes a vélemény. Az emlékezet 120 főről beszél, a sírtáblán 99 név szerepel, viszont a plébánia história dómusában csak 83 nevet jegyzett be az egykori plébános. Síremlék asztallapból Pilisszentkereszten mindigis hívő, Istenfélő emberek éltek. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a tömegsírok fölé emléktábla került, amire az akkori szűkös időkben aligha kerül sor, ha Gaján József kántor-tanító nem ajánlja fel erre a célra az ebédlőasztaluk márványlapját. A csodával határos, hogy ez a bútordarab átvészelte az orosz dúlást, hisz a tanítólakban rendezték be a fürdőt, s a kazánokat a bútorokkal és a pótolhatatlan értékű könyvtárral fűtötték. A halottak iránti tisztelet a sírok gondozásában is megnyilvánult, 49 éven keresztül soha nem hiányzott a virág a sírokról, amit az elődök elkezdtek, az utódok folytatták. Gaján Vilmos szavával élve: valahogy úgy jártunk ki ezekhez a sírokhoz, úgy gyújtottunk gyertyát halottaknapján, mintha a mi hozzátartozóink nyugodnának itt. A fentiek ismeretében aligha lehet csodálkozni, hogy a lakosság érthetetlenül fogadta, amikor április végén emberek jelentek meg á sírkertben, kihantolták a két német tömegsírt, s a földi maradványokat ismeretlen helyre szállították. Gaján Vilmos legalábbis így tájékoztatott bennünket, hozzátéve, hogy az exhumálásról a szentendrei tisztiorvosi hivatalnak nincs tudomása, s a Szentendrei Temetkezési Vállalatot sem értesítették, noha a térség exhumálásai az ő hatáskörébe tartozik. A köszönetnyilvánítás megtörtént A panasszal mindenekelőtt a pilisszentkereszti önkormányzatot kerestük meg. Telek Pál polgármestertől megtudtuk, szó sincs „suba alatti” elszállításról, az exhumálás egy államközi megállapodás alapján történt (és még nincs lezárva), amit egy Kassel-ben működő vállalat irányít a Német Katonasírokat Gondozó Szövetség megbízásából. A vállalat képviselője bemutatta a polgármesternek a magyar hatóságok engedélyét, majd felkereste a plébánost, lévén, hogy a sírok az egyház tulajdonát képező régi temetőben vannak. Ackermann Kálmán plébános úr úgyszintén hasznos információkkal szolgált. Mint megtudtuk, az exhumálások nemcsak Pilisszentkeresztre terjednek ki, hanem az egész országra. Az azonosítható halottak maradványait — ha a hozzátartozók igénylik — hazaszállítják, a többit újrahantolják. Erre a célra négy helyet jelöltek ki Magyarországon, a Pest és környéke német hősi halottai Budakeszin kerülnek végső nyughelyre. Ami a pilisszentkereszti exhumálást illeti, némi meglepetést okozott. Az eddigi feltárás során mindössze tizennégy katona földi maradványait sikerült meglelni. Egyelőre rejtély, hova lett a többi. Az azonosítás esélye is csekély, lévén hogy egyetlen azonosítólapka sem került elő. Ezt azzal magyarázzák, hogy annak idején a temetést végzők leszedték, és megpróbálták eljuttatni a hozzátartozókhoz. Ismerve a posta akkori működését, ezek a küldemények aligha jutottak el a címzettekhez. Gaján Vilmos a kihantolásokat kommentálva emígyen tette fel a kérdést: miért nem hagyták ott a halottakat, hisz mi tisztességesen gondját viseltük a két sírnak? De ha már elvitték őket, nem illett volna köszönetét mondani a német állam és a hozzátartozók nevében a lakosságnak? Nyugodjanak békében Ackermann plébános úr a következőket mondta: a köszönetnyilvánításra engem kértek meg, s az áprilisi egyházközségi ülésen közöltem ezt a testület tagjaival, ugyanezt szándékszom tenni egy szentmisén, ha az exhumálások befejeződnek. Azt is el kell mondjam, hogy a halottak csak részben távoznak, most van folyamatban egy emlékmű megtervezése, amit az önkormányzat, az egyház és a német állam közösen kíván felállítani minden itt elesett hős emlékére. Beleértve a szovjet, a magyar és a szlovák nemzetiségű halottakat is. Emellett megmarad a szovjet emlékmű is, mert nem kívánunk senkit halottként meggyalázni. Az orosz nagykövetség attaséja ugyanis úgy nyilatkozott, hogy anyagi okok miatt nem áll módjukban a saját halottaik elszállítása. Maradjanak tehát itt, s nyugodjanak békében. Matula Gy. Oszkár A kihantolt tömegsírok egyike, melyre legutóbb egy Salzburgból érkezett volt bajtárs helyezett koszorút (Gaján Vilmos felvétele)
