Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-04 / 103. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. MÁJUS 4., SZERDA Mlynkynek, azaz maimocskának nevezték A jövőnek dolgoznak a keresztiek Egy darabig a Duna északi folyása mentén, majd Budakalászon és Pomázon át Dobogókő' felé haladva a meredek kaptatón kétnyelvű községtáblával találja szemben magát az utazó: Pilisszentkereszt — Mlynky. Impozáns, városias jellegű házai láttán gazdagságot, e mögött pedig józan, szorgalmas életet, megfontolt gazdaszellemet sejt az arra látogató. Ez a főváros tüdejének nevezett, mindenki által ismert, megcsodált, híres természeti környezet, Dobogókő kapuja. A méltán hírneves természetjáró hely közigazgatásilag Pilisszentkereszthez tartozik. Talum Attila felvételei Aki a község múltjával szeretne ismerkedni, kemény fába vágja a fejszéjét. A Pilis hegy lejtőjén elterülő település történetéről nem könnyűszerrel lehet adatokat gyűjteni. A magunk mögött hagyott hívságos, némely kegyeltje számára pöffeszkedő negyven év nem törődött a múlttal, s mint a későbbiekből kiderül, a jövővel sem. Pilisszentkeresztet, mint önálló közigazgatási egységet, először a XVIII. században említik a dokumentumok. Ebben az időben telepítette a vidékre Mária Terézia császámő a tótokat és a németeket, s tulajdonképpen ezek, illetve az itt élő kisszámú magyarság keveredéséből származik a község mai lakossága. Ők ugyan, mármint a maiak szlovák származásúnak vallják magukat, de számos családnév utal ma is a hajdani német eredetre. Az elszlovákosodás tényét a két népcsoport demográfiai magatartása magyarázza. Míg a német családokban az egykézés dívott, addig a tótok szép számmal gyarapodtak. Tulajdonképpen a községnek is a maguk nyelvén választottak nevet, s mert a környék bővizű patakjára számos apró malmot építettek, kézenfekvő volt, hogy Mlynkynek, azaz Maimocskának nevezzék el a települést. De ugorjunk a történelemben, a II. világháborút megelőzően 217 lakóházában 1400-an éltek, túlnyomórészt római katolikus vallásé tótok és magyarok. A helység közalapítványi uradalom volt, amelyet egy erdőtanácsos vezetett, elöljárósága és képviselő-testülete pedig kiváló szervezettséggel dolgozott a falu gyarapításán. A faluban működött a Hangya Szövetkezet, volt a községben asztalos, bognár, mészáros, szabó, több vendéglős, cipészek, kovácsok, pékek. A lakosság hagyományosan mészégetéssel foglalkozott. A falu határában ma már elhagyatottan állnak a régi kemencék. Útban volt Rákosinak És most pillantsunk bele a közigazgatásilag Pilisszentkereszthez tartozó csodálatos természetjáróhely, Dobogókő múltjába. Fölöttébb tanulságos túra ez a ma élő nemzedékek számára, amely végső következtetésként arra döbbent rá, hogy ha sorsunk másképp alakul, s nem következik be az egészséges törekvéseket elnyeső, lelkeket elsivárító, önző és önös fél évszázados korszak, a szocializmus, ma nem kellene olyan célokat kitűznünk, amelyeket a század elején egyszer már megvalósítottunk. Dobogókő a múlt század végén még puszta hely, fátlan, csupasz legelő volt. Nevét attól kapta a magaslat, hogy mint egy kődobogóra lehetett ráállni, hogy széttekinthess a környező tájon. Ez idő tájt épp e helyen, 1888. szeptember 24-én, a Pilisszentkereszt melletti Klastromkútnál egy baráti társaság indította útjára Magyarországon a természetjárás gondolatát. Az ötletadó Téry Ödön mellett ott találjuk Thirring Gusztávot, valamint Pilisszentkereszt előkelőségeit, a jegyzőt, a papot, a vallásalapítványi főerdészt. Az erdészettől egy telket kaptak adományként, hogy itt, Dobogókőn a Művelődési Minisztérium támogatásával felépítsenek egy házat, amely a természetjárók menedékéül szolgál majd. A menedékház — a csupasz kősziklán az első létesítmény — ünnepélyes avatása 1898. június 5-én volt. Budapestről indultak a Turista Egyesület tagjai báró Eötvös Loránd vezetésével, gyalog, Dobogókőre. A házat később az egyesület első elnökéről, a világhírű tudósról nevezeték el. Ezt követően kezdték még Téry Ödön vezetésével a csaknem reménytelen vállalkozást, a hétszáz méter magas vulkanikus kőzeten a fák telepítését. Ugyancsak itt létesítették dr. Rhéty Antal irányításával 1898-ban az ország első meteorológiai megfigyelőállomását. Az egyesület megalakulása után két évvel már több mint 240 kilométer turistautat jeleztek a környéken, forrásokat tisztítottak meg, ma is meglévő pihenőket építettek ki. 1931-ben az első világháborúban elesett turisták emlékére emlékművet építettek, amelynek fő dísze az aposto-Az I. világháborúban elesett turisták emlékműve li kettős kereszt volt, s amelyet a Dobogókőn üdülő Rákosi Mátyás személyes parancsára döntöttek le. Az eltört kereszt mai napig az emlékmű mögött látható a földben, helyébe a nemrégen újjászerveződött Magyar Turista Egyesület agilis elnökének, Peták Istvánnak a kezdeményezésére az eredeti rekonstrukciója alapján tavaly újra felállították a keresztet, amelynek egyik márványtáblája a II. világháborúban elesett turistáknak is emléket állít. Kegyhely az orom alatt Nincs terünk a régiek minden nagyszerű tettét felsorolni, egyet viszont még meg kell említenünk. 1927-ben Dobogókő orma alatt egy sziklába vésett kis üreges kápolnát épített ki a Siketek Turista Egyesülete. Az istentelenek, a minden erkölcsi gátlásuktól felszabadultak ezt a Mária-kegyhelyet is megrongálták. Kemer Kálmán, a hajdani alapító fia ismét összefogta a hallássérülteket, s ma már a kegyhelyet a pilisszentkereszti asszonyokon s a hallássérülteken kívül számosán látogatják. Ottjártamkor is épp misét celebrált Pilisszentkereszt címzetes esperes plébánosa, Ackermann Kálmán. Mindig friss virág fogadja itt a csendre, meditációra vágyót. Az elmúlt évtizedek hatalmas pusztítással ejtettek foltot Budapest tüdején. A menedékházat becsukták, félig lerombolták, a parkot szemétdombbá változtatták. Ma sok jószándékú ember segítségével kitisztították a terepet, újabb 600 fát és cserjét ültettek el, rendbe rakták a menedékházat, sőt már bővítik is, de még mindig kísért a múlt, rendezetlenek a tulajdonviszonyok, még mindig nem azoké, akik felfedezték és fellendítették. Márpedig Dobogókőt fejleszteni kell, kéne, de az állami normatív támogatás csak a pilisszentkereszti 1900 lakos után jár, Dobogókőre alig jut pénz, pedig mint Telek Pál polgármester mondja, a két együvé tartozó település jövőjét a turisztika, illetve az itt lelhető történelmi és régészeti értékek fogják meghatározni. Tudják ezt, s tesznek is érte a szentkeresztiek. A közelmúltban egy minden igényt kielégítő európai színvonalú panzió épült itt Pilát néven, amelyben konferencia- és előadótermek is vannak. Nyolcmillió forintos beruházással szennyvíztisztító üzemet létesítettek, melyet utólag kibővítettek. Jelenleg a csatornarendszert építik ki, 1995-re el is készülnek vele. A jövőnek dolgoznak tehát, azt teszik, aminek majd hasznát látják a községbéliek. Az államalapítás 1000. évfordulójára, illetve az expóra készülve a község csatlakozott a megye által meghirdetett nemzeti programhoz. Céljuk az infrastruktúra tökéletesítése, idegenforgalmi létesítmények megépítése, az európai jelentőségű történelmi és régészeti értékek megóvása, illetve bemutatása. Dobogókőn pedig az ivóvízellátás tökéletesítése, újabb közutak kiépítése. Egyházi elképzelés egy kápolna létesítése, ahonnan a Szent Bemát-emlékhelyhez lehetne zarándo-Menedékház Dobogókőn kölni, a már meglévő turistaútvonalon. Természetesen, mint említettük, már eddig is számos pozitív változás tapasztalható a községben és Dobogókőn, melyek együttesen jelzik az államirányítás korszerűsödését, azt az egészséges törekvést, amely úgy igyekszik megteremteni a modernizációt, hogy visszakapcsol hajdani természetes törekvéseinkhez, újjáépítve bennünk egészséges nemzeti büszkeségünk tartófalait, az épített és természeti környezet tiszteletét, a keresztény erkölcs rendjét. Magyarul, szlovákul A felületes szemlélő elmondhatja ugyan, hogy mi minden épült például Dobogókőn a szocializmus esztendeiben, de emlékezetébe kell idéznünk, hogy az a sok villa és üdülő, melyek ráadásul minden tervezettséget nélkülözve, politikai pozíciók függvényében épültek, csak némely kiváltságosnak nyújtottak lehetőséget az elterpeszkedésre, akiknek csak a mára volt gondjuk, múlttal, jövővel mit sem törődtek. Az 50 évvel ezelőtt kiépített vízhálózati rendszert csak használták, de nem tartották karban, mára csaknem teljes felújításra szorul, amit csak nehezít, hogy az önkényes, engedély nélküli építkezések miatt a föld alatt a hálózat elképzelhetetlen összevisszaságban halad. A magyarországi turistamozgalomnak ez a bölcsőhelye ma már mindenki számára hozzáférhető, a menedékházon kívül az üdülők a „civil” látogatót is fogadják. A változások különös pikantériája, hogy a volt Kádár-villát, az MSZMP-üdülőt kárpótlásként kapta meg a jezsuita rend magyarországi tartománya, s a kommunista kegyúr hajdani üdülőjében — ahol egy kápolnát rendeztek be, — ma Manréza Lelkigyakorlatos és Konferenciaközpont működik. Igény esetén a volt üdülő külső vendégeket is fogad. Pilisszentkereszt, a község is prosperál. Nyolcosztályos iskolájában magyar és szlovák nyelven oktatják 210 tanulóját. Remek énekés táncegyüttese van, vegyeskórusuk nem egy ízben országos első díjat nyert. Kiváló szervezőjük a községi klub élén példásan irányítja a közösségi életet. Még soha nem volt ennyire látogatott a könyvtár, a hagyományőrző és honismereti szakkör. A hajdani zárt község igazi kő“ zösségi életet él, s örül minden eseménynek, egyházi és világi ünnepnek, amely alkalom az együttlétre. Paizs Tibor Szükebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata A pilisszentkereszti ciszterci apátság 1967—1980 között végzett feltárásával dr. Gerevich László középkori építészünk egyik legjelentősebb emlékét hozta felszínre, amelyről a szakirodalom addig alapítási évén és történelmi öszszefüggésein kívül semmit nem tudott. Az apátságot 1184-ben alapította ül. Béla és a francia földről települt rend tagjainak egy régebbi Benedek-rendi kolostort bocsátott a rendelkezésére, ennek részbeni felhasználásával készült az új ciszterci apátság. (Ez a magyarázata annak, hogy a Xffl. századi gótikus rommaradványok közt számos korábbi korból származó szép faragott kő is található volt korai románkori fonatos és palettás díszítéssel.) A nagyvonalú építkezés 1213-ban már meglehetősen előrehaladott állapotban lehetett, mert a Bánk bán történetéből már jól ismert Gertrudis királynőt itt temették el a templom kereszthajójában. (A királyné elleni tragikus kimenetelű merényletet is itt követték el a Pilisben, amely királyi vadászterület volt.) Feltehetően Gertrudis maga is nagy adományokkal támogatta az építkezést. Díszes síremlékének maradványiat az ásatás alkalmából megtalálták és 40 db több színű és aranyozott kőtöredékből elméletileg sikerült is rekonstruálni azt. A síremlék alkotóját a szakemberek a kor egy híres művésze Villard de Honnecourt nevéhez kötik, akinek rajzalbuma fennmaradt és saját bejegyzése szerint Magyarországon járt (1225 és 1235 között). A síremlék szobrai mindenesetre francia iskolázottságú művészre utalnak és a Chartres-i székesegyház szobordíszeire emlékeztetnek amelynek változatai Villard albumában ugyancsak megtalálhatók. Több más rajzának és a feltárt pilisi részletek összehasonlítása alapján valószínűsíthető, hogy a művész az építkezésben is részt vett. A pilisi apátság a ciszterci építészet egyik legszebb példája. A latinkereszt alaprajzú hatalmas templomot kötegpillérek sora osztotta három hajóra, amelyek keleten négyszögű szentélyekben záródtak. A templomhoz délről csatlakoztak a kolostor különböző rendeltetésű épületei nagy négyszögű udvar köré csoportosítva. Az apátság 1526 után már az első török támadásoknak áldozata lett. A romok végleges konzerválása és érthető kiegészítése még sok munkát és nagy anyagi áldozatot igényel a hazai műemlékvédelem részéről. Pamer Nóra A megye egyik legszebb települése, Pilisszentkereszt
