Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-04 / 103. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP

INTERJÚ

1994. MÁJUS 4., SZERDA J

Meg kell állítanunk a kommunizmust

Beszélgetés Torgyán Józseffel, a Független Kisgazdapárt elnökével

Szerkesztőségünk vendége volt Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke, akivel Vödrös Attila főszerkesztő, illetve Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek.

— Gyakran támad olyan érzésünk, mintha az ország csak a fővárosból állna. A Független Kisgazdapárt programjában szerepel a falvak, a vidék fejlesztése, nagyobb arányú bekapcsolása a gazdaságba, illetve a túlméretezett főváros-központúság megszüntetése.

— Már 1992 őszén közjegyzői okiratba foglaltuk és társadalmi vitára bocsátottuk ezt a programot. Én magam szövegeztem az idevágó részt akként, hogy amennyiben megnyerjük a választásokat, akkor félretesszük a Budapest-centrikus politizálást, és a vidékcentrikusságot állítjuk a helyére, egyszerűen azért — nem tudom, hogy ezt leírják-e vagy sem —, mert a nemzet megtartó erejét senki se a budapesti kávéházakban üldögélő, forgatókönyvíró, anyakönyvi papírmagyarokban keresse, hanem bizony a kistelepülések szorgos népében. Engem idegesít az, ha az utcán a rothadó narancs bűze facsarja az orromat a friss rétnek, vagy az almáskertnek a bódító illata, vagy a sárgálló búzamezők életet adó leheleté helyett. Természetesen épp így zavar az is, hogy a hídjainkon piros-fehér-zöld zászlók helyett — bizony kimondom — madárpiszokkal tele zászlók vannak. Egyértelmű, hogy ha nem tudjuk a vidéket talpra állítani, akkor ütött a nemzet utolsó órája, mert a hazánk határain kívül élő magyarság létszáma elképesztően csökken, a határokon belüli magyarság létszáma pedig egyes statisztikusok előrejelzése szerint a következő évszázadban akár milliós nagyságrenddel is csökkenhet. Mindez egy olyan országban, amely egyedülálló abban a tekintetben, hogy önmagával határos, hiszen körülöttünk egyetlen négyzetcenti sincs, ami valamikor ne lett volna színmagyar, most pedig már az anyaországban is ott tartunk, hogy a magyarság elapadásáról kell beszélnünk.

Elvágott gyökerek

— Nem gondolja elnök úr, hogy a vidéki ember számára Budapest jelenti azt a helyet, azt a csillogó országos központot, ami igazán számít, ami a szemünk fénye?

— Hát ez nem így volt Trianon előtt. Egyetértek önökkel, ma ez így néz ki, de valamikor egymással vetélkedtek a különféle vidéki központok és vonzáskörzeteik. Gondoljunk arra, hogy milyen élet volt Kolozsvárott, Nagyváradon, Pozsonyban, Szabadkán, Kassán, Ungváron, Munkácson, Szatmárnémetiben, vagy Eperjesen. Trianonban elvágták a magyar nemzet gyökereit: közútjait, vasútjait, víziútjait — anyát a gyermekétől — és olyan katasztrófahelyzetet teremtettek, amelytől azt várták, hogy Magyarországnak vége lesz. Csupán egyetlen tényre hívnám fel a figyelmet, amelyet még nem olvastam soha, még az önök lapjában sem, hogy a magyarok voltak az elsők, akiket tudatosan telepítettek marhavagonokba. Kolozsvártól Ceglédig álltak a félreállított marhavagonok magyar családok tízezreivel. Rengetegen megfagytak, éhenpusztultak és ennek a katasztrófahelyzetnek a következménye volt az, hogy a vidéki értelmiség elveszítve a bázisait, az utolsó végvárba, Budapestre menekült. Ebből a helyzetből állt talpra ez a nép Trianon után.

— Eszerint arra is megvan a lehetőség, hogy a magyar vidék újfent talpra álljon?

— Többet mondanék. Nem lehet elvitatni, hogy a magyar a földkerekség egyik legtehetségesebb népe. Gondoljunk arra, hogy a segédmunkási órabérért dolgozó mérnökeinkért világszerte vetélkednek a menedzserek. Nincs olyan foglalkozási terület, ahol szűkölködnénk tehetségekben. Azt tekinthetjük vízválasztónak, hogy amikor a magyarság a történelme során magyar tudott lenni, akkor csodákra volt képes. A kiegyezés után, amikor magyar lehetett a magyar, néhány évtized alatt többet fejlődött az ország, mint előtte évszázadok alatt. Vagy gondoljunk arra, hogy Trianon után a Horthy-rendszerben, amikor újra magyarok lehettünk, a marhavagonok időszakát követően megjelentek a kiadó lakásokról szóló hirdetések és az egyik legerősebb pénzzé tettük a pengőt.

— De nem is voltunk annyira megosztottak, mint manapság.

— Amikor negyvennégy márciusában a nácik megszállták Magyarországot, akkor sem a „sziszegő” pártok valamelyike harcolt a magyar függetlenségért, hanem a Független Kisgazdapárt és annak vezére, Bajcsy-Zsilinszky Endre. És ugyanez volt a helyzet a szovjet megszállás után is, amikor az a magyar közösség, amely a náci megszállás ellen szerveződött, mint a kisgazdák előrenyújtott kardja, folytatta a harcot, ezúttal a kommunisták ellen. Nem véletlen, hogy a nácik és a kommunisták egyaránt meg akarták semmisíteni a pártunkat. Eljön az ideje, amikor önök is tisztán fogják látni

— talán itt van az egyetlen eltérés közöttünk —, miért van az, hogy a jelenlegi hatalom is a Független Kisgazdapárt megsemmisítésével kezdte volna a hatalmának a megalapozását. A látszatkeresztények és a látszatkatolikusok tudják, hogy a kisgazdák egész történelme szorosan összefügg a magyar nép függetlenségével és harcaival és ez sok mindenre magyarázatot ad. Én az ellenünk irányuló akciósorozatban a nácizmus és a szovjet hatalom támadásának közvetlen folytatását látom.

Megmaradt a millió

— Kemény mondatok.

— Akkor valamit még hozzáteszek. Ha önök elfogadnák kiindulópontként azt, hogy Magyarországon éppúgy, mint a többi volt szocialista országban az érintett országok kommunista pártjainak, központi bizottságai egy nemzetközi megegyezés kereteivel összefüggésben

— szovjet jóváhagyással — készítették elő a rendszerváltozásnak nevezett gazdasági struktúraváltást, akkor talán közelebb kerülnénk egymáshoz az idevágó tételek meghatározásában. E folyamatban ugyanis a népfrontnak, majd az MDF-nek is komoly szerepet szántak. A megsemmisítésünkre irányuló törekvések 1992 nyarán a kommandósok támadásában, a pénzeszközeink megvonásában, az ellenem irányuló büntetőügyek indításában csúcsosodtak ki.

— Feltűnően sok volt a személyét érintő támadás.

— Egyértelmű, hogy a személyemen keresztül a Független Kisgazdapártot akarták ellehetetleníteni. Szerénytelenségnek tűnik, de a személyem éppúgy útjában volt a hatalomnak, miként Kovács Béla személyisége útjába volt a szovjet hatalomnak, vagy Bajcsy-Zsilinszky Endre személyisége a náci hatalomnak.

— Ön felajánlott egymillió forintot annak, aki hitelt érdemlően bizonyítani tudja a múltjával kapcsolatban felhozott vádak megalapozottságát. Megmaradt ez a millió?

— Ez természetesen az én zsebemben maradt, de úgy gondolom, ezzel könnyen viccelődhetek, mert a Jóisten különös kegyelméből én vagyok az egyetlen magyar politikus, akinek a rendőrségi anyagában benne van — ezzel is ártani akartak nekem annak idején —, hogy Torgyán József annyira negatívan viselkedett a rendőrséggel szemben, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.

— Visszatérve az iménti okfejtésre, az. MDF-re vonatkozó elképzeléseivel sok szempontból nem tudunk egyetérteni.

— Akkor tessék nekem magyarázatot adni arra, hogy azt a Marinovich Endrét, aki a szovjet típusú kémszervezet feje volt Magyarországon, és akit a kommunisták kimenekítettek Görögországba a követségre, mert féltettek tőlünk — teljes joggal —, miért kellett visszahozni és Antall József kabinetfőnökévé megtenni?

— Ön szerint nem indokolt, hogy egy több évtizedes, a végére kétségkívül puha diktatúra után békés átmenet formájában menjen végbe a rendszerváltozás ?

— Kérem, aki a békés váltás lehetőségét elveti, az elmebeteg, hiszen ez kedvezőbb mindenféle erőszakos megoldásnál. Ugyanakkor látni kell, hogy a magyar jövő szempontjából egyáltalán nem közömbös az, hogy a volt kommunista nomenklatúra tagjai lesznek-e az új társadalom vezetői, vagy pedig tiszta embereket engedünk a hatalomba. Ha a volt kommunista nomenklatúra tagjai fogják a többpárti parlamenti demokráciát megjeleníteni, ha ők fogják a piacgazdaságot felépíteni, akkor senki ne csodálkozzon azon, hogy ebben az országban a politikai és a gazdasági válságon túlmenően olyan bizalmi és erkölcsi válság keletkezik, amelynek az lesz a következménye, hogy senki semmiben nem tud hinni. Már eddig is sokak hitét rabolták el. A Nyugatnak mindegy, hogy kiből lesz a kapitalista, de a magyar népnek nem mindegy, mert nem tud már elviselni újabb megaláztatást, nem tudja elviselni, hogy azok, akik egykor lesöpörték a padlását, akik elárulták a nemzetet, azok a többpárti demokrácia égisze alatt hirdessék a magyar jövőt. Ha a magyarság lelkűletét és gerincét teljesen megtörik, akkor ez az ország már nem Magyarország. Márpedig, ha most nem tudjuk a kommunistákat visszaszorítani, akkor egy ilyen helyzet fog bekövetkezni.

— Úgy véljük, hogy a Magyar Egyeztető Testület felhívása a nemzeti erők összefogására igen fontos kezdeményezés, ám elnök úrék ezelől elzárkóznak. Miért?

— Senkit nem kívánok megbántani a MET-en belül, de én ezt a testületet a jobboldal csapdájának tartom...

— A jobboldal által, vagy a jobboldal részére állított csapdára gondol?

— Ez a jobboldalnak állított csapda. Rajta keresztül próbálták ellehetetleníteni a jobboldalt. Ezzel kapcsolatban gondom van a népi-nemzeti-keresztény irányzattal, ugyanis a Független Kisgazdapárt az egyetlen olyan keresztényi erő, amely mindvégig következetes volt és soha, egyetlen másodpercig sem ingott meg. Jól látom, hogy a hatalom részéről miként próbálják az említett irányzatot szétverni. Én, aki jól ismerem a magyar történelmet, tudom, hogy a mohácsi nemzeti tragédiánkat az idézte elő, hogy legalább két olyan magyar sereg állt lábhoz tett fegyverrel, amelyiknek egyike is képes lett volna legyőzni a törököket, de az elsöprő győzelem helyett bekövetkezett a tragédia. Tudom, milyen ártalmas a széthúzás...

Népszerűek vagyunk

— Feltehetően akkoriban is mindegyik jelentősebb erő önmagát tartotta az egyetlen igaz, hiteles erőnek.

— Igen, de azt hiszem van módunk arra, hogy tisztán lássunk. 1988-ban a különböző pártok újjáalakulásánál a pártoknál többségében a beépített" elemek jelentek meg. Elvétve akadt egy-egy őrült megszállott, aki abban a helyzetben rögtön bele mert menni a politikai csatározásokba. Nagyképű megközelítésnek látszik, de mintha küldetésszerűen vezényelt volna engem a Jóisten ebbe a helyzetbe, mert közel harminc éven keresztül, mint ügyvéd, hátrányos helyzetből sajátítottam el a harc, a küzdelem minden csínját-bínját. Nem vettem részt a kamarai életben, nem élveztem az ügyvédi kamara védettségét és szinte nap mint nap el kellett viselnem a fasiszta minősítésből fakadó hátrányokat. Ügyvédként nem tudtam elérni a szocializmusnak nevezett szörnyűség fennállása alatt, hogy telefont kapjak, de a feleségem se tudta elérni, aki a Pécsi Nemzeti Színház ünnepelt primadonnája volt. Fölismertem tehát, hogy milyen csapdát állítottak a magyar népnek, és ezért kezdtem el öt évvel ezelőtt járni a vidéket és járom ma is fáradhatatlanul, mert csak egyfajta hittérítő munkával tudom felvenni a küzdelmet azokkal szemben, akik félre akarják vezetni az embereket. Sokan elárultak, hátba szúrtak, de végül is én győztem, azt hiszem ezt már múlt időben mondhatom, és egy nagyon erős és egységes Független Kisgazdapárt áll ma mellettem. Egyedül mi vagyunk képesek arra, hogy megállítsuk a kommunizmust.

— Bizonyos jelekből következtetni lehet arra, hogy a vidéki emberekben erősebb a félelem, mint azokban, akik a fővárosban élnek. Ön szerint felbátorítható-e a vidék, s ez a bátorság megmutatkozik-e a választásokon?

— Azt tapasztalom, hogy szinte lavinaszerűen megindult a tömegek közeledése a Független Kisgazdapárt felé és úgy látom, hogy ez a választásokon egyértelműen meg fog mutatkozni. Az érdeklődés irántunk soha nem látott méreteket öltött. Ebben az évben sorozatban több mint hetven beszédet tartottam és két hely kivételével mindenütt zsúfolásig megteltek a terek, az előadótermek, de az említett két helyen is ezernél több volt a hallgatók száma. Nemrég Cegléden beszéltem és előttem ugyanott járt

Torgyán József: Megmentjük ezeréves alkotmányunk értékeit

Horn Gyula. A helybéliektől megtudtam, hogy csúcsot állítottam fel. Ki kellett nyitni a színháztermet, tele volt az előtér és a művelődési központ körül is összegyűltek az emberek, ezért oda is hangszórókat helyeztek. Általában így van ez mindenütt, ahol beszédet mondok.

— Ez az érdeklődés vajon csak az ön személyének szól, vagy a pártjának is?

— A kérdés ilyen módon is megközelíthető, de úgy látom, hogy Nyugaton is sokszor az elnökjelölt személyén múlik a pártok sikere, de ami minket illet, jelentős tömegeket tud megmozgatni Maczó Ágnes és mások is. Ezen túlmenően millió jele van annak, hogy népszerűek vagyunk.

— Feltételezve a népszerűséget, mégis azt kell mondanunk, hogy szövetségesek nélkül nehéz előre lépni.

— Ez kézenfekvő. Az első választási forduló előtt nem lehet megmondani, hogy kivel. Egyszerűen azért, mert csak azután derül ki, hogy a választók kiket legitimizáltak, és kiket nem. Hiábavaló volna olyan erőkkel szövetséget kötni, akik adott esetben be se kerülnek a parlamentbe.

— Ha a Független Kisgazdapárt meghatározó kormányzati erővé válna, milyen módon, s főként kikkel hajtaná végre a sokat emlegetett valódi rendszerváltozást?

— Én már nagyon unom a szakemberekre való örökös hivatkozást. Milyen szakember az, aki tönkreteszi az országot? Ha a kommunistáknak lett volna tehetségük, akkor miért titkolták ezt több mint négy évtizeden keresztül? Számos területen tervezünk változtatást, így a bírósági struktúra területén is, de mindenekelőtt új alkotmányra van szükség. Az újabb elégedetlenségi hullámot úgy akarjuk áthidalni, hogy a társadalom minden rétegét bevonjuk az alkotmányozási folyamatba. Szükség van egy társadalmi alkotmányra és egy alkotott alkotmányra. E kettőből állna az új alkotmány. Csak érdekességként mondom, hogy a mi Szent Korona-tanunk olyan csodálatos jogi konstrukció, amelyhez hasonlót egyetlen-egy ország sem tudott megalkotni. Elirigyelte tőlünk az egész világ, mi pedig kidobtuk a szemétdombra. Az 1222-es Aranybulla például olyan jogelemeket tartalmazott, amelyek hiányoznak a mi fejlett jogrendszerünkből is. Az egyik például meghatározta a népi ellenállás jogát arra az esetre, ha a vezetők nem tartják be a népnek tett ígéreteiket. De volt az Aranybullának olyan rendelkezése is, amely megtiltotta a magyar földek idegen kézre adását. Ha megnyerjük a választásokat, igyekszünk megmenteni ezeréves alkotmányunk kiemelkedő értékeit.