Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-27 / 122. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJUSAC 1994. MÁJUS 27.. PÉNTEK ■ I A pilisszentiváni Szent Borbála Cserkészcsapat Egymásban fölfedezett értékek — Egyszerűen szeretek a gyerekekkel foglalkozni — válaszolta Kovács Gábor némi gondolkozás után. — Felelősnek érzem magam azért, hogy hasznosan töltsék az idejüket. Néha egyegy presszóba betérve látom a tanítványaimat, amint a játékgépekkel szórakoznak, mert nem tudnak magukkal mit kezdeni. Tudja, a pilisszentivániak elég jómódúak, a gyerekek különösebb erőfeszítés nélkül mindent megkapnak, amit akarnak. így aztán már ők is az anyagi értékeket helyezik előtérbe. Amelyikük viszont cserkész lesz, az hamar ráérez arra, hogy az anyagiak mellett vannak más értékek is. Azok, amelyeket egymásban fedezhetünk föl. Hardi Péter Diákbiennálé A IV. fővárosi képző- és iparművészeti diákbiennálét tekinthetik meg az érdeklődők a Budapest Galériában (Szabad sajtó u. 5.) június 5-ig. A tárlatot dr. Feledy Balázs, a Világkiállítás Programiroda kulturális igazgatója nyitotta meg. A kiállítás rendezője, Láng Mónika, elmondta, hogy több mint 3000 alkotás érkezett be a kiírt pályázatra, ebből 450 munka — köztük grafika, festmény, fotó, szobor, makett, kisplasztika, báb, kerámia, iparművészeti anyag — került a látogatók elé. A budapesti pályázaton első osztálytól 4. gimnáziumig, illetve művészeti szakiskolák diákjai és szakkörök vehettek részt. A téma és az anyag kötetlen volta megmozgatta a diákok fantáziáját, ezt jelzik a változatos, de korosztályonként megfelelő magas színvonalú munkák, amelyek egyik fő irányvonala a nagybetűs Természet. Ezt tükrözik a grafikák, festmények, fotók. A szobrok ifjú tlkotói mindennapi életünk egyegy ellesett mozdulatát ragadják meg. Ki kell emelni a kiállítás anyagából a kisplasztikákat, melyeknek finom vonalai kellemes látványt nyújtanak a szemlélőknek. Kavicsból összeálló alkotások a Vakok Általános Iskola diákjainak munkái (Kádár Miklós, Nyusti Szilvia, Hucker Gyula, Kertész János, Herbert Attila, Láng Edit tanulók — tanáruk Márton Katalin. A tárlaton bemutatott monumentális mennyiségű anyag által figyelemmel kísérhetjük azt a képző- és iparművészeti tudást, amit a tanulók (6-18 éves korig) elsajátítanak a rajzórákon és a szakkörökön. A művészekből álló szakmai zsűri közel 100 tanulót könyvjutalomban, 13 tanárt és szakkörvezetőt pedig elismerésben részesített. A közeljövőben örömmel tudósítanánk megyei szintű képző- és iparművészeti diákbiennáléról is. Eszteré Rozália viszont 1990-ben a faluba kerültem fizika—technika szakos tanárnak, elhatároztam, hogy megalakítom a csapatot. Az iskola nyolcadikos tanulói közül többen megszerezték az őrsvezetői képesítést, s elkezdődhetett a főleg általános iskolásokból álló csapat szervezése. — S honnan ismerte a cserkészetet? — Bevallom, nem nagyon ismertem, legfeljebb hallomásból. Szerencsére egy-két idős cserkész átadta, s átadja ma is a tapasztalatait. — S gondolom, segítette önöket az egyház is... — Természetesen, de hozzá kell tennem, hogy nálunk nem a plébánia a fenntartói testület, mint ahogy az általában lenni szokott, hanem a polgármesteri hivatal. — Nem is kötődnek az egyházhoz? — Dehogyisnem, a plébános úr azért tagja a fenntartói testületnek, s súlyt helyezünk a gyerekek vallásos nevelésére is. A több országos cserkészszövetség közül éppen ezért jelentkeztünk a keresztény életformát, hitet előtérbe helyező Magyar Cserkészszövetségnél. Ettől függetlenül, ha egy gyerek nem vallja magát vallásosnak, akkor is felvesszük, ha egyébként megfelel. — S ez mitől függ? — A jelentkezettek fél esztendeig „próbaidősek”. — S van elég jelentkező? — Szerencsére van. Harmincán alapítottuk a csapatot 10 és 18 éves közötti fiúk-lányok vegyesen, s ma már 60—70-en vagyunk. Idén már tíz éven alattiakat is felveszünk. — Azt nem nehéz elképzelni, hogy mi vonzza a fiatalokat a cserkészethez, hiszen a gyerekek, fiatalok többsége kalandvágyó... — A fiatalok valóban kalandként élik meg a Miért fizetne többet, ha ennyiért is megkaphatja? Az alábbiakban közöljük azoknak a boltoknak a címét, ahol a különböző Tchibo kávéfajták a képen szereplő áron kaphatók. Kiváló minőséget, reális áron. A LEGTÖBB. Ml ADHATÓ. Pécel és Isaszeg ÁFÉSZ: 1. sz. ABC: Pécel, Ráday Gedeon tér 1. 3. sz. ABC: Pécel, Petőfi S. út 16. Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ 1. sz. ABC: Nagykáta, Szabadság tér 12. Dabasker Kft.:Dabas, Bartók B. út 37/a. Nagykőrös és Vidéke ÁFÉSZ 100 sz. ABC: Nagykőrös, Ceglédi út 13. Diszkont Áruház:Monor, Ady Endre út 19. Corpker. Kft.: Mende, Fő út 28. Serventa Plussz Kft.: Monor, Bevásárló központ Kalahári Bt.: Bugyi, Kossuth L. utca 117. Csillag Kft.: Gyömrő, Bajcsy Zs. út 56. 205. sz. Diszkont Áruház: Abony, Szelei út 9. A Szent Borbála Cserkészcsapat kiadványa 1994. áprilisi számának borítóját ez a rajz illusztrálja cserkészetet. Ezt a természetes érzésüket felhasználva ösztönözzük őket önálló cselekvésre, neveljük őket a keresztény életmódra. Ezt szolgálják a heti őrsi találkozások, a portyázások, vagyis az, hogy minden évszakban együtt töltünk néhány napot a természetben. De ez a célja a Pilis védett növényeihez kapcsolódó természetvédelmi tevékenységünknek is, a csapatújság készítésének, vagy például az akadályversenyeknek vagy az ejtőernyőzésnek. A faluhoz és az egyházi közösséghez pedig önként vállalt munkával, segítségnyújtással kötődünk. — S mi az, ami önt, a felnőttet arra készteti, hogy az iskolai foglalkozáson túl a szabadidejének egy részét is a gyermekeknek szentelje? — Nincs itthon a férjem — mondotta az asszony a lakás ajtajában megállva. — Nézze meg az iskolában, talán ott megtalálja. — Már kerestem ott... — Akkor hamarosan itthon lesz. Bár... Tudja, sohasem lehet tudni, mikor érkezik, rengeteg az elfoglaltsága. Egy óra múlva, amikor visszamentem, már hazaérkezett Kovács Gábor tanár, a pilisszentiváni Szent Borbála Cserkészcsapat fiatal vezetője. Éppen egy olyan tizenhat éves forma fiúval beszélt meg egy cikket. Amikor elment a vendég, Kovács Gábor készségesen állt a rendelkezésemre. — Hol fog megjelenni a cikk? — indítom a beszélgetést. — A saját újságunkban — adja a kezembe a már második évfolyamát „taposó” helyi cserkészújságot. — Ezek szerint tavaly alakultak újjá? — utalok az évfolyamszámra. — Nem, azért az újságkiadás nem ment volna egyből. 1991. április 30-án alakultunk, de nem újjá, előtte ugyanis Piliszszentivánon nem volt cserkészcsapat. — Még a háború előtt sem? — Akkor sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak pilisszentiváni cserkészek. Voltak, csak nem alkottak önálló csapatot, hanem a pilisvörösváriakhoz, solymáriakhoz csapódtak. Amikor
