Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-27 / 122. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 27., PENTEK Őseink hagyatéka orosz gyűjteményekből Keleti gyökereinkről a Nemzeti Múzeumban Pávasárkányos lószerszámdísz az Irtis vidékéről (Kr. e. III—II. század) A Magyar Nemzeti Múzeum ma nyíló kiállításával — megnyitja Madl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter — elsőként emlékezik a honfoglalás közelgő 1100. évfordulójára. Az Őseink és rokonaink című, a honfoglaló magyarság kultúrájának keleti gyökereit bemutató kiállítás idehaza jórészt ismeretlen forrás-Obi-ugor bronztárgyak (X—XIII. század) anyagokat tár az érdeklődők felé. Elődeink számos néppel és kultúrával kerültek kapcsolatba a honfoglalást megelőző másfél, két évezred során. Az oroszországi múzeumok anyagából válogatott gazdag régészeti, néprajzi emlékek — több mint ezerötszáz tárgy — jól érzékeltetik őstörténetünk mozgalmas, hosszú vándorlásokkal tarkított fejezeteit és ízelítőt adnak az eurázsiai pusztai nomád népek (irániak, hunok, türkök) ősi műveltségéről is. Különösen érdekesek a kiállítás első termének baloldali vitrinsorában látható sírleletek. Ezek az Omszk környéki szidorovkai kurgántemetőből kerültek elő, s feltehetően távoli őseink hagyatékához sorolhatók, hiszen itt, az Irtis vidékén lehetett az egyik magyar őshaza, az egykori Magna Hungária. Hasonlóképpen figyelemre méltó a többi ősi szálláshelyről származó leletanyag, illetve nyugat-szibériai nyelvrokonaink régészeti emlékanyaga. Aranyveretes szabja, pávasárkányt ábrázoló ezüst lószerszámdíszek, varkocsdíszítő ezüst- és bronzkorongok, ékkőberakásos aranyékszerek és számtalan egyéb érdekes tárgy kápráztatja el a látogatót. A türk rovásírás is feltűnik néhány övvereten, tükrön és csonteszközön, ami a nyelvemlékek iránt érdeklődők számára izgalmas felfedezések forrása lehet. A Ljudmila Csizsova és Dmitrij Vasziljev oroszországi régészek, illetve Fodor István, a magyar őstörténet ismert kutatója által rendezett kiállítás július 31-ig tekinthető meg. (bánó) Baskír tegez (XIX. század) A Nádasdy Alapítvány jótékony célú gálája Elet a művészetért -művészet az életért Felemelő kulturális demonstráció volt nemrég a Nádasdy Alapítvány jótékony célú gálája az Operaházban. Az est egyben köszönetnyilvánítás volt az alapítványt tévő történelmi család hitbizományosának, Nádasdy Ferencnek, feleségének, Nikolits Andreának, a magyar és kanadai kuratórium tagjainak és támogatóiknak majd öt éve végzett fáradhatatlan munkájáért. A Nádasdy Alapítványt a nagy múltú történelmi család hitbizományosa annak elősegítésére hozta létre, hogy nádasdladányi egykori kastélyukban művészeti és környezetvédelmi akadémiát létesíthessen. Mára sikerült a szép, tudor stílusú kastélyt a Műemlékvédelem Állami Gondnoksága alá helyezni, s ezzel biztosítani, hogy megmaradjon a közcélok szolgálatában. A minapi gálával főként céljaikra szerették volna a figyelmet felhívni. Hiszen előre tudták: az effajta ünnepi program költségei jórészt felemésztik a még oly tetemes bevételt. A gála bevezetőjeként az egyik fővédnök, Göncz Árpád köztársasági elnök levelét olvasta fel Szabó Sándor színművész: „Az alapítvány olyan célokat támogat, amelyekért nemcsak élnünk érdemes, de amelyek nélkül nem érdemes élni” — hallottuk. Majd Nádasdy Ferenc szavai következtek: „Talán életemnek legboldogabb napja ez” — mondta a nagyszámú támogatónak, akiknek létében mind ez idáig csupán bízhatott. „Élet a művészetért — művészet az életért” alapfilozófiájuk szellemében a nemzet sorsát a kultúra és a környezetvédelem fejlesztésével kívánják jobbítani — fejezte ki reményét, majd hangja felmelegedett, és így zárta szavait: „Gyerekek, köszönöm a támogatást!” A gála műsorát a magyar és kanadai kulturális kapcsolatok elősegítéséért is fáradozó alapítvány filozófiájának szellemében állították össze. Angela Hewitt fiatal zongoraművész, és Shauna Roltson fiatal csellóművész magával ragadó előadásának hallatán bízvást remélhettük: nem utoljára lépnek fel nálunk. Az alapítvány szellemiségét példázta a kanadai magyar Fenyves Lóránt, a kanadai James Campbell és Jandó Jenő tolmácsolásában felhangzó Kontrasztok című Bartók-mű is. Tomboló tapssal fogadta a közönség a hazai előadóművészeket is: Jandó Jenő zongoraművészt, a Kodály-vonósnégyest, majd a népszerű operaáriákat tolmácsoló Melis Györgyöt, Pánczél Évát, Kováts Kolost, Sass Szilviát, Kelen Péteri, valamint a Magyar Állami Operaház Balettkarát, akik a palotást járták el a Háry Jánosból. Az est pezsgős fogadással zárult, melynek végeztével Nádasdy Ferenc a gálára megjelentetett bronz- és kerámiaplaketteket adott át a fellépést díjtalanul vállaló művészeknek, magyar és kanadai támogatóiknak, valamint az est szponzorainak. Akik közül Vincze Miklós, a VÁM Design igazgatója (kérdésemre válaszolva) kifejezte, amit valamennyien éreztünk: „Mindent támogatok, ami megmozgatja a magyar kultúrát. És ez az alapítvány ilyen” — mondta. (veszelszky) Ünnep a budai Várban „Csepűrágó”-ünnepet tartanak a hét végén a budai Várban. Az esemény nyitányaként gálaműsor lesz szombaton a Várszínházban. Az esten kortárs komponisták — Bródy János, Cseh Tamás, Darvas Ferenc, Dés László, Döme Zsolt, Márta István, Melis László, Novák János, Presser Gábor, Selmeczi György, Szörényi Levente és Várkonyi Mátyás — legnépszerűbb színpadi zeneművei csendülnek fel. Ekkor osztják ki a színészi díjakat. Az elismerésekről a legérintettebbek, vagyis a művészek döntenek. Szavazataik alapján veheti majd át az évad legjobb női, illetve férfi színésze a rangos kitüntetést. (A gálát egyenes adásban közvetíti a televízió egyes csatornája 22.05 órai kezdettel.) Thalia papjai vasárnap reggeltől estig tizenegy helyszínen szórakoztatják a nagyérdemű közönséget. A magyar nyelvű színházak ünnepén fellép például a Budapesti Kamara, a fővárosi Katona József, a Madách és a Nemzeti Színház, a Vidám Színpad társulata egy-egy produkcióval. Ocsai kulturális napok Kiss Ernő és fia, Kiss Miklós festőművész kiállításának megnyitójával kezdődik ma az ócsai kulturális napok nyolcnapos programsorozata. A hat órakor nyíló kiállítást gálaműsor követi, Máté Otília énekművész, Sánta Ferenc zenekara, a Honvéd Művészegyüttes táncosai, a Veresegyházi Asszonykórus, a Népi Hangszeres és az Ocsai Népzenei Együttes, a Bokréta Táncegyüttes, a Gyáli Népdalkor, valamint Jékely Piko és bandája fellépésével. Május 28-án nyolc órakor gyermek- és ifjúsági nap kezdődik sportversenyekkel, szellemi és szórakoztató vetélkedőkkel, gyerekelőadásokkal. Este nyolc órakor középkori énekes és hangszeres zenét hallunk a szép műemlék templomban. 30-án, hétfőn nyolckor játszóházat tartanak, majd az inárcsi és az ócsai általános iskolák gyerekcsoportjai adnak elő színdarabokat és népi táncot. Este nyolckor Hernádi Judit műsorát hallhatjuk A végzet asszonya címen. Kedden délután kettőkor a Punktum együttes zenés műsorát, este nyolckor kabarét élvezhet a közönség. Szerdán kettőkor B. Horváth István zenés gyermekműsorát, ötkor az ócsai zeneiskolások komolyzenei programját, este nyolckor a Benkó Dixieland műsorát élvezhetjük. Csütörtökön kettőkor és este nyolckor a Térszínház előadásában láthatjuk a Bakarasz király című bábműsort, illetve Weöres Sándor Holdbéli csónakosát. Pénteken kettőkor Walt Disney-rajzfilmeket, fél négykor természetfilmeket és állatmeséket láthatunk. Este nyolckor az Edda művek lép fel. Szombaton reggel kilenctől sportvetélkedőket és -bemutatókat, valamint családi vetélkedőket tartanak. Este hétkor a Los Andi nos zenekar lép fel, majd kilenckor diszkó és utcabál zárja a gazdag programsorozatot. Tornay Mari verseskötetéről Uszálynyom és sirályvijjogás Tornay Mari szentendrei költőnek vallja magát, jóllehet Budakalászon él. Volt szentendrei illetőségű is, még akkoriban, amikor Vas István csodálkozott rá különös képvilágú verseire. Mint aki állandó, meghitt kapcsolatot tart fenn a transzcendens dimenzióval, úgy jár-kel mélységesen szép líraiságú magánvilágában, ahol estetájt közelebb moccan a halál, és csak a költő van ébren, mint a világítótorony „ottfeledett őre”, és csak töklámpája világít. Olykor háziasszonyosan kézenfekvő tárgyakkal telt a szürrealisztikus, néma benső világának, pokhálófényű, de fémes, erős szálú maga-ketrecében konzervdobozok, máskor rádióhír-töredékek bukkannak fel, amelyek játékos elméjét csavaros játékra ingerük: „mért pont nekik tilos találkozni / a méla nemes hajóvontáknak / mért settenkedik lesúnyt vonta-fejjel / mocsárba fásult szemmel / mint kik egymást nem látják soha. Már első kötetében feltűnt a Dunához való szerelmes kötődése (Az elsüllyedt Duna). Új kötete megőrizte a folyóhoz és tárgyaihoz való kötődést. Gyönyörű magányverse, a költemény is erről vall: „az alvó vízre abroncs feszül / az uszálynyom a sirályvijjogás / egyedül vagyok / rácsok között pocsolyában / arcot mosnak a csillagok”. Sokféle lelki zugba világít a töklámpa. Míg olykor szinte csupán önfénye játszik a meg-megcsillanó felületeken, akár önmaga salétromarca a falakon (bolondokháza őszidőben), feldolgozhatatlan fájdalommal fordul elvesztett övéi felé (dodola, elárvult tárgyaid, mélyút stb.); ám kísérteties árnyai között a felülemelkedés átmeneti örömeinek humora is világlik: „jegeces holdak karcos üvegén / fölkéklik szemed / együtt vagyunk. / hazaérhetnénk ha volna otthonunk” (csöndavar). Hasonló hangvételű lírai meséi, a zöld bádogkutyáról, ami bádogbánatot okozva elkódorgott, HÉV-állomási telegráftervezete, valamint a seregnyi szellemi mutatványa budakalászi „átmeneti létezéseiről”, ligeti eloldalgásáról. Tornay Mari öniróniájának megnyilvánulásai a MÉRT zavartad össze az eszcájgot című verse köré rendezhetők, és mindegyikükben — ily módon: „DE TE ÖSSZEZAVARTÁL MINDENT / miként az életem” — jelen van a családjához való sokszínű, és végeredményben számára nagyon is megfelelő huzakodó, kötekedő szeretet. (Széphalom Könyvműhely) Szitányi György
