Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-27 / 122. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1994. MÁJUS 27., PÉNTEK 5 Zorkóczy Mária: Sikeres kampányunk volt Betegek mellól a nagypolitikába Nem volt könnyű dolga Kiss Györgyné dr. Zorkóczy Máriának, Pest megye 12. számú választókerülete kisgazdapárti képviselőjelöltjének: Szigetszentmiklóson olyan vetélytársakkal kellett megküzdeni, mint például a szabad demokraták miniszterelnök-jelöltje, Kuncze Gáborral. Emellett az is nehezítette a vállalt feladatot, hogy a körzeti orvos asszony nem készült politikai szereplésre. Mint a taksonyi képviselő-testület tagja, az egészségügyi bizottság vezetője, s az FKGP megyei titkárának a felesége, mondhatni, belecsöppent a nagypolitikába. Zorkóczy Mária: Az emberek szeretnék, ha itthon maradnék Talum Attila felvétele — Talán az volt a legnehezebb — idézi fel a kampány heteit, napjait —, hogy főállásban politizáló vetélytársakkal kellett felvenni a küzdelmet. Ezalatt nemcsak azt értem, hogy ők — velem szemben — profi politikusok, de arra is gondolok, hogy nekem mindössze a választások előtti három hét szabadság állt rendelkezésemre arra, hogy szervezetten találkozhassam a helybéliekkel. A betegek mellől mentem el a gyűlésekre, s azt sem titkolom, nem kis anyagi áldozatot kellett hoznom a választási eredmény érdekében. Ilyen körülmények között az első fordulóban elért harmadik helyemet értékelve sikeres volt a pártunk helyi kampánya. Mindennapi gondok — Bár hivatását tekintve, ahogyan ön is mondta, nem politikus, vélem, nem most találkozik először ezzel a szerepkörrel... — Huszonhét éve élünk itt férjemmel s az azóta itthonról „kiröppent” nagyfiaimmal Taksonyban. Mint körzeti orvos óhatatlanul is naponként szembesültem a helybéli emberek gondjaival. A rendszerváltást követően pedig a helyi képviselő-testületnek is tagja lettem. Mint az egészségügyi bizottság vezetője pedig állítom: alaposan megismertem területemet, megtapasztaltam a lakosság bajait. így jutottam arra a megállapításra, hogy az utóbbi időben nagyon megromlottak az emberek szociális körülményei. — Sikeresnek nevezte kampányát. Melyek voltak azok a fő kérdések, amelyekkel a választópolgárai megkeresték önt? — Általános tapasztalatként szűrtem le a kampányom során, hogy csak az a képviselő lehet sikeres, aki rendszeresen találkozik a lakossággal, s személyes látogatásokon, beszélgetéseken ismerkedik meg az őket leginkább érdeklő kérdésekkel. Ami a helyi gondokat illeti, azokból sokat már mint önkormányzó képviselő is feltérképezhettem. így tulajdonképpen felkészülten vettem részt a választási fórumokon. — Személy szerint önt jól ismerik e tájon, ám ugyanennyire tájékozottak-e az emberek a Kisgazdapárt programjáról? — Úgy tapasztaltam, hogy Halásztelken és Szigethalmon jobban, míg például Tökölön, Dunaharasztiban, illetve Szigetújfaluban kevésbé szervezett a párt. Sajnálattal hallottam, hogy ebben a térségben nem értik meg úgy a kisgazdákat, mint amennyire más vidékein az országban. Ugyanakkor a személyes kapcsolat sokat segített ennek a meg nem értésnek a leküzdésében. Itthon szeretnének látni — A korábban politikai szerepet vállalt jelöltek esetében előnyként jelentkezett az, hogy már jártasak a területen, „bedolgozták” magukat egyegy témába. Milyen előnnyel járt ön számára a képviselő-testületi tagság? — Onnan kezdeném, hogy Torgyán József pártelnök személyes felkérésére vállaltam el a jelöltséget. Sohasem gondolkodtam komolyan, hogy országos politikai szerepet kérjek magamnak. Ám mint testületi tag, sőt mint az említett bizottság vezetője sok részletet ismerek a térségben az elmúlt négy évben történtekről. Érdekes, hogy épp a fentiek alapján sokan keresnek az első forduló után azzal, hogy itthon szeretnének látni, ne keseredjek el, ha nem sikerül bejutni a parlamentbe. Magam is úgy gondolom, hogy függetlenül a második forduló eredményétől, ősszel indulok a helyhatósági választásokon. Olyan eredményeket értünk el itt, helyben az elmúlt években, hogy azokról lemondani, azok kiteljesedését feladni, a folytatást nem vállalni egyszerűen hiba lenne. — Említette, hogy részben családi ösztönzésre vállalta a politikai szereplést. Szerencsésnek tartja-e esetében, hogy a munkahely, a család, s az egyéni ambíciók ennyire összeillenek? — Esetemben ez teljesen igaz: férjem a párt megyei főtitkára, aki személy szerint is támogatta jelölésemet. Hasonlóan „szurkoltak” nekem a betegeim is. Ami a családomat illeti: még két immár felnőtt és a szülői házból elszármazott fiúról kell említést tennem, akik a fentiekhez hasonlóan emberileg támogattak vállalásomban. — Egy vadonatúj, szép rendelőben beszélgetünk. Nem fáj a szíve, ha arra gondol, hogy esetleg itt kell hagynia ezt a munkahelyet? — Valóban szép ez a rendelő, a közelmúltban avattuk. Igaz, egy kis helyi vihar miatt egyelőre egyedül dolgozom itt, de remélhetőleg mihamarabb ideköltözik Taksony második körzeti orvosa is. Hasonlóan közel áll a starthoz a helyi kis laboratórium is. Ami az „elkerülésemet” illeti, a gondolattal más okból is foglalkoznom kell: már két éve túldolgozom; így az esetleges megválasztásom után mindössze annyi történik majd, hogv hamarabb érkezik el az az idő, amikor el kell köszönnöm a betegeimtől. Szocális indíttatás — A parlamentbe való bekerülésről esett szó az imént, ennek kapcsán kérdezem, milyen feladatokat vállalna szívesen a nagypolitikában? — Már jelöltként való indulásom indítéka is szociális jellegű volt, s nem az egészségügy megváltoztatása vezérelt ebben. Úgy látom, hogy a jelenleg még hatalomon lévő kormány a fenti témában olyan folyamatot indított el, amelyet a következő kabinetnek is végig kell vinnie: ezen már csak változtatni, de azt megfordítani már nem lehet. Mindemellett szomorúsággal tapasztaltam a kampány heteiben, hogy szinte egyetlen párt sincs felkészülve a jelenleg meglévő szociális gondok enyhítésére, azok megoldására. Pedig nagyon szigorú szociális törvénykezésre lesz szükség az elkövetkező években. Ebbe beletartozna a nyugdíjak átvilágításától az egyéb juttatások módosításáig sok minden. Ami a segélyezési rendszert illeti, azt is gyökeresen át kellene alakítani: szerencsésnek tartanám, ha ezeket a juttatásokat a fizetésekbe beépítve kapnák meg a rászorulók. Hasonlóan fontosnak tartom a fiatalok lakáshoz jutásának támogatását, illetve ennek a rendszernek az átalakítását. Helyesebb lenne szerintem, ha az érdekelteket valamiféle lakásépítő közösségbe tömörítenék, olyanokba, ahol maguk gazdálkodhatnának, s terveik megvalósulásában elsősorban a helyi önkormányzatok segítenék őket. Végezetül a jelenlegi nyugdíjbiztosító rendszer gyökeres átalakítását szorgalmaznám: az általam felvázolt forma a háború előtti sokszínűséghez hasonlítana. Csak így teremtődhetne meg az értékálló nyugdíjalap, mely a jelenleg nehéz körülmények között élők gondjain is végleg enyhítene. Maliár Éva Földvita Szigetszentmiklóson Kié a bérelt kiskert? Szigetszentmiklóson a város határában lévő volt Bán-tanya körüli földekre többen is igényt tartanak. Vitájukat több egyeztetési kísérlet sem vitte előbbre, és a megegyezés nehéznek tűnik. A döntést nehezíti, hogy a terület nyilvántartása sem áll a helyzet magaslatán. A Bán-tanyát, és a körülötte lévő szántóföldeket egy család annak idején megvásárolta, majd azt 1949-ben bevitte az alakuló termelőszövetkezetbe. 1981-ig a földeket a család bérletben tovább művelhette. A Dunaharaszti Szövetkezet beolvasztásával egy időben — mint ahogy a család képviselője emlékezett rá — az új téesz emberei „édesapámat az eke mellől bottal hajtották el”, majd „a terület egy részén valakik valamilyen szakcsoport útján hobbikertes művelésbe kezdhettek”. így kapott helyet ezen a területen a bérlők szerint tizenkilenc, de a szeződések alapján huszonegy parcella, később, a beépítések miatt hétvégi házas telek. Vételi előjoggal A fennmaradó földeken tovább tartott az eredeti tulajdonos bérlete, amely a szülők halálával a ház tulajdonjogával együtt a testvérekre szállt tovább. A földek sorsa 1991-ben kettévált: a kistelkes bérlők már akkoriban felajánlották a Dunavarsányi Petőfi Szövetkezetnek, hogy az adja el a kerteket nekik, akik szívesen megvásárolnák. A család viszont törvényes lehetőségével élve felajánlotta vételi szándékát, valamint egyezség útján földjei kiadását is kérte. Ä téesz csak szóbeli ígéreteket tett, így minden maradt tovább a régiben. A hétvégi telket bérlők korábbi kérelmüket később már egy 1992-es törvényre hivatkozva ismételték meg, amely kimondja, hogy az öt éven túli tartós bérleti szerződéssel tulajdonosai vételi előjoggal rendelkeznek. A szövetkezet a kerteket továbbra sem ajánlotta fel, míg a család korábbi földjét ezután már részarány-kijelölés és kárpótlás útján szerette volna visszakapni. Az első konfliktus a tavaly szeptemberre meghirdetett árverés körül robbant ki. A tanyatulajdonos kérelmét a földrendező bizottság, a szövetkezet, és a földkiadó bizottság javaslatára elfogadta, és azt a kárpótlási hivatal a földhivatal véleményét bekérve hagyta jóvá. így született meg a földrendező bizottság javaslata az árverésre. A Magyar Közlönyben azonban ettől teljesen eltérő hirdetmény jelent meg, amelynek helyreigazítását azonnal kérte a bizottság. Az utóbbi árverés előtt megjelent. A vitás területet mégis ki kellett venni az árverésből, egyrészt mert a hivatali felmérésből a földek kimaradtak, valamint hibásan felmérteket — mint például a szóban forgó terület — hirdettek meg licitre; másrészt mert a jelenlévő bérlők tartós bérletükre, és elővásárlási jogukra hivatkozva emeltek kifogást. Tanya körüli terület Az árverési javaslatban, és a helyreigazított árverési hirdetményben a szóban forgó földek „tanya körüli terület” besorolást kaptak. Az árverés után a tulajdonos az 1993/47-es törvény alapján kérte a kijelölés módosítását. Az időközben megjelent törvény szerint ugyanis a tanya körül annak tulajdonosa és testvérei együtt kérhetik viszsza részarányukat. A család által igényelt részarányon lévő bérlők közben ígéretet kaptak a különvált Dunaharaszti Szövetkezettől: ha rajtuk áll a dolog, a kerteket felajánlják nekik megvételre. Ezt segítette az is, hogy a kárpótlási hivatal visszaminősítette a földeket az árverés után. A szövetkezet ígéretének azonban már nem volt értéke, hiszen a földkiadó bizottság hatáskörébe került az ügy, amely a napokban tanya körüli területként a család tulajdonába adta a kiskerteket is. A történet még messze nem ért véget, hiszen a bérlők vitatják a tanyatulajdonos házának tanya voltát. A tanyát ugyanis elsődlegesen az határozza meg, hogy külterületen kell lennie. Itt következik a nyilvántartási „gubanc”; ugyanis míg a ráckevei földhivatal a földkijelöléshez kiadott és többek között a földkiadó bizottság döntését is alátámasztó szakvéleményében tanya körüli területről ír, addig az ugyancsak általa kiadott tavalyi tulajdoni lapon belterület szerepel a megadott helyrajzi számon. Ezt Szigetszentmiklós jegyzőjének nyilatkozata is alátámasztja, aki képviselő-testületi rendeletről tud, amely 1992. októberében a belterületbe vonásról intézkedik, és amit a tanyatulajdonos kérelme ellenére a mai napig nem kapott meg. Engedély nélkül Az eredeti tulajdonosok bérlőkkel szembeni kételyei tovább bonyolítják a kérdést. Ugyan a Kis-Duna Szövetkezet elnöke tartós bérletekről tud, mégis az erről szóló szerződések — amelyeket az említett szövetkezet és a bérlők érdekes módon nem kaptak kézhez — már lejártak, valamint nem haladják meg az öt évet, így földhivatali bejelentés sem történt meg. A kiskerjeket a bérlők több helyen beépítették, ezeknek viszont a nyilvántartásban nyoma sincs, így lehet, hogy engedély nélkülié^. Mindkét Télnek vannak olyan érvei, amelyek a másik jelenlétét kérdőjelezik meg a területen. Nehéznek tűnik tehát a megegyezés, ámbár az eredeti tulajdonosok ígéretük szerint igyekeznek mindent megtenni az ügy lezárása érdekében. Nánási Tamás
