Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-26 / 121. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁJUS 26. CSÜTÖRTÖK 5 Arany János-vetélkedősorozat Gyakorolni, ami kötelességünk @ Arany János Szalontától Kőrösig tartó életútját felelevenítő vetélkedősorozat kezdődött a minap Budapesten, majd röviddel rá Tatabányán. A folytatást több hónapon át kísérhetjük majd figyelemmel, számos település kapcsolódik a Nagykőrösön kezdeményezett szellemi versenyhez, mely része Arany János éve sokszínű programcsokrának. Az első regionális vetélkedőt Kiss János, Nagykőrös polgármestere nyitotta meg, aki lapunkat külön is tájékoztatta az immár országossá vált eseményekről. — Az Arany Jánoshoz kötődő rendezvények ötleteinek természetes forrása a Nagykőrös és Nagyszalonta közötti szoros testvérvárosi együttműködés, amit Arany-hídnak nevezünk. Mondanom sem kell, Szalontán is széles körben örömmel fogadták az elképzelésünket, miszerint az idei Arany-év keretében a költő emlékéhez méltó kulturális eseménysorozatot indítunk el, amely változatosságánál fogva más tartalmú aktuális rendezvényekhez is kapcsolható, vagy pontosabban párhuzamba állítható. — A most kezdődött Arany János országos irodalmi vetélkedő — folytatja a polgármester — előzményei közvetlenül a márciusi nagyszalontai Arany-ünnepségekig nyúlnak vissza. Más testvérvárosok, mint Hajdúszoboszló, Sarkad, Gyula, Túrkeve küldöttségének részvétele a megemlékezéseken megerősítette hitünket abban, hogy az erdélyiek és az anyaországban élők kapcsolatának egyik legértékesebb eleme a közösen ápolt Arany-kultusz... — Kőrösön ezt legszebben tavasszal az Arany János országos balladamondó-, valamint a költő nevét viselő református gyakorlóiskolában rendezett szavalóversenyen fejezték ki az irodalom barátai. A mostani országos vetélkedő — lévén a családok éve — több nemzedékhez szól. Hogyan? — A felhívás alapján unokák, vagy dédunokák, illetve nagyszülők és dédszülők versenyeznek, de nem feltétlenül kell rokonságban lenniük. A lényeg az, hogy Arany költészete legyen minden generáció kincse. Nyelvünk művelésére, szép elemeinek továbbörökítésére nagy szükségünk van: A költő szavaival, gyakorolni kell azt, ami a kötelességünk. Arany János költészetén keresztül sokat lehet tanulni az ilyen versenyek által is, s e tanulás különösen indokolt most, e zűrös huszadik század végi világban, amikor magyarságunk, nyelvünk elenyészik. M. J. Csabdi vendégek Leányfalun Fogyott a finom házibor... Ha hétfő — akkor nyugdíjasklub, szól a mondás leányfalun, ahol minden héten a művelődési házban találkoznak a nyugdíjasok. A klubot immár két éve Bállá Benjámin vezeti és a művelődési házzal közösen szervezi meg a hangulatos, érdekes, színes programokat. A közelmúltban magam is részese lehettem annak az előadásnak, melyet a Fejér megyei csabdi nyugdíjasklub ének- és táncegyüttese adott elő. A vendégek — köztük iskolás, óvodás gyermekek is — aznap délelőtt indultak, és hosszú buszozás után délután megérkeztek Leányfalura, ahol a helybéliek szívélyes fogadtatásban részesítették őket. A kölcsönös bemutatkozás, ismerkedés és a színpad előkészítése után végre megkezdődött a műsor. Egy 4 év körüli szőke kislány köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szőllősiné, Éva néni saját szerzeményű versében bemutatta a falujukat, Csabdot. Ezt követően néhány régi sláger, operett és filmdal is felcsendült, Hajagosné (Jutka), Gudicsné (Gizella), Jánosiné (Marika) és Fukszné (Lidus), valamint az egyetlen férfi énekes, Balázs előadásában. Hangjuk betöltötte az egész termet, többen közösen dúdolták velük a régi slágereket, közben elfogyott a finom házibor, a pogácsa és az almás pite, majd az első „felvonást” Tamás és Balázs általános iskolás fiúk raptánca zárta. A szünetben megismerkedtem néhány idősebb úrral, hölggyel, akik meséltek nekem a régi szép időkről, az unokákról, magáról a klubról, a társaságról. Az előadás második felében a gyógyszerek mellékhatásáról hallhattunk tanulságos történetet, majd pedig a 8 éves Diána és Viktória, illetve a csoport legújabb tagjai népdalok színes csokrát adták elő. Tiszta, gyérmeki hangjuk némely lírai hangvételű dalnál könnyeket csalt ki a megjelentek szeméből, de volt olyan nóta is, melyet végigtapsolt a közönség. Akadt köztük, aki táncra is perdült. A legkedveltebb és legismertebb magyar nóták eléneklése után következett az est fénypontja, a finálé, melyen a csabdi „cigánykaraván” apraja-nagyja kifestve, élethű jelmezben cigánydalokat és táncokat adott elő. Szereplésükért vastapsot kaptak. A klub kétórás, emelkedett hangulatú előadásán jobban szórakoztak a megjelentek, mint bármelyik diszkóban, s valamennyien remélik: ennek a hagyománynak a jövőben méltó folytatása lesz. D. Cs. Harmadszor is megpróbálja A vidéki Magyarország elkötelezettje lettem Bizonyara kevesen tudják, Vona Ferenc a második parlamenti ciklus kitöltése után szorgoskodik azért, hogy a harmadikban befejezhesse azt, amiért annak idején elvállalta ezt a népszolgálatot. 1985-ben, a „kettős választásokkor” őt is beparancsolta a népakarat az ország házába. — Egy megyei pártbizottsági tag volt az ellenfelem Kiskunlacházáról. Óriási fölénnyel nyertem, ha jól emlékszem, 67,5 százalékkal. Az emberek akkor is valami ellen szavaztak, ezért voksoltak rám ennyien. Erkölcsi tartás — Hogyan érezte magát a kommunista parlamentben? — Jó ideig igen rosszul. Mindössze csak nyolcvanhatan voltunk pártonkívüliek, de 1988 táján elkezdtünk mozgolódni. Megalakítottunk hármasban, Fodor Istvánnal, akit később megválasztottunk a Parlament elnökének, és Benjámin Judittal a Függetlenek Frakcióját. Erre nagyon büszke vagyok. Miként arra is, hogy az 1988-as költségvetésből sikerült ötszázmillió forintot szereznem a falvak infrastrukturális fejlesztésére. Ezt a pénzt az MSZMP és különböző társadalmi szervezetekre óhajtották volna fordítani az elvtársak, de nem sikerült nekik. Az igazság az, hogy a rendszerváltozás előtti évben már a párttagok közül is többen a józan eszükre igyekeztek hallgatni, nem pedig a pártutasításokra. Ez is közrejátszott abban, hogy megszülettek a sarkalatos törvények. — A szülei földbirtokosok voltak. Mit jelentett ez az ön számára: biztonságot, hátrányt vagy erkölcsi tartást, hovatartozástudatot? — Előnyt semmiképpen sem jelentett, de erkölcsi tartást mindenképpen adott. Ennek köszönhetem, hogy a vidék, a mezőgazdaság elkötelezettje lettem. — Ezz.al magyarázható az is, hogy állatorvos lett? — Természetesen, innen az indíttatás. — Hány hold földje volt a szüleinek? — Nyolcvanhat, a rokonságnak kétszáz. Pélyen, Heves megyében éltünk, én is ott születtem, de 1951-ben a szüléimét kuláklistázták, elvették tőlük a földet és földönfutóvá tették. Minden összeomlott. — Hogyan került kapcsolatba az MDF-fel? — Talán emlékeznek még rá, 1989-ben néhány MDF-es bejutott időközi választásokon a parlamentbe. Megalakították az MDF parlamenti csoportját. Nagyon rokonszenvesek voltak azok a célok, amiket Roszík Gáborék képviseltek. Ugyanebben az évben Ráckevén is megalakult az MDF helyi szervezete, amelyben olyan tisztességes emberek tevékenykedtek, hogy úgy éreztem, köztük a helyem. A számomra második parlamenti megmérettetésre már az MDF színeiben indultam. — 1990 — szédítő győzelem. Mi történt aztán a színfalak mögött? Miért nem állt össze a mezőgazdasági bizottság? Mi volt az alapja a hosszas MDF—kisgazda egyezkedésnek? — Nagyon nehéz itt igazságot tenni, de annyit becsületesen el kell mondanom. hogy nagy keserűséggel vettem tudomásul 1990 áprilisában: nem lesz mezőgazdasági bizottság a parlamentben, csupán albizottságként működünk majd. Mind a hat párt ezt az álláspontot képviselte. Ez határtalan baklövés volt. Szent meggyőződésem, hogy másmilyenné gyúrhattuk volna a kárpótlási törvényt. De tekintsünk vissza a dolog hátterére is! Már 1990 júliusában a három kormányzópárt egyetértett abban: mindazon embereket kárpótolni kell, akiket megfosztottak földvagyonuktól. Torgyán Józsefék viszont reprivatizálást akartak. Hiába mondtuk nekik, hogy ez lehetetlen, az ország teherbíró-képessége sem akkora, hogy ezt finanszírozni tudná. Ezért döntöttünk a részleges kárpótlás mellett. Diktatúra fenyeget Végül is ebben megállapodtunk volna, ám az Alkotmánybíróság közbeszólt. Alkotmányellenesnek nevezte a törvényt, mondván, nem csak azokat kell kárpótolni, akiknek földje volt, hanem azokat is, akiknek más tulajdona, például kocsmája, malma stb. volt, vagy politikailag sérelmet szenvedtek. Ezért megváltoztattuk a törvénytervezetet, és meghonosítottunk a kárpótlási jegyet, amelynek nagyon nagy si — Hogyan értékelhető, hogy a sok százezer kárpótolt ember máshová szavazott? — Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy nem a legjobban sikerült megoldani a kárpótlást. Pontosabban azért, mert nem sikerült gyorsan. Ha az Alkotmánybíróság nem avatkozik bele, akkor már 1992 végére megtörtént volna a föld tulajdonosváltása, a szerkezetátalakítás. Nem húzódott volna el egész mostanig. Ez az emberekben keserűséget váltott ki, hiszen hiába gazdák papíron, csak akkor te-Nem tudom elképzelni, hogy a választóknak az lett volna a szándéka, hogy a jobbközépet szélre tegyék Erdősi Ágnes felvétele kintik magukat annak, ha már leverték az első karót a földbe. — Miért fenyegeti vész a demokráciát abban az esetben, ha nemzeti-keresztény erők teljes vereséget szenvednek? — Az a veszély fenyeget bennünket, hogy szinte visszatérhet a diktatúra. Ha az MSZP és az SZDSZ kétharmados többségre tesz szert, akkor azt csinál a parlamentben, amit akar. Ezért nagyon lényeges, hogy az emberek elmenjenek szavazni, de most már ne a baloldalt, hanem a népi-nemzeti erőket erősítsék. — A most hatalomra törők mit tudnak majd megvalósítani az ígéreteikből? — Óriási szociális demagógiával nyerte meg az első fordulót az MSZP. Azt sugallták ugyanis, hogy valóban csökkentik az adókat, emelik a nyugdíjakat, meg az életszínvonalat is, de arról nem beszéltek, vajon miből? Nekik ugyanolyan szűk a mozgásterük, mint a jelenlegi kormánykoalíciónak. A belső és a külső adósságunk annyira leszűkíti ezt a mozgásteret, hogy nincs mit tennünk, fizetnünk kell. Illetve: fejlesztenünk. Fejlesztenünk az infrastruktúrát, mert a külföldi tőke csak akkor áramlik továbbra is az országba, ha megteremtjük a működéshez szükséges feltételeket. De hát ki ne tudná, hogy a szociális kiadásokat is csak a befizetett adókból lehet finanszírozni? — Békési László már arról beszél, hogy 1995-ben lesz a mélypont. Az első forduló előtt azt mondták, hogy most sokkal rosszabb helyzetben kell átvenniük a kormányt, mint ahogy annak idején átadták. Igaz ez? — Ez egyáltalán nem igaz! Az ipari termelés 3,9 százalékkal emelkedett, s nagyon jó évet, zár a mezőgazdaság is. Úgyhogy annyit mondhatok, nem tudnak eleget tenni az ígérgetéseiknek. Az ország jobbításáért — Hogyan viszonyul ön szerint a nyugati tőke az itteni változásokhoz, a viszszarendeződéshez ? — A nyugati tőke megvárja, hogy milyen intézkedéseket hoznak. Folytatódik-e a privatizáció, tiszteletben tartják-e a magántulajdon szentségét? Magyarán: biztonságban érezheti-e magát? Ez őszig el fog dőlni. — Antall József temetése összefogta a nemzetet, hogyan párologhatott el ez a megrázó együttlétes erő? — Kevés volt Boross Péter ideje ahhoz, hogy elhitesse az emberekkel: jó felé haladunk. A temetéskor valóban együtt volt az ország, de azután jöttek a hétköznapok, becsöngetett a villanyszámlás, emelkedtek az árak, és ennek elviselésére már kevés volt a nemzeti érzés. — Hogyan tovább? Ön, mint az MDF még esélyes képviselőjelöltje, miként politizál majd, ha választói bejuttatják a parlamentbe? — Mint már mondtam, hiszek abban, hogy a választópolgárok most a nemzeti oldalra szavaznak, hogy fajsúlyos ellenzéke legyen a szociálliberális kormánynak. Ez az ellenzék pedig — elképzelhetően a Fidesszel kiegészülve —, valóban konstruktív ellenzék lesz. Az ország jobbításán fáradozunk továbbra is; nagyon figyelünk arra, hogy ne sikkadjanak el a határainkon kívül élő magyarok érdekei. Személy szerint ezen túl is a vidék magyarságának sorsát tartom szem előtt, a megye középpolgárságának megerősödéséért munkálkodom, mert meggyőződésem, hogy Magyarországon is meg lehet élni a földből. Banos János
