Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-25 / 120. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 25., SZERDA Szőnyi-nap Zebegényben Pest megyei nemzetiségi találkozó Országos gyermekrajzpályázat A Szent István-i gondolat Szőnyi István: Zebegényi házak Az alkotások értékelését komoly szakmai zsűri végezte, melynek tagjai festők, szobrászok és keramikusok voltak. A díjakat a zebegényi önkormányzat, az általános iskola, a környék képzőművészei és Paulisinyecz János művészetpártoló vendéglős teremtették elő. A Szőnyi István Múzeum Baráti Köre három díjat ajánlott fel a zebegényi képzőművészeti táborba, mely igen híres és színvonalas nyári rendezvény. További díjként Szőnyi-képek szitanyomatait, érmeket és könyvjutalmakat osztottak ki a nyertesek között, akik közül az. első helyezetteket feltétlen meg kell említenünk. Eszerint az első kategória győztese Frankó Edit Nyíregyházáról, a második kategória legjobbja Raj Virág 3. osztályos tanuló, a budapesti Stromfeld Aurél Általános Iskolából, a harmadik kategória győztese pedig “ Enzsöly Kinga 6. osztályos tanuló Győrből. A legjobb zebegényi alkotás díját Pálos Rita Anna 4. osztályos diák kapta különleges selyemfestményéért. A győzteseknek gratuláció, a rendező tanároknak pedig köszönet jár a február óta tartó igen sok munkáért, amit a verseny érdekében végeztek. (simon) Hangverseny pünkösdkor Száz éve született a Kossuth-díjas festő, grafikus Szőnyi István. Ebből az alkalomból rendezte meg Zebegényben — a művész egykori lakóhelyén a képzőművészeti napot a Szőnyi István Általános Iskola. Az intézmény 1990 óta viseli a művész nevét, azóta rendezik meg az immár hagyományosnak számító rendezvénysorozatot, melyen a képzőművészet különböző ágaiban próbálhatják ki magukat a gyermekek. A program keretében — mint már évek óta rendszeresen — most is sor került a decemberben kiírt országos gyermekrajzpályázat eredményhirdetésére. Mint azt az iskola igazgatójától megtudtuk Ébred a természet címmel három kategóriában lehetett a versenyre pályázatot beküldeni: óvodások, alsó és felső tagozatos diákok munkái kerültek különkülön elbírálás alá. Nevezni lehetett bármilyen méretben, bármilyen technikával (selyemfestés, batik, grafika, víz, tempera, monotipia) készült művel. A pályázatra 142 iskolai és 38 egyéni mű érkezett, ami összesen 1861 pályamunkát jelent az ország különböző pontjairól. Ebből a 180 legjobban sikerültet állították ki az iskola aulájában. Ülünk, ücsörgünk. a gödöllői művelődési központ belső udvarán, ki itt, ki ott, ha máshol nem ablakpárkányon, alacsony padocskákon, többen vagyunk, mint ahány a „rendes” ülőhely, felettünk ezüst az ég, odakint buján, harsogva, illatosán zöldell a park, a zöldből ide is jutott, erre a belső udvarra, ahol hangversenyeznek, pünkösdvasárnap esti hangverseny van. A Gödöllői Szimfonikus Zenekar Mendelssohn Hebridák nyitányát, majd Beethoven I. szimfóniáját játszsza, egy kis szünet, a Giesseni Ifjúsági Kórus következik, Gödöllő testvérvárosa Giessen, most eljöttek onnét, pünkösdkor, népes csapat, a lányai egyforma csíkos szoknyát viselnek, németül énekelnek, esetleg angolul, az egyik dalnak felidéződhet bennünk iskolás korunkból a magyar szövege: „Ó, tágas völgyek, bércek, zöld erdő, tarka táj...” Ránk borul az este, az’ ég sötétebb árnyalatot ölt, a reflektorok erősebben világítanak, madarak, bogarak röpülnek át az udvaron, az ember figyel, figyel a műsorra, s arra gondol: milyen szép a világ, így pünkösdkor... (n-i) Erdó'kertesi tárlat Szinte Gábor festőművész tárlatát nyitják meg ma délután 5 órakor Erdőkertesen áz Ady Endre Művelődési Házban, nyitóbeszédet Cserepka András polgármester mond. Szinte Gábor 1928-ban született Budapesten, a fővárosi képzőművészeti főiskolán Bernáth Aurél tanítványaként végezte tanulmányait, majd Firenzében fejezte be. Eddig negyvenöt tárlata volt. Meghatátozó egyénisége a színházművészeteknek is — díszlettervezőként és egyetemi tanárként (a Színház- és Filmművészeti Főiskolán). Bővített évad a Szabad Tér Színházban Pár hét múlva megnyitják kapuikat a Szabad Tér Színházhoz tartozó szabadtéri színpadok — a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, a Hilton Szálló Dominikánus Udvara, a Budai Parkszínpad, valamint a Városmajori Szabadtéri Színpad. Ez alkalommal tartottak sajtótájékoztatót tegnap az óbudai Thermal Aquincum Szállóban. Koltay Gábor, a színház igazgatója ismertette az 1994-es évad műsorát. Idén mintegy 100 produkció kerül bemutatásra. „Színházunk idei szezonját a korábbi éveknél hamarabb (május 29-én) kezdjük — mondotta —, és később fejezzük be, szeptember 10-én. Alapvető célkitűzésünk változatlanul az, hogy fővárosunkat Európa legrangosabb fesztiválközpontjai között tartsák számon. E több évre visszatekintő törekvésünk új elemekkel történő gazdagítására sürgetően kötelez bennünket a világkiállítás és a honfoglalás 1100. évfordulójának közeli időpontja.” Koltay Gábor hangsúlyozta, hogy a Szabad Tér Színház nyári programjai 1994-ben is a színház fő támogatója, a Postabank és Takarékpénztár Rt. nagylelkű segítségével jöhettek csak létre. A rendkívül gazdag és változatos programban kuriózumok is szerepelnek, mint pl. Papathanassion Vangelis, 1492. — A paradicsom riieghódítása című filmzenéjének Tomsits Rudolf által zenekarra hangszerelt előadása. Szintén a szigeten lesz látható a Szentivánéji álom Mendelssohn kísérőzenéjével, valamint a Shakespearemese részletei hallhatók majd neves színészek előadásában. A Margitsziget érdekes programjai közé tartozik két opera a Parasztbecsület és a Bajazzók bemutatása — Szinetár Miklós rendezésében. (juhász) A Kárpát-medence nem valamely félreeső, elszigetelt része a világnak — ellenkezőleg. Átvonulások, felvonulások helye, • kényszerű menedék, önként választott cél. Számát se igen lehet tudni a népeknek, népcsoportoknak, melyek erre jártak, itt letelepedtek. Tudatosan vagy tudattalan, e földön a nagy többség István király intelmét követte mindig az „idegenek” megbecsülésében, kik egy-két nemzedék múltán már nem is voltak idegenek. A másságok és azonosulások, a különböző színek, formák,, vérmérsékletek elválása és egymásba olvadása talán valóban erőssé tette — ahogyan ő előre elképzelte — István birodalma népét. Talán mindezért van, hogy „még mindig itt vagyunk”. A másság gazdagít és összeköt A Himnusz hangjaival kezdődött a hét végén Ráckevén a Pest megyei nemzetiségi találkozó. Dr. Kulcsár István, Ráckeve polgármestere' megnyitójában Vörösmartyt idézte: „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell”. Elmondta, hogy megtiszteltetés a városnak, hogy ezt a találkozót — immár harmadik alkalommal — megrendezhette. A környéken sok nemzetiség él, békében és barátságban — és ez a béke és barátság nem üres szólam, valóság voltáról meggyőződhet bárki, aki elmegy olyan helyre, ahol a most is jelenlevő nemzetiségek öszszejönnek, például a lórévi búcsúba. Aki az ottani sokaságot, kavargást látja, többet tudhat meg a „nemzetikésztető nap, mint a mai. Most elgondolkodhatunk olyan kérdéseken, melyek évszázadok óta érvényesek Európában. Nálunk máig eleven az istváni örökség: nem kell félni a másságtól, más nyelvtől, más kultúrától. A hagyományok őrzése csak gazdagíthat, gazdagítja a hagyomány művelőjét, s szemlélőjét egyaránt. Tizenkilenc énekes-, zenész-, s táncegyüttes lépett fel a nap folyamán. Munkájukat háromtagú zsűri figyelte (Vásárhelyi László táncművész, koreográfus, Eredics Gábor, a Magyar Művelődési Intézet munkatársa és Csasztvon András, a Néptánc Szövetség elnökségi tagja, a szarvasi Tessedik együttes vezetője). A házigazda városból három művészi közösség szerepelt: a Bokréta Gyermekegyüttes sárközi, a Keve Néptáncegyüttes mezőségi táncokat adott elő. Magyar népdalcsokrot játszott, énekelt a citerazenekar. A következő délszláv együtteseket láthattuk: tököli Délszláv Táncegyüttes és Férfikórus, lórévi Szerb Táncegyüttes, pomázi Opanke Szerb Táncegyüttes. A tököliekkel már többedszer találkoztam, hiszen sokfelé hívják őket, változatos", fergeteges, pompás ruhákban előadott táncaik, biztos tánctudásuk, virtusuk mindig nagy sikert arat. A férfikórusuk szereplése is nagyon hatásos volt: a szinte beszédhangú szólók, melyekre ráfelelt az énekkar, a pengetős hangszerek zenéje. A lórévi gyerekek — mint megtudhattuk — először léptek fel színpadon, közönség előtt. A fiatalokból, gyerekekből álló Opanke együtVáltozatos, fergeteges, pompás ruhákban előadott táncaik, biztos tánctudásuk a siker záloga. Színpadon a tököli Délszláv Táncegyüttes Erdősi Ágnes felvétele ségi kérdésről” — esetleg annak létét is kétségbe vonva —, mint több kiló szakirodalomból. Kívánta végül, hogy a ráckevei találkozó résztvevőinek szívébe ünnep költözzön. Bodrogi Györgyné, a Pest Megyei Önkormányzat Nemzetiségi és Társadalompolitikai Bizottságának elnöke megállapította: kevés az ilyen ünnepi, megállásra test az értékelés során dicsérte a zsűri: sokat tanultak, mióta utoljára látták őket. Számukra szent dolog a tánc Németországból fúvószenekar érkezett, cseh és német számokat játszott. Hazai németek léptek fel Taksonyból, Szigetszentmártonból, Biatorbágyról, Pilisszentivánról. Taksony, Pilisszentiván kórusa jórészt az idősebb korosztályból tevődött ki, méltósággal — áhítattal — énekeltek egyházi és népdalokat. A Biatorbágyi Ifjúsági Fúvószenekar „vágta ki a rezet”, szigetszentmártoni gyerekek is, felnőttek is táncoltak nagy kedvvel és lendülettel. Ha színpadra kerül a budakalászi Lenvirág Gyermekegyüttes — teljes a hódítás. Ázok az életteli kislányok, de talán még inkább azok az apró legény kék! A földből ki alig látszik, de kalapot visel, s járja nagy komolyan. (Amellett persze könnyedén és mosolygósán.) Mint Vásárhelyi László is elmondta aztán: ezek a gyerekek nem amolyan betanított kis „helyeskék”, hanem máris „szent dolog” számukra a tánc. A német mellett a magyar táncok világában is otthon voltak a budakalászi gyerekek, német és magyar forgataguk egyaránt elragadó volt. A Szlovák Hagyományőrző' Együttes Pilisszántóról népszokásokkal ismertetett, pámatánccal, mulatsággal. A pilisszentkereszti Szlovák Pávakört, ha nem értettük is, értettük. A hét férfi, hét nő által előadott pilisi szlovák népdalokból csak úgy sütött a szülőföld szeretete. Majd játékosabbra váltottak, végül már úgy mosolyogtak, hogy tudhattuk: valami huncutságról énekelnek. Hol születik a népdal? Ceglédről érkezett a négytagú Cigány Hagyományőrző Együttes. Szabolcsból származtak el. Hagyományos szabolcsi cigány népdalokat és saját szerzeményű dalt is hallhattunk tőlük — mely utóbb azért is becsülendő, mert manapság már bizonyára csak e nemzetiségek körében születik nálunk népdal. Három görög együttessel is találkoztunk, a Mascarades Együttes négy zenészével, valamint a Spasta óla és a Szillagosz Táncegyüttessel. A látnivalóban, élményben, felismerésekben oly gazdag napot a budapesti Fáklya horvát táncegyüttes zárta. Bemutattak dalmát eljegyzést, baranyai horvát táncot, aratási szertartást Szlavóniából. Sokáig táncoltak a színpadon, a zsűri is, a közönség által is elhagyott nézőtér előtt. Nem tudtam már, hogy kik, mert átöltöztek mindennapos viseletűkbe, utcai ruhába. Felismerni véltem egy tököli fiatalembert, egy pomázi fiút, talán a pesti horvát gimnazisták voltak még ott legtöbben — de mindebben nem vagyok biztos... Egyformák voltak. Nádudvari Anna
