Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-20 / 117. szám
_§ PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 20., PÉNTEK J Szentendrei iparművész a Design Centerben Két író-olvasó találkozó között Kollázs és üvegbe zárt motívum A tájköltészettől a drámajátékig é A V. A. M. Design Center minden hónapban más és más képző- és iparművész alkotásait mutatja be. A galéria ezekkel a bemutatókkal a napi gazdasági tevékenység mellett lehetőséget ad tartalmilag és formailag újat alkotó művészek bemutatkozására. A nemrégiben nyílt tárlaton Gaál Endre iparművész és Haász István festőművész kapott lehetőséget a megmutatkozásra. Haász István a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára, tagja a Szentendrei Művésztelepnek, sikeres kiállításai voltak Lengyelországban és JVémetországban; 1992-ben kilenc hónapot tölthetett a híres Worpswede-i Művésztelepen. A V. A. M-ben látható tárlatán szürke-sárga-fehér színű vászonképek, kollázsok láthatók. A vászonra ragasztott és átfestett papír, újság, már a kubista festők számára is kedvelt eszköznek bizonyult. Haász úgy bánik az újsággal, mint a cseh Jiri Kolar: személyteleníti, sőt szinte eltünteti. Rendkívül érdekes ez az eljárás, hiszen a kollázsok összerakása révén kifejezetten építészeti, plasztikai terek keletkeznek. Haász István két évtizedes jelenlét és ötéves intenzív munka után jelentékeny oeuvre-t mondhat magáénak. Természetes, hogy óhatatlanul szembekerül a „hogyan tovább” dilemmájával. A most bemutatott új anyagot látva bőven akad olyan festői és formai problémafelvetés és élményanyag, melyet tovább lehet boncolgatni, mert kellő szellemi tartalékkal rendelkezik. A konstruktivista. művész magatartása, az irányzat klaszszikus megjelenése óta többet, mást jelentett Európa keleti felén önmagánál, a morális ellenállás jelképe volt évtizedekig. A másik kiállító alkotóművész Gaál Endre. Tőle rendkívül érdekes üvegképeket láthatnak az érdeklődők. Munkái szellemi és anyagi értelemben egyaránt a köztességet, az alakulásban, változásban lévő, egyúttal magát a módosulást is elszenvedő spirituális és materiális elemek átmenetiségét igyekszenek formaként rögzíteni. Gaál Endre két üveglap közé helyezi a képpé alakítandó elemeket — a festéket és papírlapokat, majd megolvasztja azokat. A bezárt festék, a papír, a papír hordozta motívum alapvető változásokon megy keresztül, véglegessé válva rögzíti a véletlent. A V. A. M. Desing Centerben két jelentős hazai magyar művész érdekes alkotásait tekintik meg az érdeklődők. (A kiállítás június 10-ig látható.) (— ász) A reneszánsz muzsika jegyében Balassi énekmondó verseny A gyermekek és ifjúság kultúrájával foglalkozó Garabonciás Alapítvány Balassi Bálint halálának 400. évfordulóján énekmondó versenyt hirdetett 12—18 éves fiatalok számára. Balassi korában a költők gyakran dalként adták elő műveiket Ezek az énekelt versek, később a históriás énekek a magyar művelődéstörténetnek és zenekultúrának értékes — sajnos napjainkra egyre ismeretlenebb — műfaját képezik. Korunk fiataljai egyre kevesebbet énekelnek, ezért is látszott ígéretesnek e verseny megrendezése, amely egyrészt tisztelgés Balassi emléke előtt, másrészt a századokon keresztül fönnmaradt énekmondás hagyományának ápolása. A versengésre mintegy negyvenen jelentkeztek határon túli magyar fiatalok is. A résztvevők kíséret nélkül, vagy korhű kísérettel (land, koboz, tekerő, csembaló) adtak elő egy Balassi-verset, -éneket és egy Balassi koránál nem később keletkezett művet a magyar történelmi dalkincsekből. A produkciókat zenei szakértőkből álló zsűri értékelte, tagjai: Kobzos Kiss Tamás, Szabó István, Szabó Géza és Dinnyés József voltak -— tudtuk meg Váradi Istvántól, a Garabonciás Alapítvány elnökétől, a Balassi Bálint énekmondó verseny nemrég megrendezett gálaműsorán. A bevezető után sor került a díjak átadására. Az első helyezettek egy kobozt vehettek át, a második díj egy Balassi korabeli jelmez volt, a harmadik pedig egy körutazás a Balassi-emlékhelyeken. Valamennyi résztvevő a verseny alkalmából tervezett emlékplakettet (amelyet a képző- és iparművészeti gimnázium diákjai tervezetek), Balassikötetet, és régizene-kazettát kapott. A díjak átadása után került sor a reneszánsz kor hangulatát idéző hangversenyre. Ez alkalommal nemcsak a nyertes fiatalok, hanem elismert hazai művészek is felléptek — így például Kobzos Kiss Tamás, Kecskés András és a Musica Historica Együttes. (juhász) Ab Ovo-újdonságok Inkább mozgalom, mint kiadó Kétes emlékű meghatározással jellemezte vállalkozásukat Vámos Miklós, az Ab Ovo Kiadó vezetője tizenegy könyvheti újdonságuk szerdai bemutatóján. „Inkább mozgalom, mint kiadó”-, mondta, utalva a munkatársak együvé tartozására a valószínűleg szintén egyívású mintegy száz újságíró, irodalmi és televíziós személyiség zajos tetszését kiváltva. A hangulatos, ötletes tájékoztatót a „nem mozgalmista” személyekre utaló, célzatos megjegyzések még kellemetesebbé tették a közönség többsége számára. Az új kötetekről egyoldalas ízelítőkből kaphattunk benyomást Mácsai Pál színművész tolmácsolásában — s a kitaláló rögtön meg is kapta a kiadványt. A részletekből nagyjából kiderült, hogy a kiadó hagyományaihoz híven közérthető, a súlyos irodalmi nyelv helyett inkább az utca nyelvével élő, vélhetően népszerű könyveket jelentetett meg ezúttal is. T-boy (rémnovellák alcímű) kötetében Spiró György parabolákban mesél közérzetéről. Amos Oz, az egyik legnépszerűbb izraeli író egy köznapi család levelein keresztül mutatja be hazáját. (Fekete doboz). Az ismert amerikai képregényírótól, Charles M. Schulztól egy író hányattatásairól, Vámos Miklóstól Bródy Jánosról olvashatunk. Szilágyi Andor drámakötetében (El nem küldött levelek) mindennapi konfliktusainkról vall, Kapecz Zsuzsa költő első regényében a valóság egy kislány gondolataiból kel életre. Éppígy gyermekhősén keresztül szól hazája életéről Thomas Bernhardt Egy hátraarc című regényében. Érdekes olvasmánynak ígérkezik az emigráns Tardos Tibor, az 1957-es íróper negyedik fővádlottjának önéletrajzi regénye (A tengervíz sós), valamint Kertész Ákos válogatott novelláinak kötete (Akár hiszed, akár nem). Közönségigényt elégítenek ki Bródy János Az utca másik oldalán címen megjelentetett dalszövegei, valamint a Foglaljon helyet! 94/95 című, éttermeket és választékukat anekdotázva bemutató kötet. A tizenegy könyvújdonságból négyet vettek fel az ünnepi könyvhét „hivatalos” listájára. A többiek a „B menü” című katagólusban szerepelnek, amely huszonhat kiadó szintén „kiszuperált” újdonságait tartalmazza — tudtuk meg végezetül. (d. v. s.) Péter Eta Vásárosnaményban született. Nem is ott. Ger-Mp' gelyiugomyán. Ahol a Tisza, a Szamos és a Kraszna összefolyik. Beregben. Varázsos vidéken. Hogyne írna verset, aki onnét indult. Most Gödöllőn él, a Petőfi Sándor Általános Iskola tanára. Többször vettünk már részt közös írő-olvasó találkozón, tavaly csoportot vezetett a nyári olvasótáborban, melyről beszámoltam. Május elején műsoros író-olvasó találkozója volt az iskolájában, csaknem pontosan egy hónapra rá, június 7-én ismét író-olvasó találkozót tart a Juhász Gyula Városi Könyvtárban. A májusi műsor a Sóhajtásnyi csönd címet viselte. — Miért Sóhajtásnyi csönd? — kérdezem. — A mai világban mindenki rohan, mindenki hajszolt. Szerettem volna a verseimmel egy pillanatra megállítani az embereket. Felhívni a figyelmet a szerelemre, a családra, arra, milyen jó elgyönyörködni egy tájban. Igaz, a sóhajtásban benne van a szomorúság is... Valóban sok a szomorúságot, hiányt, fájdalmat kifejező versem. — Mióta és hol jelennek meg verseid? — 1980-tól. Először a Magyar Ifjúság közölt, majd később bemutatott egy teljes oldalon. Megjelentek verseim a Mozgó Világban, az Alföldben, Hajdú-Bihari Naplóban, Szabolcs-Szatmári Szemlében, Kelet-Magyarországban, Pedagógusok Lapjában... Néhány antológiába is bekerültem, 1991-ben kettőbe is, a Váci Mihály Irodalmi Kör által kiadott Gondjainkra bízva címűben és a Krúdy Gyula Irodalmi Kör Nemzedékek-jébe. Utóbbi adta ki 1993-ban a Házam, hazám, szerelmem című kötetet, melyben szintén szereljelek. Most a könyvhétre jelenik meg egy újabb antológia, benne néhány versemmel, a címe: Honnan tudhatnátok? — Feltűnő', hogy sok versedben jársz haza, sok szól a beregi tájról, az út menti növényekről, az otthoni illatokról, a régi házról. — Beregi lány vagyok. A tájverseim oda kötődnek. Gondoltam, hogy kéne egyszer írnom egy beregi irodalmi útirajzot. — Milyen iskolák mozdítottak ki a szülőföldről? — A nyíregyházi Tanárképző Főiskolára jártam, később elvégeztem Hajdúböszörményben az Óvónőképző Főiskolát is. Tanultam a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola szomatopedagógiai szakán — ennek köszönhetően taníthatok testnevelést. Később kiegészítő szakként elvégeztem az ELTE Tanárképző Főiskola magyar szakát. Most már 1985 óta tanítok a Petőfi iskolában. — Önképzőkört is vezetsz itt. Mivel foglalkoznak a Petőfi diákönképzőkör tagjai? — Szerepelnek műsorokban. Figyeljük, milyen pályázatokon vehetnénk részt, tavaly ősszel a Gödöllői Akadémia szógyűjtő pályázatán indultunk, tavasszal pedig azon a pályázatán, melyre a tavaszhoz kapcsolódó verseket, novellákat vártak. Járunk a Petőfi Irodalmi Múzeumba, kirándulunk. Nemrég volt a városi Petőfi szavalóverseny, ami sok elfoglaltságot adott. Most a pedagógusnapra tanulunk verseket. Nyelvi játékokat játszunk, hangképzéssel, szóképzéssel foglalkozunk. Év végén többen elvállalják egy-egy író munkásságának a bemutatását. Péter Eta a Módszertani Közlemények egy számát mutatja, benne cikke — „A gyermek és a vers találkozása.” Azt írja: „Megismerkedünk a vers születésével, az ősi énekkel, a ritmusélménynyel. Megpróbálkozunk ismert népdal dallamára verset írni...” Egy másik számban „Szavak szerkezetének tanítása a drámapedagógia módszereivel” címmel olvasható cikke. Előadásokat tart konferenciákon, legutóbb a Magyar Olvasás Társaság országos konferenciáján, „Szóbeli kifejezőkészség fejlesztése a drámapedagógia eszközeivel” címmel. — Mit jelent a gyakorlatban a drámapedagógia? — A gyerekekkel helyzetgyakorlatokat, szituációkat találunk ki. Azt hiszik, hogy játszottak, és közben mindent megtanultak. — Hogyan lehet bírni enynyi munkát, ennyifajta tevékenységet, — Nem olyan nehéz. Tulajdonképpen mindig, mindenben ugyanazt csinálom. Nádudvari Anna Erkel Ferenc Dózsája Erkel Ferenc Dózsa György című operájának premierjét május 21-én és 22-én tartják Budapesten, az Erkel Színházban. A művet első alkalommal adják elő a dalszínházban. Ősbemutatóját 1867. április 6-án, a Nemzeti Színházban tartották. Az eredetileg öt felvonásban megkomponált darabot Oberfrank Géza háromfelvonásosra rövidítette. A szöveget, amelyet Jókai Mór drámája alapján Szigligeti Ede írt, Mészöly Dezső dolgozta át és tette közérthetővé. A címszerepet szombaton Csák József, a vasárnapi bemutatón pedig Bándi János énekli. A főbb szerepeket — párhuzamos betanulásban — Pitti Katalin illetve Csavlek Etelka, Kukely Júlia illetve Csonka Zsuzsanna, Martin János és Németh Gábor jeleníti meg. A díszlet Csikós Attila, a jelmez Vágó Nelly munkája. Szent István-könyvhét Erdősi Agnes felvétele A Szent István-könyvhét rendezvényeinek a keretében, katolikus könyvkiadók kiadványait vásárolhatták meg minap a főváros Ferenciek terén az olvasók. A majdnem egész napos rendezvényen négy szerző dedikálta könyveit: Szabó Ferenc „Párbeszéd a hitről”, Giczy György „Törvénytisztelet és messianizmus”, Jeleníts István „Betű és lélek”, valamint Gyökössy Endre „Ketten hármasban” című kötetét. Képünkön Jeleníts István fogadja egyik olvasója jó kívánságait, mellette Gyökössy Endre dedikál
