Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-17 / 114. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 17., KEDD Tét: az országos versenyen való részvétel Nemzetiségi vers- és prózamondó találkozó Vácrátóton Pünkösdi fesztiválra készülnek Idén harmadik alkalommal rendezték meg nemrég a vácrátóti általános iskolában 170 Pest megyei és budapesti tanuló részvételével ezt a már hagyománnyá vált találkozót. A megye és a főváros harmincegy iskolájából érkeztek a horvát, szerb, német és szlovák nyelvet tanuló, szebbnél szebb népviseletbe öltözött fiúk és lányok, hogy ki-ki (saját nemzetiségének irodalmából) bizonyságot tegyen tudásáról, tehetségéről szavalásban és prózamondásban. Az 1994. évi verseny azért is jelentős, mert díjazottjai részt vehetnek a későbbi országos vetélkedőn, melyet nemzetiségenként külön rendeznek majd meg. A verseny emblémája, a virágsugarú, mosolygó napkorong is jelzi, hogy vidám, játékos megmérettetés ez, melynek nem lehet vesztese. Vácrátóton őrzik még a szlovák nemzetiségi hagyományokat, s az iskolában ennek megfelelően szlovák viseletben fogadták a gyerekek a vendégeket és versenyzőtársaikat. Az általános iskolában a szlovák mellett német és angol nyelvet is lehet választani, 3. osztálytól. A tanárok és a község önkormányzatának munkatársai már hetek óta a verseny előkészületeivel foglalkoztak, melyen az „otthoni” gyerekek szép eredménnyel szerepeltek. A szlovák döntő első helyezettjei: vers kategóriában Mohai Mónika tárnoki 4. osztályos, prózában Veres Anita galgagyörki 3. osztályos és Fábián Lívia vácrátóti 6. osztályos tanuló. A prózamondásban az alsó és felső tagozatosok különváltak, ezért két első díjat adott ki a tanárokból álló zsűri. A német verseny versmondó győztese Vida Melinda ötödikes Budakesziről. Itt a prózamondók tábora olyan erősnek bizonyult, hogy a zsűri szintén két első díjat adott ki, Guth Petrának, aki Tökölről érkezett és 6. osztályba jár, valamint a. nyolcadikos Falvai Anettnek, aki Vecsésről nevezett a versenyre. A verseny érdekessége, hogy a gyerekek többsége inkább a terjedelmesebb próza elmondására vállalkozott, s a versnek most kevesebb barátja akadt. A szerb gyerekek úgyszintén a prózában jeleskedtek, s vers kategóriában nem indultak. A prózamondás győztese a negyedikes budapesti Abzsity Deszánka lett. A horvátok versenyében a tököli nyolcadikos Zsinvovszky Edina szavalata és a budapesti hetedikes Facskó Éva prózamondása bizonyult a legjobbnak. A győztesek és helyezettek táborozási lehetőséget és szép könyvjutalmakat nyertek. Az ünnepélyes díjátadásra ebéd után került sor a vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet gyönyörű kertjében. Az oklevelek és jutalmak kiosztását ünnepi gálaműsor követte, melyen a győztesek is újra előadták produkciójukat. A gálát több nemzetiségi tánccsoport színes és lendületes műsora tette még hangulatosabbá. A különböző népcsoportokhoz tartozó gyerekek ízelítőt kaptak egymás táncaiból, zenéjéből, színpompás viseletéiből. A kétórás műsort a vácrátóti iskolások kórusa és nagy átéléssel előadott mesejelenete zárta. Muth Á. G. Vendégeket fogadni és utazni — mindkettő rendszeres Szigetújfalu lakóinak életében. Most éppen harminc, zömmel ötödik-hatodik osztályosok készülnek a németországi Cölbébe az ottani pünkösdi gyermektáncfesztiválra. Nemzetközi mezőnyben mutatják majd be tudásukat, angolok, franciák, lengyelek, macedónok, belgák, osztrákok, németek között. Tizennyolcadikén utaznak, ám ezt megelőzően előadták műsorukat a szigetújfalui művelődési házban. Vezetőjük, Szeltnemé Winhardt Ildikó tanította be a táncokat, melyek a következők: Manninger Miklós Körpolka, Galopp, Lengetőspolka, Szeltnemé Winhardt Ildikó: Vidám gyerekek. Egy kalocsai csokor következett, majd befejezőként ismét német nemzetiségi táncok, Szeltnemé Winhardt Ildikó által koreografált polka és Manninger Miklós indulója. Mint gyakran a táncra vállalkozók között, itt is több volt a lány a fiúnál, így időnként — kénytelen — a nagyon szép brokát szoknyákba, elől fűzött pruszlikokba öltözött kislányok tették fel a kalapot, melynek nagy szerepe volt a táncban: magasra tartották vagy integettek vele. A műsoros est második részében vendégek szerepeltek. A Nagold-Gündringenből érkezett negyventagú zenekar már eddig is a színpadon foglalt helyet, onnan nézte a gyerekek színpad előtt táncát. Impozáns népviseletet láthattunk a zenekar tagjain: kerek, pörgetollas kalapot, ezüstgombos fekete kabátjuk alól előtűnt piros mellényük, fekete térdnadrágjukat piros paszpól díszítette. Fehérvári Józseftől, a budapesti székhelyű Német Kúltúregyesület alelnökétől megtudtam, hogy Baden- Württemberg tartomány — a vendégek tágabb lakóhelye — nagy figyelmet fordít a magyarországi németekre. Támogatja azokat a kultúregyesületeket, melyek idejönnek fellépni, és ugyancsak támogatja az itteniek odautazását a Dunai svábok kulturális alapítványát hozva létre erre a célra. Talán nagyobb létszámú volt a zenekar, mint amilyen a német zenekarokat eddig hallottam, talán más a művészi célja, mint azoknak — de zenéje nem ragadott úgy magával, mint a hazai németeké. Mások voltak, mint a mieink, akiknek előadását színesebbnek, élénkebbnek érzem. S arra gondoltam: az egymás mellett élés, az együttélés, a kölcsönös hatásra való folyamatos lehetőség is lehet olyan szoros kapocs népcsoportok között, mint az azonos nemzetiség. (varia) A díjátadást követő ünnepi gálaműsoron több nemzetiségi tánccsoport is fellépett Frenka Erika felvétele Hagyományőrzők találkozója Kartalon A népdal talán a legszebb üzenet A kartali általános iskola parkszínpadán egymást váltó csoportoknak tapso-' ló közönség aligha gondolt arra, milyen nehéz feladat évről évre megszervezni a hagyományőrzők és fiatal népművészek találkozóját. Ifjúnak, középkorúnak és idősnek annyi az elfoglaltsága sokat kritizált életünkben, hogy valóban csak egy-egy óra jut a megpihenésre. Az ikládiak azért siettek, s szerepeltek elsőként, mert búcsú volt a faluban. Basa Antal, Galgahévíz polgármestere is csak az első félidőben tudott feloldódni a dalos, táncos hagyományok szépségében, mert közmeghallgatásra kellett igyekeznie. Székelyudvarhelyre készülődnek A házigazda kartaliak pedig egy nagy út előtt állnak: talán már a székelyudvarhelyi színpadon érezték magukat. Ezek az ünnepi alkalmak mégis nagyon fontosak, mert mint Urbán Imre polgármester megfogalmazta: amióta Kartal otthont ad e találkozónak, a helyi hagyományőrző csoportok úgy szaporodnak, mint ahogy a gomba a jó langyos eső után. A szívből szóló dal a legszebb üzenet embertársaink felé. Ezzel a csomaggal indulnak szerdán Székelyudvarhelyre és környékére. Lászlóné Herr Piroska, a művelődési ház igazgatója elmondta, hogy két színjátszó csoport, a citerazenekar és az asszonykórus utazik a régi barátokhoz, s természetesen a kórus vezetője, Maczkó Mária népdalénekes, vendégként pedig Széles András citeraművész. A színjátszók két darabbal szerepelnek. A Kalandozások „Ihaj- Csuhajdiában” című felnőtteknek szóló mesejáték udvarhelyi előadására a szerzőt, SUtó' Andrást is meghívták. Nem szavakban, tettekben Másodszorra járt most Kartalon a komlói pedagóguskórus. Erre az alkalomra Galga menti népdalokat tanultak be, Maczkó Mária és Rónai Lajos daloskönyvéből. Igazolja, hogy a barátság tettekben is megnyilvánul, nem csak a szavakban. Július 15-én lesz negyedszázados a hévízgyörki asszonykórus. A szerző' felvételei így játszottak a kartali gyerekek régen — és ma is nyit va van az aranykapu A testvérkapcsolatoknál maradva — melyek születését az elmúlt évek kiemelkedő eredményének tekinthetjük a falvak és városok életében — az ikladi hagyományőrzést is ez lendítette fel. A német „szülőváros” hatása Bagyin Katalin népművelő elmondta, hogy akkor alakultak újjá a múlt értékeit ápoló közösségek, amikor felvették a kapcsolatot Tauplitz-cel, ahonnan a Galga menti falu német nemzetiségű lakosságának egyik része származik. A hét végi kartali találkozón így már az ikladi fúvószenekar és a gyermektánccsoport is felléphetett. Ha eljöttek volna a másik gyermekcsoport, a menyecskecsoport, a felnőtt-tánccsoport, a nemzetiségi énekkar és még folytathatnánk! — a késő estébe nyúlt volna a műsor. Balázs Gusztáv A verseny emblémája
