Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-03 / 102. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. MÁJUS 3., KEDD A KDNP-bert folytatja Egy képviselő elbúcsúzott A kampánytavasz forgatagában a Galga mentén valaki a menetiránnyal szemben járt. Egy szelíd tekintetű fia­talember kereste fel a falvakat és Aszód városát — bú­csúzni. Becker Pál az MDF támogatásával, pártonkívü­­liként nyert 1990-ben az 5. számú választókerületben. A Közgazdaságtudományi Egyetem egykori oktatója ma a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára. Egyé­ni jelöltként nem indul. A választások után lesz először párttag: a KDNP- be lép be. Kifejezett kéré­se volt, hogy az országos listán olyan helyfe kerül­jön, amelyről májusban nem lehet a parlamentbe jutni. Mindkét döntésével el kívánta kerülni azt, hogy átüléssel, karrieriz­mussal vádolhassák. De négy évvel ezelőtti ígére­tét sem felejtette el: megvá­lasztása esetén, mandátu­ma ideje alatt, ha valamely pártba belép, az csak az MDF lehet. Mondhatni te­hát, hogy a 33 éves politi­kus elvhű ember. S bár fen­ti döntéseit már a télen el­határozta, nyilvánosságra hozta, lelkiismeretesen megtartotta fogadóóráit. A napokban Galgahévízen az utolsót, ebből az alkalom­ból beszélgettünk a polgár­­mesteri hivatalban. — Most ért véget a négy esztendő számomra, nem az Országgyűlés utolsó ülé­sének befejezésekor — mondta, amikor képviselői munkásságának összefogla­lására kértem. — Miért indultam 1990-ben a Galga mentén és miért nem folytatom in­nen? A két választás kö­zött alapvető különbséget érzek. Az. elsőn országvál­toztató parlamentet kívánt a társadalom. Szilárdan hit­tem: elsősorban az ország ügyeivel kell foglalkoz­nunk, s csak másodsorban a választókerületével. Ezért volt bátorságom bu­dapestiként a ringbe száll­ni. Mára a rendszerválto­zás középtávon visszafor­díthatatlan folyamattá ala­kult — amit remélhetően a választási eredmény is tük­rözni fog. A képviselők­nek pedig legalább annyit kell törődniük választóke­rületük életével, mint az or­szágéval. Ezért gondolom, hogy most olyan jelöltre van szükség, aki a helyi ér­dekek védelmét előtérbe tudja helyezni. — Ön mégis feladta a leckét az utódjának! Alkal­mi társaságban terelődött a szó a képviselői munkájá­ra, és egy polgármester hosszasan sorolta, hány esetben s milyen gyorsan segített. — A fogadóórák számá­val azt hiszem az elsők kö­zött állok a képviselők kö­zött, de erre ígéretet is tet­tem. Több mint százhetven hivatalos fogadóórát tartot­tam és ötven-hatvan nem hivatalosat. Budapesten, a képviselők házában, majd a minisztériumban több mint százan kerestek fel a Galga mentéről, és ebben a bizalom jelét éreztem. Sok levelet is kaptam. El­sősorban ott tudtam segíte­ni, ahol az államgépezetet kellett megolajozni, ahol egy-egy ügy elakadni lát­szott a hivatali ügyintézés során. Gazdasági bajok or­voslásában is fel tudtam mutatni valamit: magam ja­vasoltam a francia céget az ikladi Ipari Műszergyár „kérőjének”, és megkeres­tem a lehetőségét annak, hogy 250 ember korenged­ményes nyugdíjba vonul­hasson. Két lehetőség kö­zött választhattam. Ez volt az egyik, a másik pedig az, hogy utcára kerüljenek a dolgozók. Az önkormány­zatok célzott és címzett tá­mogatási kérelmeinek út­ját is egyengettem. Válasz­tókerületem ezekből a for­rásokból az átlagon felül részesült. Ahol lehetett, egyéni sérelmeket is gyó­gyítani próbáltam. Elutasí­tottam viszont a peres ügyekbe való beavatko­zást, hiszen azok más hatal­mi ágra, a bíróságokra tar­toznak. Az önkormányza­tok belügyeivel sem foglal­koztam, kivéve, ha tör­vénysértés, vagy annak gyanúja miatt kerestek meg. Például Valkó eseté­ben. Az Állami Számvevő­­szék 1992. augusztusi vizs­gálata törvénytelenségek sorát állapította meg, ami­ről a polgármester a testü­letet nem tájékoztatta. A té­nyek kiderítéséhez minden segítséget megadtam. — Tévedett tehát, ami­kor 1990-ben azt mondta, nem lesz kijáró képviselő! — Fél év után bizony ki­derült, hogy elveimmel eléggé egyedül állok a par­lamentben. Nagyon is érez­hetően lobbyztak az egyes választókerületekért. Önhi­báján kívül került volna hátrányba a Galga mente, ha a pozitív érdekképvise­letet nem vállalom! Élvez­tem. ha a polgármesterek „zaklattak”. Ezért voltam képviselő. Sosem éltek visz­­sza vele. — Milyen érzéssel bú­csúzott a Tisztelt Háztól? — Nyugodtan. Balczó Andrást nem az érem színe érdekelte. Akkor volt elége­dett, amikor kihajtotta ma­gát, amikor úgy érezte, min­den tőle telhetőt megtett a pályán. Bár a politika más, mint a sport, és a közönség­nek az eredmény számít, megítélésem szerint meny­­nyiségileg többet nemigen tehettem volna. Ha unalmas is, megismétlem: négyszáz törvényt alkottunk, melyek negyede gazdasági jellegű. A költségvetési bizottság al­­elnökeként ezeken sokat dolgoztam. Amikor pedig a Pénzügyminisztérium politi­kai államtitkára lettem, a pártokkal, társadalmi szer­vezetekkel tárgyalva a poli­tikai jelzőt általában igye­keztem elhagyni, és mindig a szakmailag legjobb megol­dást kerestem. — Most befejeződött a fa­lujárása is. Hogyan gondol majd a Galga mentére? —- Hatvanévesen is sze­retnék visszajönni ide, mert nekem ez a vidék mindig az én választókerületem ma­rad, olyan erős kötődés ala­kult ki bennem. Hihetetle­nül sokat tanultam itt olyan emberként, aki Budapesten, a negyedik emeleten, egy függőfolyosón nőtt fel. Sok ember arca, mondata, moz­dulata marad meg bennem, akik közül többen így báto­rítottak: ne hallgasson a pa­­naszkodókra, csak akkor jut­hatunk előre, ha dolgozunk. Balázs Gusztáv Vasútállomás foghíjas lócája Ez a hajdanán formatervezett pad manapság már csak az emlékeket éb­resztheti fel a biatorbágyi polgárok­ban. A nosztalgiát azokra az időkre, amikor a lóca még ülésre, pihenésre is alkalmas volt a vonatra várók szá­mára. Mint látható, jelenleg legfel­jebb egy válltáskának szolgálhat pihe­nőül. Lelkiismeretlen vandálok lefe­szítették róla a léceket, ki tudja, mi­lyen célból. Nem hisszük, hogy az a két-három szál deszka olyan fontos lenne bárki számára, hogy indokolná a pusztító szándékot. Olyan barbariz­mus ez, melyre magyarázatot sem le­het találni (to-dor) Szennyvízátemelő Veresegyházon Készül az új szennyvízátemelő Veresegyházon. A Baufakker Kft. szakemberei há­rom gyűrűt helyeznek el a víz átemelésére, melyek tolózárral szabályozhatók Erdősi Agnes felvétele Fejlődő körösi szakoktatás Azt tanítják, amire van igény § Nagykőrösön a gazdasági átalaku­lás kezdetén meg­oszlottak a néze­tek arról, vajon a helyi szakoktatás szerkezetének átalakítása, vagy inkább bővítése lenne célsze­rűbb. Nos, a tapasztalatok alapján úgy tűnik, azok­nak volt igazuk, akik úgy látták, hogy a képzés ki­­szélesítése hasznosabb, mert azzal nemcsak a gaz­dasági fellendülésnek te­remtik meg a személyi fel­tételeit, de a fiatalaság to­vábbtanulási gondjait is enyhítik. Azt valóban nem vonhatja kétségbe senki, hogy az általános is­kolából kikerülő gyerekek taníttatása a fontosabb még akkor is, ha egyes szakmákban korlátozottak az elhelyezkedési lehetősé­gek. Az esetleges át-, vagy továbbképzés fára­dalmait is lényegesen köny­­nyebben viselik el azok, akik már iskolát jártak — mondják a pedagógusok. Egyoldalú jelzések Természetesen az lenne az ideális, ha nem a tanin­tézményeknek kellene ki­találniuk, milyen legyen a szakképzés struktúrája. Csak hát most még Kőrö­sön is az a gond — hal­lom Gulyás Sándornétól, a helyi Adám László Szak­munkásképző és Szakkö­zépiskola igazgatójától —, hogy nem alakult ki még az a vállalkozói ré­teg, amely alapvetően meghatározná a szakkép­zés irányát, formáit és tar­talmát. A megyei munka­ügyi központból ugyan ér­keznek a jelzések a mun­kaerőigény alakulásáról, de ezek az információk többnyire egyoldalúak, jobbára azt közük csak, milyen szakmából túltelí­tett az ipar, a kereskede­lem. E nehézségek ellenére az ipari iskola nagy aka­rással, a praktikus szem­pontokon kívül a társadal­mi követelményeket is fi­gyelembe véve látott hoz­zá a szakoktatás fejleszté­séhez. Ehhez jó partnerra talált az önkormányzat­ban, amely mindenekelőtt a tanműhelyi háttér megte­remtéséhez nyújtott nem lebecsülendő segítséget. Ily módon sikerült többé­­kevésbé kitölteni azt az űrt, amely amiatt keletke­zett, hogy egyes cégek, gazdasági okokkal össze­függésben, beszüntették vagy számbelileg csökken­tették a tanulók foglalkoz­tatását. Betanított varrók Az utóbbi két-három év­ben öt újabb szakma okta­tására vállalkozott az isko­la. Csaknem harmincéves szünet után ismét képez­nek csőhálózat-szerelő­ket. Rövidesen vizsgáz­nak a bútorasztalos szak­ma legifjabb képviselői. Az ő munkájukra az el­múlt három évben meg­nőtt a kereslet, mutatja ezt az is, hogy a jelentke­zők száma túlnőtt a beis­kolázási kereten. Sajnos, újabban itt megint csak a gyakorlati képzés látszik bizonytalannak. Ennek há­zigazdája az Euroholz cég, amely több hónap óta nem termel. Mondhat­ni, az asztalostanműhely az egyetlen működő egy­sége, s már ott tartanak, hogy az iskola állja a vil­lanyvilágítás költségeit. Újdonság a kétéves, speciális, pályaorientált noiruha-keszito kurzus. Az itt vizsgázók betaní­tott munkásként tudnak el­helyezkedni, a hírek sze­rint jó eséllyel. Szeptem­bertől a hároméves szak­munkás-bizonyítványt adó varróiskolát is beindítják. Egyelőre még csak terve­zik a mezőgazdasági gép­szerelői képzés indítását. A mezőgazdasági vállal­kozások gyarapodásából, a gépesítettség fokozódá­sából következtetve en­nek a szakmának nagy jö­vőt jósolnak Kőrösön és környékén. Az Ádám László-szakis­­kola tanulóinak létszáma idén majdnem elérte a 450-et. Közel kilenctize­­dük helybeli. Többek kö­zött az élelmiszer-kereske­delmi képzés beindításá­nak köszönhetően, leg­alább százzal többen van­nak, akik nem kényszerül­tek a továbbtanulás kedvé­ért más településekre. Szép számban tanulnak itt a környező falvakból is. Jó ajánlólevél Két éve a szakközépisko­lai szintű oktatás is elkez­dődött a vállalkozói ügyin­tézői szakon. Az ország tíz intézményének egyike az Ádám László-szakisko­­la, ahol kísérleti jelleggel közgazdasági, ügyviteli, irodatechnikai ismerete­ket és idegen nyelveket oktatnak. Ha azt mond­juk, hogy ez az érettségi­vel felértékelt szakképesí­tés egy jó ajánlólevél a to­vábbtanuláshoz, ígéretes út a személyes boldogulás­hoz, akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy a körö­si szakiskolában látják a modern szakoktatás távla­tait. M. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom