Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-14 / 112. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 14., SZOMBAT Kohl érzékeli a moszkvai a hangulatot Nincs zavar a kivonulásban Borisz Jelcin és Helmut Kohl megállapodása nyomán a németországi orosz csapatok kivonása körül támadt zavar megszűntnek tekinthető. Kérdéses azonban, hogy nem lanyhul-e Bonn lelkesedése az orosz reformok támogatása iránt, miután az utolsó orosz katona is elhagyja Németországot — írja az Izvesztyija című napilap. A Nyezaviszimaja Gazeta szintén a csapatkivonást emeli ki, Borisz Jelcin érdemének tudva be, hogy sikerült elérni: Weimar helyett Berlinben búcsúztatják az orosz csapatokat. — Kohl kancellár mintegy ráérzett Moszkva hangulatára, amikor belegyezett ebbe — így a Nyezaviszimaja Gazeta. Az újság Bonnban megszólaltatta Andrej Kozirev külügyminisztert, aki kifejtette: a látogatás eredménye magáért beszél, és a bizalomra épülő, baráti viszony hozadékának nevezte. Ki fog engedelmeskedni? Jerikó palesztin kézben Péntekre virradóra, szinte titokban, az éj leple alatt átadták az izraeli katonák a palesztin rendőröknek a ciszjordániai Jerikó városát, ennek a megszállt területnek első szakaszban egyedüli, autonómiával felruházott enklávéját, miközben a Gázai-övezetben lassan, de folyamatosan zajlik a palesztin ellenőrzés kiterjesztése. Első lépésben hatvan rendőrt engedtek be az izraeliek a 15 ezer lakosú oázisvárosba, a következő, 300 fős csoport csak reggel indulhatott útnak Jordániából az Allenby-hídon át, hogy elfoglalja helyét Jerikóban. A nemzetközi sajtót nem engedték megjelenni Jerikó átadásán, annak ellenére sem, hogy a Külföldi Tudósítók Szövetsége az erre vonatkozó katonai rendelkezés érvénytelenítésére a Legfelső Bírósághoz folyamodott. Ilan Biran tábornok, a megszállt Ciszjordániát is magában foglaló izraeli középső katonai körzet parancsnoka zárt katonai övezetnek nyilvánította Jerikót és környékét, így az ott lakókon kívül senki sem tehette be a lábát a körzetbe. A jövőre nézve mérsékelt derűlátásra ad okot az a pénteken nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás, amelynek eredménye szerint az izraeliek többsége: 59 százaléka hajlandónak mondja magát arra, hogy az autonóm körzetekben engedelmeskedjék a palesztin rendőrök utasításainak, megálljon autójával, ha erre szólítják fel. A megkérdezettek harminc százaléka viszont azt hangoztatta, hogy figyelmen kívül fogja hagyni a palesztin rendőrök utasításait. Utólag nézve nem volt több, mint vihar a lavórban a különböző közvélemény-kutató intézetek önálló szereplése a választások első fordulójában. Feszültségeket persze okoztak, hiszen csak néhány nappal a szavazás előtt jelentették be szándékukat, lett is ebből belügyminiszteri-bizottságibírósági levélváltás, de idő hiányában — és talán a köznyugalom érdekében — érdemi döntés már nem született. A választás délelőttjén aztán a Nyírségben történt egy kis affér, a bizottság helyi elnöke kitessékelte a Sonda Ipsost, ám a rádió déli híreiben a cég vezetője már cáfolta, hogy ott lettek volna. Az órák aztán lázas izgalommal, viharos gyorsasággal teltek, így rejtély, mi lett az ügy vége. Kora este aztán egymással versengve közölték eredményeiket, amikor az országos központ még csak néhány százaléknál tartott, ők már végleges adatokkal büszkélkedtek. Tudom, a kozmikus sebességű információk korában élünk, ez az egész napos lihegés a percekért azonban megkérdőjelezhető. Tény azonban, hogy valamennyi, a köz véleményét ilyen-olyan módon feldolgozó előrejelzés valósnak bizonyult. Elégedett is lehet mindenki a Sonda Ipsos, a Gallup és a Medián teljesítményével. Az embereket voksolás után faggatták, erőszakról, befolyásolásról nincs hír, így megnyugodhatunk, mindenki tette a dolgát, a szavazók szavaztak, a kérdezők kérdeztek. De mielőtt elégedetten hátradőlnek, érdemes emlékezni is. A közvélemény-kutatás nem május 8-án kezdődött. Evek óta jelennek meg hetente, havonta különböző statisztikák, grafikák, népszerűségi listák, körök és hasábok a politikusok és a pártok értékeléséről. Hetente, havonta tették közzé felméréseiket, hetente, havonta súlykolták mindannyiunkba a grafikonokat, tudd meg olvasó, a felelős kormány tagjai mindig lent, a különösebb felelősséggel nem rendelkező ellenzék népes csoportja mindig fent, a szélsőség pedig legalul, szokjál csak hozzá. Póz nélkül idézve Hamletet ez itt a bökkenő! Mert amennyire pontosan megfeleltek az adatok a választás napján — s ezzel sikeres is lehetne e cégek működése —, a múltbéli jóslatok és következtetések hitele, az állandó sugallmazás éppen most rendült meg. S ez még fi-Jeszenszky Géza Prágában Garantálható folyamatosság Döntött a duma Az orosz parlament alsóháza tegnap első olvasatban elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében Oroszország egyoldalúan megszüntetné részvételét a Jugoszlávia elleni nemzetközi szankciókban. A törvény elfogadása mellett a képviselők nagy többséggel szavaztak, ezért majdnem bizonyos, hogy a duma — a körülbelül két hét múlva esedékes második olvasatban való szavazással — törvényerőre emeli a tervezetet. A javaslat gyakorlatilag azt mondja ki, hogy az ENSZ-szankciók elfogultak Szerbiával szemben. Az alsóház elfogadott egy másik határozatot is, amely javasolja: az orosz kormány és az elnök szorgalmazza a világszervezetben a szankciók feloldását. A dokumentum ,Jciegyensúlyozott” orosz politikát szorgalmazott a délszláv állammal szemben. A határozat megállapítja: Moszkva a NATO-ultimátum támogatásával a háború folytatódását és az áldozatok számának növekedését idézte elő. Hetek A japán kormányfő egyelőre korainak tartja, hogy Oroszország „rendes tagként” csatlakozzon a vezető országok „Hetek” csoportjához. Huta Cutomu újságírókkal közölte, hogy megfelelőbbnek tartja a csúcsértekezleteken eddig követett módszert, a „hét plusz egyes” formulát, vagyis azt, hogy a vezető országok állam- és kormányfői tanácskozásuk befejezése után tárgyaljanak az orosz elnökkel. A Hetek a nyáron Nápolyban rendezik idei csúcsértekezletüket. Tegnap Prágába látogatott Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter. Háromnegyed órás tárgyalást folytatott Jozef Zielenieccel, cseh hivatali kollégájával, majd délután felszólalt az „Európa és mi” elnevezésű (pénteken kezdődött, vasárnapig tartó) nemzetközi konferencián, amelyet a Patria Alapítvány szervezett, az európai integrációs folyamatok témakörében. Zieleniectől kijövet Jeszenszky újságíróknak elmondta: miniszterpartnerével demonstrálták, hogy Csehország és Magyarország „majdnem szomszédja” egymásnak, s hogy a kapcsolatok nem pártoktól, nem választásoktól függnek, hanem a történelemben és a jelenben gyökereznek. — Beszámoltam arról, hogy a magyar külpolitiká-Csiang Cö-min kínai államfő és kommunista pártfőtitkár szerint Kína nem élvezné mai stabilitását és gyors gazdasági növekedését, ha a hatóságok nem hoztak volna „határozott intézkedéseket” az 1989-es „zavargások” ellen. Csiang nyilatkozata, melyet tegnap több központi lap és a pekingi rádió közölt, némi meglepetést keltett, hiszen magas rangú kínai vezetők már jó ideje nem tettek utalást a nyilvánosság előtt az 1989-es diáktüntetésekre ban semmiféle változás nem várható. Olyan átmenetben kell gondolkodni, ami a személyek tekintetében nem biztosítja ugyan a folytonosságot, a politika tekintetében azonban ez a folytonosság és folyamatosság garantálható — mondta a leköszönő magyar kormány külügyminisztere. Hozzátette azt is: — A külpolitika ellenőrzése erős lesz. Az új kormány, ha a mi politikánkat folytatja, megkapja az MDF támogatását, ha viszont eltérés következik be, az MDF ki fog állni azokért az elvekért és gyakorlatért, amit mi követtünk. Jozef Zieleniec és Jeszenszky Géza tárgyalásán szó volt Szlovákiáról, a szlovák—magyar kapcsolatokról, az európai stabilitási egyezményről is. és azok elfojtására. Megfigyelők szerint az államfőpártfőtitkár e nyilatkozata — néhány héttel a Tienanmen téri tüntetések elfojtásának ötödik évfordulója előtt — figyelmeztetésnek hat: arra inti a másként gondolkodókat, hogy ne próbáljanak megemlékezéseket tartani az évfordulón. A kínai parlament nemrégiben olyan törvénymódosításokat fogadott el, amelyek kibővítik a rendőrség jogkörét a másként gondolkodók ellenőrzésében. A nagyvilág hírei Jé A bécsi Bruno Kreisky Fórum rendezésében tegnap kétnapos izraeli—palesztin tanácskozás kezdődött az osztrák fővárosban. Jé Gépkocsi alá rejtett pokolgép robbant pénteken reggel az észak-írországi Lurgan belvárosában, Belfasttól 40 kilométerre. A merénylet következtében egy férfi életét vesztette, felesége és két gyermeke megsebesült. Jé A világnak nem kell félnie Olaszországtól, téves az a megítélés, hogy az olasz jobboldal győzelmével a fasizmus is visszatért volna a hatalomba Itáliában — jelentette ki Carlo Scognamiglio, az olasz szenátus elnöke. Jé Az Egyesült Államok, Franciaország, Ausztrália és egyes ázsiai országok katonai segítségnyújtást helyeztek kilátásba a kambodzsai kormányhadsereg megerősítésére, hogy az hatékonyan felvehesse a harcot a vörös khmer gerillákkal. Jé A kelet-németországi Magdeburg belvárosában csütörtök este súlyos összecsapásokra került sor jobboldali szélsőségesek, egy csoport külföldi és a rendőrség között. Csiang — 1989-ről • • Üzenet az emlékezésnek EGY HÉT Hosszú lesz az éjszaka? nőm fogalmazás, úgy is lehetne mondani, csődöt mondott ez a szerep. Hiába volt pontos a nagy trend, kormánypárti zuhanást vagy szocialista előretörést bármelyik bakter is megjósolta volna. A politikusok évek óta bemutatott népszerűségi listáját kell néznünk, pártjaikkal, együtt. Az állandóan dobogós helyre tett, nagy népszerűségű Palotás János (Köztársaság Párt) és a finisben az élmezőnybe erőszakolt Nagy Tamás (Agrárszövetség) együttesen is alig kapott több szavazatot, mint az állandóan sereghajtó Thürmer Gyula (Munkáspárt). Ha valakiről ily mértékben tudjuk, hogy ennyire népszerű — volt, amikor Göncz Árpádot is megelőzte —, ráadásul kiegyensúlyozottan is viselkedett, magyarán látványosan nem betlizett, akkor mi ez a két és fél százalék? Szombat éjjel gondolta meg magát néhány százezer szavazó? Más. A közelmúltban az élmezőnyben felbukkant Zwack Péternél (Vállalkozók Pártja) háromszor annyi szavazatot kapott a szintén állandóan sereghajtó Csurka István. Zwack, mint a magyar kormány washingtoni nagykövete persze sehol sem volt a listákon, helyezését már hazai ellenzéki szerepében szerezte. Miért cövekelt évekig az élbolyban Király Zoltán (MSZDP), ha a társadalmi támogatottság egy százalék alatt maradt? A Fidesz esete külön téma, mintha bekódolták volna a sorsszerűnek egyáltalán nem mondható végzetet. Három-négy arc állandóan az élmezőnyben, azután — mintha megfújta volna valaki a kürtöt — látványos csúszás lefelé. Horribile dictu: nem tartom annyira informáltnak a társadalmat, hogy szerelmes gimnazistáktól az öreg nénikékig, egyszerre érzékelték volna Zalakarostól Kisvárdáig, hogy a Fidesz stratégiája ilyen mértékben változott, azaz romlott volna. Különösen akkor, hogy a mosolygó herceg, bármennyire áruló is, győztesként díszeleg elvbarátaival a Blaha Lujza téren éppúgy, mint a kukoricaföldeken. A népszerűségi listák összeállítóinak legnagyobb baklövése azonban Torgyán József (FKGP), akit következetesen a sereghajtók közé soroltak. S ez a párt több voksot gyűjtött, mint a listán favorizált, de most vésztők összessége. Mindezekből világosan levonható, hogy a folyamatos közvélemény-kutatások, a népszerűségi listák nem csupán a vélt aktuálpolitikai helyzetet tükrözték, hanem politikacsináló eszközként, motivációs célzattal bizonyos körök vágyait is állandóan kinyilvánították. Csinálni kell egy liberális blokkot, így az óhaj, s az arcképcsarnok mégis készen áll. Ezen pártok képviselői állandóan az élvonalban s az sem feltűnő, hogy számszerűleg több arc is képvseli őket, mint a felelős kormány vagy az úgynevezett szélsőségek tagjait. A liberális blokk, ha egyáltalán létezett, a szavazók jóvoltából tökéletesen megbukott. Az is feltűnő, miért nem domborodott ki jobban a listákon a szocialisták mostani elsöprő győzelme. Néha ugyan felbukkant Szűrös Mátyás vagy Gál Zoltán — a legutóbbi időben persze Nagy Sándor is — , de évekig gyakorlatilag csak Horn Gyula szerepelt. Bárki is bemesélné, nem vagyok annyira balek, hogy azt higgyem, május 8-án a programok versenyeztek. Nem hiszem, hogy nyugdíjasklubokban, ebédszünetekben, munkanélküli segélyt osztó irodák folyosóin, kocsmapultokon százezrek a szocialista párt nem tudom, hány oldalas gépelt programját olvasták és elemezték volna. A nagy vesztesek közül azért néhányan elgondolkodhatnának, miért kellett hónapokon át az élmezőnyben tanyázniuk, ha ezek a szólótáncok az egy-két százalékhoz vezettek. Egy dologban azonban tévedhetetlen volt a statisztika. A listavezető államelnök vasárnap este meglátogatta a választási bizottságot, elégedetten nyilatkozott, dicsérve a szavazók nagy számát és demokráciánk szilárdságát. Majd mindenkit köszöntve elmondta, hogy hazamegy aludni. S ebben is van valami. Félek, hosszú lesz az éjszaka. Székely Ádám
