Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-13 / 111. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. MÁJUS 13., PÉNTEK 9 Úgysem tudják megállni a nagytakarítást Beszélgetés Katona Tamás államtitkárral, Pest megyei képviselőjelölttel Katona Tamás államtitkár Pest megye kettes számú választókerületében még versenyben van a képviselői mandátum megszerzéséért. Parlamenti hivatalában felkerestük és beszélgetésre kértük. Katona Tamás: Nem értem, hogy mi és a kereszténydemokraták miért vagyunk két pártban Erdősi Agnes felvétele — Ön a napokban azt nyilatkozta: a kormányzat hibát követett el azzal, hogy bizonyos titkokat nem oszlott meg a közvéleménnyel. Ezt úgy kell érteni, hogy egyes kormányzati lépések hátteréről bővebb információt kellett volna adni? — Arra gondoltam, hogy örököltünk egy hatalmas csődtömeget az előző rendszertől, és nekifogtunk az eltakarításához. Agyondolgoztuk magunkat, de közben elfelejtettük elmagyarázni az embereknek, hogy mit és miért csinálunk. Igaz, lehetőségünk sem igen adódott erre, hiszen a sajtóval a kapcsolatunk kezdettől fogva indokolatlanul rossz volt — a sajtó már a ’90-es választási győzelmünket is gyűlölködéssel fogadta. Ahhoz képest, hogy milyen élesen bíráltak, és nem egyszer felszólítottak bennünket a lemondásra, elég tisztességesen végigszolgáltuk a négy esztendőt. — Mit lehetett volna jobban tenni a sajtókapcsolatok területén? — Úgy gondolom, hogy túl sok újság van Magyarországon. Ennyit ez az ország nem fog elbírni. Nem gründolni kellett volna újabb lapokat, hanem kézben tartani a meglévők egyikét-másikát. Számomra különösen tanulságos az, ami a Magyar Nemzettel történt. Nagy jóindulattal összevissza mismásoltunk dolgokat, és a rendszerváltozás napilapja ebbe belerokkant. Pedig a Magyar Nemzetből egy isteni lapot lehetett volna csinálni, és valljuk be, erre a mai napig nagy szükség volna. A Pest Megyei Hírlap az egyetlen — A választások első fordulója eredményének ismeretében hogyan látja a belpolitikai viszonyokat? — Három jelentős politikai erő van. A szocialisták, a liberálisok és mi, a konzervatívok. Lényegében mindegyik irányzat ugyanannyi szavazatot kapott, mint korábban, csak ez a baloldal esetében a szocialistákra jutott, így a rájuk adott szavazatok száma meghatványozódott, míg a liberálisoknál ezek kétfelé osztódtak, ezért a veszteség kisebb volt, míg nálunk háromfelé, és meg is nézhetjük magunkat. A sajtóban is ezeknek az erőviszonyoknak kellene leképeződnie, ehhez képest egyetlen egy megyei lap van a konzervatív oldalon, ez a Pest Megyei Hírlap. A többiek jelentős részben német tőkével a korábbi elvtársak támogatásában voltak érdekelve. — Horn Gyuláék kijelentették, hogy nem akarnak nagytakarítást.... — Mégis megteszik. Mi akartunk, de nem csináltunk, ők nem akarnak, de csinálnak. Igaz, nem tavaszit, hanem őszit. — Egyáltalán, szükségük van nagytakarításra? — Nincs szükségük rá, de ismerjük a párttörténetet. Úgysem tudják megállni. Ez náluk nem elhatározás, hanem beidegződés kérdése. A választási küzdelem során igyekeztem kifejteni, hogy a szocialisták más körülmények között egy normális párttá szerveződtek volna. A fiatal vidéki alelnökök csináltak volna belőle egy nyugati típusú szociáldemokrata pártot. A kialakult helyzet azonban kétségessé tesz egy ilyen átalakulást. Ebben a pártban vannak népi-nemzeti elkötelezettségű politikusok, mint például Kosa Ferenc, Annus József, Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba, és így tovább, illetve a reformkommunisták és — főként vidéken — a régi gárda, amely szinte semmit sem változott. Nem véletlen, hogy Németh Miklós nem vállal közösséget ezzel a szocialista párttal és nem jön haza kormányozni. Nincs visszaút a szocializmusba — Lehet, hogy ő is úgy érzi: ez még nem egy európai értelemben vett szocialista párt? — Nyilván így érzi, és úgy gondolom, igaza van. De elég sok értelmiségi érzi így azok közül, akiket ez a párt igyekezett megkömyékezni. Ennek ellenére remélem, hogy a párton belül nem a múlt emberei fogják meghatározni a dolgokat. Azt a szocialista pártnak is tudnia kell, hogy a múltba való visszatéréssel nem lehet kitömi a jelenlegi helyzetből. Ahogyan mi sem kívántuk visszahozni a két háború közötti Magyarország elavult társadalmi berendezkedését, ugyanúgy nincs visszaút a négy évtizedes létező szocializmusba se. — A Magyar Demokrata Fórum készül-e egy új stratégia, egy új politikai stílus kialakítására? — Stratégiára nyilván nem, mert itt racionálisan csak azt lehet csinálni, amit mi az elmúlt négy évben megpróbáltunk követni. Ha megnézzük a liberális pártok programját, és leszámítjuk a sokkterápiával való szakadatlan flörtölést, illetve az ellenünk irányuló bírálatokat, akkor látjuk, hogy ugyanazt mondják, amit mi. Alternatívát ilyen értelemben csak a szocialisták kínálnak, mert náluk fellelhetjük a programban az adminisztratív eszközökre való hivatkozást. Ezt már jól ismerjük, tudjuk mit jelent. — Vajon a szocialisták képesek lesznek-e megtartani az ígéreteiket? — Ha a szocialisták megpróbálnak eltérni a realitásoktól, akkor ennek az ország újabb, fokozatos eladósodása lesz a következménye. Hiszen nem lehet az adókat leszállítani, a nyugdíjakat emelni, mert felmerül a kérdés: miből? Magyarország a második helyen — Sok bírálat érte a kormányzatot amiatt, hogy szociálisan érzékeken. — Ez az úgynevezett szociálisan érzéketlen kormányzat elérte azt, hogy ma Magyarország a világon második helyen áll Svédország mögött a tekintetben, hogy a svédek után mi fordítjuk a nemzeti jövedelem legnagyobb hányadát szociális kiadásokra. —- Ezt se sikerült tudatosítani az állampolgárokkal. — Sajnos, ez igaz. Ha ellenzékbe kerülünk, lehetőségünk lesz arra, hogy visszatérünk az MDF legjobb hagyományaihoz. Szeretnénk népközeiben élni és dolgozni, minél jobban bekapcsolódni a kisközösségek életébe. Jót fog tenni a politikánknak, ha megmerítkezünk ebben a közegben, amelyben régen is oly otthonosan mozogtunk. Nem fenyegetőzésnek szánom, de ki merem mondani: visszajövünk még. — Mit lehetett voltul jobban csinálni? — Több teljesült volna az elképzeléseinkből, ha Európában nem üt be a gazdasági visszaesés szomorú korszaka. Emiatt a térség országai — köztük mi is — nem kapták meg azt a segítséget, amit megérdemeltek volna. Ennek meglett a következménye. Ma az embereknek vannak illúzióik, s ezt tükrözi a választások eredménye, de úgy vélem, kevesebb a türelmük. Ezért ebből a szempontból nem jósolok könnyű életet a következő kormánynak. Nem csak a mi kormányunk volt kamikazekormány, miként Antall József mondta, hanem az új kormány is az lesz. Nyilván megpróbálnak majd bizonyos pénzeket ideoda osztogatni, külföldi kölcsönöket felvenni és ennek következtében félő, hogy az ország eladósodásának folyamata kezelhetetlenné válik. — Úgy gondolja, hogy e kölcsönökkel nem a gazdaságot próbálják majd talpra állítani? — Nincs kizárva, hogy a régi szokást követik, és nem a talpra állítható gazdaságba pumpálják a pénzt, hanem a háromhatvanas kenyérbe. Ezt egy európai beilleszkedést kereső ország nem engedheti meg magának. — Hozhat-e komolyabb változást a második forduló? — Az ország szinte valamennyi választókerületében egy szocialista, egy liberális és egy konzervatív jelölt maradt versenyben. Ha össze tudjuk adni a szavazatainkat, akkor ez kellemetlen meglepetéseket okozhat azoknak. akik az első fordulóban agyonnyerték magukat. Jó volna e szavazatokat összeadni, hiszen az ország már választott kormányt, válasszon hát ellenzéket is. Vác képviselője szeretnék lenni — Ön már bejutott a parlamentbe az MDF listáján. — Igen, de szeretnék Vác város képviselője lenni. Nem adtam fel a harcot. Az én tizenöt százalékom mellett a kereszténydemokratáknak tizenegy, a kisgazdáknak öt, a MIEP-nek is majdnem ennyi, és ha mindezt össze lehetne adni, akkor nincs olyan jelölt a váci választókerületben, aki meg tud verni. Remélem, hogy a konzervatív oldal volt jelöltjei megteszik azt a gesztust, hogy felszólítják a választóikat: a második fordulóban engem támogassanak. Nem a magam érdekében várom ezt, hanem a szerintünk helyes politikai és gazdasági elképzelések érvényesítése érdekében. — Az első helyen álló két párt esetleges koalíciója esetén, egy félelmetes kormányzati túlsúllyal szemben milyen lehetőségeket lát a konstruktív ellenzéki tevékenységre? — Ehhez egyrészt meg kell várni a választások végeredményét. Az sok mindent el fog dönteni. De nyilvánvaló, hogy a leendő ellenzéki pártoknak meg kell tanulniuk együttműködni egymással. Őszintén szólva nem értem, hogy mi és a kereszténydemokraták miért vagyunk még mindig két pártban. A következő négy év egyik tennivalója szerintem az volna, hogy a két pártból egyetlen nagy, konzervatív, keresztény, nemzeti párt legyen. — Ez a gondolat Öntől származik? — Tőlem származik, de azt hiszem, kézenfekvő legalább annyira, mint amikor összeadunk kettőt meg kettőt. Hiába kaptam én tizenöt százalékot, Inczédy János pedig tizenegyet, vagyis együtt majdnem annyit, mint az élen álló Koltay Imre, mégis hátrébb kullogunk. Es politikai vakság volna nem észrevenni, hogy a Független Kisgazdapártnak sok követője van. Függetlenül a vezetőitől, stabil helyük van a magyar politikai életben, és remélem, hogy előbb-utóbb szakítanak az ésszerűtlen politizálással és felelősségteljes erőként fognak megjelenni a magyar politikai életben. A konzervatív oldalhoz számítom a Fideszt is, amely most súlyos veszteségeket szenvedett. A Fidesz egy nemzetiliberális középpárttá alakult át és nekik is van négy évük. Vissza fognak térni. Kifejezetten jót tett nekik, hogy kitessékelték azokat, akik a szabad demokraták politikáját igyekeztek érvényesíteni. Lám, e kitessékeltek milyen pompásan megtalálták a helyüket az SZDSZ- ben. A négy ellenzéki pártnak most több ideje lesz arra, hogy összefogjon és új elképzeléseket kovácsoljon, mint a kormányon lévőknek. És azt hiszem, a sajtó egy része is engedni fog annak a természetes kísértésnek, hogy bírálja az új kormányzat politikáját, ha nem is olyan hevesen, miként azt velünk szemben tették. — Mi a véleménye a szocialisták és a szabad demokraták viszonyáról? — Antall József valamikor azért ellenezte a nagykoalíciót, mert azt akarta, hogy legyen egy nem szocialista alternatíva. A választások eredménye után mi már tudjuk, hogy a szocialisták és a szabad demokraták között a legszorosabb együttműködésre lehet számítani. Nyilvánvaló, hogy az a négyéves lélekgyúrás, ami a rádióban, a televízióban, a sajtó nagy részében folyt, nem volt eredménytelen. Ami a rádiót és a tévét illeti, már a kezdetektől fogva éreztem, hogy csüggesztő a helyzet. Mindkét intézményben kétszer annyian dolgoznak, mint amennyire szükség lenne. Ezen az elnökök nem kívántak változtatni, pedig Gombár Csabát még a számvevőszék is felkérte erre. A pozícióféltés klikkesedéshez vezetett. Kialakultak azok a kis csoportok, amelyek politikai támogatást kerestek és kaptak. Óriási hiba volt a két társadalomtudóst kinevezni a két intézmény élére. Az érdekcsoportok pillanatok alatt körülfonták őket és megakadályozták az átalakítással kapcsolatos ésszerű lépéseket. A két intézményben dolgozó 3600 ember átlagfizetése 74 ezer forint, ideértve a takarítónőket is. A médiatörvényt azért is akartuk elfogadni ’92 végén, mert ez volt az utolsó lehetőség, hogy békésen rendezzük a helyzetet. Téves helyzetmegítélés — Ezt éppen az ellenzék akadályozta meg. — Valóban, miattuk hiúsult meg ez a törvény, és ebben nagy szerepet játszott Haraszti Miklós téves helyzetmegítélése. Úgy gondolta, hogy hatalmi pozícióban vannak, miért legyenek hát készek a kompromisszumra. Törvény nélkül nem jöhettek létre azok a kereskedelmi rádió- és televízióadások, amelyek a feleslegessé vált embereket felszívták volna. Ez senkinek nem okozott volna fájdalmat és ezáltal a derék exávósók és exávós özvegyek is helyet találtak volna maguknak. — Váccal és környékével kapcsolatban milyen terveket szeretne megvalósítani? — Csupán megjegyzem, hogy például Göd esetében volt némi szerepem abban, hogy a település körülbelül húszmillió forint kormányzati támogatást kapott a közművek építésére. De a legnagyobb feladat az, hogy a településeken áthaladó hatalmas gépkocsiforgalmat a településeken kívülre helyezzük. Az új út alapkövét letettük, folynak a kisajátítások, és ezt a munkát már nem lehet leállítani. Sok tennivaló van az új munkahelyek teremtése, a gödi utcák burkolása vagy a váci Vörösház megmentése területén, nem beszélve az expóról, az idegenforgalomról. Rengeteg a tennivaló és ehhez nemcsak elegendő erővel, hanem elegendő idővel is rendelkezni fogok. Bánó Attila
