Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-10 / 108. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 10.. KEDD Galga menti népművészeti napok ’94 Miniszternék vallanak Hagyományápoló táncegyüttes Idén is megrendezik a Gal- I^Efflga menti népművészeti na^ ; * SS pokat, melynek nyitó ünnepségét a hét végén rendezték meg Zsámbokon. A rendezvénysorozat folytatásaként népművészeti programokat szerveznek Kartalon, Hévízgyörkön, Aszódon, Túrán, Galgamácsán és Galgahévízen. Budapesttől 54 km-re, a Galga és a Tápió mente között, a Jászság és a Palócföld találkozásánál terül el Zsámbok. Rákóczi Margit vadonatúj kiadványa, a Zsámboki hímzések imigyen mutatja be a falu ma is élő hagyományait: „A római katolikus templom és annak egyházához fűződő ünnepei mindenkor meghatározták és befolyásolták a falu lakosságának életét, viseleti szokásait. Miután a viseletnek szerves tartozéka volt hajdan és Zsámbokon még ma is a hímzés, ennek szín- és formavilága a viseleti darabok kiegészítőjeként nyomon követhető az esztendő egyházi ünnepein, beleértve a hónap vasárnapjainak eltérő jelentőségét is.” A néphagyomány őrzésének fele1 lősségteljes munkájában komoly megtartó szerep jut a Zsámboki Népi Együttesnek. A folyamatos megjelenéssel a munka helyi jelentősége is igen nagy; egy értékes népművészettel rendelkező falu népének önismeretét, helyes értelemben vett lokálpatriotizmusát segíti feltámasztani. A tevékenység közreadásával nemcsak a múlt egy-egy értékes darabja válik a vidék parasztságának közkin-Zsámhoki népviselet (Gyöngyvirágos, fekete bársony kötény) csévé, s ezzel unokák és gyermekek ismerhetik meg apáik és nagyapáik fél évszázaddal ezelőtti, elfelejtett tevékenységét, hanem a vidék értelmiségének is mintegy tanulságul, példamutatásul szolgálhat arra vonatkozóan, hogy miként lehetne folytatni a megváltozott körülmények között is a még élő néphagyományok megmentését. Olyan gondolkodásmódot próbálnak kialakítani Zsámbokon, amely megtartó erőként hivatott mőködni, amely a belső széthullás helyére a közösségi élet fontosságát helyezi előtérbe: ezen keresztül példát mutatva egy jövőbe mutató életformáról. Az 1930-as években alakult csoportot először a Gyöngyösbokrétából ismerhették meg országszerte. A több száz zsámboki lakodalmas, a néptáncosok műsorai csak öregbítették az amúgy is szívesen fogadott és nézett Zsámboki Népi Együttest, melyet 1954-ben Győré Béla, a falu kántor-néptanítója élesztett újra. Ekkor hozta létre a mai művelődési házat is egy átalakított jenes kúriából. Az együttes jelenéről és a hétvégi programsorozatról Palásti Bélával, a művelődési ház vezetőjével beszélgettünk. Elmondta, hogy jelenleg négy csoportjuk működik: a tavaly megalakult kisgyermekcsoport többnyire népi gyermekjátékokat ad elő különböző tájegységekről. Az ifjúsági néptáncsoport tagjai elsősorban a középiskolások. A másik két csoport az asszonykórus és a népi együttes Zsámboki lakodalmasa, akik igen ismertek országszerte. Ezenkívül létezik egy nyugdíjasklub is, melynek tagjai is gyakorta szerepelnek különleges népi viseletűkben. Az egész napos program nyitásaként megkoszorúzták Győré Béla sírját, aki 40 évvel ezelőtt nyitotta meg a zsámboki József Attila Művelődési Házat. Ezután került sor a József Attila-szavalóversenyre és a vetélkedőre is. A délután folyamán pedig bemutatkoztak a helyi tánccsoportok. A népi együttes műsorát a tápiószentmártoni néptánccsoport zenekara, valamint Szénási Tibor és zenekara (Túráról) kísérte. Simon Andrea s Uj szobrok Nagykőrösön Három köztéri szobrot és szoborkompozíció tervét fogadták el Nagykőrösön. Ezek részét képezik az Arany János Múzeum nemzeti emlékhelyének. A kiállított makettek (bronzba öntve) a művelődési ház aulájában láthatók. A nemzeti emlékhely a honfoglalás 1100. esztendejére készül el. Az elfogadott munkák: 1. „A hét körösi akadémikus — Györfi Sándor alkotása (Arany Jánost, Szigeti Varga Jánost, Tomory Anasztázt, Szilágyi Sándort, Salamon Ferencet, Szahó Károlyt, Szász Károlyt ábrázolja), 2. Varga Imre: „Bor—Klaán honfoglaló nemzetség” (Lapunk május 7-i számában közültük a róla készült felvételt), 3. Györfi Sándor: „Károlyi és Hunyadi honvéd huszárok” — részlet (képünkön) Vimola Károly felvétele Első' külföldi bemutatkozás Szlovák „galandások” Mikulás Galandának és a magát róla elnevező csoport hét tagjának nyílt nemrégiben tárlata Szlovákia Kulturális Intézetében. A Galanda és galandások című kiállítás évtizedek múltán az első külföldi bemutatkozása ennek az elismert magángyűjteménynek, amelynek keretében a pozsonyi újságíró-gyűjtők Ivan Melichercík-képek és -szobrok tucatjainak együttesét vonultatja fel. Aradi Nóra művészettörténész mondott tárlatnyitó beszédet, amelyben a kiállító művészekről és műveikről beszélt. „A művek alkotói a szlovák képzőművészet egyik nesztora, Mikulás Galanda és az ő művészi hitvallását továbbfejlesztő csoport hét tagja (Andrej Báróik, Vladimír Kompánek, Rudolf Krivos, Milan Lahiha, Milan Pastéka, Andrej Rudavsky és Pavel Tóth). Közös művészi hitvallásuk egyesítette a szlovák szellemet a művek modern kifejezésmódjával. A Mikulás Galanda-csoport 1957-ben alakult meg Zsolnán, és tagjai a Galanda Ludovit Fulla és Cyprián Majerník művészete által kijelölt úton kívántak továbbhaladni. Ők jelentették számukra a modem, ugyanakkor mélyen szlovák gyökerű és emberi képzőművészet legjobb irányzatait.” A galandások a hivatalos szlovák kultúrával szembenállás, a preferált szocialista realizmus elvetése, az új forma és modem kifejezőeszközök meghonosításért folytatott küzdelem egyfajta szimbólumává váltak. Amikor azután 1968-ban kiáltványukkal felléptek a Csehszlovákia elleni katonai agresszió ellen, a rezsim beavatkozása szó szerint kiradírozta őket a szlovák képzőművészeti kultúra térképéről. Ma a csoport tagjai erős, dinamikus alkotói egyéniségek, magányos futók saját képzőművészeti filozófiával. Olyan személyiségek ők, akik tisztesen helytállhatnak az egész világon, aminek ez a kiállítás is bizonyítéka. (juhász) Akik a háttér nyugtalanságában élnek Felfejthetők-e azok a láthatatlan, enigmatikus szálak, amelyekkel egy emberpár egymáshoz kötődik? Aligha. Ebből kiindulva és ezt kutatva készült el Zimber Szilvia interjúkötete, melyben huszonkét miniszterfeleség — vállalva az illetéktelenek tapintatlanságát is — most megmutatkozik. Sokféle köntösben: társként, anyaként, nőként, önállóan is, alkotó egyéniségként. Mint a bevezetőben olvasható, asszonyok bizalas vallomássorozata ez a könyv, azoké a nőké, akik az elmúlt évek során politikai szalmaözvegyekként éltek miniszter férjük oldalán. Sajátos emberi sorsok, stílusok, gondolatok, érintkezési formák bontakoznak, rádöbbentve az olvasókat arra, hogy az ő életük is szakadatlan munka, nem szerencse és nem kiváltság eredménye. Erre példaként hadd idézzünk néhány döbbenetes sort özvegy Antall Józsefné vallomásából: „1991 első felében még dolgoztam. Könyvelésben voltam csoportvezető, és ha külföldi miniszterelnök érkezett a feleségével, s nekem hivatalosan meg kellett jelennem, annak rendje és módja szerint elkéredzkedtem, és ledolgoztam a kiesett időt.” Szó esik itt gyermeknevelésről. hitről, szerelemről, gyászról, családról, pénzről. Megtudjuk, hogyan kell öltözködni protokolláris fogadásokra, melyik férjnek mi a hobbija, hogy a napi 15-20 órás munka mellett mennyi idejük, energiájuk marad a számukra nagyon fontos dolgokra, legyen az család, vagy korábbi tudományos munkájuk művelése. A könyv bemutatóján, a Püski Könyvesházban Zimber Szilvia meghívására vendégek voltak Latorczai Jánosné üzletasszony és Für Lajosné néprajzkutató, akik az érdeklődőknek Kós Károly grafikája elmondták: azért vállalkoztak erre a kitárulkozó vallomástételre, mert nincsenek titkaik, sikamlós, ferde útjaik. A könyvnek azért nem lehetett kampányíze, mert ami itt elhangzik, bármelyik nő számára érdekes lehet, mert élethelyzetekről szól, nem politikáról. Fontos is, mert előítéleteket dönthet meg civil múltakat feltárva, hiszen ezek a prominens államférfiak nem laknak palotákban, nem keresnek százezreket. Szinte hihetetlennek tűnik Bíró Friderika vallomása, hogy egy bérház negyedik emeletén laknak egy cédulákkal körülpányvázott lakásban. Az újságírók „gonoszkodó” kérdésére, hogy mi lesz, ha egy hónap múlva már nem lesznek miniszterek, a feleségek elmondták: mindeniküknek komoly szakmai múltja van, tudományos munkássága, amit félre kellett tenni ahhoz, hogy a miniszteri teendőket ellássák. Ami a továbbiakat illeti, mindenki teszi a dolgát, nincs zaklatott érzésük amiatt, hogy vajon mi lesz, csak egyetlen okból: azok a folyamatok, amelyeket beindítottak, kik — és hogyan — fejezik be. Für Lajosné például elmondta: férje cédulái feldolgozásra, megírásra várnak, nem vesztek el az elmúlt négy év során. A politika nem söpörte le férje asztaláról... Balázs Adina Rockfesztivál szabad ég alatt Woodstock után Milánóban Negyed évszázaddal a rocktörténeti legendává vált woodstocki koncert után az északolasz Milánó Nuovo Woodstock (Új Woodstock) névvel háromnapos szabadtéri rockfesztivállal készül megemlékezni a nagy „happeningre”. A szervezők a hét végén jelentették be, hogy már megerősítette milánói fellépését a rockzene új világsztárja, Peter Gabriel, a két élő legenda, Bob Dylan és Joan Baez, a modem ír zene csillaga, Van Morrison, a hetvenes évek új hullámának képviselője, a Pretenders (bár nekik Milánó és egy ugyanabban az időben sorra kerülő európai koncert csillagászati gázsija között kell választaniuk), a heavy metal két csapata, a Whitesnake és a Sepultura, valamint a tegnapi és a mai popzene egy-egy bálványa, Paul Weller, illetve a 4 Non Blondes. Az egykori Creamből jelen lesz Ginger Baker és Jack Bruce, s a szervezők reményei szerint Eric Clapton fellépése sincs kizárva. A koncertet július 7-e és 9-e között a 70 ezer négyzetméteres Parco Acquaticában rendezik meg. A nézők, ha azt akarják, ugyanúgy a szabad ég alatt alhatnak majd a színpad közelében, mint 25 évvel ezelőtt Woodstockban.
