Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-09 / 107. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. MÁJUS 9.. HÉTFŐ Boldog idősként a református szeretetotthonban ElófizetóTcet toboroznak Lénia nincs, a kábeltévé marad Nagykőrösön a helyi kábeltelevíziózás megszűnéséről kaptak szárnyra különböző híresztelések. Nem minden alapot nélkülözően, hiszen mint ismeretes, a körösi kábeltelevíziós rendszert működtető, szegedi illetőségű Lénia Kft. felszámolása javában tart, a Csongrád Megyei Bíróság végzése értelmében. A Dunakanyarban már három évtizede gondoskodik az idősekről a református szeretetotthon Leányfalun. Pályi Péter református lelkésszel, az otthon vezetőjével az intézménye mindennapjairól beszélgettünk. Az épület ötvenhét gondozottnak teremt nyugalmat, kikapcsolódási lehetőséget és teljes ellátást, ami az étkezést, a mosást és a gyógyszerellátást jelenti. Az otthonban idős embereket, nőket és férfiakat — átlagéletkoruk 70 év — kétágyas szobákban helyezik el. A lelkész úr tavaly áprilisban vette át az otthon vezetését, emellett a helyi művelődési házzal együttműködve különböző kulturális és egyéb programok szervezését is vállalja. A rendezvényeket, előadásokat, hetente két-három alkalommal tartanak, többek között vendégük volt az elmúlt időszakban Szabó Magda írónő és Komlós Juci színésznő is. Hétköznap, csütörtökön bibliaóra, vasárnap pedig istentisztelet van, melyre nemcsak az otthon lakóit várják szeretettel. Az idős emberek szabadidejükben fáslikat horgolnak, kézimunkáznak, valamint bábszínházaknak, iskoláknak, gyülekezeteknek ajándékként színes bábokat készítenek. Az olvasni vágyók az épület saját könyvtárában találhatnak maguknak színvonalas olvasmányokat. A lakókkal huszonöt alkalmazott foglalkozik, egészségi állapotukról a háziorvos Szász István gondoskodik. A tiszteletes úr beszámolójában kiemelte, hogy rengeteg segítséget, támogatást kapnak a polgármesteri hivataltól, más gyülekezetektől, illetve nagyon jó a kapcsolatunk Horváth Sándor atyával, a leányfalui katolikus egyház plébánosával. Azok az emberek, akik szeretnének ennek az otthonnak a lakói lenni, Budapesten a református egyház zsinatához tartozó szeretetszolgálati osztályon nyújthatják be kérelmüket. Az épülethez tartozó tágas, fákkal, bokrokkal szegélyezett kertben pihenhetnek, kikapcsolódhatnak az idős emberek, s a nap bármely szakában szabadon kijárhatnak a környékre, vásárolhatnak és élvezhetik a jó levegőt, a csodás tájat, a csendet és a nyugalmat. D. Cs. Nos, a felszámolással megbízott Bross Holding cégtől szerzett értesüléseink szerint, a kábeltelevízió nézőinek nincs okuk az aggodalomra, ugyanis az eljárásnak nem a megszüntetés a célja. Ellenkezőleg: a szolgáltatás hiányosságainak felszámolása, s a későbbiekben a rendszernek az értékesítése. Ennek érdekében alapos műszaki vizsgálatnak vetették alá a hálózatot, melynek során számos technikai, üzemeltetési problémát állapítottak meg. A legfurcsábbnak azt találták, hogy néhány lakóépületben az egyedi bekötések helyett a meglévő hálózatra kapcsoltak rá. Ez a megoldás az építési költségekben ugyan megtakarítással járt, ám lehetetlenné tette a nem fizető nézők lakásának kikapcsolását, illetve olyan lakóknak is nyújtottak szolgáltatást, akikkel szerződést nem is kötöttek. A felszámoló cég a közelmúltban csaknem egymillió forintot fordított a kábeltelevízió legfontosabb karbantartási-, felújítási munkálataira. Az alacsony színvonalú, megbízhatatlan kábeltévés szolgáltatás javítása érdékében a rendszer működtetését a kecskeméti Telemozi Kft.-re bízták. A legtöbb probléma az előfizetői hátralékok behajtása körül adódik. Sok az elmaradás, főleg azokban a házakban, ahol az egyedi bekötések műszakilag nem megoldhatóak. Mivel a Léniának a nyilvántartásai sem voltak megbízhatóak, így feltételezhető, hogy az előfizetőknek kiküldött számlák nem minden esetben pontosak. Ezért kérik az előfizetőket, hogy a tartozási összegek vitathatósága esetén a befizetéseket a csekkszelvényekkel igazolják. A napokban a Bross Holding és a város illetékes hivatalnokai tárgyalóasztalhoz ültek, ahol a felszámoló cég kifejtette elképzeléseit a körösi kábeltelevíziózás jövőjéről. A hálózatot továbbra is működtetni, sőt az előfizetők számát növelni, a műsorválaszték tartalmát fejleszteni akarják. Nemsokára felmérik azokat a területeket a városban, ahol a bővítésre igény mutatkozik. MJ. Néhány nap budaörsiekkel Erdélyben Szentkatolnai Bálint Gábor öröksége Százötven évvel ezelőtt Erdélyben, Háromszék megyében, Szentkatolna nevű faluban született Bálint Gábor orientalista nyelvész, világutazó, Körösi Csorna Sándor szellemi örököse, a magyarországi eszperantó nyelv megteremtője. Az évforduló alkalmából nagyszabású ünnepélyt rendeztek Szentkatolnán. A rendezvényre hazánkból, többek között Budaörsről is utaztak vendégek. Egy pénteki nap reggelén indult útnak delegációnk az Axis Műszaki Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. által rendelkezésünkre bocsátott busszal. Történelmi tájakon A magyar határt átlépve előkerültek az útikönyvek, a fényképezőgépek és budaörsi televízió kamerája. Számomra egyszerre elevenedett meg a történelemkönyv és egy mesebirodalom. Ahogy robogtunk át a városokon, egykori csaták helyszínén, legendák születésének talaján, elgondolkoztam: hány kitűnő elme, nagy ember született ezen a földön! Népünk története köt minket minden faluhoz, városhoz, talpalatnyi földhöz! Itt játszódtak történelmünk, múltunk nagy és hétköznapi eseményei. Magyarok élnek itt! És akkor kezdtem csak igazán megérteni, hogy mennyivel nehezebb nekik magyarnak lenni, megőrizni kultúrájukat, nyelvüket, identitásukat egy olyan vidéken, ahol Mátyás király szobrára az van írva „A legnagyobb román uralkodó”. Arad tizenhárom vértanúja, Déva vára (Kőműves Kelemené), Nagyszeben iskolái és Brassó híres feketetemploma után, több mint nyolcszáz kilométernyi buszozás végén megérkeztünk Szentkatolnára, ahol bár már virradt, vendéglátóink, házigazdáink kitörő örömmel fogadtak minket, s gyorsan házaikba szállásolták, frissen vetett ágyba bújtatták az egész fáradt társaságot. Másnap, az ünnepség napján, a helyi mezőgazdasági rt. épületében (egy gyönyörű kastély báltermében) a meghívott vendégek üdvözölték az egybegyűlteket és emlékeztek meg Bálint Gáborról. A felszólalók; Bodor András professzor (Kolozsvár), Péntek János tanszékvezető egyetemi tanár, Bertha Árpád egyetemi docens, Jánó Mihály művelődési főtanácsos (Sepsiszentgyörgy) és Bakk Pál nyugalmazott helytörténész (Szentkatolna) a neves nyelvtudós munkásságának jelentőségét méltatták. Az őshazát kereste Bálint Gábor 1844-ben született. A kézdivásárhelyi, székelyudvarhelyi és nagyváradi iskolák után Bécsben és Pesten járt egyetemre. Később Kazányban és Mongóliában kutatott. Juliánus baráthoz hasonlóan ő is a magyarokat, az őshazát kereste. A nyelv segítségével következtetéseket vont le, amelyeket a XIX. század tudósai vagy elismertek, vagy élesen bírálták. Nyelvek sokaságát beszél•te: francia, olasz, héber, arab, török, perzsa, angol, újgörög, német, mongol, mondzsu, tatár, kalmük, finn stb. Kutatási eredményei a magyar és a mongol nyelv közötti párhuzamra hívták fel a figyelmet, amely a későbbiekben nagyban hozzájárult e tudományág fejlődéséhez. Számos tanulmánya jelent meg. Legjelentősebb alkotása mégis a magyarországi eszperantó nyelv megalkotása. A hosszú ideig tartó keleti tartózkodás után végül Pestre, majd Temesvárra költözött. Itt éri a halál 1913. május 26-án. Az előadások után ünnepi szentmise következett, ahol döbbenetes élmény volt hallani az Erdélyi Himnuszt. A szívből jövő fohászban (Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk), mintha az egymástól elszakított testvérek, rokonok imája szólt volna. A templomból a tudós szülőházához ment az ünneplő tömeg. Szinte az egész falu jelen volt, de érkeztek Szegedről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről és még számos más városból is. A ház falán elhelyezett, Bálint Gábort ábrázoló domborművet és emléktáblát Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész készítette. A koszorúzáson részt vettek Szentkatolna elöljárói, a polgármester, az egyház képviselői és delegációnk tagjai. Többek között Keszy-Harmath Péter, Budaörs alpolgármestere, Kummer János, Sóskút polgármestere és Bakk István, a Bakk Endre Kanonok Alapítvány elnöke. Az alapítvány a határainkon túli magyarság értékeinek megismertetését tűzte ki céljául. Ennek része az ünnepség is. A tervek szerint Budaörs és Szentkatolna között testvérvárosi kapcsolatot kívánnak kialakítani. A Bakk Endre Alapítvány Európa Passió Budaörs címmel Közép-Európa legmonumentálisabb passióját szeretné felújítani Budaörsön. Az- ünnepség befejeztével a környékbeli hegyekbe indultunk kirándulni. A földből feltörő különféle gyógyforrások közelében szanatóriumok épültek. A helyi lakosok magától értetődő módón gyógyszerként használják e vizeket, de távoli városokból is sokan érkeznek, hogy betegségükre enyhülést leljenek. Hordószámra viszik a kénes, a savanyú és az édeskés borvizeket. Szentkatolna lakossága leginkább a burgonya (ottani nevén a pityóka) termesztéséből és eladásából él. Gyakorta-több száz kilométert is utaznak, hogy a Kárpátokon túli piacokon elcseréljék vagy eladják a terményt. Az átlagfizetés 5-6 ezer forintnak megfelelő lej, a nyugdíj a fele, a munkanélküli-segélyből ' pedig csupán egy karton nyugati cigarettát és két kiló narancsot lehet venni. Az utak minősége borzasztó. Még a legfőbb útvonalak is akkora lyukakat rejtenek, hogy egy labda is kényelmesen elférne bennük. Elindulván, a busz ablakából disszonáns kép tárult elém. Mesebelien szép vidék lerobbant házakkal, városokkal. Mindenfelé elhanyagolt paloták, több száz éves műemlékek, a múlt mementói. Az ipari városokban olyan szennyezett a levegő, hogy az edzett budapesti tüdőm is hörögve áhította az oxigént. Az elhanyagoltság az úr, amerre a szem ellát. Nem tudni, hogy a pusztulat csupán a pénz és az érdektelenség eredménye vagy pedig része az elmagyartalanítás véget nem érő folyamatának. Mindenesetre túlzás, hogy az Apor kastély boltívei alatt, a freskókkal díszített udvar falai között csirkék tanyáznak. A Házsongárdban Rövid pihenőre megálltunk Kolozsvár főterén. Nem volt nehéz elképzelnem, hogy hajdanán menynyire fejlett város volt, a tudomány, a művészetek otthona. A régi paloták báltermei, díszes szobái szét lettek szabdalva. A mérnökök nem voltak tekintettel semmire. A belső udvarokat lebetonozták, az ólom-üveg ablakokat kiverték, mindenfelé gáz- és villanyórák, csövek és fémdobozok. Funar munkássága nyomán Európa-szerte híres szobrok tűntek el. Az egyetemek, kúriák faláról lekerültek a magyar feliratok, a védőszentek szobrai eltöredeztek. A Házsongárdi temetőből eleltünedeznek a híres magyar költők, tudósok, zenészek, politikusok, családok sírhelyeit fedő kőtáblák. Még szerencse, hogy az emlékezetből nem tudják kitörölni, hogy e föld hány zseniális embert adott a világnak. És bár alig van, ami erre utalna, mégis tudjuk, hogy itt nyugszik Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Dsida Jenő, Szenczi Molnár Albert és még nagyon sokan mások. E városban született Bolyai János, itt választották fejedelemmé Bethlen Gábort, itt alapított egyetemet Báthori és itt mondták ki 1848-ban Erdély és Magyarország unióját. Folytatva útunkat, átsuhanva városokon, elmerengtem. Hiába, hogy eddig még nem jártam Erdélyben, ismerős volt a vidék. Népünk történelme legalább annyira itt játszódott, mint a mostani Magyarországon. Itt születtek, éltek és haltak meg, akiket természetes módon magyarnak tartunk, múltunk és jelenünk neves személyiségei. És hogyan lehet idegen az az ország, amelyben határunktól 800—1000 kilométerre is a mi nyelvünket beszélik?! Felnézek ezekre az emberekre, akik milliónyi megpróbáltatás után, minden erőszak ellenére megőrizték nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat. A Szózat pár sora jutott eszembe: „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar! Bölcsőd az, s majdan sírod is, mely ápol, s eltakar.” Szentkatolnai Bálint Gábor az egész életét arra áldozta, hogy fellelje őseinket, hogy a nyelv által megismerhesse, kik vagyunk, honnan jöttünk. Az erdélyiek tudják. Ők magyarok és ezen egyetlen határ sem változtat. Szűcs László Barna Ünnepi istentisztelet az emléktáblánál A szerző felvétele
