Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-07 / 80. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. ÁPRILIS 7., CSÜTÖRTÖK Magyar—szlovén megállapodás Vámmentes kereskedelem Hét év múlva teljesen vámmentessé válik a szlovén—magyar kereskedelem — erről intézkedik az a kétoldalú megállapodás, amelyet tegnap írt alá Kádár Béla külgazdasági miniszter Ljubljanában szlovén kollégájával, Davorin Kracunnal. A vámleépítés három szakaszban történik: az azonnali vámmentességi listán gyakorlatilag minden termékcsoportból szerepelnek árucikkek, a közép- és hosszú távú listán az iparvédelem szempontjából érzékenyebb termékek sorakoznak. A középtávú lista árucsoportjának vámjai 1995 januárjától a jelenlegi szint kétharmadára, egy évvel később egy- harmadára csökkennek, majd 1997-től teljesen megszűnnek. A hosszú távú lista ennél tagoltabb: 1995-től 2001. január 1-ig tart a fokozatos vámleépítés, évenkénti 15 százalékos csökkentéssel. Ez utóbbi listán elsősorban textil- és konfekcióipari, kohászati és járműipari termékek szerepelnek. A mezőgazdasági termékek külön elbánásban részesülnek: a kölcsönös koncessziónyújtások a kétoldalú forgalom egyes területeire terjednek ki és bizonyos pontosan körülírt kedvezményes kvótákra 50 százalékos vámcsökkentést irányoznak elő már az egyezmény hatálybalépésének napján. A kedvezményes kvóták a forgalom jelen szintje mellett mintegy 20 millió dollár értékű magyar agrárexport számára teremtenének a korábbinál kedvezőbb elbánást. Ez a Szlovéniába irányuló teljes magyarországi exportnak az egyharmada. A VMDK csupán javaslatot tehet Elutasított kérés A jugoszláv elnöki titkárság elutasította a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének kérését, hogy a szervezetet vonják be a kisebbségi törvény előkészítésébe. Ágoston András, a VMDK elnöke azután kérte ezt Zoran Lilie elnöktől, miután Szabadkán az államfő említést tett a készülő nemzetiségi törvényről. Slobodan Marinkovic, Lilie titkárságának vezetője Ágoston Andrásnak kedden elküldött levelében kifejtette, hogy a törvényelőkészítést „az illetékes jugoszláv szervek végzik”, a VMDK javaslatot tehet a törvényre, s utána a szövetségi parlamentben képviselői kifejthetik véleményüket. Ötödfél évtizede vagyok rendszeres hangversenylátogató, s mivel beavatódásomat Bartók és Kodály teremtő bűvöletének köszönhetem, nem titkolom, hogy a zenevilág azóta megtárult lehetőségei közt is elsődlegesen izgat, hogyan szövik tovább komponista kortársaim a magyar zene, elődeik egyetemes igényéhez emelt szellemi í kárpitját. Egyik első maradandó emlékem a „hogyan tovább”- ról Veress Sándor 1949 februárjában bemutatott Hegedűversenye volt. A mű akkor először elhangzó — mert utólag beiktatott — középső tételének erdélyi hangszeres zenékre emlékeztető folyondár-gazdagsága, ívformára feszülő, meg-megiramló dallamossága máig se kopott ki érzékeimből, pedig az emigrációba kényszerült szerző alkotásait aztán itthon évtizedekig nem játszhatták. Miért jut eszembe ennyi idő múltán éppen most ez az élmény? Nem csak azért, mert Szokolay Sándor a Filharmóniai Társaság operai hangversenyén, március 21-én, Oberfrank Géza vezényletével bemutatott Concerto két hegedűre című kompozíciójának dallamai is folyton visszakéretőznek a fülembe, hanem azért, mert annyi idő és annyi jobb híján vállalt kötelező penzum után íme egy magyar zeneszerző, aki csak úgy, jókedvéből, lelki szabadon tud beszélni a múltból e századig jelenvaló verbunkos fordulatok, karakterisztikus hangsúlyú régi táncok, a romantikusan érzelmes, vagy éppen rokokós-finom hazai dallaminvenció hangján. S teszi mindezt oly eleven-könnyedén, oly mesterségbeli biztonsággal, hogy közben a letűnt időkbe fe- ledkezés gyanújától sem óvakodik, hisz a már-már lesajnált közösségi kedélyvilág ezúttal saját legszemélyesebb mondandójához ád beszédes nyelvet. Gondolatban lapozom visszafelé a magyar muzsika Szakadás a győztes jobboldalon Még mindig nincs olasz kormány Megszakadtak a kormányalakítási tárgyalások az olasz parlamenti választásokon elsöprő győzelmet aratott jobboldali szövetség képviselői között. Az Északi Liga vezetőjének sorozatos támadásai után Silvio Berlusconi, a Forza Italia nevű párt alapító elnöke kedden este bejelentette, hogy nem tárgyal többé a liga fejével, Umberto Bossival. „Nincs több tárgyalás senkivel. Azt várom, hogy II. János Pál az abortusz ellen II. János Pál pápa kedden rendkívül keményen elítélte azokat a demokratikus parlamenteket, amelyek „bitorolják” az életről és halálról való döntés jogát, azaz valamilyen formában törvényesítették a magzatelhajtást. A pápa szerint ma már az élet elleni „megtervezett fenyegetéssel” kell számolni, s ez a fenyegetés kiterjed „a betegekre és az öregekre is”. II. János Pál bírálatát abban a levélben fogalmazta meg, amelyet Jean-Marie Lustiger bíborosnak, Párizs érsekének küldött Jerome Le- jeune francia genetikus halála alkalmából. A húsvétkor elhunyt Lejeune professzort az „élet apostolának" tartotta a pápa és a közelmúltban nevezte ki a „Pro vita” pápai akadémia elnökévé. az államfő felkérjen kormányalakításra, akkor, bemutatom kabinetemet. Ha nem ez történik, ismét a választások következnek” — közölte Berlusconi és ezzel lemondta a Forza Italia és az Északi Liga között tegnapra tervezett második egyeztetési fordulót. Umberto Bossi a március 27-én és 28-án tartott választások eredményének közzététele óta támadja Silvio Berlusconit. Kijelentette, hogy a választási eredBorisz Jelcin szerint a békepartnerségről Moszkvával kötendő szerződésben a NA- TO-nak el kellene ismernie Orszország európai, illetve a világban játszott szerepét. Az orosz államfő az lnter- faxnak adott tegnapi nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a többi országtól eltérő, különleges szerződést kellene kötnie Moszkvának az észak-atlanti szövetséggel. Jelcin hangsúlyozta, hogy e szerződésben az Európában és a világban betöltött orosz szerep mellett tükröződnie kellene az ország katonai súlyának és atomhatalmi státusának. Mint mondta, Moszkva sietség nélkül cselekszik. — A békepartnerségről a FÁK-ormények ellenére nem a Forza Italiát, hanem az Északi Ligát illeti meg a kormány- alakítás joga. Mereven elutasította, hogy az új kormányba bekerüljön a harmadik szövetséges, az általa csak „fasisztáknak” nevezett Nemzeti Szövetség. Leszögezte, hogy csak egyetlen kormányprogramot tud elfogadni: Olaszország három részre osztását, s a három nagyon nagy autonómiával rendelkező rész laza föderációját. szágok képviselőivel folytatott tárgyalások után eljött az idő, hogy aláírják az orosz csatlakozásra vonatkozó keretszerződést — hangoztatta. — Oroszország saját elképzelésekkel rendelkezik az összeurópai együttműködésről — hangsúlyozta Jelcin. Ezek lényegét fejtegetve jelezte: a NATO-nak Moszkva nem szán központi szerepet. Az orosz nézetek szerint az EBEÉ tölthetné be a földrészen a politikai fórum szerepét. A katonai-politikai partnerség terén az Észak-Atlanti Együttműködési Tanács játszhatná a vezető szerepet és e két szervezet hangolná össze a többi európai testület, köztük a NATO tevékenységét. A nagyvilág hírei ¥ A szlovák belügyi tárca vizsgálati főosztályának igazgatója szerint kizárták annak lehetőséget, hogy a hősi zsilipkamra kapujának leszakadását szándékosság, vagy az üzemeltetési előírások megszegése okozta volna. * Kiss Gyula munkaügyi miniszter és Wolfgang Schüssel osztrák gazdasági miniszter tegnap Bécsben államközi egyezményt írt alá a szakmai képzési együttműködésről, illetve a- szakképzési vizsgabizonyítványok egyenértékűségének kölcsönös elismeréséről. A román külügyminisztérium szóvivője tegnap sajtóértekezletén megerősítette azokat a lapértesüléseket, miszerint Zoran Lilie jugoszláv elnök és Iliescu román államfő még ebben a hónapban aláírja a román-jugo- szláv barátsági és együttműködési megállapodást, amely várhatólag az első lesz a jelenlegi Jugoszlávia és egy más állam között. ¥ Bili Clinton elnök szerint az Egyesült Államoknak a katonain kívül még számos más eszköze van arra, hogy megállásra kényszerítse Észak-Korea atomprogramját: ő személy szerint elsősorban a gazdasági tilalmakra kíván támaszkodni, ha Phenjan elutasítja az együttműködést nukleáris létesítményeinek az ellenőrzésében. Jelcin a békepartnerségről Moszkva nem siet, de cselekszik VÉLEMÉNY Szokolay ajándéka a Tavaszi Fesztiválnak krónikáját. Mérget nem vennék rá, de azt hiszem, nálunk sohase írtak még versenyművet két hegedűre. Pedig milyen szépen szólnak Bartók hegedűduói! A német szerzők viszont bőven éltek a kéthegedűs forma zenekari alkalmazásával. Szokolayt a hazai előzmények hiánya csak szabadabbá tette. Az első tétel tizenkét hangfokú, nyitó-záró kánonja talán arra is szolgál, hogy a harmadik tétel kezdetén, végén lezuhogó barokk concertók sodrához képest bemérje a fesztávolsá- got, ahová művét és önmagát időben, avagy stiláris értelemben elhelyezi. Már az első tételben érzékelhető, milyen leleményesen kulcsolódva kerülik-támasztják meg egymást a zenekarból kiemelkedő hegedűszólamok, hogy a kettős játékból mennyi áhítat, idill, éterien áttetsző líra árad, hogy az inkább tömbszerű, mint dinamikusan átvezető zenekari részek is a két szólóhangszer méltóságos lelassulását, majd meg a fanyar-tiszta, bensőséges ízeit segíti érvényesülni. Szokolay többek közt arról nevezetes, hogy kitűnő summázatokat, hatásosan torlasztott finálékat tud komponálni. Lehet, hogy ebből a művéből a szertartásos játéksornak szánt középső tétel, a Szerenád válik majd a szerencsés megoldás külön is emlegetett példájává. A benne megjelenített, négyvariációs táncrend eredeti kottáit ugyan nem őrzik semmiféle zenetörténeti fólián- sok, annál természetesebben konstruálja a szerző a maga kitalálta, saját temperamentumához alakított változatokat. A menyasszonysiratónak is mondható, el-elcsukló dallam épp oly szervesen illeszkedik a sorba, mint a kelletőző archaikus menüett, vagy a falusi körtánc idézete. A legszebb, legmélyrehatóbb mégis az utolsó variáció, a vontatott, súlyos léptű férfitánc, melynek visz- szatartott, széles vonóshúzásaiban, keserves-lassú ritmusában egyszerre van jelen a fájdalmas-édes visszafeledkezés mámora s a közös nekibúsulás ironikus humora. Netán Farkas Ferenc Furfangos diákok című balettzenéjének éjszakai vonulásában hallottuk utoljára hasonlót. A két ifjú hegedűs egymást számyaltató üde összjá- téka pedig itt és a Capriccio finale-tétel paganinis, vagy barokk concertos menetei, a dobok, rezek fékező effektusai mögül is újra meg újra előtör, gyöngéd fonó- dással, majd meg gyorsuló, érdesebb, már-már fájdalmas egymásra feszüléssel. „— Ágazik-bogazik — mégis leveledzik...” — mondanánk legszívesebben a fogyhatatlan kedvű, a formaelemeket oly fürge találékonysággal váltogató muzsikálásra, a concertálás újra meglelt örömére, melyből akarva se tudjuk kiszakítani magunkat. Pedig a szerző mennyezetemelgető vehemenciája, tobzódni szerető lendülete ezúttal a szokottnál sokkalta visszafogottabb, szabályozottabb, csupán a mozarti derű önfeledtségéről nem akar lemondani a visszatérő barokkos futamok után sem. A szűnni alig akaró, hatalmas taps közben eszembe jut, hogy Szokolay első fergeteges sikerének színhelyén vagyok. Csaknem húsz esztendeje tanúja voltam, ahogy a García Lorca-opera, a Vérnász szövegét fordító Illyés Gyulával jött ki a függöny elé s fölkapaszkod- . va, megcsókolta őt is, a szálas férfiút. Most könnyebb a dolga: a v.ele csaknem egy magasságú kislányát, kinek elhangzott művét dedikálta, természetes gesztussal ölelheti. Szokolay Orsolya meg ugyanilyen önkéntelen gesztussal döccenti tarkóját egy pillanatra a vele korú, szálas termetű, virtuóz partner, Csűry Lajos nyakához. Igazuk van, nem kell szégyellni a szeretetet, kivált ha a művészet egyúttal éppen általa üdvözül. (Fodor András)
