Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-06 / 79. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP

KÜLFÖLD

1994. ÁPRILIS 6.. SZERDA

Bármikor bevonulhatnak a szerbek

Gorazde végveszélyben

Tragikus helyzet alakult ki a kelet-boszniai Gorazdé- nál, a várost ostromló szerb csapatok már négy kilométerre megközelítették a település határát — jelentette a szarajevói rádió. A szerb of- fenzíva már egy hete tart, de a város most került a legsúlyosabb helyzetbe, a külső védelmi vonalakat a szer- bek áttörték, s bármikor bevonulhatnak a településre, ahol hatvanezren zsúfolódtak össze.

A legutóbbi támadások következtében Gorazdéban ötvenen életüket vesztették és mintegy kétszázan megsebesültek. A környező falvakból a városba menekülnek az emberek, de ott sem érezhetik magukat nagyobb biztonságban, a Drina partján fekvő körzeteket is tűz alatt tartják a szerb csapatok.

Az ENSZ már tavaly védett övezetnek nyilvánította Gorazdét is, de most semmit sem tettek a kéksisakosok a város védelméért, sőt, Michael Rosé tábornok, a boszniai ENSZ-csapatok parancsnoka eltúlzottnak nevezte a gorazdei helyzetről szóló muzulmán jelentéseket. Rosé tábornok kabinetje tegnap közölte, hogy a főtiszt rövidesen, már valószínűleg ma szemleutat tesz Gorazdéban, s a városba egy ukrán ENSZ-alakulatot küldenek.

A drámai helyzetről egyébként pártatlan források is hírt adtak: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is megerősítette a várost sújtó szerb ostrom különösen kegyetlen jellegét. Milova- novic boszniai szerb vezérkari főnök is elismerte azt, hogy Gorazdénál a szerbek támadásba lendültek, de azt állította, hogy muzulmán offenzívára válaszul indították akcióikat, s átvették a kezdeményezést.

Végül is hol a fasizmus mostanában? A kérdés tisztázása meglehetősen sürgős, most, hogy fejét a náci közveszély éppen Izraelben ütötte föl, a történelem pedig éppen most szólít fel: „vigyázó szemetek Rómára vessétek”. Változik a világ, s a változások folyamatában „lélegzetelállító” helycserék történnek. Tegnapi értékítéletekhez ragaszkodni veszélyes; tegnap óta feketék fehéred- tek s viszont, ,jó kutyánk, a Burkus megveszett, s Mári szolgálónk, a néma, hars nótákat dalolt”. Akit harmincas évekbéli hittanórákon arra tanítottak, hogy a jezsuitánál nincs veszedelmesebb lény a világon, eszement volna, ha ma ebben a koordinátarendszerben látná a világot. A tegnapi üldözött mára üldözővé válik, s kinek elődei egykor rettegett zsarnokok voltak, ma igazságtalan gyűlölet áldozata.

Végül is Fini ide, Fini oda, Itáliában a „nemzeti mozga- lom”-má szelídült fasiszta utódpárt Duce-unokái nem hoztak létre „squadrá”-kat, nem menetelnek római lépésben és római karlendítéssel, nem gyilkolnak lépten-nyomon, s a terroristák nem éppen közülük kerültek ki. Ezzel szemben Báruch, Goldstein és csapata automatafegyverrel hátulról mészárolt le gyanútlanul imádkozó embereket. Eközben budapesti rádióalkalmazottak (akiket törvényesen és törvényes végkielégítéssel, mint Számvevőszék-megállapította létszámfelesleget bocsátottak el) fasiszta rohamosztagot alakítottak, betörtek a közintézmény elnökének szobájába és székét trágyával szennyezték be.

Hol a fasizmus mostanában?

Ma mindenki a „liberális” jelzőt aggatja magára, akárcsak a harmincas években a „szocialistát”. Üstökösként fut fel a népszerűség egére az a (Komszomol-nevelte) orosz liberális demokrata, aki — Führer-jelmezben — nyíltan hirdeti a világ új felosztását, új orosz hódító hadsereget jövendöl és Adolf Hitler forgatókönyvéről veri le a port. Demokratikus Chartának nevezi magát ama jól meghatározott (mert mindig ugyanaz) c vérszomjas tízezer Budapesten, mely meglincseli a gyanútlan polgárt, aki elhitte, hogy demokráciában él és nyíltan deklarálhatja ellenvéleményét.

Hol a fasizmus mostanában?

Itália, miközben kifogástalan törvényességben, szabadságban és titkosságban, az Alpoktól le mind Szicíliáig szavaz — ezúttal, mert törekvéseit ez fejezi ki — a nemzeti jobboldalra, még az alkotmányt is módosítja elenyésző számú vallásos zsidó polgára kedvéért: két napra nyújtja a választást, hogy a hithű zsidók vallási előírásaik megsértése nélkül szavazhassanak. Másnap az európai liberális sajtó a mosdatlan szájú szidalmak olyan özönét zúdítja a népakaratból győztes olasz pártokra (az olasz népakaratra), amilyent még a hajdani Dúcétól sem, csak Hitlertől, no meg a „láncos kutya”-szerű költői képek ugyancsak bajuszos alkotójától szoktunk meg.

Hol a fasizmus mostanában?

Budapesten egy ittas nyilvántartott bűnöző, oda-vissza frö- csögő gyűlöletkisülések után, kését egy magát zsidónak valló polgárba döfi. A késelőt tüstént letartóztatják: évekig nem fog szabadulni. Német földön egy kísértetszekta, náci reliktum, felgyújtja a lübecki zsinagógát: a válasz általános népi felzúdulás (1933-ban az apák és nagyapák általános népi helyesléÚj lendület a magyar—orosz kapcsolatokban

Moszkva nem fenyeget

Kedvezően értékelte az orosz külügyminisztérium szóvivője Viktor Csemomir- gyin orosz miniszterelnök múlt heti magyarországi látogatásának eredményét.

Grígorij Karaszin tegnapi moszkvai sajtóértekezletén elmondta: a látogatás új lendületet adott a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének, mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok és a kereskedelem terén. Karaszin szerint mindazonáltal van még mit tenni, mivel a látogatás nem oldott meg minden problémát, a megbeszéléseken csak kijelölték azokat az elsődleges fontosságú kérdéseket, amelyek megoldásán még dolgozni kell.

Karaszin a látogatást mindazonáltal sikeresnek, időszerűnek és fontosnak minősítette.

Alaptalanok a radikális orosz nacionalizmustól való félelmek Kelet-Európábán

és a volt szovjet' köztársaságokban — jelentette ki Borisz Jelcin orosz elnök a spanyol El Pais című lapnak adott nyilatkozatában.

„Oroszország nem lehet virágzó és stabil állam, ha a szomszédait fenyegeti. Ha titkos, hátsó szándékaink lettek volna, nem vontuk volna ki csapatainkat. Elegendő lehetőségünk lett volna arra, hogy ott maradjunk” — mondta.

Az orosz elnök szerint „sajnos egyes országok politikusai mesterségesen felfokozzák a félelmeket és panaszesőt zúdítanak a nemzetközi szervezetekre”. „Általában ezek mögött a mesterséges aggodalmak mögött konkrét, adott időpillanatra szóló politikai számítások húzódnak meg: például így akarják elérni gyors belépésüket a NATO-ba, vagy az „orosz fenyegetés” rémképét használják a belső politikai harcban. Azok, akik arra számítanak, hogy Oroszország visszatér az imperialista doktrínához, olyan meghatározott szélsőséges politikusok kijelentéseire alapoznak, akik messze vannak attól, hogy országunk külpolitikáját formálhassák” — hangsúlyozta Borisz Jelcin.

Jelcin úgy ítélte meg, hogy miután ma már Oroszország nem fenyegeti sem a világot, sem Európát, a kívánt céllal éppen ellenkező hatást vált ki a jelenlegi NATO fenntartása, mivel az észak-atlanti szövetséget egy meghatározott ellenséggel való kemény összecsapásra hozták létre. „Új biztonsági formulákat kell keresni, természetesen abból kiindulva, hogy a NATO- nak hasznos tapasztalatai és intézményei vannak, amelyeket fel kell használni.

A nagyvilág hírei

¥ Kétnapos látogatásra hétfő este Washingtonba érkezett Szabad György, az Országgyűlés elnöke.

¥ Közép-Európa volt kommunista országai 1996 végéig nem válhatnak az Európai Unió tagjává — jelentette ki a Szófiában tárgyaló Willy Claes belga külügyminiszter.

% Fénykép bizonyítja, hogy Thaiföldre menekült a vörös khmerek vezetője, Pol Pót, miután a kambodzsai kormánycsapatok a közelmúltban támadást intéztek pailini főhadiszállása ellen — közölte tegnap a kambodzsai kormányfő, Norodom Ranariddh herceg.

VÉLEMÉNY

Hol a fasizmus mostanában?

se), százezres kórus követeli a tettesek szigorú büntetését (az apák és nagyapák „Sieg heil”-e az idő feneketlen fekete lyukában). Izraelben véres gyűlöletextázis, Hebronban tüntető tömeg zúgja; „szeretünk, Báruch Goldstein!” (ez hát a Horst Wessel-dal kíséretében gázkamrába menetelt százezrek túlélőinek ivadék-nemzedéke). S nincs rendőri intézkedés, felelőse sincs az izraeli Horst Wessel Káin-rítusának (az egyetlen őrizetbevétel csak most, április 2-án történt, kormányönvédelemből: mélységesen mély kutakból táplálkozik a KACH önbizalma).

Hol a fasizmus mostanában?

Szakállas már a mese, mit újnak hitt József Attila: a „fasiszta kommunizmusé”. Immár újabb mesék morajlanak: orosz és zsidó fasizmus, sötétlila radioaktív felhők a láthatáron.

Magyarország választásra készül; a légkört félelem árnyékolja be. Kik félnek? Az egykori állampárt tagjai? Talán a zsidó származásúak? A nemzetközi liberál-újságpapírforma szerint így kellene lennie. Más a valóság: a magyar falu és a magyar kisváros száz- és százezrei nem merik nevük és személyi számuk feltüntetésével kiadni kezükből a jelölőcédulákat, melyek annak a jobboldali képviselőjelöltnek tartalmaznák nevét, akivel rokonszenveznek. Soha ilyen keresztény kurzust!

1991-ben a „testvériség és egység”, a „halál a fasizmusra” hegylakó népei egymásnak esnek. Tömegsírokban SS-modell szerint legyilkolt bosnyákok; szerbek, katyni módszer szerint legyilkoltak; tömegsírok egymásra hányt horvát holttestekkel (fél évszázada a negyvenezer magyar hekatombája volt az előjáték). Az „Endlösung” új nevet kapott: „etnikai tisztogatás”; az önigazgatás illúzióját az önbíráskodás valósága váltotta fel, s annak láttán ami történt, az SS szégyenkezve kotródott volna tova.

Hol a fasizmus mostanában?

Az emberiség emlékezetében élnek időálló mítoszok. Ezeket óvni kell, mert igazak, mert az emberi létértelem magvát rejtik magukban. Ám vannak hamis mítoszok, s ezek veszedelmesek- céljuk, hogy embertömegeket tehetetlen, kiszolgáltatott ömlesztett zúzalékká tegyenek. A szlovák, ki egykor a rozsnyói utcán kijelentette; „a magyarok mind grófok voltak”, ilyen hamis mítosz áldozatává vált. A fajmítosz egyként rabul ejthet németeket, oroszokat és zsidókat. Ha a harmincas években német fiatalokba injekciózzák, miszerint a germán Herrenvolk a legmagasabbrendű faj a világon („faj”!), s ha 1948 óta zsidó nemzedékeket nevelnek föl a felsőbbrendűség és kiválasztottság tudatában, a'„nekünk mindent szabad” gőzében — mi a különbség? S melyik jobb vagy rosszabb: az-e, hogy a világ a kultúrát és a civilizációt a magyaroknak köszönheti (hiszen „a sumérok a magyarok ősei voltak”), vagy az, hogy a románok az európai kultúra teremtői, hiszen „a dákok utódai” s Európa „legkorábbi kultúrált birodalma a dák volt”? Ugyan mit teremnek ezek a „mítoszok”? Nevetségesek volnának („én vagyok én, te vagy te, ki a nagyobb szamár, én vagy te”), csakhogy mélyükön a pokol tüze izzik.

S nem mítosz-e maga a fasizmus szóhasználat? Hiszen a „fascismo” eredetileg Mussolini mozgalma volt, túlságosan is sok ponton érintkezőleg a leninizmussal, oly változatban, mely a római mítoszra építve kísérletezett nagyzási hóbortos olasz uralmi igénnyel a Mediterráneumban. Nevét a római

konzuli hatalom jelvénye, a „fasces”, az etruszk eredetű vesz- szőnyaláb (a bárddal) adta. A német nemzetiszocializmus már nem is fasizmus volt, annál sokkal szélesebb, paranoidabb és mélyebbre ható. Ma minden totális nacionalista állammítoszt fasizmusnak nevezünk, s így a szó voltaképpen a rasszista és erőszakra épített sovinizmust jelenti. Ugyan mi indokolja, hogy ne rasszista és erőszakra épített, totalitárius sovinizmusként határozzuk meg az egykori szovjet hatalmat? S miért ne volna az Izrael államrendszere, amely a földnek, amelyen berendezkedett, őslakóit évtizedek óta mezei vadként vadássza, s az állampolgárságot a nürnbergiekhez hasonló „fajtisztasági” feltételekhez köti? S milyen címen fenyegetik ezzel a megbélyegzéssel azt a Magyarországot szüntelen, amelynek törvényei tiltják az etnikai származásnak még a tudakolását is, és amely befogad és egyenlő elbánásban részesít minden menedékkérőt, etnikai és vallási megkülönböztetés nélkül?

Vajon a szellemi kábítószerezett Európában nem a „liberalizmus” fedőnevű, immár nagyon is gyanúsan hangzó fogalom annak a bizonyos fasizmusnak mai megjelenési formája? Vajon ez a valami, ez az úgynevezett liberalizmus nem a pénz totalitása-e? Vajon az olyan antikrísztusi egyházutánzat mérgezett cukorba áztatott leple alól, mint a „Hit gyülekezete”, nem lóg-e ki á sátáni lóláb? Vajon az olyanfajta példátlan sajtómonopólium, mely Magyarországon az ország lakosságával ellenséges csoportok formális-jogi csalárdsággal és ebül szerzett bitor-birtoka, nem nyilvánvaló tiprása-e a sajtószabadságnak? Azok az életyeszélyes fenyegetések, melyeket egy na- 'gyon is jól meghatározott kör zúdított egy közintézmény törvénytisztelő fejére, nem annak újjászületése-e, ami a náci terror volt a „Machtergreifung” előtt és után?

Hol a fasizmus mostanában?

Nem az a tolvaj, akire a tolvaj ráfogja. Az emberiség genetikus és krónikus betegsége az eredeti bűn: a rasszista és erőszakra épített sovinizmus ennek a betegségnek XX. századi gyulladásos klimaxa. S ez járványos: nincs nép és nincs etnikum, melynek védettsége volna vele szemben. A holocaustum milliónyi zsidó áldozata az emberiség örök lelkifurdalása lesz, míg emberiség létezik. Az irántuk való tisztelet tiltakozik az ellen, hogy komor áldozatukat akár sunyi, akár SS-sé vadult kufárok zsarolásra, üzleti haszonszerzésre vagy terrorra használják fel. Azt, akinek őse rabszolga volt, semmi sem jogosítja fel, hogy rabszolgaságra vessen másokat. Azt, akinek ősét meggyilkolták, semmi sem jogosítja fel, hogy elvegye másnak életét.

Hallani sem akarunk másról, mint az emberi jogegyenlőség elvéről és gyakorlatáról. Ahol ezt megsértik, ott a fasizmus mostanában.

Messzehangzóan és nyíltan megbélyegezzük az etnikai, „faji” vagy vallási kiváltságigényt és suttogó propagandával terjesztett IQ- („intelligenciahányados”) ranglistákat. Ahol ezek megjelennek, ott a fasizmus mostanában.

A /