Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-05 / 78. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 5., KEDD W SZÍNPAD A költészet kényszerleszállásai Az Andrássy úti Kolibri Színházban minap két pódiumműsorra is sor került: első' alkalommal Pilinszky János-versvá- logatással, utóbb, a húsvéti ünnepek előestéjén Szilágyi Domokos költészetéből, költői magatartásáról szóló versösszeállítással lépett színpadra Dóczi Péter előadóművész. (Közzeneszerző'.) kezdi a nagy poémát Dóczi Péter úgy, hogy előadásával beleszól lélegzetvételünkbe. Plugor Sándor illusztrációja az Öregek könyve című Szüágyi-kötethez Szárnyalását időről időre a bőgő játéka lendíti szédítő magasságba: „a természet zenévé szerveződik, figyeljetek hangjaira”. Lőrinszky Attila improvizatív jellegű élő zenéje mesteri összjátéka a pillanatnyi harmóniára, félrevert lélekharangokként rácáfoló valóságnak. Az élet kifürkész- hetetlenségének szkepszise ri- adozik végig a verseken, s abban is, ahogy váratlanul hang hangra következik, esetlegesen és mégis precízen megformáltam Dóczi Péter előadása merész formabontás, úgy hogy közben a szóközök is vallanak; a csönd, a beszéd tempója. a hangszín beépül a vers testébe. A művész szándéka az volt, hogy „egy értékvesztésekben tévelygő kor lehetséges és szükséges normáit föléreztesse közönségével Szilágyi Domokos életművén keresztül”. „Az újrakezdés — a titkok titka ez” — summázta a zárógondolat, újra felvillantva az irodalomban már korábban megfogalmazott „mégis-mo- rál” biztatását. Ezt az üzenetet hagyta ránk a költő, mielőtt ama végzetes napon a Kolozsvár melletti erdőben végérvényesen eldobta magától ezt a lehetőséget. Balázs Adina Kiállítás az Art-ériások Galériájában A századvég Szentendrén Szentendre zegzugos mediterrán jellegű sikátoraiban sétálva nehezen lajstromozható az a több tucat kulturális esemény, melyet a tavaszi fesztivál alkalmából kínál a város. A helybeliek joggal büszkék erre a vidé- kiségre, amely a „Nagy palettának” sajátos és ilyen értelemben uralkodó színfoltjává nőtte ki magát. A Városház tér 3-ban működik az Art-ériások Galériája, amely 21 szentendrei művész állandó kiállítóhelye. Itt mutatják be többek között Deim Pál, Csorba Simon, Asztai Csaba, Lu- gossy László, Rényi Krisztina, Szirtes János, Wahom András munkáit. •A legizgalmasabb ebben a „felállásban”, hogy különböző generációkhoz tartozó és eltérő szemléletű alkotók ők, akik számára a minőség, a művészi lelemény problematikája fontosabb alkotói elv a kereskedelmi sikerek hajszolásánál. B. A. Régi húsvétok a Galga mentén Kipusztult a „virágoskert” „Húsvétkor a lányok és az asz- szonyok »cifrában« vannak. Ez a legpompásabb viseletűk. Ilyenkor olyan a falu, mint egy virágoskert.” — írta 1943-ban Jandó József zsámboki tanító a helybéli népviseletről. Ennek az ünnepi öltözetek között is a legünnepibbnek éppúgy megvoltak a hagyományok megszabta ruhadarabjai és kiegészítői, mint a húsvétra lelkileg felkészítő böjti időszaknak. A falu aprajára, nagyjára egyaránt érvényes viseleti hagyományok a húsvéti időszakhoz kapcsolódó egyéb szokásokkal együtt tették az ünnep igazi részesévé az egykori falusiakat, és kovácsolták őket igazi közösséggé. Mindezekről Korkes Zsuzsával, az aszódi Petőfi-múzeum munkatársával beszélgettünk, aki tizenhárom éve kutatja a Galga mente magyarlakta falvainak népviseletét és szokásait. — A húsvét időszakát megnyitó hamvazószerdán a falu apraja-nagyja félretette díszes farsangi öltözetét, és a böjti időszaknak megfelelően sötétbe öltözött — kezdte Korkes Zsuzsa. — Vasárnaponként mindenki feketében járt. Hajukba fehér alapon fekete rózsás szalagot fontak. (A szegényebbek, akik kevesebb szalagot engedhettek meg maguknak, kéket vagy zöldet viseltek.) Hétköznap általában kékfestőben jártak, és még a lányok is bekötötték a fejüket. A harmadik, az úgynevezett „kávévasárna- pon” barnába, a negyedik, az „örvendetes vasárnapon” kékbe vagy zöldbe, az ötödik, a „fekete vasárnapon” feketében jártak. A hús vét közeledtét jelző virágvasáma- pon aztán már színes virágokkal díszített fekete szoknyát és blúzt hordtak. Végül a nagyszombati feltámadási körmenetre öltötték fel a „cifrát”. — Milyen ruhadarabok és kiegészítők, tartoztak e viselethez? — Piros, bordó vagy zöld posztó felsőszoknyájukat fehér, sárga vagy piros bimbókkal díszítették. Ehhez vagy színes virágokkal hímzett fekete bársonyblúzt vagy a szoknyával ellentétes (például zöldhöz vagy kékhez piros) színű hímzett delin- vagy selyemblúzt hordtak. E fölé pruszlik, majd nyakravaló kendő, fejükre kendő került, amelyek szélén végigfutó hímzés megegyezett a szoknya vagy a blúz színével. Nyakukba többsoros gyöngyöt, ún. kalamárist tettek, hátukra lógó hímzett szalaggal összekötve. A felül viselt pléhelt (a szoknyával ellentétes színű kásmírral szegett) szoknya alatt egy vagy két, piros posztóval szegett színes szoknyát, alattuk három-négy keményített, húzott szoknyát viseltek. A sok szoknya biztosította a jellegzetes, ringó járást. A húsvéti és egyéb jeles napokon szokásos viseletek- hez a lányoknak és asszonyoknak 30-40 különböző szoknyára volt szükségük, és a hozzájuk illő blúzokra is. De legalább 15-16 szoknyája még a legszegényebbeknek is volt. — Milyen szokások kapcsolódtak a húsvéti időszakhoz? — Virágvasámap mindenhol „kiszéztek”. A kisze-bá- but a nagylányok és a fiatal menyecskék a faluban összegyűjtött legszebb ruhákba felöltöztették, majd énekelve a Galgához vitték. Levetkőztették, aztán bedobták a vízbe. Ezzel űzték el a böjtöt és a Hegyesrózsás zsebkendő' járványokat, és hozták be a faluba az ünnepet és az egészséget. A misén megszentelt barkát nem vitték be a házba, nehogy a tyúkok megdögöljenek. Az eresz alá tűzött csokorból egy-egy szemet bekaptak a torokfájás gyógyítására, vagy a tűzbe vetettek, hogy elűzzék a vihart vagy a villámlást. Nagypéntek reggel a lányok némán levonultak a Galgához, ott megfürödtek, majd ugyanolyan némán visszavonultak a faluba — hogy szépek legyenek. Hajukat a fűzfa alatt fésülgették, szintén szépsége érdekében. Ezen a napon kenyeret' nem sütöttek, mert úgy vélték, kővé válna. Az ekkor sütött kenyér csak area volt jó, hogy a tetejére helyezett égő gyertyával a Galgára tegyék, és ahol süllyedni kezdett, ott volt a vízbefúlt. A nagyszombati misén megszenteltették a sonkát és a kolbászt. Húsvét keddjén egyes falvakban (például Kartalon vagy Gal- gamácsán) a lányok visszalocsolták a fiúkat. — Mi maradt meg mára mindezekből a hagyományokból? — Szinte semmi. Talán a barkaszentelés, ami persze városon is él. Az idősebbek többnyire tartják a böjtöt is. De valami néhány éve elkezdődött: Zsámbokon és Bagón például a nagy egyházi ünnepeken néhányan újra hordják a viseletét... D. Veszelszky Sára Idős asszonyok népviseletben Országos megmérettetések után Ünnepeltek a kereskedelmisek tusán, Wjjf/ ah°gy „Dolgozni csak pon- ,tosan, szépen, & csillag megy az égen, úgy érdemes” — idézte Vígh Ferenc igazgató a minap József Attila gondolatait a ceglédi Károlyi Mihály Kereskedelmi Szakközépiskola, Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkásképző Intézetben azon a bensőséges és jó hangulatú ünnepségen, amelyet abból az alkalomból rendeztek, hogy az oktatási intézmény tanulói nagyszerűen szerepeltek a napokban lebonyolított országos versenyeken. Olyannyira, hogy a Nemzeti Szakképzési Intézet értékelése szerint az idén a kereskedelmi iskolák versengésében — a helyezések alapján — a ceglédiek voltak a legeredményesebbek. Az igazgató beszédében rámutatott, ebben a tanévben azt tűzték ki elsődleges célként, hogy tanulóik az országos megmérettetéseken minél sikeresebben szerepeljenek. Voltaképpen kilenc diák — az elmúlt esztendőkben nem akadt erre példa — hét szakmában képviselhette az oktatási intézményt, s bizonyíthatta felkészültségét, rátermettségét. A korábbiakban mindig volt egy-egy növendék, aki jó helyezést ért el a kereskedelmi szakmák valamelyikében. Ám az kivételes teljesítménynek számít, hogy a vendéglátó kategóriában — amelyben a fővárosi iskolák komoly gyakorlati háttérrel indulnak — ketten is a legjobbak között végeztek. Éspedig Király Mária felszolgáló és Ecser István szakács. A ceglédi diákok öt kereskedelmi szakmában jeleskedtek. Heten kaptak szakmunkásbizonyítványt. Országos első lett Dervaderics Orsolya ruházati, Pándorfal- vi Krisztina háztartási felszerelési eladó. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott Kovács Krisztina ruházati és Baranyai Ákos mű- szakicikk-eladó. A legjobbak között szerepelt Sárái Zsuzsanna, Mészáros Szilvia élelmiszer- és Tolnai Tibor vegyesbolti eladó. Tóth Ferenc a megyei matematikaverseny győzteseként örülhetett a diáktársak ovációjának, akik valamennyi helyezettet vastapssal ünnepeltek. Az Örökségünk 1848 című vetélkedő országos döntőjén Debrecenben a szakközép kategóriában a Brekvai Erika, Molnár Károly, Tóth Csaba alkotta csapat második, míg a szakmunkások küzdelmében a Józ.sa Sándor, Kovács Krisztián, Kovács Norbert hármas a nyolcadik lett. S íme azok a felkészítő tanárok és gyakorlati oktatók, akik munkálkodása nélkül elképzelhetetlen ez a nagy eredmény: Hajdú György- né, Nagy Gábomé, Cseh Mártonná, Csonka Jánosné, Stark Zsolt, Thanhoffer Ferenc, Habony Sándorné, Ba- bicz Katalin, Ottohál Vilmos, Dudás István, Bodáné Sztuhár Krisztina, Schmidt János, Tóth Istvánná, Tompa Tiborné, Keresztúri Krisztina. (f. f.) Szilágyi költői univerzumának hű tolmácsolója, Dóczi Péter előadóestjén (melyen magunk is részt vettünk) azok számára is már-már tapintható közelségbe hozta a költőt, akik eddig még nem ismerték az erdélyi lírikus életművét. Szilágyi Domokos gyötrő létélménye, keserve elsősorban onkológiai természetű kérdések köré szerveződik. Élete belső válságoktól szabdalt, mélyen megszenvedett -élet volt. Beépítette és legszemélyesebb élményanyagává avatta e „leghosszabb századot”, annak bűneit saját életén kérve számon. Innen verseinek önostorozó, kíméletlen, ironikus, tragikus hangja. „Egyetlen tudományom az élveboncolás” — úja, s a kép hüllőket idéző borzadással telítődik. A hit igézete az az alapélmény, ami korai alkotói szakaszának verseit meghatározza. Későbbi alkotásai megrendült hitének fájdalmas felpanaszlói lesznek, az elerőtlenedés útjának állomásait villantva fel bennük. Olyan poémák ezek, melyben vészjóslóan már az önfeladás gesztusai is kísértenek: „kényszerleszállást végeztem közöttetek, és tudom, hogy bele fogok halni.” Dóczi Péter és Lőrinszky Attila előadóestjének színpadképe érzékletes, kissé groteszk látványt nyújt. Falon függő, felfeszített sztaniolem- berek középen, elöl a ledöntött nagybőgő keresztben a színpadon, vele átellenben keresztbe felállított asztal, rajta a könyv. Szilágyi versei. Itt minden stilizált műgonddal a kereszt motívuma köré szerveződik. Először a bőgő (hangja) szólal meg, ráhangol a meg- szólaltatandó versekre: disszonáns hanghatás, csöndes kezdés. Érezzük, á bőgő a legalkalmasabb hangszer a Szilágyi Domokos-i életút lekottá- zására, s méltóan (szólaltatja) ezt meg Lőrinszky Attila virtuóz előadói bravúija. „Milyen széles is az óceán, annak aki haZagondol” —
