Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-01 / 76. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. ÁPRILIS L. PENTEK Milyen a falvak jövője? Húsvéti számunkban körkérdéssel fordultunk több település polgármesteréhez. Azt tudakoltuk tőlük, milyennek látják falujuk jövőjét. A beérkezett válaszokból az alábbiakban közlünk ízelítőül néhányat. A villany óvja a tanyákat Csemőben és a környező tanyavilágban valamikor több mint 5 ezer lelket számláltak. A téeszek szervezése idején innen is elmenekült a lakosság jelentős része. Ma körülbelül 3600 polgára van e Cegléd és Nagykőrös közé ékelődött településnek. Az utóbbi 4-5 évben viszont jól érzékelhető a bevándorlás a faluba és a tanyákra. Főleg a nagyobb városok rosszabb anyagi körülmények között élő lakói próbálkoznak a vidéki élettel. Huszár Sándor jegyző szociológiai tanulmányában részletesen foglalkozik e jelenséggel és hátrányaival. Ebben összegzi, hogy a nagygazdaságok Csemőben is szétestek, megrokkantak. Folyik a mezőgazdaság privatizációja, de annak eredménye még -nemigen jelentkezett a gazdálkodásban. A bevándorlás tehát egyelőre a szociális segélyezettek számát növeli, ami persze nem mehet a végtelenségig, hiszen a község eltartóképessége kimerül. Ez pedig csakis a magángazdaságoknak a mihamarabbi megerősödésével kerülhető el. Csemőben elsősorban az intenzív mezőgazdálkodás, a fejlett kertkultúra kiszélesedésétől remélik a kibontakoA magyar falvak népességének erőteljes fogyatkozása, a főként mezőgazdaságból élő kis települések sorvadása a tagosítással kezdődött. A valamikor 4000-4200 lelket számláló Kocsér lakossága a felére apadt. Elsősorban a tanyákat hagyták oda az emberek. Hajdanán csaknem kétezren éltek kint, ma már csak körülbelül 600-an laknak a falu külterületein, az összlakosság 30 százaléka. Az aggasztó folyamat egészen a ’90-es évtized fordulójáig tartott. Három év óta nem bontottak tanyát Kocsé- ron, sőt ha egyelőre csak kismértékben is, de újabban a visszavándorlás jeleit lehet észlelni. Nőtt az érdeklődés a tanyai birtokok felé, s ezt a törekvést az önkormányzat nagyra értékeli. Nemrégen 3 olyan család tért vissza a faluba, akik korábban a városokban keresték a boldogulást, de az első lakást vásárló fiatalok között is többen vannak, akik tanyán akarnak élni. Az első otthon építéséhez vagy vásárlásához 50-100 ezer forint támogatást ad az önkormányzat. Kocséron is, mint a legtöbb kis településen a kárpótlást, a tulajdonviszonyok rendezését tekintik a gazdasági növekedés, a lakóhely megerősödésének legfontosabb feltételének. Barabás Ferenc polgármester szerint, amiért a fiatalság többsége nem kívánkozik el, sőt úgy látják, megéri visszajönniük, zást. Voltaképpen az önkormányzat településfejlesztési stratégiája is e követelmény teljesülésének elősegítését tette a középpontba. Talán ez az oka annak, hogy Csemőben nem olyan látványosak az elmúlt 4 esztendő fejlesztései. A kultúrált és a lakók lehetősségét sejtető faluképet több, újonnan burkolt út tette szebbé, az életet köny- nyebbé, de épült mindenki megelégedésére gyógyszer- tár és sok helyen járda is. A legnagyobb mértékű beruházás a külterületek villanyhálózatában történt, amellyel lényegében a tanyák további létének alapját vetették meg. A villanynak is köszönhető, hogy már látni erősödő magángazdaságokat. Azonkívül több szociális gond is megoldódik a villanynyal, hiszen általa a termelésnek teremtenek feltételt. Ma már Csemőben is többen hisznek a falu megmaradásában, mint akár néhány évvel ezelőtt. Ha a privatizációt követően végbemegy a birtokrendezés, és sikerrel folytatódnak a mezőgazdaságot támogató pályázatok, megépül a víz-, földgázhálózat, korszerűbb telefonrendszer létesül, akkor nagyot változik maid arrafelé is a világ. azzal magyarázható, hogy időről időre mind több lehetőség mutatkozik, elsősorban a mezőgazdaságban, a ' boldogulásra. A báránynak jó piaca van, jövedelmezően termelhető a tej, a baromfihús, a tojás. Egyszóval, akik akarnak gazdálkodni és értenek is ahhoz, azok megtalálják a számításukat. Csak hát sokakból még hiányzik ahhoz a kellő bátorság, igaz, a nagyobb anyagi támogatás is elkelne az önálló gazdaságok indításához. A polgármester és a képviselő-testület kezdettől fogva a megmaradás döntő tényezőjének tartotta a falu komfortját. Kocsérról szólva elismerik a környező települések vezetői is: sokat fejlődött. A közművesítésben kiemelkedő, a már befejezéshez közeledő telefonberuházás, ami nemcsak a belterületen élők kiváltsága. A tanyákat is összeköti az országgal, a világgal a távbeszélőhálózat. A több mint 300 belterületi lakáson kívül pedig nemsokára a földgázt is jó néhány tanyába bekötik. Kocséron legalább félszáz fiatal tevékenykedik valamilyen sportegyesületben. Fejlődik a labdarúgó-, a kézilabda-, a kosárlabdaklub, nevet szereznek a lakóhelynek. Mindez főként azért érdekes most, mert vannak, akik a lakóhelyhez való kötődést, a közérzetet a sportról mérik fel. Talán nem ok nélkül... M. J. Védjük patakunkat Pomázon is! Környezetvédelem — személyes tapasztalásból Orgoványi Anikó, a Zöld Szív Mozgalom alapítója, vezetője tanítás közben, a pomázi általános iskolában „ Cselekedjünk együtt az élő világért” a jelszava a Föld napjáig — április 22-ig — tartó környezetés természtevédelmi hónapnak, amely a víz világnapjához kapcsolódó rendezvényekkel vette kezdetét. Számos kiállítás, esemény kapcsolódik országszerte a meghirdetett programhoz, amelyet első alkalommal szervez a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. A cél, hogy a figyelmet a környezet- és természetvédelemre irányítsa. Ezen túlmenően egyesületek, szervezetek is kapcsolódhatnak a rendezvényekhez. A Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom ünnepélyes díjátadása, Du- na-lánc, Tisza-füzér folyóvíz-vizsgálati hétvégéje, Védjük a patakunkat! akcióhoz kötődő szellemi vetélkedője esik e hónapra. Minderről, s a mozgalom céljairól beszélgettünk Orgoványi Anikóval, a Zöld Szív alapítójával és vezetőjével Pomázon, az 1. számú Általános Iskolában. Itt tanít, s e községben található a mozgalom központi irodája is. 1989-es megalakulásuk óta hazánkban mintegy kétszáz településen vannak csoportjaik, s határainkon túl is több országban szerveződtek kisebb egységek. A mozgalom alapelve a természet szeretetére, tiszteletére nevelés, célja a természet értékeinek megóvása, a 6-14 éves gyermekek környezeti nevelése. — A legfontosabb a gyermekek szemléletformálása, az, hogy kapcsolatba lépjenek a természettel, az élővilággal, s észrevegyék anak változásait — mondotta Orgoványi Anjkó. — Nagy hangsúlyt helyezünk a személyes tapasztalatgyűjtésre, az élményszerű, közvetlen megfigyelésre. Arra törekszünk, hogy a gyermekek minél többször találkozhassanak a szabad természettel, élményeiket, tapasztalataikat megosszák szüleikkel, hogy ők is részesei legyenek mindannak, amit a gyermekek láttak, átéltek. Sajnos természetjárásaink során gyakran bukkanunk környezeti ártalmakra, megszüntetésük érdekében akcióterveket készítünk. Ennek része a lakosság tájékoztatása, a vezetőkkel való tárgyalások lebonyolítása. A természet szeretetén, megismerésén, a környezetvédelmi tudnivalók elsajátításán túlmenően erre is igyekszünk megtanítani a gyerekeket. Evek óta kiemelt megfigyelési területük a Duna —- tudtuk meg a mozgalom vezetőjétől. Ulmtól Mohácsig négy országban huszonnyolc csoportjuk figyeli évszakonként a víz minőségét ugyanazon időpontban s azonos munkalap alapján. A mérési eredményeket ösz- szesítik, s ha az átlagostól eltérő adatokai találkoznak, megkérik a csoportot, járjon utána, mi történhetett. E módszerrel már sok esetben sikerült a szennyező forrást beazonosítanunk: a Barát-patak bejárásakor fedezték fel például a gyerekek, hogy egy lenfonó gyár tisztítás nélkül engedte szennyvizét a patakba. A helyszínen vízvizsgálatokat végeztek, fotókat készítettek, majd megkeresték a gyár vezetőit is a fiatalok: tárgyalásuk eredménye — a gyárlátogatás mellett — az volt, hogy bemutatták a kis víztisztító berendeErdősi Ágnes felvételei zést. A későbbi vizsgálatok során valóban javulást tapasztaltak. Sikerült leállítattniuk egy erdőpusztítást is a szentendrei-szigeti Duna- parton. A megfigyeléseket ez évben teijesztik ki másik nagy folyónkra, a Tiszára. A gyerekek feladata, hogy válasszanak ki környezetükben egy természeti értéket, azt figyeljék, vegyék védnökségük alá, s óvják, ha szükséges. Védhetnek rétet, erdőt, nádast, fát vagy patakot. Ez utóbbit célozza a Védjük patakunkat! akció is. — A gyerekek fogékonyak a környezetük iránt, szeretik a növényeket, állatokat — hangsúlyozta Orgoványi Anikó. — Iskolánkban külön tantárgy a környezeti nevelés. Azt erősítjük bennük, hogy tiszteljék a másik élőlényt, nem feledve azt, hogy valamennyien a természet részei vagyunk; alázattal kell közelednünk az élő, az élettelen felé. Minden évben szervezünk egy-egy országos Zöld Szív-találkozót. Idén Lentiben, április 29-e és május 1-je között kerül rá sor, ami jó alkalom csoportjaink személyes találkozására. Továbbá a Lepke Lapok kiadványunkkal, vagy a patakzsákkal — ami a vizsgálatokhoz szükséges eszközöket tartalmazza — segítjük a gyerekek megfigyeléseit. Aki szereti a természetet, s egyetért elképzeléseinkkel, csatlakozhat hozzánk, mindenkit szeretettel várunk. J. Szabó Irén Gyerekek a patak mellett, vízminőségmérést végeznek Egyéves a Családsegítő Központ A napokban ünnep- IggH li első születésnapról ját a százhalombat- tai Családsegítő Központ. Az intézmény egyéves működéséről kérdeztük Konstantin Juditot, a központ vezetőjét. — Az intézmény a városi képviselő-testület kezdeményezésére alakult. Tavaly március 15-én adták át hivatalosan, és áprilistól kezdett el valójában működni. Az idős emberek eleinte bizalmatlanul méregették az épületet,, nehezen szánták rá magukat, hogy bejöjjenek. Azóta sokan tudják már, hogy nyugodtan fordulhatnak hozzánk problémáikkal. A családsegítő szolgálatnál dolgozik pszichológus, pszichiáter, jogász, illetve szakmai jellegű tanácsadással is tudunk segíteni. Az idősek klubja közel huszonöt főből áll. A nyugdíjasok egész nap itt vannak, itt étkezhetnek, programokat szervezünk nekik. Foglalkozunk külön étkeztetéssel is, mintegy hetven embert látunk el. Van, aki bejön és itt ebédel, van, aki pedig hazaviszi az ételt, van, akinek házhoz szállítjuk. — Mennyibe kerülnek ezek a szolgáltatások? — Ez mindig az illető nyugdíjától függ, de a rászorulók ingyenes étkeztetésben részesülnek. — Úgy tudom, az épület átmeneti szállóként is működik. — Négy kétágyas szobánk van, mindegyik külön ^fürdőszobával. Bár az igény meglenne ezekre a szállásokra, mégis kevesen vannak. Talán azt hiszik az idősek, hogy a bentlakás nagyon drága, pedig naponta 240 forintnál többet nem kérünk. Ennél kevesebb is lehet a díj, mindez szintén a nyugdíjtól függ. Indokolt esetben ingyen is lakhatnak nálunk. Az átmeneti szállón hat hétig tartózkodhatnak, de ezt az időt meg is hosz- szabbíthatjuk. Ez alatt az idő alatt teljes ellátást adunk, ebbe az orvosi felügyelet is beletartozik. Minden idős embert szeretettel fogad kis közösségünk, ne féljenek hát bejönni hozzánk! V. Cs. A falusi komfort marasztal
