Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-30 / 100. szám
•ZT’"' XXXVIII. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. ÁPRILIS 30., SZOMBAT Köszönet az édesanyáknak Mindvégig szeretetben Für Lajos honvédelmi miniszter meleg szavakkal köszöntötte azokat az édesanyákat, akik öt vagy ennél több katonafiat adtak a hazának Erdőst Ágnes felvétele MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: 4. oldal SZÉKELY ÁDÁM Sej, a mi lobogóink? 3. oldal VÖDRÖS ATTILA * Horn úr, hova lett a „munkás?” 4. oldal MALLÁR ÉVA Csökkenő' népesség, növekvő támogatás KLUG MIKLÓS MSZOSZ- és MSZP-befolyás DESSEWFFY LÁSZLÓ Mi folyik a csapból? 5. oldal Politizálni a közjó érdekében BESZÉLGETÉS HASZNOS MIKLÓSSAL, A KDNP ALELNÖKÉVEL 6. oldal JOBBÁGYI GÁBOR Földes Gáborék pere, 1957-ból 7. oldal BÁNÓ ATTILA Nem sértenek szlovák érdekeket a kisebbségi jogok BESZÉLGETÉS BUGÁR BÉLÁVAL, A FELVIDÉKI MKDM ELNÖKÉVEL 8-9. oldal A Kereszténydemokrata Néppárt Pest megyei képviselőjelöltjeinek rövid életrajza 10. oldal FEKETE GYULA Anyák napi csokor, tövisekkel 11. oldal SÁNDOR ANDRÁS A „titokzatos probléma” 13. oldal Képviselők az egyházi ingatlanokról HARDI PÉTER ÖSSZEÁLLÍTÁSA Színes ünnepség keretében köszöntötte Für Lajos honvédelmi miniszter és Bíró József vezérőrnagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének első helyettese tegnap azokat az édesanyákat, akiknek öt, vagy ennél több gyermeke teljesített szolgálatot a honvédségnél. A Honvéd Együttes művészei zenés, verses előadással kedveskedtek a közönségnek. Für Lajos meghatottan szólt az édesanyákhoz, megköszönte nekik azt a fáradságot és odaadást, amellyel gyermekeiket nevelték. — Szinte nincs olyan család Magyarországon, amit ne érintett volna az elmúlt évtizedek sok-sok problémája, diktatúrák, megtorlások, válságok. Mindezek a csapások az édesanyákat tették próbára leginkább mondta. — Az itt megjelent édesanyák példája mutatja, hogy igenis lehet és fontos nagy családban élni, és mindvégig szeretetben megtartani azt. Elmondta, hogy az ország népessége évről évre csökken, s ha nem tudjuk ezt megállítani, 2020-ban kerek egymillióval leszünk kevesebben. Nemcsak a honvédség, de az egész kormány nevében mondott köszönetét azoknak, akik több gyermek felnevelésével ellensúlyozni próbálták a népesség csökkenését. Az ünnepségen húsz édesanyának nyújtottak át elismerő oklevelet és pénzjutalmat anyák napja alkalmából. A Megyei Hadkiegészítő Parancsnokságon további százharminc édesanyát részesítettek elismerésben. V. Cs. (Folytatás a 2. oldalon) s Aprily Lajos Arany kapu Én is játsztam énekeltem ezelőtt sok évvel sok kis rézcsengettyú-hangú falu-gyermekével. Kerti gyepen, temetőben láncba-fogva játsztam — temetővel szemben laktunk, faluvégi házban —, csilingfelt a temetőkert, csilingelt a kertünk, dolgos anyám csak hallgatta, ahogy énekeltünk, ahogy a sok rézcsengettyú dalosán szavalta: Nyitva van az — aranykapu — menjetek be — rajta. Aranykaput dolgos anyám gyermekül se látott, mindig súrú fellegen át látta a világot. Csak a sors villáma lobbant hangos csattanással, csak a gond kapui nyíltak vascsikordulással. Néha mégis szelídebb fény villant meg az álmán, hitte, hogy a ködökön túl aranykapu vár rám, s gond-kapuit meseszóval, dalokkal takarta: Nyitva van az — aranykapu — menjetek be — rajta. Most a dombon, Rózsadombon, aranykapu nyílik, aranykapu ragyogása ellátszik a sírig. Szól a dal is, fénytelen és különös a dallam, egyetlenegy hang dalolja, mégis idehallom. Föld alól szól — aki mondja, elszáradt az ajka: Nyitva van az — aranykapu — menjetek be — rajta. Új út Vác felé Az 1997-re megépüld 2-es számú gyorsforgalmi út alapkövét tette le tegnap Schamschula György miniszter Vác határában. Az eseményen jelen volt Keszthelyi Ferenc, a váci egyházmegye püspöke és Inczédy János, a megyei közgyűlés elnöke is. Tudósításunk a 16. oldalon Vimola Károly felvétele Nem szabad félni Tisztelt Szerkesztőség! Korábbi felhívásukra válaszolva, az alábbiakat kívánom elmondani. Meggyötört, de eltökélt emberarc nézett ránk a Tv képernyőjéről a HÉT emlékezetes Csúcs-interjúja alatt. A lakosság rádöbbenhetett annak a feszültségnek a nagyságára, amelynek kiváltása a közvélemény figyelő szemétől gondosan elzárva és a tisztességes emberek számára elképzelhetetlen eszközökkel zajlik. Nyilvánvaló, hogy a jó szándékú ember elutasítja az aljasságnak olyan eszközeit, amely egy szakmai — vagy akár politikai — vita során a magán életre vonatkozó lelki terrort is felhasználja. Mégsem siettem a teljesen természetes hozzáállásomat közölni a Pest Megyei Hírlap felhívására. Nem siettem, mert egy dolog zavart, az: hogy Csúcs László a kivándorlást mint megoldást vetette fel. A Pest Megyei Hírlap húsvéti száma azonban új megvilágításba helyezte ezt a kérdést. Ha egy feleség és édesanya, aki hazáját hagyta el férjéért és azt látja, hogy férje éppen nemzeti felfogásáért részesül súlyos támadásokban, logikusan veti fel, hogy a család zavartalan életének talán nem a férj, hanem a feleség szülőföldjén kellene folynia. Csúcs László meggyötört ember, s ha más lelkialkatú ember lenne: félne. Mások viszont kevésbé erős akaratúak és félnek. Félnek a névtelen telefonoktól: „ha nem szavaz ránk, megnézheti magát.” Félnek a zsarolástól: „nem kap több segélyt, aki nem adja nekem a kopogtatócédulát”. Volt lakótelep, ahol alkoholgőzös fiatalok veréssel fenyegették az ajánlási szelvényt átadni vonakodó időseket. Fél tehát sok ember, ha mástól nem, az elszabadult indulattól, a gátlástalan agresszivitástól. „Demokratának lenni annyi, mint nem félni”— idézgetik sokan. A demokrata a többségi akarat bölcsességében bízik, annak aláveti magát, miközben feltételezi, hogy a többség védi és tiszteli a kisebbséget. Mi a helyzet akkor, ha a többség hallgat? Elbizonytalanodik minden. A hallgatag többség mellett teret nyert, s akár látszattöbbséggé növekedhet bármely aktív, agresszív csoport. Különös helyzet áll elő, ha egy-egy szakmában az értékrendnek, politikai nézeteknek arányai nem tükrözik a társadalom egészében jelen levő arányokat. Minden katonai vezető tudja, hol kell nagy erőt bevetni, hogy néhány pont elfoglalásával egész országrészeket lehessen ellenőrizni. A társadalomnak is vannak ilyen stratégiai pontjai. Az iskola például óriási hatást gyakorol az új nemzedékre, tehát aki „kézben tartja”, alakíthatja az ország jövőjét. Demokratikus társadalomban ezért nem jöhet létre monopolhelyzet az oktatásban, de a tömegtájékoztatásban sem. Ez a lényege a rádióban zajló vitáknak is. Az ellenérdekű felek egymást kölcsönösen monopolhelyzet kialakításával vádolják. A vitába könnyen bevonhatók a politikai erők s a probléma szinte határtalanná dagadhat. Az egész helyzet médiatörvény után kiált. A választások közelsége és a parlamenti munka szünetelése különös nehézségeket okoz. A parlament igen sürgős feladata lesz a kérdés rendezése, legalább a rádió és televízió felügyeletéről szóló törvény megalkotása révén. Addig pedig döntsön az olvasó, amit hall pártatlan-e vagy pártos, s ha pártos, vajon kinek van monopolhelyzete. *■ Á-'”*, (Surján László)
