Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-29 / 99. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 29.. PENTEK A tánc világnapján Ma megkülönböztetett szeretettel és figyelemmel köszön­tőm a táncművészeket, alkotókat, a tánc szerelmeseit. Nem utolsósorban azokat, akik szívükön viselik a ma­gyar táncművészet ügyét, értő közönségként figyelik táncéletünket, és ma velünk ünnepük a tánc világnapját. A tánc: a gyarló és a fenséges találkozása, a test és a lélek harmóniája, a mozdulat művészete. A táncos pe­dig: önnön korlátáit legyőző ember, aki képes naponta megújulni. Ezen eszményi törekvések szenvedélyes talál­kozása hozza létre a táncművészetet, mely a legmagasz- tosabb gondolatokat, érzelmeket tudja tolmácsolni hatá­roktól és nyelvi korlátoktól függetlenül. A természeti né­pek művészetében a harci tánc, a vadásztánc és a termé­kenységi ünnepek táncai nem csupán az ember érzelme­it fejezték ki, de a táncokkal befolyásolni kívánták sorsu­kat, vagy a sorsukat eldöntő „szellemeket”. A varázslat el is érte célját, mert a szertartásban részt vett embere­ket megváltoztatta: hitet, erőt és bizalmat adott nekik. Ma, amikor oly nagy szükségünk van a szív és a lélek harmóniájára, legyen e művészet az eszményi törekvé­sek találkozása, segítsen meghatározni helyünket a vi­lágban, és ha elveszítettük volna, megtalálni hitünket, erőnket. Szenvedélyesen kell hinnünk varázsában, hi­szen a sorsunkat befolyásoló megújulásra képes szelle­mek bennünk vannak! A tánc ősidők óta az emberi kultú­ra fontos Pésze. A civilizált világ racionális embere ma kétféle módon él a tánccal. Egyrészt szórakozik általa, szavak nélkül „beszél” a másik emberrel, másrészt szín­házi műfajként műveli, s a tánc segítségével a legbenső­ségesebb érzelmeket, gondolatokat közvetíti'nézőközön­sége felé. A tánc nyelve rendkívül gazdag: népek és ko­rok szerint, színpadi értelmezése és irányzatai szerint is. Bízom benne, hogy a mai ünnep is hozzájárul a tánc értékeinek teljes felismeréséhez, hogy végre egyszer tár­sadalmi megbecsülés is övezze a táncosokat, akik teljes szellemi és fizikai képességüket latba vetve, gyermekko­ruktól kezdve, nap mint nap szolgálnak bennünket, oly­kor arcpirítóan szerény anyagi elismerés mellett. Hi­szem azt, hogy a jövő évezred küszöbén átlépő ember nem mond le olyan ősi segítőjéről, mint a tánckultúra. Bennem e hit megléte teszi meghitt ünneppé a tánc vi­lágnapját, s kívánom, hogy hasonló érzéseket támas­szon mindenkiben. Kiss János (a Győri Balett igazgatója) A Sátán bálja Apokaliptikus látvány színház A Közép-Európa Táncszín­ház tegnap mutatta be a Pe­tőfi Csarnokban A Sátán bálja című produkcióját, amely Bulgakov A mester és Margarita című regénye alapján készült. A Sátán bálja nem lehet -— és nem is akar — a Bulgakov re­gény adaptációja lenni, már csak a műfajú különbö­zőségük folytán sem. Ugyanakkor a darab kísérle­tet tesz a mű elkészülésétől számítottan, mintegy fél év­századnyi távolságból régi­ónk fájdalmainak, tehetet­len önhibájának és a meg­váltásért való segélykiáltá­sunknak egyfajta megmen- tőt állítani. A mű első íz­ben kerül táncszínházi fel­dolgozásra, jobban mondva átdolgozásra. A táncszínhá­zi megjelölés sem pontos, hiszen nem a hagyományos értelemben vett dramatur­giai rendszert illetve forma­nyelvet követi. A rendha­gyó előadást —amelyet Köllő Miklós rendezett és Szögi Csaba koreografált 7— inkább a képzőművésze­ti úgynevezett „látványszín­ház” jellemzi, melyben számtalan mozgásstílus, szürrealisztikus kép, meg­hökkentő vízió hat az érzé­keinkre. Nem mindennapi látványt nyújt Dávid Attila díszlete és jelmezei, ame­lyek kiválóan illeszkednek a darab misztikus és ironi­kus hangulatához. Rendkí­vül ötletes az egyszerű óri­ás fekete lepel, amely ha kell a padlóra terítve és pa­pírfecnikkel telészórva a bürokráciát jellemzi, de ki­fejezhető vele a vágy hul­lámzása, vagy akár a min­dent elnyelő pokol és a bé­kés halál is. Említést érde­mel Kiss Ferenc és Lázár Zsigmond kitűnő zenéje, amely szinte viszi magával az előadást, minden egyes hangulatváltáshoz remekül illeszkedik, ha kell hátbor­zongatóan kísérteties, vagy maróan gúnyos, vagy gyö­nyörű lírai. Bulgakov regé­nyében végtelen fantázia­dús képek kavarognak egy fejtetőre állított világ, a bol­sevista diktatúra kétségbee­sett jajszavaként. Az ab­szurd, az őrület, a minden­napi élet realitása, s lassan úgy érezzük, hogy ebben a világban már csak a Sátán az egyetlen olyan pozitív erő, melyben megkapasz­kodhatunk, aki segítségünk­re lehet és ítéletet szolgál­tathat. Ezt az apokaliptikus világot mutatja be a rendkí­vül érdekes, ötletgazdag előadás. Juhász Klára Minősítő versenyre készül a Forrás Szinte természetesnek vesz- szük a néptáncegyüttesek előadásait figyelve a tánco­sok könnyedségét, a töké­letes összmunkát, a jó ko­reográfiát, és nem is gon­dolunk arra, hogy mennyi munka, küszködés, gyakor­lás bújik meg a látvány mögött. Minderről a száz­halombattai Forrás Nép­táncegyüttes éjszakába nyúló próbáján győződhet­tünk meg igazán. Lassan ti­zedeik születésnapját ün­nepli a társaság, és az el­múlt évek alatt elért ver­senyeredmények és műso­raik színvonala híven tük­rözi, itt mindenki komo­lyan veszi, amit csinál, le­gyen hatéves kisdiák, egye­temista, vagy családapa, az együttes gyermekcso­portjában négyszázan tán­colnak, saját repertoárral rendelkeznek, s korosztá­lyukban az élvonalhoz tar­toznak. A csoportot a fel­nőtt együttes tagjai oktat­ják, akik szintén itt kezd­tek táncolni annak idején. A táncegyüttes a százha­A próbán is pergő' ritmusban ropjak a táncot a szazhalombattaiak lombattai Művészeti Isko­la része, Szigetvári József vezeti őket. A táncosok­nak tizenkét évfolyamot kell végigjárniuk, s kemé­nyen meg kell dolgozniuk a bizonyítványért, amely­lyel felsőbb osztályba lép­hetnek. így aztán, ha nem éppen versenyre, turnéra, vagy valamilyen előadásra készülnek, akkor a vizsga­anyagot gyakorolják. A fel­nőtt csoport most jelentős (Vimola Károly felvétele) feladat előtt áll, a minősítő versenyre készül. A magyar táncegyütte­sek legmagasabb elismeré­sét, az „Arany I.” díjat sze­retnék, elnyerni. Varga Csilla Oscar-várományos hongkongi film bemutatója Isten veled, ágyasom Új bekezdés Fiatal írók fesztiválja Chen Kaige három órás fil­meposzában, amely több nagydíj után most az Oscar várományosa, egy tragikus románc kapcsolódik össze egy ország sorfával. Kína vi­szontagságos történetének öt évtizede elevenedik meg a képeken egy szerelmi há­romszög hátterében. 1925 és 1977 között, a hadurak uralmától a Japán invázión át. a kulturális forradalomig ível Kína társadalmának megrázó korrajza. De a film rendezője nem áll meg a ko­rabeli történelmi, politikai eseményekbe ágyazott melo- dramatikus mesénél, lebilin­cselő művészi érvénnyel mu­tatja fel az élet és a művé­szet örök konfliktusát, a két férfi főszereplő Chengés Duan jellemének különböző­ségében. A pekingi operák egzotikus világában járunk, művészi közegben tehát, amely művészi közeg védel­met, biztonságot nyújt ugyan biznyos értelemben, de kilépve az életbe, jelme­zek és maszk nélkül a mű­vész kiszolgáltatottá, sebez­hetővé, magányossá válik. Cheng és Duan csak a szín­padon tartozik össze. A fiúk kapcsolatát a szép prostitu­ált lány Juxian megjelenés­sé zavarja meg, amit hama­rosan házasság követ a Duan Xiolou néven ismertté vált operasztárral. Cheng Dieyi magára marad és fel­tartóztathatatlanul sodródik előbb az ópium rabságába, majd a végzet karmai közé. Az ember társadalmi tör­ténelmi, eredendő kiszolgál­tatottságának tragikus képei peregnek a szemünk előtt, annak fájdalmas tudása, hogy az ember hatalmas erő­feszítései hogyan roppan­nak össze lehetőségeinek szűkre szabott mozgástér­ben. A mese legdrámaibb csúcs­pontja a befejező akkord. Az Isten veled, ágyasom című operában Cheng a hűséges ágyast alakítja, aki meghal imádott királyáért. Cheng szá­mára végképp eltűnik a határ­vonal valóság és művészet között. Alakja paradox mó- dob ebben a végső tragédiá­ban teljesedik ki. Érzelmi fa­natizmusa, kétségbeesett fél­tékenysége, így emelkedik a szépség domíniumába. Kilá­tástalan démoniája ellenére a rajongás megejtő természetét fedve fel számunkra. Bár a film rendezője óva inti közönségét attól, hogy a műben ideológiai sugalma- kat véljen felfedezni, érzé­keny ujjúnkat óhatatlanul rajta tartjuk a cselekmény pulzáló, főverőerén. Azon a háttérvilágon, amely állan­dóan átformálja a három­szög tagjainak egymáshoz való viszonyát és sorsukat. Egy Kelet-Európábán letűn­ni látszó rendszer orvtáma­dásairól van szó. Mily szo­rongató, hogy emberek ez­rei még mindig foglyai e gyilkos ideológiának. Lát­nunk kellett, hogyan darálta le legjobbjait, a társadalmi éllovasait, hogyan tette áru­lóvá őket, s száműzött min­dent ami érték és tálentum kérdése, a kommunista kur­zus. Szétzüllesztette, és ni­hilbe taszította a legfőbb ér­tékeit: a szerelmet, a csalá­dot, a barátságot és a kultú­rát. Száomra ezek voltak a film megrázóbb, legtragiku­sabb fejezetei. Az Isten veled ágyasom c. film jövő héten kerül be­mutatásra a Vörösmarty moziban. Balázs Adina Az Új Bekezdés Művésze­ti Egyesület 1994. július 20—25. között Miskol- 9on rendezi meg a Fiatal írók III. Országos Feszti­válját. A fesztivál részvételi díja 5000 Ft/fő, mely ma­gában foglalja a szállást, a teljes ellátást és a prog­ramokon való ingyenes részvételt. A rendezvényen szak­mai konferenciák, kötetbe­mutatók, ismeretterjesztő előadások, képzőművésze­ti kiállítás, színjátszó cso­portok, koncertek várják Az esszé a kötetlen írás mű­faja. Amit állít, nem tá­masztja alá tudós lábjegyze­tekkel, mindössze arra készteti olvasóját, hogy to­vább gondolkodjon. A magyar esszéirodalom kiemelkedő alakja volt a két világháború között Szerb Antal. Budapesten született 1901. május 1-jén, egyetemi évei után magyar—német—angol szakos tanár lett. Legismertebb művei a magyar és a világirodalom történetei, ám ezek sem is­kolás szakkönyvek, hanem mindenekelőtt személyes és szenvedélyes hangvéte­lű szépírói munkák. Szerb Antal a tudományt a szépi­rodalom, a regényt pedig az esszé felé közelítette. Miközben a „Pendragon-le- genda” ifjú kutatója a ró­zsakeresztes szekta történe­tét nyomozza, a regénybe ékeken brilliáns kultúrtörté­a résztvevőket és az ér­deklődőket. A fesztivál szakmai és szabadidős programjait szervezők 1994. május 15-ig várják — elsősor­ban — a pályakezdő fia­tal írónemzedék képvise­lőinek jelentkezését, és a bármilyen művészeti ág­ban bemutatkozni kívánó egyének vagy közösségek bemutatkozó sorait, az alábbi címen: (46)-370-733. A jelentkezéshez egy sa­ját névre megcímzett és fel- bélyegzett válaszborítékot mellékelni kell. neti esszék olvashatók az angol misztikusok világá­ról az elmúlt századokban. Szerb Antal regényeiben is tanít, de játszva, aho­gyan az esszétől megszok­tuk. Nem fellengzős, akadé­miai (a)lapossággal, hanem felnőttnek feltételei az olva­sót. Ha valami iránt érdek­lődni kezd az olvasó, úgyis ránéz, ha kételyei támad­nak, úgyis utánajár. Irodalomtörténetei és re­gényei mellett rengeteget fordított, főleg angolból. Utolsó kötete 1944-ből a „Száz vers” című antoló­gia. Előszavában így írt: „Kedves olvasó, légy régi­módi, szerezd be a kapcsos albumot és írd bele a leg­szebb verseket... Ki tudja, mit tudsz megmenteni ezek­be n_ a szörnyű időkben...” Ő maga nem menekülhe­tett. Munkaszolgálatosként halt meg 1945 januárjában. K. Gy. Szerb Antal születésnapján

Next

/
Oldalképek
Tartalom