Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-28 / 98. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 28.. CSÜTÖRTÖK A könyv és az anyaság ünnepnapjai közt Erős várunk a nyelv A magyar nyelv ünnepe volt a múlt hét. Nem tu­dom pontosan, mióta ün­nepiünk magyarnyelv-he- tet. Úgy gondolom, az Ómagyar Mária-siralom óta folyamatosan a ma­gyar nyelv ünnepét üljük, alkotásukban újraéljük: „szerelemmel kínzatol, vas szögekkel yeretel.” S az első figura ethimologi- ca: halálnak halálával halsz. Hogy a nyelv nagy mű­vészeinek ez mit jelent, hadd emeljünk ki, idéz­zünk újra emlékezetünk­be néhányat, szentségte- lenség Kazinczyék nyelv­újító mozgalmát átugor­va, huszadik századi pél­dáknál megtapadva. „A szó nekem ópium, pogány titkokat szívhatok beló'le” ■— harsogta a századelőn Ady, millió gyökerű élet­vágyával és élethitével. „A nyelv csak a nép lei­kéből lelkezhet, s megfor­dítva, a nép csak a nyelv leikéből lelkezhet” — tük­rünk tehát és tükörké­pünk, mellyel méltóság­gal, felelősséggel és alá­zattal szembesülhetünk: „kicsit lehajtani a fejet, de a szívet azt föl-föl ba­rátaim” — hangzik a biz­tatás a nagy nyelvmester­től, Kosztolányitól. A Lenni vagy nem lenni esz- széjében, melyben a köl­tői én önvitát folytat ér­vek és ellenérvek kereszt­tüzében, a szó nagy mágu­sa így összegez: „minde­nütt a földgolyón eltűnt a nemzeti zártság, a népek meleg összebújása, helyé­re egy zord nemzetközi­ség lépett.” Kosztolányi esszéjéről a port nem ne­künk kell letörülni, lesöp- ri azt a megosztottságunk Júdás-arcú ellenszele. A lenni vagy nem lenni kér­désére, Kosztolányi vála­szával így egyengeti dere­kunkat: igenis lenni, nagyrafeszülő alkotó aka­ratnak és alázatos mun­kásnak. Azt a nyelvet, amelyet rövid időre örök­be kaptunk, új szellem­mel fényezve át kell ad­nunk utódainknak. Ez te­hát a világgá harsogott anyaországbeli üzenet, a bűvös pánt, mely kívülre- kedtségükben, néhány vad határon is túl több millió magyart összetart. „Egyetlen batyunk, bo­tunk, fegyverünk az anya­nyelv” — dédelgettük, duruzsoltuk, mormoltuk Kányádi nyomán a meg­maradás igéit. Miközben az Édes anyanyelvűnk című lap utóbbi számát lapozga­tom, a címadó szószerke­zetet tartalmilag ízlelge­tem, mustrálom, elgondol­kodtat, hogy ezt a nyel­vet az elmúlt majd félszá­zadban mennyi demagóg szleng, mozgalmi szlo­gen nyirbálta. A különfé­le korfestő erejű jelsza­vak, rögzült szókapcsola­tok viszolyogtató hatásán borzongok. Mégis felléle­gezhetek, mert ez már a múlté. Az anyanyelv: lel­kiállapot, nem mételyez- heti életünket többé, egy levitézlett rendszerről s annak hordalékáról lévén szó, mellyel csak kordo­kumentációs, elemző, tu­dományos munkákat ol­vasva szembesülhetünk újra. Melyek voltak nyelv­művelő irodalmunkban le­írt divatszavak 1950-től napjainkig — ezzel szem­besít Zimányi Árpád tudo­mányos vizsgálaton ala­puló írása, az immár 15. születésnapját ünneplő Édes anyanyelvűnk hasáb­jain. A divatszavak, for­mulák, a különféle frazeo­lógiai kapcsolatok meg­könnyítik ugyan a folya­matos szövegalkotást — írja bevezetőjében a nyel­vész —, de veszélyesek, nem nyelvhelyességi, ha­nem elsősorban stiliszti­kai szempontból. Azok­ból a szavakból, szókapr csőlátókból idézünk a dol­gozat nyomán most néhá­nyat, melyek állandó is­mételgetésük folytán lejá­ratódtak. Az ötvenes évekből például: döntő (fordulat, szakasz), a ko­moly (vállalás, döntés, in­tézkedés), irányvonal, alapszerv, élenjáró, irányt vesz stb. Hatvanas évek: alapve­tő, messzemenő, maradék­talan, gyakorlatilag stb. A hetvenes évekből: butik, mini, probléma, té­ma, információ, szuper, össznépi, sima (ügy), csúcs (konferencia, érte­kezlet) stb. A nyolcvanas évekből: centrum, globális, számot­tevő, külhoni, informális (csatornák), valahol (töl­telékszóként), tettenérés (gondolaté), kötődés, al­ternatív, független, meg­ítélés, markáns, itt és most, csúsztatás stb. Ha panelekből, előre gyártott elemekből építke­zünk — figyelmeztet a szerző —, kifejezéseink­ből eltűnnek az árnyala­tok, kifakulnak a színek. Az éber „nyelvőr-szem” gazdag melléknévkészle­tünk megfogyatkozását fájlalja. Leginkább... Balázs Adina Vigyázat: nem lovagi irodalom Az igazság fényében Megjelent a Képes operaenciklopédia Régi adósságot törlesztett a Kossuth Könyvkiadó az Opera című, szép képes en­ciklopédia megjelentetésé- val. Peter Gammond 260 ol­dalas, ötszázötven operát és dalművet bemutató, gazda­gon illusztrált kötetét Boris János szerkesztésében és Somogyi Ágnes, valamint Székely György fordításá­ban a szakembereknek és a széles nagyközönségnek egyaránt ajánlják. A ma­gyar változat borítója Bar­tók A kékszakállú herceg vára című operájának rész­letét ábrázolja, Makovecz Imre monumentális díszlete­ivel. A képes operakalauz a ze­neszerzők sorrendjében a vi­lág operaszerőinek életét, al­kotásait, jelentősebb dalmű­veinek cselekményét mutat­ja be. Az egyes művek híres áriáit és kórusait külön is­merteti. Érdekessége, hogy felsorolja az operák és dal­művek CD- felvételeit, ki­emelve a világsikert elért le­mezeket. A gyönyörű, szí­nes illusztrációk között az emlékezetes előadásokról készült korabeli rézkarco­kat, festményeket, illetve fényképeket, valamint az operákkal kapcsolatos doku­mentumokat éppúgy megta­láljuk, mint a zeneszerzők portréit. A kötetben természetesen helyet kaptak nagy magyar operaszerzőink is. Külön szócikkeket olvashatunk Er­kel Ferencről, Bartók Bélá­ról és a Bánk bán, valamint a Kékszakállú herceg vára című operáról, illetve Ko­dály Zoltánról, és a Háry Já­nos, valamint Székely fonó című dalműveiről. Az utolsó fejezet a husza­dik század száz híres opera­énekesét mutatja be, köztük Sass Szilvia világhírű szoprán­énekesünket is. (d. v. s.) „Sokkal könnyebb a boldog­ságot elérni, mint azt oly so­kan gondolják. Az emberi­ségnek csak a Teremtésben örökké működő törvényeket kell ismernie. Ha e szerint irányítja életét, csak boldog lehet” — szól a Grál-üzenet Abd-ru-shin tollából, s ezt summázza Az igazság fényé­ben címmel a Stiftung Gral Sbotschafl stuttgarti kiadó gondozásában elkészült könyvsorozat első száma, melyet a kiadó magyarorszá­gi megbízottja, Gimesi Adri­enn az alapítvány sajtótájé­koztatóján mutatott be. A kiadó törekvése, hogy mindazt közvetítse, amit kez­det és vég felölel. A Grál- üzenet egyformán szól min­denkihez az egész világon, mivel minden ember önma­ga viseli a felelősséget saját gondolataiért, szavaiért és cselekedeteiért — mondja a szező. Abd-ru-shin német származású író 1875-ben született Szászországban, ka­landos, hányattatott élete utolsó éveit 1941-ig az Érc­hegység egyik eldugott kis falujában élte le, állandó Gestapo-megfigyelés alatt. Az izolációban töltött időt használta fel arra, hogy meg­szerkessze a Gral-üzenet végleges változatát, mely­nek egybegyűjtésére életé­nek belső gyötrelmei késztet­ték, azzal a céllal, hogy a szenvedőknek segítséget nyújtson. A Grál-üzenet teljes átte­kintést nyújt a teremtés egé­széről és annak örök törvé­nyeiről. Hiánytalan magyará­zatot kapunk arról, hogy mit is jelent igazán az ember sza­bad akarata és a valódi kap­csolat a földi ész és intuíció, a lélek és a szellem között. A Grál-üzenet eltér az úgynevezett világnézeti iro­dalomba tartozó könyvek so­kaságától. Szerkezetében li­neárisan halad az első elő­adástól az utolsóig, s eköz­ben egyre tágítja és elmélyíti az élet azon összefüggéseit, melyekből egy egész világ­kép bontakozik ki. A könyv „világra segítői” elmondták, hogy Az igazság fényében nem tartozik a Grál „lovagi irodalmához”, mégis kapcso­latban áll a régi kor „Grál-fo- galmával” is, úgy, hogy a könyv üzenete a Grált való­ságosan létezőként tárja elénk, s nem mint magasztos ígéreteszményt. A Grál a lel­ki segítség forrása, hogy le tudjuk győzni korunk nyo­masztó és nyomorúságot szü­lő problémáit. (b) PEST MEGYEI KOSSUTH-SZOBROK A ceglédi toborzó tanúja A Cegléden található Kossuth- szobrot méltán tartják ama leg­ismertebb művészi alkotások egyikeként számon, amely a lánglelkű hazafit, a hon védel­mének irányítóját ábrázolja. A hadba hívó Kossuth Cegléden kezdte meg toborzó körútját 1848. szeptember 24-én, a pi­actéren összesereglett sokaság előtt megtartott, gyújtó hatású szónoklatával. Cegléd, Kossuth városa, a nemzet nagy halottjának gyászhírére (száz esztendővel ezelőtt) rendkívüli ülésen dön­tött a szoborállításról. A váro­si képviselő-testület által felál­líttatott szoborcsoport ünnepé­lyes felavatására 1902. szep­tember 18-án, Kossuth Lajos születésének centenáriumán került sor. A szoborcsoport főalakja 2,8 méter magasságú, bronz­ból készült. A két mellékalak­ja a ceglédi születésű és hősi halált halt Kiss Tamás Mihály honvédőt, valamint annak édesatyját ábrázolja. (Ez utób­bit egy ceglédi, Éédeczi neve­zetű férfiról mintázta a mes­ter.) A szobrászművész az a Horvay János (1873— 1944), aki szám szerint a leg­több Kossuth-szobor megfor- málója volt. Megyénkben há­rom alkotása is található, de a New Yorkban 1928-ban fel­állított szobor is az övé. A Parlamentnél 1927-ben fel­avatott, márványból faragott Kossuth-szoborcsoportját, szemléletbeli kifogások mi­att 1973-ban áthelyezték Dombóvár városába... A ceglédi szobor talapzata Kann Gyula műépítész mun­kája, mely prizmatikus talap­zat pátyi kőből készült és 3 méter magasságú. A szobor­avatásról Dobos Józseftől tudjuk, hogy ott megjelent maga a művész, Horvay Já­nos is, akit a ceglédiek taps­viharral ünnepeltek, s aki mindezt „néma meghajlás­sal, könnyező szemekkel, ke­zeit szívére szorítván” kö­szönt meg. A ceglédi a 23. a Kossuth-szobrok sorában. (Bozó) A Kossuth-szobor Ceglé­den — Horvay János alko­tása (1902) Pilisvörösváron is forgattak Videofilm a nemzetiségi oktatásért Hiánypótló, német nyelvű országismereti oktatófilm sajtóbemutatójára került sor nemrég a budapesti Kos­suth Klubban. Az elsősor­ban német nemzetiségi óvo­dáknak, illetve iskoláknak, továbbá egyetemek nemzeti­ségi tanszékeinek, német szakos hallgatóknak, néme­tül tanuló papnövendékek­nek, újságíróknak és színé­szeknek ajánlott 90 perces videofilm megalkotására azon egyszerű ok miatt ke­rül sor, mert az utóbbi évti­zedek tananyagaiból az úgy­nevezett egyházi témák tel­jesen kimaradtak. Ezt, az idő múlásával egyre nagyobb űrt igyek­szik legalább némiképp megtölteni a dr. Molnár Ju­dit egyetemi docens és Gá­borján László által összeállí­tott tananyag. A nagy érdeklődés kísér­te bemutatón dr. Mannherz Károly, az ELTE dékánja üdvözlőké a meghívottakat, majd dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát-püspök méltatta az új alkotást, amely a Katolikus ünnepek és népszokások (Katolische Feste und Brauchtum) cí­met viseli. — Fontos, értékes, hasz­nos és szellemet-lelket gaz­dagító munkát vehetnek kézbe a „címzettek”, a taná­rok és diákjaik — hangsú­lyozta Várszegi Asztrik. — Aligha kell bizonygatnom, hogy európai kultúránk igen lényeges eleme a ke­resztény gondolat és annak megnyilvánulásai: az isten­tiszteletek, a liturgia az évenként visszatérő ünnep­köreivel, az abból fakadó népszokásokkal, lelket-szel- lemet formáló ősi, szent szö­vegeivel. Az anyag összeál­lítója — aki három éven át dolgozott annak elkészülté­ig — arányosan mutatja be a liturgikus évet: a csúcsot, a húsvétot és a körülötte ki­alakult adventi-karácsonyi, illetve pünkösdi ünnepkört. Szekularizált világunkban különösen fontos, hogy kul­túránk hagyományszálait összekössük, valami telje­sebbé váljon előttünk. Ezt a célt jól szolgálja a most el­készült tananyag. Szívből kívánom — mondotta vége­zetül Várszegi Asztrik —, hogy ez a mérföldkőnek számító, német nyelvű mun­ka ökumenikus folytatásra is ösztönözzön majd. Ezért is várjuk a protestáns és zsi­dó hagyományokat bemuta­tó, további videofilmeket. A felvételeket Bécsben, Pirkán (Graz mellett), St. Pöl- tenben, St. Pongauban, illet­ve Pilisvörösváron és Sorok­sáron készítették. A köny- nyebb feldolgozhatóság érde­kében kísérőfüzet is készült, amelyben magyarázatok és a szükséges szókincs is megta­lálható. (Az oktatófilm a Crea Trade Kft. anyagi támo­gatásával jött létre.) Jocha Károly Szervátiusz Jenő: Magos Déva vára

Next

/
Oldalképek
Tartalom