Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-27 / 97. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. ÁPRILIS 27., SZERDA Galga-völgyi hétköznapok Örök érvényű hitvallás A mézsárga fényárban orgonák fürdetik fürtjüket. Nem nemes kitenyésztett orgonák, csak amolyan vadócok. Amiket nem kell ültetni, magától kinőnek a kiskertben, az udvar távoli zugában, vagy sövényként védik a temetők csendjét. Jó volna tudni, vajon őshonos ez a cserje, avagy az ősök hozták-e magukkal egy mediterráni portyáról. Ki tudja? Itt, a Cserhát legvégén, a Galga völgyében sok van belőlük, talán a legtöbb Kisnémediben. S ettől, ilyenkor tavasz derekán még szebb, megkapóbb ez a dombokkal körülzárt ősi település. A most 930 éves kisközség története akkor kezdődött, amikor még nem írtak krónikát; állítólag már országalapító királyunk idején templomos falu volt. Gyötörte a tatár, pusztította a török, sanyargatták saját urai. Adóval, dézsmával, robottal. De a szívekben mindig élt any- nyi remény, amennyi átsegítette a bajokon. Évről évre kevesebben A demográfia tudorai szerint a magyar falvakban erősen csökken a lélekszám. Sajnos ez alól Kisnémedi sem kivétel. Az 1964-es statisztika szerint még 966 lakosa volt, ma viszont csak 700 van. Ezek között is sok az idős, szám szerint 230, s az inaktívak számát növeli a 162 kiskorú. Vagyis, az összlakosságnak csak a 44 százaléka munkabíró, ők Budapestre és Vácra járnak el dolgozni, vagy helyben a földjüket, kertjüket művelik. Az szociális helyzetet Hegedűs András polgármester emígyen jellemzi: — A mindennapok megélhetési gondjai nem sújtanak senkit, nálunk nem jellemző, hogy bárki is a létminimum peremén élne. De azt sem mondhatjuk, hogy túl rózsás a helyzetünk, amink van, azért keményen meg kell küzdeni. Küzdelem alatt a földdel való viaskodás értendő. Ebben a faluban nincs olyan porta, amihez ne tartozna kert, telek, gyümölcsös. Többnyire ezekből bűvészkedik elő a megélhetés hol cincogó, hol termeltek, s a bor fogyasztását, illetve annak megváltását hatalmi szóval kényszerítették rá a lakosságra. Érdekes módon a közelmúlt „hétcsapása”, a nagyipari mezőgazdaság itt nem kipusztította, hanem új telepítésekkel bővítette a szőlőskerteket. A lakosság tehát a földből él. De miből tartja el önmagát az önkormányzat, mennyi az, amit az intézmények fenntartására, községfejlesztésre és szociális célokra fordíthat? Ebben az évben 30 millió forint. Ennek nem egészen a fele a központi költség- vetésből származik, egymillió a saját bevétel, a többit pedig abból a pénzből spórolták össze, amit a paksi erőmű fizet a község közigazgatási területén működtetett másodlagos veszélyeshulladék-tároló- ért, türelmi adó címen. (Ugyanezt kapja a szomszédos Püspökszilágy is.) Ez az összeg — 14,5 millió — képezi az idei gázprogram alapját, ehhez járul még hozzá a lakosság 9 millió forinttal. — És ezzel teszi majd a pontot az elmúlt év végére az önkormányzat — mondja Hegedűs András. — Terveink szerint éppen akkor fog az első gázláng kigyúlni, amikor mi leköszönünk. Öröm és gond a föld Hogy mi lesz még a mérleg serpenyőjében? Egy 300 méteres aszfaltozott útszakasz, az új községháza és óvoda, az intézmények és szolgálati lakások felújítása, az orvosi rendelő felműszerezése — kuncogó forintjait, szívós, kitartó munkával. Kisnémediben a háztáji gazdálkodás nem szakosított, itt mindent termelnek, de a zöldségféléken kíyü.l a málna a fő' sláger! No meg a szőlő. Egy régi okirat szerint már a középkorban messzi földön híres szőlőkultúrája volt a községnek, s a török hódoltság idején maguk a megszállók, Mohamed hívei is szőlőt élelmiszerbolt képviseli, az is „doszt” elég. Meg van egy kocsmánk. Ez utóbbiról Hegedűs András úgy nyilatkozik: számára ■az italbolt a fenntartásos kategóriába tartozik, örül, hogy csak egy van belőle. Útközben találkozunk az óvodásokkal, kirándulni voltak az erdőben. Harminc színes kis virág, a ruhácskáikon látszik a szülői gondosság. Csacsognak, zajongnak, vidámak. Egy testvérpár — Budai Máté és Judit — elmondják, az apukájuk építkezési vállalkozó, házakat épít a környéken. — Nocsak — nézek a polgármesterre nevetve. — Úgy látszik, mégis csak vannak vállalkozók a faluban. Misnyovszki Tóth Angéla vezető óvónő a demográfia kedvező alakulásáról tesz emföldbirtokosa, Gosztonyi Miklós Svájcból tért vissza, és sokéves megszakítás után kezdett intenzív gazdálkodásba, pedig már ő sem fiatal. Kisnémedi lakossága színtiszta magyar, zömében katolikus. Sajnos a nyáj pásztorával nem tudtam beszélni, a plébános úr épp akkor valahol Franciaországban járt, zarándokúira vitte a hívők egy csoportját. A templomba azért benéztem, amit nem régen újítottak fel, közadakozásból. A belső tér külön érdekessége a kazettás mennyezet, mindegyiken egy-egy bibliai jelenet festménye. A hajdani piktort kazettánként a módosabb családok fizették. Ahány ember, annyi sors. Egy koros asszony, akit találomra megszólítok, nem őslakos, Szlovákiából, RimaszomA jövő letéteményesei. Ők talán helyben maradnak, megtartja őket a nagyszülők által visszaszerzett föld Az új polgármesteri hivatal. Itt kapott helyet a 30 férőhelyes, óvoda is A szerzó' felvételei szóval nem múlt el ez a négy év nyom nélkül, a község elöljárói jól sáfárkodtak a kis pénzből. A falujárás során figyeltem a firmákat. — Abból bizony nem sok van, kevés a vállalkozó a faluban — tájékoztat a polgár- mester. — Nincs rá igény, a kis lélekszám nem tudja eltartani az iparosokat. A kereskedelmi hálózatot is csupán két lítést. Mint mondja, tíz év óta most tapasztalható először javulás, az elhalálozás és születés egyensúlyban van. Az egyik kanyarban traktor húz el mellettünk, a frissen festett, kiglancolt masina látványa a tsz-re, a kárpótlásra, földárverésre tereli a szót, hisz leginkább ez foglalkoztatja a vidék lakosságát manapság. Kisnémedi sajátságos helyet foglalt el a mezőgazdaság „szociális átalakításának” történetében. Túlbuzgó kommunista korifeusai az elsők közt, már 1951-ben kierőszakolták a tsz megalakítását, oly módon, hogy öt családot, akik ellenszegültek, elhurcol- tatták az AVO-val. Egy 1964-es tanulmány finomkodva így fogalmaz: kitelepítették őket. Azt viszont még e mű szerzője is kénytelen elismerni, hogy a szakszerűtlen vezetés miatt a zárszámadások eredményei veszteséget tükröztek, és amikor Nagy Imre 1954-ben bejelenti, hogy aki akar, kiléphet a közösből, a tagok 90 százaléka élt ezzel a lehetőséggel. Paradox helyzet, de ma, negyven évvel később, a földterületek egy jelentős részét nem a tulajdonosok, hanem az Aranykalász Tsz jogutódja, a Zöldmező Kft. műveli. Hegedűs András szerint ennek az az oka, hogy az idős emberek koruk és egészségi állapotuk miatt, nem tudnak mit kezdeni a visszakapott földekkel. Van viszont ellenpélda is. A környék egykori hatról települt ide a férjével 1948-ban. — Két bőrönddel érkeztünk — meséli özvegy Veres Sándomé az egykori kálváriát. — Kerüljenek beljebb — invitál bennünket az udvarra. A takaros porta végében 400 négyszögöl gondosan művelt kert kezdődik, melyben a 7L éves asszony ma is aktívan dolgozik. — Megterem itt Hegedűs András polgármester rendszeresen érdeklődik a lakosság problémáiról. — A jó szó sokszor többet ér bármilyen segélynél — mondja beszélgetőpartnere, Veres Sándor- né minden. Bab, krumpli, zöldség, saláta. Ami nekem kell, meg a három gyereknek. Azok a városban élnek, s tudja, hogy van ez, ott még egy csokor petrezselyemlevélért is pénzt kell adni a piacon. Veresné, Juliska néni 9300 forint özvegyi nyugdíjat kap. Nem „flottul”, de megél belőle. Elégedett az önkormányzattal? — Nálunk nem jellemző, hogy az idős emberek szociális támogatásért folyamodjanak, s munkanélküli-járadékot is mindössze egy személy igényelt — mondja Hegedűs András. — Viszonylag kevés a munkanélküli, összesen nyolc fő. Közülük ötöt az önkormányzat foglalkoztat közhasznú munkával. Ezek segítik a földkiadó bizottság munkáját, a hivatal adminisztratív tevékenységét, s ellátják az intézmények karbantartását, rendet tartanak a közterületeken. Közhelynek tűnik, de vajon melyik krónikás ne kérdezné meg: elégedett az önkormányzattal? Én is feltettem a kérdést néhány embernek, köztük Veres Sándomé- nak is. — Az elégedettségre nem csak az ad okot, hogy aszfaltos úton mehetek végig a temetőig, vagy hogy nemsokára nálunk is lesz gáz a községben. Az utóbbi időben sokat betegeskedtem. Tudja, milyen jólesett, hogy a polgár- mesterünk számon tartotta, s nemegyszer beszélt: Juliska néni, nincs szüksége valamire? No látja, számomra ez jelenti elsősorban a törődést, és nem az, ha lélektelenül löknek az embernek 2000 forint segélyt. A lila orgonákkal felbokré- tázott kisközség monográfiája e két mondattal végződik: „A történelem folyamán oly sokat hányódott nép szorgalmasan végzi munkáját, mert tudja, hogy ez a hivatása. Tudja, hogy csak szorgalmas munkával maradhat meg, ezen keresztül építheti a jövőjét.” Ez a hitvallás ma legalább olyan időszerű, mint amikor leírták. Vagy talán még jobban. Matula Gy. Oszkár Szukebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Az egykori Felső-Némedi helységet az adólajstromokban 1695 óta nevezik Kis- Némedinek és 1720-ban már 22 adóköteles háza van. Az eredetileg fésűs beépítésű házak a Némedi-patak völgyét telepítették be. A XVIII. században a Goszto- nyiak Kis-Némedi földesurai. A Goszto- nyiak népes családja szorgalmas kastély- és kúriaépítő volt a török után. Tagjai magas hivatali állásokat töltöttek be, valamint egyházi és katonai téren is sikeres pályát futottak be. Pest megyében három kúriát is építettek és Heves megyében is volt három kastélykúriájuk. Kisnémedi kúriájuk eredetileg késő barokk stílusban épült, de később átépítették. Építési idejét pontosan nem ismerjük, de az írott források szerint mindenképpen jóval 1784 előtt már állnia kellett Gosztonyi Imre életében, aki 1784-ben volt táblabíró Pest megyében. Fiainak, Gábornak és Miklósnak elhunytával 1857-ben fiúi ágon kihalt a család — olvashatjuk a kastély mögött a parkban elhelyezett sírkövön. Maga a kastély tégla alakú épület, amelynek főhomlokzatát öt árkád lazítja fel. A középső, kissé előreugró árkádnyílásban van a bejárat. Itt lehet feljutni, néhány szélesen elnyúló, csekély magasságú lépcső közvetítésével az árkádok szegélyezte folyosóra, ahova a lakóhelyiségek egyszerű sza- lagkeretezésű ablakai nyílnak. Az árkádos tornácra az épület rövidebb oldaláról is van bejárat. Minden homlokzatán az ablakok egyformák: szalagkeretezésűek és egyenes záródásúak. Eredetileg rács is volt rajtuk. Belül a szobák síkmennyezetűek. A késő barokk kúriát átalakítva napközi otthon és könyvtár céljaira vették igénybe, de volt már vendéglő is. Az épület műemléki jellegű. Pamer Nóra
