Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-26 / 96. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. ÁPRILIS 26., KEDD Októberben püspökválasztás Nem szakadt szét a zsinat Egy nagyváradi lap szerint októberre halasztották a ro­mániai református egyház­ban eredetileg tavasszal ese­dékes püspökválasztásokat, mert még időre van szükség ahhoz, hogy a két egyházke­rületben elfogadják a válasz­tás módjára vonatkozó egy­házi törvényt. Erről Tőkés László, a Ki­rály-hágó Melléki Reformá­tus Egyházkerület püspöke, a romániai református egy­ház zsinatának elnöke tájé­koztatta a sajtót. Mint a Biha­ri Napló hétvégi beszámoló­jából kitűnik, a püspök szólt a zsinat munkájáról és az er­délyi, illetve a Király-hágó melléki református püspöksé­gek közötti vitáról is, amely­nek egyik fontos témája a püspökválasztás módja: a Ki­rály-hágó mellékiek szabad jelölést és titkos szavazást ja­vasoltak. Ezt a tervezetet vi­tatta meg elvi szinten a zsi­nat, viszont a kolozsvári székhelyű erdélyi egyházke­rület vezetői ellenezték az el­gondolást. így a zsinaton kompromisz- szumos döntés született: a testület megküldi a terveze­tet mindkét egyházkerület közgyűlésének, s azok dönte­nek majd, hogy elfogadják-e az elgondolást. Tőkés László eredmény­nek tekinti, hogy a létező né­zeteltérések ellenére nem szakadt szét a zsinat. Teljes egyetértésben, közösen fog­laltak állást a genfi székhe­lyű Református Világszövet­ségnek azzal a nyilatkozatá­val szemben, amely ellenzi az egyetemes Magyar Refor­mátus Zsinat létrehozását. Kossuth díszpolgár Kossuth Lajost, az 1848—49-es magyar forrada­lom és szabadságharc vezető­jét halála után száz évvel dísz­polgárává választotta az észak-olaszországi Collegno, mely ma már Torino egyik külvárosa. Kossuth 1861-ben, önkéntes olaszországi számű­zetésének kezdetén telepedett le Coliegnóban, ahol hét esz­tendeig lakott. Horn Gyulának és pártjának elő­retörése a megzavart tudatokban valóban nagy veszély; a kérdés csak az, legalkalmasabb-e ennek a veszélynek a leküzdéséhez an­nak a Horn Gyulának „bűnöző” és „gyilkos” jelzőkkel való felru­házása, aki hosszú ideig a parla­ment külügyi bizottságának elnö­ke volt, s ellenzéki pártvezér­ként nemrég udvarias és jó lég­körű tárgyalásokat folytatott Bo- ross Péter miniszterelnökkel. Ismétlem: a célszerűségről van szó. Négy év nem volt elég ehhez a minősítéshez? Tudvalevő, hogy a politika eszköztárához tartozik a „dosz- szié”, amelyből akkor vesszük elő a személyi adatokat, amikor ez politikailag kívánatos. Csakhogy egyrészt ez az egyszerű ember számára nem rokonszenves, másrészt nem túlságosan ügyes dolog a választás előtt két héttel címkézni. Bencsik András, aki nemcsak a reprezentatív nemzeti-keresztény napilap főszerkesztője, de a Magyar Demokrata Fórum képviselőjelöltje is, magára vállalta ennek a nem túlságosan ízléses lépésnek a megtételét. Horn Gyula politikai ellenfél, éspedig a legerősebb és legveszélyesebb politikai ellenfél, mi több: nem lebecsü­lendő pénzhatalmasságok részéről hallgatólagosan támo­gatott ellenfél. Nem elsősorban személyében az, hanem abban, amit képvisel, s amit a magyar nemzethalálra föl­esküdtek faltörő kosaként előidézhet, akár akarja, akár nem. Már beleharapott a hatalom csábításának paradicso­mi almájába: Horn Gyula mai társadalmi-politikai hely­zeténél fogva veszély. Ez azonban nem jelenti azt, hogy személyiségi jogait szabadon lehet sérteni. Sőt: a szemé­lyét érintő „címkéző” támadások az ő malmára hajthat­ják a vizet. Azt, ki e sorokat írja, 1957 februárjában karhatalmiak vitték el Szigligetről megbilincselve. Bármelyikük lehe­tett volna, akár Horn Gyula is, a fiatal Horn Gyula, jő­vén ismert családi környezetéből nemzetellensségre ne­velten és befolyásoltan: „küldetéstudata” is volt. Ám még ha ő lett volna is a bilincselő (mások csuklójára kat­tintottá fel), nem kapna e sorok írójától szemrehányást: az 1980-as években nem ártott a magyarságnak, sőt, tett is érte valamit, a felemás félig reform, félig rendszervál­tásban elfogadtatott, mint egy demokratikus párt vezető­je, s hosszú ideig a parlament külügyi bizottságának elnö­ke volt. Horn Gyula 1989-ben szárnyaló reményeket táplált, de ezek nemcsak hogy nem teljesültek, hanem egyre hal­ványodtak. Ebből következőleg nem közeledett a nemze­Napokig bombáznák a szerbeket Jelcin csúcsértekezletre hív „Ellene vagyuk a légicsapá­soknak, mert azokkal nem lehet megoldani semmit. Csak még őrültebbekké tesz- szük vele (a szerbeket), szít­juk a nacionalizmust, és a háború maga pedig még job­ban kiterjed” — szögezte le Borisz Jelcin orosz elnök a Newsweek hírmagazinnak adott exkluzív interjújában. A boszniai szerbek üdvö­zölték Borisz Jelcin orosz elnöknek azt a javaslatát, hogy csúcsértekezleten te­kintsék át a bosznia-herce- govinai béke megalapozásá­nak lehetőségeit. A DPA jelentése szerint Aleksa Buha, a boszniai szerbek „külügyminisztere” a Politika Ekspres című belgrádi újság tegnapi szá­mában kifejtette: a jelenlegi nehéz helyzetből megmutat­hatná a kiutat az Egyesült Államok, Oroszország, az EBSZ és az Európai Unió képviselőinek csúcstalálko­zója. A NATO részletes tervet dolgozott ki tömeges és ki­terjedt bombázásokra Go- razsde körzetében, ha a szer- bek nem teljesítenék a szö­vetség ultimátumában fog­laltakat. NATO-forrásokat idézve a The Washington Post tegnapi számában kö­zölte, hogy az előirányzott légicsapások iszonyú, pusztí­tást vinnének végbe a szerb célpontokban: több napig is eltarthatnának, és jelentős számú gép venne részt a végrehajtásukban. A lap ér­tesülése szerint legalább két tucat lőszerraktárt, tüzérsé­gi állást, üzemanyagraktárt, parancsnoki bunkert és ve­zetési pontot jelölt ki a szö­vetség Gorazsde tizennyolc kilométeres sugarú körzeté­ben. A nagyvilág hírei * A Világbank számítá­sai szerint 1993 végén In­dia lakosainak száma 901241 000 volt, és to­vábbra is évente mintegy 2 százalékos a gyarapodás. 4k A gdanski Szent Brigit- ta-templomban felolvasták a Szolidaritás egykori papjá­nak és Lech Walesa gyónta- tójának a lengyel államfő­höz intézett nyílt levelét, kérve, tegye lehetővé a volt Szovjetunió területén élő lengyelek hazatelepülését. # A visegrádi négyek EU-felvétele aligha várha­tó az évtized végére, ez in­kább két évtizedes folya­matnak ígérkezik — erre a következtetésre jutott Richard Baldwin, a genfi Nemzetközi Tanulmányi Továbbképző Intézet pro­fesszora. 46 A külföldön élő kubai származásúakat szívesen lát­ják befektetőként, vegyes vállalkozások résztvevője­ként az óhazában — jelen­tette ki Carlos Lage, a Ku­bai Kommunista Párt politi­kai bizottsági tagja. Vízpróba Bősnél Újabb üzemzavar miatt mára halasztották a tegnap délutánra tervezett „vízpróbát” a bősi erőmű jobb oldali zsilipkamrájában. Több mint 10 hét telt el azóta, hogy a jobb oldali kamra a Zemograd nevű ukrán tolóhajó bal­esete miatt használhatatlanná vált. Időközben tönkrement a bal oldali kamra zsilipkapuja, ezért március 21-e óta Bősnél szünetel a hajó- forgalom. A hétfőn délutánra tervezett első „vízpróbát” megelőző ellenőrzések során eltö­rött a hegesztési varratokat ellenőrző berende­zés rögzítőfeje. Derűlátó hetek A fejlett ipari országok véleménye szerint már megtörtént a kellő alapozás a világgazda­ság egyre gyorsuló ütemű bővítéséhez, jólle­het még meglehetősen hosszú utat kell meg­tenni a tartós, inflációmentes növekedési sza­kaszig. Washingtonban a hetek csoportjának pénzügyminiszterei úgy nyilatkoztak, hogy az inflációs irányzatokat kordában tudják tar­tani, és a hosszú távú kamatok emelkedése in­kább a gazdaság bővülésébe vetett hitet tükrö­zi, nem pedig az árak meglódulásától és az óvatlan túlfűtöttségtől való félelmet. VÉLEMÉNY Jelzők, következetesség és politika ti erőkhöz, hanem távolodott tőlük, s most eltökélt, ve­szélyes ellenfelük. Feljogosít-e azonban bennünket arra, hogy bűnözőnek nevezzük? Bencsik András túlságosan is intelligens ah­hoz, hogy tudja, mit jelent ez a szó: bűnöző. Arra, aki a politikai szférában esik súlyos etikai kifogás alá („bűnt kö­vetett el”), ez a jelző illik: „hazaáruló”. A bűnöző a köztör­vényi megítélés alá eső bűncselekmények elkövetőjére van lefoglalva az értelmező szótárban. Ha forradalmi jelle­gű lett volna a változás, elképzelhető lett volna, hogy a ká­dári KB valamennyi tagja ellen hazárulási vádat emel az ügyészség, s e vád alól lettek volna felmentések is. Csak­hogy a változás jellege más volt, s' nehéz szívvel bár, de belenyugodtunk. Senkire nem lehet nyilvánosan rámutat­ni: lehetséges gyilkos. Hiszen ez, Káin óta, elvileg mind­annyiunkra igaz, kik vagy tízezer év óta emberi kultúrá­ban élünk, vagy éltünk valaha. S ezt még az sem indokol­ja, hogy valaki olyan testület tagja volt, melynek tagjai föl­esküdtek arra, hogy parancsra még ölni is fognak. Hiszen ez a szemlélet vezetett el oda, hogy az 1944-ben lemészá­roltak nem kevés utóda kollektiven a gyilkosság bűnében marasztal el mindenkit, ki magyarnak született. A politikai ellenfelet politikai páston és politikai eszkö­zökkel kell legyőzni. Tudnék ajánlani egyet-kettőt. így például Hóm Gyula szidalmazása helyett a nemzeti és ke­resztény irányú és elkötelezettségű pártoknak egyetlen ma­gyar keresztény választási szövetségben kellene egyesülni­ük és közösen kellene a magyar néphez fordulniok május 8-a sorsdöntő óráinak felhasználását illetőleg arra, hogy a magyar nép félrevezetve, sértett hangulatban, öngyilkossá­got ne kövessen el a szavazócédulákon. Annak a gyér ke­resztyén magyar sajtónak, ami van, már régen, folyamato­san, napról napra, külön rovatokban kellene idéznie az áj- tatos álliberálisok megnyilatkozásait az elmúlt néhány év alatt, az SZDSZ magyargyűlöletének és alamuszi gáncsai­nak bizonyítékait; leleplezni, kiket ért „szakértőkön” az MSZP. S a kritikus helyzetért önsajnálat nélkül fölvetni a felelősséget: a négyéves agymosás, mely most egy nép­nek sugallja, hogy önkezével vessen véget életének, nem annak következménye-e, hogy az egész információs hatal­mat, szőröstül-bőröstül, a nemzet ellenségeinek engedték át azok, akikbe a nemzet szavazataival a bizalmát vetette? Azt, hogy bűnöző vagy gyilkos-e valaki, a bíróság hiva­tott megállapítani. Ki felel meg a politikai feddhetetlensé- gi követelményeknek s ki nem, eldönti majd az ügynök- törvény felállította bizottság. Azt viszont, hogy mi törté­nik akkor, amikor Horn Gyula kinyitja az ajtót s azon — esetleg még Horn Gyulát magát is elsodorva — betódul­nak a bosszúállók rajai, s hogyan omlik össze az a koránt­sem szilárd, de kínkeservvel mégis fölemelt épület, az a gazdasági szerkezet, mely a külföldi tőkét idevonzza, ami­kor Békési koncepciói és a Nagy Sándor képviselte rövid távú „bérfejlesztési” érdekek összecsapnak s hogyan lódul meg majd az infláció, nekünk kell a tétovázó magyar nép számára érthetővé tennünk. Ha valakinek, Bencsik Andrásnak tudnia kell, hogy mi nem mehetünk be azoknak a sunyi tőrrejtegetőknek utcájá­ba, akik megengedik maguknak, hogy „szemét”-nek meg „szennylapnak” nevezzék a Pest Megyei Hírlapot. Mint amiképpen, mint magyarnak és politikusnak, tudnia kelle­ne, hogy a holocaustum fél évszázados fordulóján nem le­het „egy fokkal jobbnak” minősíteni a nácizmust a bolse- vizmusnál. Hiszen egykutya mindkettő, aprólékos-pedán­sul német és tűzött-fűzött bizánci kaukázusi—mongol vál­tozatban. A nemzet gyászolja száz- és százezernyi megfoj­tott izraelita fiát, s közvetlen vagy aláírásukkal ölő gyilko­sainak még afféle relatív fölmentést sem ád. Mint amikép­pen a forradalom vörösét magára hazudó bizantino-náciz- mus sem jobb amannál, sem oroszországi, sem magyaror­szági, sem legújabb változatában, melyben álszent nyuga­ti-liberális kacsintások biztatják az egyik délszláv népet, hogy a másiknak hóhéra legyen; mely már három éve vér­patakokat zuhogtat a bosnyák hegyek között. Ily sebfölté- pő nyilatkozattal — anélkül, hogy népünkre leső sajtó-sa­káloknak ne segítene — egy főszerkesztő-képviselő nem sértheti a zsidókat jogos és megrendítő fájdalmukban, ha mi tiszta lelkiismerettel akarjuk az ő landeszmannjaik tu­domására hozni: nem leszünk Európa palesztinjai. Amiképpen bosnyák sorsot sem akarunk magunknak, újabb sasnak körme között gyötrődő, fogyatkozó magyari magunknak — pedig ha történetesen Horn Gyula tartana triumfust, ahhoz vészesen közel kerülnénk. Ceausescu fi­lozófusa Chicagóban már ezt jósolgatja nekünk. Ez hát a tét. Sokkal súlyosabban nehezedik ránk ebben a pillanat­ban, mintsem megengedhetnőnk magunknak, hogy megfe­ledkezzünk magunkról, s hogy az éppen annyira fölösle­ges, mint amennyire ízléstelen gorombáskodásra magunk adjunk példát. A /

Next

/
Oldalképek
Tartalom