Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-25 / 95. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. ÁPRILIS 25.. HÉTFŐ Javában zajlanak a fogyasz­tási szövetkezetek részköz­gyűlései, kezdődnek a kül­döttgyűlések. Az áfész-fó- rurtiokon az elmúlt évi gaz­dálkodást értékeli a tagság: biztató, hogy a Pest megye­iek közül tavaly már gya­korlatilag egy sem lett veszteséges üzleti tevé­kenység miatt, holott az előző évben még nem ez volt a jellemző. Ez azt je­lenti, hogy az áfészek egy­re inkább megtalálják he­lyüket az átalakulás után — összegezte véleményét a szövetkezeti fórumok ed­digi tapasztalatai alapján Katzenbachné Zemény Má­ria, a Pest megyei szakmai szövetség elnöke. Nem vonultak ki Megyénkben 16 afész működik, miután az Ocsán és Taksonyban jegyzett szövetkezetek ellen felszá­molási eljárás folyik. A tag­ság összlétszáma mintegy 75 ezer fő, a saját irányítá­sú egységekben háromezer alkalmazottat foglalkoztat­nak. A szövetkezetek keres­kedelmi tevékenysége a megye minden településé­re kiterjed, beleértve a kis falvakat, tanyákat is. Épp ebből a szempontból érzé­keny veszteség az ócsaiak és a taksonyiak kiesése, amely legalább nyolc köz­ség lakosságát érinti, hisz itt könnyen eltűnhet az út­vesztőben ez a kereskedel­mi forma — jegyezte meg a- szövetség elnöke. Nagyságát tekintve a Gö­döllői és Dél-Pest Megyei ÁFÉSZ a legnagyobb, de az előbbiek említése miatt az is érdekes, hogy az egyik legkisebbnek, a szo­binak, 17 kistelepülésre ter­jed ki a tevékenysége. A né­hány évvel ezelőtt még szinte „természetes” adótá­mogatás megszűnt, ám az áfészek — a jelek szerint — egyáltalán nem a kivo­nulást választották. Bizo­nyíték erre az 1993-ban be­folyt 9,4 milliárdos árbevé­tel is, aminek több mint 80 százaléka élelmiszer és na­picikkek kereskedelmi for­galmazásából származik. A megye 1100 egységéből — 720 saját irányítású, a többi pedig szerződéses vagy bérleti üzlet — alig maradt olyan, amelyik ru­házati cikkeket árusít, ne­tán vendéglátással foglalko­zik. A szövetkezetek ugyanis „saját bőrükön” ta­pasztalták meg a konkuren­ciát, aminek során rá kel­lett jönniük mi az, amihez mások jobban értenek, eset­leg jobbak az adottságaik. A fogyasztási szövetke­zetek ma sem adták fel tel­jesen korábbi szociális jel­legű vállalásaikat: rendsze­resen megrendezik a tagi vásárokat, külön alkalma­kat teremtenek az idősek, elesettek segítésére. Legin­kább a cukor, olaj, marga­rin, Heinkel termékek és konzerváruk a kelendőek, mert közvetlenül a termelő­től szerzik be. Ez viszont csakis azután vált lehetsé­gessé, hogy az áfészek or­szágszerte megszervezték a közös beszerzést s elosz­tóhálózatot. El kell ismer­nünk — mondta Katzen­bachné Zemény Mária —, hogy Pest megyében ez las­sabban ment, mind például Hajdú, Csongrád vagy Szolnok megyében. Ennek oka a közös raktárak hiá­nya: emiatt az együttes te­vékenység csak a beszer­zés, fizetés koordinálására korlátozódott. Ebben a for­mában tavaly 280 millió fo­rint értékű áru ment át a Pest megyei hálózaton, ami kevés az országos 12 milliárdhoz képest. A me­gyei szövetség egy év után épp ezért átszervezte ezt a tevékenységet. Tagi kedvezmények Pest megye áfészeinek több mint hárommilliárd forint értékű a vagyona, aminek 67 százalékát neve­sítették 1990-ben. Ebből két százalékra tehető az alaprészjegyek aránya, amely után viszonylag jó osztalékot fizetnek a tag­ságnak. Ilyen szempontból a megye áfészeinek tavalyi 80 millió forintos nyeresé­ge már feljogosít némi opti­mizmusra, ám ez még in­kább a pénzügyi stabilizá­lódást jelzi, s azt, hogy las­san megint lesz mit befek­tetni. Ugyanez nem mond­ható el az üzletrészekkel kapcsolatban: ezek után mi­nimális az. osztalék. Ez iga­zolja az áfészek „sopánko- dását”, miszerint a fogyasz­tási típusú szövetkezetek tekintetében hiába volt a vagyonnevesítés előbb már említett mértékének az elő­írása, hiszen a tagok érde­kei — a szövetkezet jelle­géből adódóan — a vásár­láshoz, a fogyasztáshoz kö­tődnek, és nem mint tőkeér­dekeltség jelennek meg. Olcsó áru kell A 60 százalékában lezaj­lott közgyűléseknek is ez a legfőbb tapasztalata: a vál­tozó látogatottságú fórumo­kon a tagságot elsősorban az érdekelte, hogy mi kap­ható, mennyiért, mi hiány­zik, miért nem lehet itt vagy ott zöldséget kapni. Másodszor foglalkoztak csak az osztalék és vagyon kérdésével, amit persze szá­mon kémek, de fontosabb ma a közvetlen fogyasztás. Az élelmiszer és napicik­kek árusítása mellett az áfé­szek érzékelik azt a tagsá­gi igényt, amely a mező- gazdasági termékek felvá­sárlásához kapcsolódik. A Szob és Vác környéki mál­na, Túra környéki fóliás és Nagykőrös, Cegléd vidéki szabadföldi zöldségter­mesztés jelentős része min­dig az áfész felvásárlásra épült. A szándék most sem hiányzik, a lehetőségekhez mérten átveszi a szövetke­zet a terméket. Csakhogy ez a folyamat függ a feldol­gozóipartól, amelyik nem mindig fogadókész. Adott tehát az újabb feladat, a fel­vásárlás után a feldolgozás megteremtése. Működik már áfész-sörfőzde, -pék- üzem, -tésztaüzem is. Az áfészek tehát tényleg talpra álltak, s mint a beve­zető sorokban idéztük, megtalálták a helyüket. Ez derült ki az eddigi közgyű­léseken, s várhatóan érről lesz szó az ezután követke­ző, május közepéig tartó küldöttgyűléseken is. (tóth) Út, híd, vasút Nagy kár, hogy alig valami­vel több mint egytucatnyi érdeklődő kísérte figyelem­mel Kálmán Gábornak, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főosz­tályvezetőjének a Dunai Társaság szervezésében az I. Kerületi Művelődési Ház­ban megtartott csütörtök es­ti, az ország közlekedési infrastruktúrájával kapcso­latos kérdésekről tartott elő­adását. Akiket érdekel a té­ma, az adatok valóságos halmazával' gazdagodhat­tak volna, hiszen a főosz­tályvezető részletesen be­számolt az elmúlt három évben végzett beruházások­ról és a legújabb célkitűzé­sekről. Összefogva az elhangzot­takat, elmondhatjuk, hogy Magyarország egyik leg­fontosabb gondja és egy­ben célja is az autópályák és autóutak hálózatának fej­lesztése, mivel a rendszer- váltás óta a korábbiaknál lé­nyegesen nagyobb az átme­nő és a célforgalom. Tudni kell azonban azt is, hogy a közúti infrastruk­túra magasabb szintre való emeléséhez az állami költ­ségvetés már nem tud anyagiakkal hozzájárulni, ezért egyre nagyobb szere­pet kapnak a koncessziós és a hitelfelvételi megoldá­sok. Kálmán Gábor azt is el­mondta, hogy csak látszó­lag szorult háttérbe a vas­út- és a hídépítés. A minisz­térium megfelelő szolgála­tai ugyanis intenzív előké­szítéseket folytatnak a vas­úti közlekedés korszerűsíté- sének-fejlesztésének és egy (a szekszárdi) híd építé­sének tervezése terén. Both Mihály Presztízsdíj a honi fogyasztóvédelemnek Az intézkedések alapja lehet A Kereskedelmi Presztízs Nemzetközi Díjának zsű­rije az 1994. évi díját a magyar Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek ítélte. A madridi székhelyű vi­lágszervezet évente adja át az említett kitüntetést azon ország intézményei részére, amelyek az el­múlt esztendőben kiemelkedő tevékenységet fejtet­tek ki termékeik vagy szolgáltatásaik minősége alapján. A díj odaítélésének hátteréről, a honi fo­gyasztóvédelem hazai elismertségéről, a hivatal mindennapi gondjairól beszélgettünk Bárdi Mik­lós vezetővel. — A magyarországi Fo­gyasztóvédelmi Főfel­ügyelőség 1991-ben kezdte meg munkáját. El­sőként azokkal a felada­tokkal ismerkedtünk meg, melyek — tekintet­tel, hogy új hivatalról volt szó — egyrészről megalakulásunk miatt ke­rültek hozzánk, másrész­ről a fejlődő hazái piaci­viszonyok következtében vártak megoldásra. Ter­mészetesen már az indu­lásnál megkerestük azo­kat a kapcsolódási ponto­kat, melyek segítségével hazánk együtt haladhat a hasonló nemzetközi szak­mai szervezetekkel. Ezek­nek a felkutatására már csak azért is szükségünk volt, hogy időben elkerül­jük azokat a buktatókat, melyeket a más országok nemzeti hivatalai már megtapasztaltak. — Tulajdonképpen az­zal párhuzamosan, aho­gyan formálódott a hazai fogyasztóvédelmi szerve­zet, erősödött iránta a nemzetközi érdeklődés, s folyamatosan kísérte a társszervek részéről érke­ző elismerés. Ez vitatha­tatlanul örömmel töltött el bennünket. Külön büszkék voltunk arra, hogy 1992 decemberé­ben hazánk adhatott ott­hont — elsőként a volt szocialista országok kö­zül — a szakma egyik legnagyobb nemzetközi konferenciájának. Egyér­telműen eddigi munkánk elismerésének tekinthet­jük azt is, hogy több or­szág javaslatára hazánk is alapító tagja lehetett a Nemzetközi Kereskedel­mi Hálózatnak. Utóbbi leglényesebb feladata a határokon átnyúló keres­kedelem ellenőrzése. Ed­digi tevékenységünk csúcspontjának pedig azt a presztízs-díjat- érzem, melyet június hatodikán vehetünk át. — Mennyire sikerült az elmúlt években a hiva­talnak a munka során kö­vetni a hazai piaci moz­gásokat, az alakuló keres­kedelem változásait? — Nagyon pozitívnak tartom, hogy a piacgazda­ság kialakulása közben a kormány szakított figyel­met a fogyasztóvédelem rendszerének kiépítésére, a fő- és helyi hivatalok felállítására. Nélkülözhe­tetlen ugyanis, hogy egy ilyen gazdasági rendszer­ben az állam különítsen el pénzt a fogyasztók ér­dekeinek védelmét szol­gáló hálózat kialakítására. — Egy nemzeti szerve­zetnek, annak érdekében, hogy azt elfogadják a vi­lágban lévő társszerveze­tek sorában, több ponton is igazítani kell hazai sza­bályozóit a nemzetközi előírásoknak megfelelő­en. Mekkora munkát rótt ez a magyar Fogyasztóvé­delmi Főfelügyelőségre? — Elsőként megvizs­gáltuk az ön által is emlí­tett, más országbeli illet­ve a nemzetközi jogsza­bályokat. Utóbbiakat mint ajánlásokat fogad­tuk el hazai szabályaink átalakításához. Az elmúlt két esztendőben számta­lan külföldi modell hon­osítását, adaptálását vé­geztük el. Ennek a mun­kának az eredményeként is értékelhetők a már em­lített elismerések, me­lyek a főfelügyelőségün­ket érték. — A presztízsdíj amo­lyan korszakhatárnak is tekinthető a hivatal életé­ben: jelzi, hogy a leglé­nyegesebb kérdésekben hazánk igazodott a nem­zetközi elvárásokhoz. Je- lenti-e ez egyben azt is, hogy az elkövetkezőkben változtatni kell a hazai fo­gyasztóvédelmi gyakorla­ton? — Nem új dolog, de a jövőben annak kívánunk nagyobb hangsúlyt adni, hogy az általunk elvég­zett munkát kiegészítsük a más szervek által elvég­zettekkel. Mit értek eza­latt? A főfelügyelőség a legkülönfélébb témákban készít vizsgálatokat, me­lyekről a szakhatóságok­nak jelzéseket küldünk. Azt szeretnénk, ha utóbbi­ak ezeket a jegyzőkönyve­ket leendő intézkedéseik alapjainak tekintenék. Nem tagadhatom el, hogy ma még sok szervnek, ér­dekcsoportnak útjában áll a fogyasztóvédelem ed­dig ismeretlen, s mára rendszeressé vált felügye­leti munkája. Ezt a szem­léletet tudná kedvező irányba változtatni az, ha az általunk feltárt hiányos­ságok hatására az arra ille­tékes hivatalokban hatha­tós intézkedések történné­nek. Maliár Éva Forintos hírek Két év alatt 360 méter magas többfunkciós to­ronyépületet szeretné­nek építeni francia vál­lalkozók a pesti Duna- parton. A város arcula­tát, szerkezetét alapve­tően befolyásoló beru­házás jelentőségére való tekintettel a Buda­pesti Tervtanács rendkí­vüli ülésen vitatta meg a Gellérthegynél is jó­val magasabb építmény megvalósíthatóságával összefüggő kérdéseket. Csaknem egynegyedé­vel növelte mérlegfőösz- szegét tavaly az Általá­nos Értékforgalmi Bank. A pénzintézet 1993-ban 327 millió fo­rintos adózatlan nyere­séget ért el, 17 millió forinttal többet, mint egy évvel korábban. A tulajdonosok — a ma­gyar állam és a Közép- Európai Fejlesztési Tár­saság — 1990-ben öt évre vállalták, hogy az osztalékot nem veszik fel, hanem visszaforgat­ják a társaságba. Huszonöt éve működik Magyarországon a bol­gár idegenforgalom képviseletében utazási iroda. A jubileum alkal­mából holnap kedvez­ményt ad leendő utasai­nak az utód, az immár társasági formában mű­ködő Balkan Holidays Budapest. Az ipari termelés nagy­sága februárban 4,7 szá­zalékkal volt kisebb, mint januárban. Az ipar értékesítése februárban az előző hónaphoz ké­pest 4 százalékkal csök­kent, az 1993. évi febru­ári mértéket azonban 5,8 százalékkal megha­ladta. Sikeres volt a McDo­nald’s szombati jóté­konysági napja, hiszen a McHappy Day akció után 1,4 millió forintot utalhatnak át a leukémi­ás gyerekek gyógyításá­ra. TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket! A tagság értékel Talpra álltak az áfészek

Next

/
Oldalképek
Tartalom