Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-23 / 94. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. ÁPRILIS 23., SZOMBAT Szenzációs nyeremények, remek hangulat A kézilabdázók feledtették a rossz ó'szi rajtot Vasárnap: Duna Mars Marathon Solymár ismét felfelé tart Számítógép irányította, s túle- lektronizált világunkban is szin­te minden felmerülő témát így vezetünk be: már az ókori görö­gök is... A sport, az olimpiai eszme bölcsője is Hellász volt, nem beszélve a legnagyobb ki­tartást, akaraterőt, valódi hősies­séget igénylő sportágról, a ma­ratoni futásról. A legenda Phei- dippidésznek, egy egyszerű gö­rög katonának állít emléket, aki határként azt a feladatot kapta, hogy Marathonból, a csata hely­színéről, vigye a perzsa sereg fe­lett aratott görög győzelem hí­rét Athénba. A derék harcos — más eszköze nem lévén — fut­va tette meg az embert próbáló távot, s amint küldetését teljesí­tette, az örömhírt átadta, össze­esett és meghalt. A monda sze­rint . mindez időszámításunk előtt 490-ben történt, s a marato­ni futás mint sportág már az el­ső, 1896-ban Athénban rende­zett modem olimpiai játékok műsorában is szerepelt. A jelenleg hivatalos 42 kilo­méter és 195 méter hosszúságú távot először az 1908-as londo­ni olimpián tették meg az indu­lók. Hogy miért pont ennyit? Ki tudja? Állítólag a britek úgy jelölték ki a célba érkezés hely­színét, hogy az mindenképpen a királyi páholy előtt legyen... A táv hossza azóta is maradt, maga a versenyforma azonban számos újításon ment át. A ma­ratoni futás népszerűségét csak növelte, hogy a klasszikus táv mellett egyre több úgynevezett félmaratoni viadalt rendeztek, de versenylehetőséget követel­tek maguloiak azok az atléták is, aki kevesellték a letrappolan- dó kilométereket, s életre hív­ták a szupermaratoni, ültramara- toni távokat is. A hosszútávfutás azonban nem csupán az élsportolóknál vonz egyre több hívet, hanem az egyszerűen csak kocogni, fogyni, életmódjukon változtat­ni kívánók táborában is. Ez utóbbi egyre szélesebb réteg a bázisa a nagyvárosokban rende­zett, amatőröknek és profiknak egyaránt meghirdetett, nyílt ma­ratoni versenyeknek, amelyek közül kiemelkedik több tízezer embert megmozgató híres mara­tonijával New York, London, Boston, Berlin, Rotterdam. Uncle Ben’s parti Budapest egyelőre csak vágya­kozik a fenti felsorolás tagjai kö­zé, de a nagy cél felé a legjobb úton jár. A tavalyi, Mars szpon­zorálta Budapest Maratlwn via­dalon ugyanis 12 ezer futó vett részt. Az idei Duna Mars Mara­thon „csúcsot dönthet”, leg­alábbis ez a szándéka, óhaja a szervezőknek, akik mindent megtettek a vasárnapi nagy ta­vaszi futófelmérő sikeréért, most már a benevezetteken a sor. A rendezésért felelős pilis- borosjenóí központú Magyar Marathon Klub tájékoztatása szerint, a már lezárult elneve­zések során több mint hatszá- zan jelezték részvételi szándéku­kat a Duna Mars Marathonon, amely egyben a Magyar Köztár­saság 1994. évi nyílt maratoni futóbajnoksága is. Sőt, a szenio­rok országos bajnoksága is ez az esemény lesz. A 42 kilométe­res távra vállalkozók programja tulajdonképpen már szombaton elkezdődik: a versenyközpont, a MOM Művelődési Ház (Bp. XII. kér., Csörsz u. 18.) lesz a helyszíne 15 órától az Uncle Ben’s partinak, amely rizssalá­tával, ínyencmártással kínál energiagyűjtési lehetőséget az indulóknak. A szénhidrátkúrá­hoz a Megyerhús szállítja a húst. Fiat a fó'díj Az előnevezettek a versenyköz­pontban, illetve vasárnap a szentendrei HÉV-végállomás- nál 6.30-tól 8 óráig vehetik át rajtszámukat, majd innen szállít­ják őket autóbusszal Visegrád- ra, a rajt helyszínére. A startnál a Magyar Marathon Klub öltö­zési lehetőséget biztosít, s vállal­ja, hogy a futók felszerelését el­szállítja a célba. A Duna Mars Marathon rajtja vasárnap 9.30 órakor Vi- segrádon, a Salamon-torony tövében lesz, méghozzá Vi- segrád polgármesterének, Hadházy Sándornak rajtjelé­re. Az atléták a Visegrád— Dunabogdány—Tahitótfalu— Leányfalu—Szentendre— Budapest—Szentendrei út— Árpád fejedelem útja—Bem rakpart—Gorza P. rakpart— Tabán útvonalon haladnak, s a Tabánban műsorral, karne­váli hangulattal várják őket. A legjobbak díjazása szenzá­ciósnak mondható: a női és férfi győztes, a magyar baj­noknak járó aranyérem mel­lett, egy-egy Fiat Cinquecen­to személygépkocsi tulajdono­sa is lesz. A Budapest határát elsőként elérő, s az egész tá­vot teljesítő maratoni futó 20 ezer forintos különdíjat kap. A szervezők szeretnék, ha magyar atléta hajthatna el a csodaautóval, de a nevezési idők összevetése alapján erre a külföldiek az esélyesebbek. A Duna Mars Marathonira ti­zenhármán nevezetek 2:20 órán belüli teljesítménnyel. A listát ugyan az orosz Roustam Shagiev vezeti 2:11.46 órás idejével, de a favoritnak a tan­zániai Nada Saktai számít, aki 2:11.54 órás idővel rendel­kezik, s tavaly megnyerte a madridi maratonit.*A magya­A Duna Mars Marathon- ra már csak a verseny- központban (MOM Mű­velődési Ház, Bp. XII. kér., Csörsz u. 18.) lehet nevezni szombaton 10 és 19 óra között, vasárnap már nem fogadnak el je­lentkezéseket. A Futókar­neválra vasárnap is lehet nevezni, az Erzsébet híd budai hídfőjénél 10 és 13.30 óra között. rok közül a kétszeres bajnok Papp János, vagy az elmúlt két évben OB-aranyérmes, s most mesterhármasra készülő Hóiba Zoltán veheti fel velük a versenyt. A Szentendrén élő, s így bizonyos mértékben hazai pályán versenyző Hói­ba remek formában van, múlt héten Bécsben 2:16 órás mara­tonit futott. Mivel ő a címvé­dő, így 100-as rajtszámmal fut majd ezúttal, a tavalyi Bu­dapest Marathon győztese, Bárdos Tibor pedig az 1-es rajtszámmal. A férfiak dobo­góért folytatott versenyfutásá­ba beleszólhat még a Pest me­gyei Szupermaratoni Futó­klub atlétája, Szűcs Antal, s az elsősorban ultra távokra specializálódott Bogár János is. A nőknél az orosz Tatjana Ivanova nevezett a legjobb idővel (2:33 óra), a magyarok közül Farkas Ágota (2:34 óra), Visnyei Márta (2:36 óra), s az ÓB-címvédőként in­duló szupermaratoni bajnok Vass Márta tarthat vele. Vár a karnevál A Duna Mars Marathonnál ki­sebb erőpróbára vállalkozókat várja az úgynevezett Futókame- vál, amelynek távja 7.8 kilomé­ter. A viadalra eddig több mint háromezren neveztek, a rajt va­sárnap 14 órakor az Erzsébet híd budai hídfőjénél lesz Buda­pest főpolgármesterének, Demszky Gábornak startjelére. A futók az Erzsébet hídon, a pesti alsó rakparton, a Margit hí­don, a Bem rakparton és a Lánc­híd úton haladva érkeznek cél­ba szintén a Tabánba. A Futó- karneválra még egy különver- senyt, úgynevezett „mozgósítá­si viadalt" is hirdettek a szerve­zők, például a Pest Megyei Test- nevelési és Sporthivatal is díjat ajánlott fel a legtöbb tanulót in­dító általános és középiskola számára. A minél , jcamevá- libb” hangulat érdekében a szer­vezők kérik az iskolákat, ha te­hetik, jelenjenek meg a Futókar­neválon egységesen, egyszínű pólóban, azonos sapkában, fej­pánttal, táblákkal, zászlókkal, feliratokkal. Ez a „megkülön­böztetés“ ráadásul még a ver­seny utáni minél gyorsabb egy­másra találást is segíti. Minden célba érkező Mars csokit kap, sőt, kisorsolnak egy iskolát, amelynek minden egyes tanuló­ja Mars-tejet kap ajándékba. Az ünnepélyes eredményhirde­tést 18 órakor tartják. Németh Andrea A Duna Mars Marathon útvonalát 120 katona és több mint 400 rendező biztosítja. Köztük 50 önkéntes, akik ke­rékpárral, motorral segítik a rend fenntartását. A szerve­zők kérik az autósokat is, legyenek még a szokásosnál is türelmesebbek, s a rendőrséggel egyeztetett javasolt tere­lőútvonalat vegyék igénybe. Visegrád és Budapest között félpályás útlezárás lesz. Lepencénél elterelik a forgalmat Szentendre felé, Szent­endrén a 11-es úttal párhuzamos utcácskákba terelik az autósokat, majd a Papírgyárnál vissza a ll-es útra. Há­romszáz méter után a pomázi bekötőúton a Bécsi út felé. Majd Békásmegyertől a Duna felőli oldalon a Királyok útját javasolják. Viszonylag rövid, am annál izgalmasabb, változatosabb múltja, története van a solymári férfi NB I-es kézilabda­csapatnak. Valamikor, még a hetvenes években az egyéb­ként már akkor is dinamikusan fejlődő nagyközség sport­közvéleménye beérte a megyei rangadók izgalmaival. Az­után — mint az annyiszor előfordul az élet bármely terüle­tén — egy véletlenül adódott alkalmat követően a solymá­riaknak szinte máról holnapra NB I/B-s csapatuk lett. Mindez — konkrétabban a Va­sassal volt fúzió —- 1981-ben történt. Ezt követően négy évig szokta a légkört a társa­ság, beleerősödött a korábbi­nál jóval keményebb követel­ményrendszerbe a gárda. Már 1985- ben csaknem célba értek a solymáriak, azután 1986- ban a korábban talán nem is remélt siker valósággá lett. Azóta rendszeresen élvez­hetik a solymáriak a felsőház, az első osztály mérkőzéseit, amelyeken az évek során a he­lyiek legtöbbször méltó' ellen­felei voltak még a mindenkori dobogósoknak is. Ami az 1993/94-es évadot illeti, az bizony ugyancsak nem jól kezdődött. Több játé­kos elment, újak nem jöttek, az új csapatszerkezet pedig igen nehezen alakult ki. Ennek kö­vetkeztében pontot csak elvét­ve szereztek Kárpáti Miklós, a korábbi kitűnő kapuvédő játé­kosai. Egészen tavaszig kellett várni a fordulatra, amely vé­gül csak bekövetkezett. Érde­kes módon Gávai Ferenc távo­zásától új időszámítás kezdő­dött, s ami a lényeg: forduló­ról fordulóra egy kitűnő küzdő­szellemű csapatot láthatott a közönség, s a korábbi gyakor­lattól eltérően ezekben a hetek­ben idegenben is rendre hely­tállt a PEMÜ SE, s többször még bravúrra is futotta. (Az első lökést éppen a Pécs ide­genbeli legyőzése adta...) Most a hajrá következik, az utolsó három mérkőzés. Vasár­nap a Dunaferr látogat Soly­márra, majd egy veszprémi szakmai kirándulást követően a Debrecen ellen, ismét hazai pályán játszva, zárják a sze­zont Következzenek — a tel­jesség igénye nélkül — a mini­beszélgetések, szakvezetők­kel, illetve játékosokkal. Behovits örül — Megvallom, sokszor már fáradt vagyok, ha kézilab­dáról esik szó — mondta elöl­járóban Behovits Miklós, a solymáriak szakosztályelnöke. — Ne is csodálkozzon ezen senki, hiszen évtizedeken ke­resztül játszottam, majd 1985 végén a nyakamba zuhant a csapat edzősége is. Lehet, egy kis szerencsém is volt, hogy éppen az én kezem alatt jutott fel a társaság az élvonalba, de azért az is tény: nagyon jó kö­zösség volt akkor együtt ná­lunk és ráadásul nem ismertek lehetetlent. — Kilencedik éve szerepe­lünk az élvonalban, s bizony az öröm mellett kijutott renge­teg gond is; ez utóbbiakra cé­loztam, mint fáradtságom leg­főbb okára. Persze, ha jól megy a fiúknak, akkor az em­ber szinte pillanatok alatt elfe­lejt mindent: a jó játék, a győ­zelem a legjobb orvosság. Márpedig mi az utóbbi hóna­pokban nagyon sok jó mécs­esét láthattunk, ahol mi vol­tunk a főszereplők, méghozzá elsősorban a kifogástalan küz­dőszellem miatt. Nagyon jól együtt van a társaság, s így mi sem természetesebb, mint az, hogy várjuk a jó folytatást. Na­gyon remélem, a Dunaferr is pont nélkül távozik tőlünk. Mi ugyanis gazdagok sosem le­szünk, csak a jó'játékkal tu­dunk híveket szerezni magunk­nak. Márpedig nagyon szeret­nénk együtt tartani a társasá­got, azaz jövőre is NB I-es meccsekkel szórakoztatni igé­nyes közönségünket. Edzői példaképek Valamikor, nem is olyan ré­gen még a Bajnokcsapatok Eu­rópa Kupájáért küzdött honvé- dos társaival, akikkel 1982-ben be is futottak, azaz megnyerték a BEK-et. Kárpáti Miklós, a vékony, ám annál ügyesebb kapuvédő a piros-fe­hér éveket követően Solymá­ron is komoly sikereket aratott védéseivel. Azután az elmúlt nyáron egy egészen más, s alighanem sokkal veszélye­sebb területre is betette a lá­bát, pontosabban leült a kis- padra. Mostanában mind ke­vésbé indokolt őt a T betűsök között emlegetrfi, hiszen csapa­ta sikereiben komoly része van a fiatal szakembernek. — Mindig is adtam edzőim véleményére, akik között ne­héz lenne a jósági fokot megál­lapítani — mondta kérdésem­re válaszolva ,3ütyök”. — Egy biztos: igyekszem minél többet hasznosítani a tőlük lá- tottakból-hallottakból. Kovács László, Behovics Miklós, Hu- nyadkürti János, Kocsis Pál vagy éppen Hajdú János egy­aránt sokat tett közvetve azért, hogy edző lehessek. Ha pedig rám esett a választás, hát igyekszem megfelelni a biza­lomnak. A fiúk jó partnerek, s remélem, a Dunaferr ellen is megvalósítják elképzeléseimet. Viseltes térdek A jelenlegi solymári együt­tes legrutinosabb tagja minden bizonnyal Lehel Géza, a sok­szor kiszámíthatatlan balszél­ső, aki mostanában a beálló pozíciójában is megkeseríti az ellenfelek életét. — Nálunk hiánycikk az iga­zi lövőerő, így még jobban fel­értékelődik a védekezés jelen­tősége — summázott a koráb­ban 109 válogatottságig elju­tott Lehel Géza. — Szolnokon talán éppen ez volt a veresé­günk fő oka, hogy hátul szét­esett a korábbi egységes védő­munka, talán sok volt a három meccs egymást követően. A Szöul (1988) és Barcelo­na (1992) évében egyaránt operált kiválóságnak mindkét térde eléggé viseltes, ám a solymáriak türelmének is kö­szönhetően Lehel ismét egyre jobb formába lendül. .A mostanihoz képest a ta­valy nyári szezonkezdetkor ha­lottasházi volt a hangulat — folytatta. — Szerencsére a lel­kesedés végül meghozta gyű- mölcsét. Olyannyira, hogy a Dunaújváros és a Debrecen esetleges legyőzésével akár még a 10. helyet is elérhetjük. Veszprémi vendég Bár papíron 1995-ig a Fo­tex SE Veszprémhez köti a szerződése, a leginkább ördön- gösen és kiszámíthatatlanul cselező balszélső, Béres Lász­ló immár két éve a solymária­kat erősíti. — Nekem személy szerint ősszel, a Dunaújváros elleni vesztes meccsen is jól ment, s így okkal bízom a sikeres foly­tatásban. — mondta az egysze­res válogatott, aki Ukrajna el­len kapott lehetőséget a nem­zeti együttesben való fellépés­re. — Ha sikerül Kakast és Györgyöt semlegesítenünk, úgy nem kétséges a két pont sorsa. Béres Lacika azt is elárulta, hogy a magyar mezőnyben neki elsősorban a veszprémi Sótonyi László játéka tetszik, mellette két jobbszélső, a bé­késcsabai Balogh és az Elekt­romosban szereplő Kertész^ tar­tozik a kedvencei közé. Ami pedig a Magyar Kupa hétfői visszavágóját illeti, Béres sze­rint biztosan nyernek a veszp­rémiek. „, , Kép es szöveg: Jocha Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom