Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-23 / 94. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP * IRODALOM 1994. ÁPRILIS 23., SZOMBAT 7 Kétszáz éve született báró Jósika Miklós , Jósikától van vagy százharminc levelem. Élvezet azokat olvasnom. ... meg vagyok róla gyó'zó'dve, hogy ha majd egykoron egészen nyilvánosságra kerülnek ... a magyar közönség nem kevesebb élvezetet találand e levelek olvasásában, mint talált a koszorús író azon műveinek olvasásában, melyek báró Jósika Miklós nevét a magyar szépirodalom történetében oly dicsfénynyel veszik körül; s azt hiszem, e levelek becsét a magyar olvasó előtt csak növelheti a keresetlen fesztelenség, mely — minthogy nem a nyilvánosság számára voltak írva — rajtok végigvonul s épp azért írójuk jellemének, lelkűtekének oly igen hű tükrét nyújtja.” — írta Kossuth Irataim az emigrációból (Budapest, 1882. II. 88.) című munkájában, éles szemmel és mindmáig visszhang nélkül figyelve fel arra, hogy Jósika levelei nem csupán a bennük foglalt információk miatt érdekesek, hanem sajátos szépirodalomként is olvashatók. A Kossuth által kiemelt jellemzők még fokozottabban igazak Jósika Fejérváry Miklóshoz írott leveleire: a közöttük le levő közvetlen jó baráti viszony, s az, hogy a számára továbbított információk az események alakulására nem lehettek hatással (ellentétben a Kossuthtal közöltekkel), még fesztelenebbé tették a stílusát, s az események sajátosan szubjektív krónikájának létrejöttét eredményezték. Maga a címzett nem tartozott a századközép jelentősebb egyéniségei közé. Jósika így jellemezte őt az Emlékalbumába beragasztott két Fejérváry-levél egyikéhez fűzött széljegyzetében: „Fejérváry Miklós barátom ... a forradalom után szándékosan hagyta el Magyarországot, s Amerikába vándorolt ki. Most Daven- portban lakik — Mississippi partján — mint nagy kiterjedésű földnek tulajdonosa.” (Album. 40.1.) (...) Mi az, ami Jósika Fejérváryhoz írt leveleit élőbbé teszi ma már csaknem olvashatatlan regényeinél? Leginkább talán a mindennapok apró eseményeire érzékeny, korábban szokatlan megfigyelő- és megjelení- tőképesség. Regényeiben ennek kevés nyomát találjuk, azokban inkább a hagyományos mindent tudó s tudását az olvasóval lassan megosztó elbeszélővel találkozunk. A XIX. század prózájára általában ez volt a jellemző. A XX. századi modern próza esetében már más a helyzet. Ennek elbeszélője bizonytalan, nincsen olyan megfellebbezhetetlen tudás birtokában, amelyet lassanként megoszthatna olvasójával, inkább vele együtt tétovázva és egyre inkább reményét vesztve keresi a mind áttekinthetetlenebbnek bizonyuló világ lényegét. Belekapaszkodik a még bizonyosnak tetsző mindennapi tények és történések mikroleí- rásába, s egy-egy felvillantott részlettel igyekszik legalább megsejtetni a mögöttük húzódó mélységeket; példaként erre az írói attitűdre a modern magyar irodalomban Mészöly Miklós nevét említhetnénk. Úgy látszik, Jósika Fejérváryhoz írott levelei a maguk mikroleírásaival, a mindennapok világából kiragadott események és figurák pontos ábrázolásával ennek a XX. századi prózaeszménynek válnak előfutárává. Regényeiben a kaland az uralkodó elem, s a korabeli olvasó nyilván izgatottan várta, mikor és mi módon árulja el végre az író hőseinek sorsát. A levélíró Jósika viszont bizonytalan, tájékozódni próbál a világ történései között, igyekszik megfejteni a bekövetkező eseményeket. Sejtéseit és bizonytalankodásait megosztja barátjával, s mindeközben szívesen időz azoknál a mindennapi eseményeknél, amelyek közvetlenül körülveszik, s amelyekből a világpolitika alakulására következtetni ugyan nemigen lehet, de az emberi természetre rácsodálkozni annál inkább. (...). Levelek Fejérváry Miklóshoz* I. Kedves barátom! • Bruxeless, máj. 6. — 1852. Szívesen köszönöm neked, hogy barátságos összeköttetésünk láncát az óceánon át az első gyűrűvel megkezdetted: adja az ég, hogy annak cyclussia aera legyen is jó! Én is még a beteg Európából röpítem hozzád első levelemet, s remélem, veended, mielőtt a bölcs Humbold szárnyait dagasztja az ifjú és egészséges Újvilág felé. Jó kívánatink, változatlan és változhatlan barátságunk kísérnek benneteket, és nem bámulhattok, sem te, sem kedA tordai báró Wesselényi-kúria, Jósika Miklós szülőháza (ma Pta Republicii 14), amelyen idén április 28-án újra emléktáblát hegyeznek el * vés jó nőd — ha gyakran óhajtjuk, hogy miként hegy és völgy: úgy mi is még ez életben találkozzunk. Távozás(t)ok óta oly rövid idő telt el, hogy azóta semmi sem változott. Ludvigh ide csatolt leveléből néhány túzokot és több kacsát küldék neked a New York-i zoologicus kertbe. Mi is vettünk egy levelet Gézától, és abban egy zöld levélkéjét a reménynek — hogy a napokban azon oldalról is beesik egy tojás az ablakunkon, csak el ne törjön, mint annyi levélben zárt remény. Erdélyben a Császár váratik — és vele amnestia, teljes úrbéri kárpótlás sat: — nesze semmi, fogd meg jól. Ennyi ezúttal a hírtárca tartalma. * Részlet Jósika Miklós: Idegen, de szabad hazában c. kötetének előszavából és leveleiből. (Bp., 1988.) Görgey humoristicus regényének első kötetét elolvastam, és a másodikban is jó előre baktattam. ítéletemet ennyiben resummálhatom (foglalhatom ösz- sze); 1. Görgey kétségtelen bizonyossággal kimutatja, hogy szívtelen gazember, intrigáns és a gyerekességig hiú. 2. de — mivel könyvében sok hasznos — mert keserű — igazság van, s mivel az osztrák vezéreket s a mieinket hasonlóul cavalierment (magas lóról) tractálja — a könyvet akárkinek ajánlom — főleg unsem Leuten (a mi embereinknek). Szemere, Kossuth s még néhányon élők és halottak gonosz, kíméletlen szapulón mennek át — olykor egyet nagyot, rémtelent hazudik; de miként mondtam, sok igazságot mond. 3. ami végre saját úri személyének kiszappanyozását és szerecsenetlenítését illeti, ez munkájában a partié konteuse et faible (hazug és gyönge rész) — e részben a dialectika minden erőlködése mellett tertiat octroijálhatok (hármast adhatok) neki —- csak mivel quarta non datur (négyes nem létezik). Egyébiránt a munka távolról sem bosszantott annyira, mint hittem, s a Honvédelmi Bizottmány — a béte noire (fekete bárány) —, melyen folyamatosan lovagol, néhányszor igen jól elnevezettem magamat az itt-ott, bár gyéren sikerült viccekre. Senki sem kap azonban annyit, mint Windischgrätz, Szemere, Dembinszki, Jellachich és Kossuth —- bár az utóbbi ellen a szarkazmusok (gúnyolódások) nem túlzottan keserűk. Isten veled; Julie szívesen köszöntet benneteket: ha már mennetek kell!! őrködjék a gondviselés felettetek — s adja, hogy mielőbb levedet vehessük Amerikából. Isten veled s veletek még egyszer; áldás utaitokra. hű barátod Postásságomra számíthatsz. Jósika M(iklós) II. Kedves Druszám! Brüsszel, máj. 17. — 1852. Az önzés rút bűn, de mindamellett nem tagadom, és Julie nevében is szólok, hogy leveled s azon körülmény, hogy ra- chiticus (angolkóros) Európánkat még néhány napig el nem hágyod, igen megörvendeztetett bennünket. A guignon (balszerencse), mely üldöz titeket — pogy- gyász irányban — idáig terjed, mert reánk bízott képeid, melyek csak holnap indulnak, hasonló akadályokkal küzdöttek: a dominus asztalos (asztalos úr) tudniillik csak harA magyar regényírás atyja Kétszáz évvel ezelőtt, 1794. április 28-án született Jósika Miklós, „a magyar regényírás atyja”. Az irodalomtörténészek által reá illesztett jelző, épp regényeinek a korhoz makacsul kötődő mivolta miatt — amihez a nyelvezet is hozzájárult bizonyos mértékben — napjainkra már annyira lényegét veszítette, hogy hallatán inkább a Jósikán felnőtt Jókaira gondol az olvasó. Mégis ki kell jelentenünk: az Abaft, az Eszther és más történelmi fogantatású munkái, de főleg az Egy magyar család a forradalom alatt című regénye, valamint a híressé vált Emlékalbuma és köteteket kitevő emigrációs levelei nélkül a modem magyar irodalom mai állaga nem volna az, ami, s hogy eszmeisége más irányt vehetett volna fejlődésében — nem a magyar múlt „ regénye- sítése ” felé tendált volna, arról bizonyosak lehetünk. Jósika Miklós születésének kétszázadik évfordulóján szülővárosban, az erdélyi Tordán április 28-án az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az RMDSZ helyi szervei, valamint a tordai Jósika Miklós Művelődési Kör — az egyházak hathatós támogatásával — emlékünnepséget rendeznek. Irodalmi összeállításunk, amelyen a levélíró Jósika Miklóst részesítjük előnyben, szolgáljon emlékeztetőül: miszerint egy kis népet nagyjai összeköthetnek akkor is, amikor a történelem szakítóereje munkál. Bágyoni Szabó István madszor(ra) készített oly ládácskát, melyben azokat biztosan rakni tudtuk, anélkül, hogy a multiplikált (megszaporodott) társaság igen fesztelen mozgás következtében nagyobb számban érkezzék ad patrius lares (a hazai istenekhez) — mint innen megindult. Most e részben biztos lehetsz, s mivel csak a használható ládáscskáért követeltetett ár, még a Timárytól kívánt magokat is megvehettük, s ide rekesztve küldjük, s amellett még reméljük, annak az úrhölgynek is, kinek jelenléte téged virágáruival mindig oly jó kedvbe hozott, valamit juttatni a nekünk átadott pénzből — a te nevedben persze. írói vasvilláimra nézve — miként Szabolcsban mondják — Leótól és Kemény Zsigától elég reményt ígérő tudósításokat vettünk; ez utóbbit ti. La Motte őexcellenciájával szoros barátságban él harmadik kézből, s reméli, hogy Ő magassága — ki a tud£s társaság halhatatlan grémiumába (kebelébe) törekedik, — rábíratandja magát s engemet is, mint e tudós bűzű társulatnak befeketetáblázott tagját — kivonhatni az interdictum nominis (a név eltiltása) alól. Ennyi a malaszt in spe (a reménybeli ígéret) ama árva földről. Görgey munkáját az egész osztrák birodalomban villany pletykák (electrikus telegráfok) által betiltották. Alkalmasint azt hitték, hogy Görgey uraság a megbízást, Kossuth- tot bomuttá (bárgyúvá) silányítni, az őkelmék teljes kimos- datásával fogja eszközölni, s mivel látták, hogy ez nem történt így , hanem Görgely Windischgrätz és Jellachich urakat istenesen megcibálta — most nem tudnak eléggé sietni könyvét lefoglalni, ahol csak találják. Ludvighot leveled óta nem láttam, Timáryt igen; remélem hogy Ludvigh is eljő ma, s tudtára adhatom, amit neki izensz. Itt a forradalmi párt a legrosszabb esetben (is) csak három részre oszolhatna — nem lévén negyedik; de Istennek hála, igen jó barátságban élünk, s remélem, maradunk is. Isten veletek! — ha elmeneted előtt még Valamit hallanánk rólatok, igen szép volna. Újra biztosíthatlak, hogy én igen pontos levelező leendek, s igyekezni fogok nem ily unalmas köménymaglevest írni, mint most. Barátod Jósika Jósika Miklós (korabeli kőnyomat) Julie szívesen tisztel. Kérlek, ne feledd nődnek tiszteletemet mondani. Az angol lovagok vezető karjai nem nyugtalanítanak? — én veszélyt látok e körülményben.
