Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-19 / 90. szám

8 PEST MEGYE1 HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 19.. KEDD Pest megyei megnyitó Érden A Szinyei Merse Pál Társaság tárlata Anyanyelvűnk méltóságáért Grétsy László előadás közben, balján Lázár Tiborral, a TIT Teleki László Ismeretterjesztő Egyesület Pest megyei igazgatójával (Folytatás az 1. oldalról) De vajon megvan-e min­denütt az országban, úgy mint itt, Sárospatakon, a ha­gyomány és az akarat en­nek érdekében — kérdezte. Felhívta a figyelmet: ha az idősebb generáció fiatal ko­rában elmulasztotta a ma­gyar nyelv elsajátítását, ké­sőbb találjon magának időt, vegyen fáradságot a hiá­nyok pótlására. Jellegtelen, arc nélküli, torz gondolatú és nyelvű nemzetre nincs szüksége Európának. Az Európai Uniónak a szivár­vány minden színére szüksé­ge van a kontinensen, és ezeket a színeket hordozza a szép magyar nyelv — mondta a miniszter. Deme László nyelvész, nyugalmazott egyetemi ta­nár Közérintkezésünk kultu­ráltságáért címmel tartott előadásában utalt arra: ő is pataki diákként tanulta meg szeretni és szolgálni a nyel­vet, amely emberségre és valódi szolgálatra nevel. A mostani nemzedéknek már sajnos nincs ideje arra, hogy minél korábban a gye­rek a szülőtől, a családtól, az idősebbektől sajátítsa el a magyar nyelvet. Így a gye­rekek egymástól tanulnak kommunikálni, és bizony a rádió és a televízió sem szolgálja a nyelvhasználat építését. * Színvonalas, gondolatok­ban gazdag műsort nézhet­tek, illetve hallgathattak meg tegnap mindazok, akik ott voltak a TIT Teleki László Ismeretterjesztő Egyesület és Érd Önkor­mányzata által szervezett magyar nyelv hete Pest me­gyei megnyitóünnepségén, Erden. A Himnuszt követően Lá­zár Tibor, a TIT Teleki László Ismeretterjesző Egyesületének Pest megyei igazgatója köszöntötte a kö­zönséget a haza- és nyelv- szeretetről szóló beszédé­ben. Harmat Béla polgár- mester üdvözlő szavai után Reményik Sándor Az Ige című verse hangzott el, Dankóné Simon Judit elő­adásában. A köszöntők és a szava­lat után Grétsy László kan­didátus, főiskolai tanár tar­tott előadást. A magyar nyelv hete idei témájául a rendezők ä nyelvi közérint­kezés méltóságának megőr­zését és annak lehetőségét választották. Grétsy László először a magyar nyelv réte­geiről beszélt. Elmondta: a társalgási nyelv és a közéle­ti érintkezést szolgáló nyelv élesen elkülönül egymástól. — A közélet és a közéle­ti nyelv használata a lakás­ajtónkon túl kezdődik — mondta —, és innentől kezdve már nem ugyanazo­kat a kifejezéseket kell használnunk, amelyek egyébként a családi vagy baráti környezetben termé­szetesnek tűnnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a közérintkezést szolgáló hi­vatalos nyelvet gyakran helytelenül használják, s óva intett mindenkit attól, hogy a hivatalosság he­lyett a hivatalosködás hibá­jába essen. Utalt a közéleti nyelv romlásának más jele­ire is. Ilyen például az ide­gen szavakkal való dobáló­zás, ami nem jelentene olyan nagy bajt, ha számta­lanszor nem hibásan, illet­ve helytelen szövegkörnye­zetben használnák. El­mondta, hogy egyre gyako­ribbak az akusztikai sajá­tosságot hordozó hibák, mint például a hadarás vagy a szavak végeinek el- harapása. Nem kisebb hiba a felesleges szóvirágok használata, a túlzott dagá­lyosság sem. Idézett párt- politikusok és magas ran­gú tisztviselők már elhang­zott beszédeiből, s elemez­te az érdi közönségnek azokat a hibás kifejezése­ket, amelyek fel sem tűnné­nek, ha nem nyilvánosság előtt hangzanának el. — Világszerte egyre bi­zalmasabb a mindennapi be­széd — mondta —, azon­ban tartózkodjunk a trágár kifejezésektől. Sajnos a fia­talabb korosztályra jellem­ző az a nyers fogalmazás, ami már itt-ott a közérintke­zés nyelvében is felüti a fe­jét.- Épp időszerű tehát, hogy a magyar nyelv témá­jául a mindennapi nyelv méltóságának megőrzését választották. Nyelvünk kul­turáltsága nem veszett el, vannak azonban jelek, ame­lyek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk anyanyelvűnk használatára, ha meg akarjuk tartani an­nak méltóságát. Varga Csilla Az érdi Bolyai Általános Iskola tanulói zenés műsoruk előadásával tették ünnepélyessé, hangulatosabbá a megnyitót, mintegy jelezve, hogy a zene is anyanyelvűnk része Vimola Károly felvételei Nemzeti és európai kulturális élményünkért Századunk magyar művé­szeti egyesületeinek sorá­ban kiemelkedő helyet fog­lal el a Szinyei Merse Pál Társaság. Az 1992-ben újjá­alakult csoport művésze­inek legújabb tárlata a Viga­dó Galériában látható. A ki­állítás megnyitóján Mezei Ottó művészettörténész a társaság múltjáról, jelené­ről, eszmeiségéről beszélt. „A Szinyei Merse Pál Társaságot neves festők, grafikusok, szobrászok, mű­vészettörténészek és mű­gyűjtők hozták létre 1920-ban — tekintett visz- sza a művészettörténész —, a magyar képzőművészeti kultúra ápolásának és felvi­rágoztatásának a szándéká­val. A társaság célja elsősor­ban Szinyei Merse Pál emlé­kezetének hű megőrzése és átadása jövendő koroknak, azok épülésére, gazdagításá­ra és büszkeségére; másod­sorban a magyar képzőmű­vészet új tehetségeinek a pártolása.” A társaság alapító tagjai közt olyan nagy hírű művé­szek voltak, mint a szentend­rei iskola nagysága, Csók István, Fényes Adolf, Rippl- Rónai József, valamint mű­gyűjtők, kritikusok, mint például Déry Frigyes, Lyka Károly. A következő évben csatlakozott a csoporthoz a Zebegényben alkotó Szó'nyi István, Kemstock Károly, Bemáth Aurél és még sok más neves alkotó. A Szinyei Merse Pál Tár­saság már első öt évében hi­hetetlen gyors eredménye­ket ért el a művészeti élet számos területén. A tehetsé­gek segélyezése, kiemelke­dő teljesítmények díjazása, a Szépművészeti Múzeum Csíkszentmihályi Róbert: Helyes irány (bronz, 1991.) gyűjteményeinek gyarapítá­sa, hazai és külföldi kiállítá­sok megszervezése (például 1925-ben Londonban és Bradfordban és 1926-ban Brüsszelben); művészeti ki­adványok szorgalmazása (1925-ben hívták életre ní­vós szakmai folyóiratukat, a Magyar Művészetet) tarto­zott az elért eredmények kö­zé. Művészetpártolásuk leg­közvetlenebb módja a díja­zások és a segélyezések ösz- szefüggő rendszere volt. Sok jelentős fiatal, vagy idő­sebb alkotó részesült vala­milyen elismerésben. Főbb díjak voltak a: Szinyei-juta- lom, a Szinyei Merse Pál Társaság tájképfestészeti dí­ja, a Zichy Mihály grafikai díj, a Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíj. Sajnálatos módon azon­ban ez a művészeti csoport 1951-ben feloszlott, í992-ben az elődök eszmei­ségét követve újjáalakult, olyan művészekkel, mint Gross Arnold, a szentendrei Kocsis Imre, Káka Ferenc, Szalatnyay József, Csík­szentmihályi Róbert, Ilyés István, Szemadám György és még hosszan sorolhat­nánk a neveket. Az új társaság politika- mentes, nemzedékekre és csoportosulásokra való te­kintet nélkül kívánja szol­gálni a magyar művészet ügyét. Programjának leg­főbb szempontja a minó'ség, a stílusirányzatoktól függet­len irányzatok kialakítása, támogatása mindazon mű­veknek, melyek egy közö­sen megélt nemzeti és euró­pai kulturális élményt köz­vetítenek számunkra. Orosz János festőmű­vész, a Szinyei Merse Pál Társaság elnöke arról be­szélt, hogy hosszas küzde­lem után sikerült létrehozni ezt a sokrétű, stilárisan is sokféle kiállítást. Ezután Káka Ferenc a társaság ügy­vezető elnöke átadta az 1994-es díjakat: Szinyei Merse Pál Társaság-ösztön­díjat kapott Vetlényi Zsolt grafikus, és életműdíjat Új- házy Péter festőművésznek ítéltek oda. A rendezvény záróprogramjaként a Muzsi­kás Együttes — nem vélet­lenül — erdélyi csángó nép­dalokat játszott. Juhász Klára Májusra készülnek Monoron Magyar—holland—székely turné a megyében Színészképző Békéscsabán Felvételt hirdetett a három éve működő békéscsabai Regionális Színházművé­szetért Alapítvány négyé­ves, felsőfokú színészkép­ző tagozatára. Az alapítvá­nyi színiiskola diákjai a har­madik év végén drámapeda­gógus oklevelet, a negye­dik' év befejeztével pedig színészvégzettséget szerez­nek. A színészképzőbe pá­lyázók — rövid életrajzzal és felbélyegzett válaszborí­tékkal — levélben jelent­kezhetnek az alapítvány cí­mén, 5601 Békéscsaba, Pf. 204. A felvételi anyagáról és a vizsga idejéről a jelent­kezők postafordultával kap­nak értesítést. Gergely László, az alapítvány kura­tóriumának a titkára, a Bé­kés Megyei Jókai Színház ügyvezető igazgatója el­mondta: a békéscsabai szí­nészképző egy-egy évfo­lyam 8—16 színészjelölt ta­nul, s a képzésben részt vesz a Jókai Színház is. Az Alla Breve ifjúsági kó­rus, a Venyige népzene és néptáncegyüttes és a Dob- ro Dosli néptáncegyüttes (Hollandia, Zutphen) kö­zös magyarországi turnéja 1994. április 30.—május 7-ig tart. Fellépnek: Mono- rierdőn, Péterin, Szentend­rén, Üllőn, Ócsán, Százha­lombattán, Kecskeméten, Monoron. E turné előzményeként a Monori Művelődési Köz­pont 1993 októberében mű­vészeti csoportjainak prog­ramjaival — amelyben szín­darab, egyéni műsorszá­mok, képzőművészeti kiállí­tás és rockkoncert is szere­pelt — nemrég felejthetetle­nül sikeres székelyföldi tur­nén vett részt. A monori csoport vendégszereplését a Székelyudvarhelyi Műve­lődési Ház menedzselte. Ezt viszonozzák most két csoportjuk magyarországi kőrútjának megszervezésé­vel, amit kiegészítenek a holland együttes műsorá­val. A program sikeres lebo­nyolítása két nemes célnak is megfelel: a székelyudvar­helyi, a zutpheni és a mono­ri emberek találkozása, egy­más megismerése, az együtt eltöltött napok élmé­nyei, a közös Európai Ház, az együvé tartozás gondola­tát valósítják meg, másrészt érdekes és színvonalas prog­ramot biztosítanak szűkebb hazánk közönsége részére is. A turné sikeres lebonyo­lítása új perspektívát nyit­na a művelődési központ és Monor város kulturális életében egyaránt. A város lakosságának aktív közre­működését kérik, hogy aki teheti, fogadja otthonában erre a pár napra a vendég tánccsoport néhány tagját. U. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom