Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-13 / 85. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 13., SZERDA Kőrösfői vendégek Gödöllőn Boldog Ápol mátkasága „Pompás magyarok” — írta Ady Endre A Kalota partján című versében az erdélyi, Kolozsvár környéki Kalotaszeg népéről, s a jelzőt, ha személyükre is,- de viseletűkre is érthette. Pompás, díszes a kalotaszegi viselet, s amellett még á nők méltóságot sugárzó ruhája igen emlékeztet arra, amilyennek a honfoglaláskor női öltözetét feltételezik a tudósok. „Névadók” utódai Kalotaszegi viseletbe öltözött gyermekeket láthattunk a minap a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ színpadán. A tájegység nagyvenegy falujának Kalotaszegi táj (fametszet) egyikéből, Kó'rösfőről érkeztek. Házigazdájukként Kő- rösfó'i László, Gödöllőn élő mérnöktanár, országgyűlési képviselő üdvözölte őket, emlékeztetve arra, miért éppen Kőrösfővel alakult ki Gödöllőnek testvérkapcsolata. Nagyapjának, Kőrösfői- Kriesch Aladárnak, a gödöllői művésztelep megszervezőjének. vezetőjének egész életfelfogása abból táplálkozott, amit Kőrösfőn tapasztalt: a hétköznapok minden mozzanatát művészet hatja át, a legegyszerűbb használati tárgyak is művészien megformáltak. Előnevéül választotta a Kőrösfői nevet, a művésztelepet meghatározta a kőrösfői minta — mi sem természetesebb tehát, mint hogy. a gödöllőiek ma is figyelnek Kőrösfőre, 1989 óta minden évben kölcsönösek a látogatások. A kőrösfői általános iskola kultúrcsoportjának mintegy negyven tagja jött el most az iskolai tavaszi szünetben. Gödöllőn kívül Csömörön és Kerepestarcsán is felléptek. Műsoruk előtt igazgatójuk, Tamás Lajos köszönte meg a vendéglátást, a magyarországi utazás, tartózkodás lehetőségét számukra, akik „a nyelven keresztül kapcsolódnak minden magyar közösségéhez”. Fonó és lakodalom Elsőként református egyházi énekeket énekeltek a gyerekek. Ezután A fonótól a lakodalomig címmel adtak elő népi játékot. Mi is gyakran énekeljük a Kőrösfői kertek alatt kezdetű dalt, s most különös volt hallani, hogy náluk pedig minden „kőrösfői”, a templom, az utca, a lány, a legény ... T apasztalhattuk, hogy ismerik az olyan új stílusú népdalokat, mint az „Ezt a kislányt igazán, csakugyan...” vagy az „Ezt a kerek erdőt járom én...” Kőrösfőn is úgy szól be a házba az új menyecskét hazavivő fiú: „Édesanyám, jöjjön csak ki...” s mivel a népi játékokban általában a szereplők valódi neveit használják, remélhetjük, hogy valóban olyan szépségesen hívják az egyik kislányt, mint elhangzott: Boldog Ápol. Ismétlés háromszor A fiúk fehér bőgatyában voltak, apró virágmintás „gangát” (kötényt), s árva- lányhajas kalapot viseltek. A lányok kendővel hátrakötötték a fejük, csak a menyasszony alakítója tett fel gyöngyös pártát. Négyes csoportokban jártak körtáncot a lányok, majd egyetlen nagy körbe fogóztak. A fiúk eközben a színpad szélét kerülték meg többször, végül is párok alakultak. Nem egymással, haKós Károly: Kalotaszegi nemesi kúria (Gyerömonostor, XVIII. század) nem a közönséggel szemben lépték ki a csárdást, a lányok a párjuk hol egyik, hol másik oldalára perdül- tek-fordultak. - Ez utóbbi táncot a szűnni nem akaró taps kívánságára háromszor is megismételték. Mikor' befejezésül a Gödöllői Agrártudományi Egyetem közreműködő néptáncegyüttese kalocsai táncokat mutatott be, ennek nyitótáncát pedig a már a nézőtéren ülő kőrösfői gyerekek tapsolták végig. A műsort követő, előcsarnokban rendezett táncházban néhányan közülük beálltak a kialakult sorba, próbálták, tanulták: a gödöllőiek hogy is csinálják, hogy járják? Legyen még alkalom, hogy egészen megtanulják, s az itteniek pedig tőlük tanulhassanak. Nádudvari Anna Istenek, katonák, polgárok Százéves az Aquincumi Múzeum Száz évvel ezelőtt, 1894. május 10-én nyitotta meg kapuit ünnepélyes keretek közt az Aquincumi Múzeum. A megnyitóbeszédet Budapest főpolgármestere mondta. Ez volt ugyanis az első múzeum, amelyet a főváros építtetett, és amely mint intézmény ma is a főváros hatáskörébe tartozik. A múzeum százéves évfordulója alkalmából természetes és jogos igény volt, hogy — az első megnyitóhoz hasonlóan — az 1994. évi jubileumi kiállítást is a főpolgármester nyissa meg. Ez azonban az évforduló napján, május 10-én Demszky Gábor főpolgármester más irányú elfoglaltsága miatt nem lett volna lehetséges, ezért a múzeum vezetőségé kénytelen volt az ünnepi megemlékezés időpontját április 5-re módosítani. Az 1894-ben megnyílt múzeum, amely Orczy Gyula fővárosi mérnök tervei szerint épült, kis, római szentélyt formázó, oszlopos, oromzatos épület volt és belül csak egyetlen helyiségből állt. Ez a mai múzeum központi része. Később, 1896-ban építették hozzá a két oldalszárnyat, és 1906-ban az épületet U-alakban körülvevő oszlopos tornácot. A múzeum an^ tik épületeket idéző megjelenése méltó a rendeltetéséhez, hogy az egykori Aquincum területén megőrző tárháza legyen az ásatásokból előkerülő római emlékeknek. A római kori rommező a múzeum előtt terül el. Aquincum nevét ma már minden magyar állampolgár ismeri, de sajnos nagyon sokan az ókori város területét még ma is csak a múzeum előtt húzódó romokkal azonosítják, pedig korántsem ez a rommező jelenti csupán a római múltat Budapest területén. Aquincum valójában egy közel 30 ezer lakosú tartományi központ volt, Pannónia Inferior fővárosa, és egész Óbuda területére kiterjedt. A múzeum előtti romok csak a polgárvárosnak egy töredékét mutatják; ettől délre volt a katonaváros, a 6000 főnyi állandó katonaság befogadására alkalmas táborváros, amely körül 14 hektárnyi beépített terület húzódott. Pest és a két Buda lakói már régen tudták, hogy Óbuda területén valaha római város állott, hiszen nem egy óbudai ház épült a romokból kibányászott kövekből. Nem is beszélve arról, hogy a romok egy része a felszínen látható is volt, köztük legfeltűnőbben a római vízvezeték még a múlt században is tekintélyes méretű pillérei ott sorakoztak a Szentendrei úton. A század második felében pedig, miután a tudósvilág is megmozdult és 1880-tól megkezdődtek hivatalosan is a szervezett feltárások, a nagyközönség körében divat lett kirándulni Óbudára, megtekinteni a legújabb ásatási eredményeket. •Aquincum feltárása azóta is — kisebb-nagyobb megszakításokkal —, de állandóan folyamatban van. A Hajnóczy Gyula és Póczy Klára által kidolgozott műemléki programnak (1964—1973) köszönhetően ma Közép-Európa egyik legnagyobb összefüggő régészeti parkja veszi körül az Aquincumi Múzeum épületét, amelyen belül több százszorosára nőtt az őrizetére bízott régészeti emlékanyag is. Zsidi Paula, az Aquincumi Múzeum igazgatója az intézmény dolgozóival együtt 1994. április 5-től kezdve október 31-ig gazdag programsorozatot szerveztek a jubileumi év tiszteletére. Ennek első pontja az Istenek, katonák, polgárok című kiállítás már meg is nyílt. Pamer Nóra Az Aquincumi Múzeum ma /■ Szemközt Nemes Nagy Agnes sírkövével Szobrokat vitt a hajón Régen elzengtek Szapphó napjai — panaszolta a nagy poémában Babits Mihály — a „nagy Nyugat hegylánc egyik főorma” — ahogy őt Nemes Nagy Agnes nevezte, pedig a századelő irodalmi öröksége egész 20. századi szellemi létünk meghatározója. Ez az a pillanat, amikor a magyar irodalom együtt lélegzik az európaival, a felzárkózás monomániájától mentesen. Babits szerepe ekkor a vízválasztó hegysoré — hogy a nagy tanítvány szavainál maradjunk —, amely a századelőn gyűrődött fel a magyar irodalomban, amelytől számítva másfelé folynak a folyók. És talán a legtöbb folyó a Babits nevű hegyből ered... „Ezek a folyók az ötvenes években nőttek újra folyamokká, parttalanokká: Illyés, Kassák, Pilinszky, juhász Ferenc, Nagy László, Nemes Nagy Agnes költészete egész eddigi irodalmunk felül nem múlt korszaka. Panaszra ma sincs okunk, értékek bővivel teremnek, csupán az eligazodás nehéz. Közhely, hogy nincs egységes értékrend, nincsenek trendek, sok az elágazás. Nincsenek irodalmi kávéházak, alkotói műhelyek, s hiányzik a bolyszellem. Vers viszont születik, nem néma, úgy tűnik, a századvég kora sem, de valami mégis hiányzik ezekből az alkotásokból — az alázat, mint szakmai kritérium, mely szakmai kritérium az önérvényesítés lázától megfertőztetett. Ilyen értelemben intés és példa Nemes Nagy Ágnes révült pózoktól mentes alkotói műhelye. Nemes Nagy Ágnes aki klasz- szicizáló érvénnyel mutatja fel „létöröm és létfrusztráció két profilú egyarcúságát”, s aki a költészet mesterségéről szíven ütő alázattal így vall: „Mindenki kétségbe vonja a mestersége értelmét egyszer-kétszer életében. Azt hiszem, aki ír, állandóan kétségbe vonja. De persze ír tovább, mert mit tehetne mást, azért ír, amiért a szél fúj. ” Nagy vesztesége irodalmunknak, hogy az idei költészet napján Nemes Nagy Ágnes csak lélekben lehet velünk. Hétfőn a Farkasréti temető művészparcellájában, az írónő sírkőavatásán Domokos Mátyás beszédében az életút összegzéseként a következőket mondta el: „Szemközt e kővel valóban nem gondolhatunk másra, mint amit a felirata hirdet és üzen a költő utókorának: „Szobrokat vittem a hajón/ hatalmas arcuk névtelen./ Szobrokat vittem a hajón/ ,hogy álljanak a szigeten./ Az orr, s a föl porca között/ kilencven fokos volt a szög/ különben rajtuk semmi jel./ Szobrokat vittem a haján/ és így süllyedtem el. ” Kőszobrokat cipelt szakadatlanul a verseiben ő is, ameddig közöttünk élt. Az eszmélet kőnehéz-súlyos absztrakcióit, amelyek ugyanakkor gorombán és szik- rázóan valóságosak is voltak. „Egy villám szaggatta táj szikláiból” bontotta ki verseit, a felfénylő realitás és a kimondhatatlan között „a feldobrokoló lovak és a szárnyukat csattogtató angyalok” költőjeként. Szerette az anyagot, minden élet testét, és harcolt az angyallal, mint mindannyian, csak éppen az angyal is ő volt. Kora szellemi, erkölcsi, egzisztenciális kézitusáiban ez a magányos asszony sokszor bizonyult erősebbnek és engesztelhetetlenebbnek mindenkinél. Egy pillanatra sem feledkezve meg arról, hogy bár az emberrel sok minden megtörténhet, soha sem lehet szép az, ami nem igaz, amiből hiányzik az elme és a szív erkölcse. Balázs Adina Színházi bemutatók Dzsesszbalettet, rendhagyó születésnapi estet, tragikus költeményt, komédiát és vígjátékot kínálnak a fővárosi színházak újabb bemutatóikon. Kegyetlen show-business címmel tart premiert az Angyalföldi Ikarosz Dzsesszba- lett Színház ma este. A rockbalett koreográfusa és rendezője Borbély György. Az est táncosai: Mészáros Agnes, Bujka Tünde, Gáli Tímea, Kiss Zsuzsa és Szilárd Noémi. Federico Garda Lorca Yerma című tragikus költeményét a Károly körúti Budapesti Kamaraszínház mutatja be holnap. Yermát Kubik Anna, Máriát Szerencsi Éva alakítja. Lorca veretes sorait Németh László fordította magyarra. Esterházy Péter Kis magyar pornográfia, Egy nehéz nap éjszakája címmel rendhagyó születésnapi estjét rendezik meg a Merlin Színházban, ugyancsak csütörtökön. Szereplők: Takács Katalin és Vallai Péter. Közreműködik a Dunajevszkij Vonósnégyes. Az Esterházy-est rendezője Markovits Ferenc. Ödön von Horváth legtöbbet játszott művét, a Mesél a bécsi erdő című komédiát a Pesti Színházban tekinthetik meg pénteken az érdeklődők. Marschalko Zsolt Kamé- leonidász címmel írt vígjátékot, amelyet az Újpesti Színház mutat be. A premier pénteken lesz.