Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-12 / 84. szám
s 1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. ÁPRILIS 12., KEDD 13 / „Erezze, hogy sokan mellette állunk...” Olvasóink újabb levelei Csúcs László védelmében Lapunk olvasóitól — a megye különböző részeiből és Budapestről is — változatlanul újabb meg újabb leveleket kapunk, amelyekben szolidaritásukat fejezik ki a Magyar Rádió elnöki jogkörrel felruházott alelnöke, Csúcs László iránt, az őt és családját ért súlyos fenyegetések miatt. Becsületes kiállásukat, az őszinte felháborodás hatása alatt írt leveleiket ezúton is megköszönjük. Kérjük, továbbra is írják meg véleményüket ebben az ügyben. Annál is inkább tegyék meg ezt, mivel a Magyar Rádió — és általában az elektronikus közszolgálati tájékoztatás — körül, úgy tűnik, még korántsem csitultak el a mesterségesen felkavart hullámok. Az igazságot és a tisztességet védelmező bátor kiállásuk, állásfoglalásuk így különösen nagy jelentőségű a nemzeti szellemű tájékoztatás megteremtésének — mint láthatjuk — egyáltalán nem könnyű munkájában. Gratulálok Tisztelt Főszerkesztő Úr! Gratulálok az Ön bátorságához és tisztességéhez. Lapjukat mostantól előfizetem, s egyben küldök két írást, ha megfelelőnek tartja, jelentesse meg lapjában. Üdvözlettel: Nagy József Törtei Együttérzéssel Nemcsak felháborító, de szomorú is, amit Csúcs Lászlóval és családjával tesznek ezek a magukat magyarnak valló hiénák. Csúcs Lászlónak üzenem: „Ha Isten velünk,^ld ellenünk?” Érezze, hogy sokan mellette állunk, imával, együttérzéssel és a haza szeretetével. Békési Gézáné Pusztazámor A nép akaratát teljesítette Olyannyira egyetértek Csúcs László\ intézkedéseivel, hogy ki merem jelenteni: a rendszerváltoztató négy év alatt ennek a rádiós garnitúrának az elküldése a legjelentősebb tett volt az igazi változásokat óhajtók véleménye szerint. Meggyőződésem, hogy a rendszer változása nem történhet meg a bolsevik típusú hírszolgáltatás, a kozmopolita érdekeltségű politikusok és a kolhoz típusú gazdaságok vezetőinek lecserélése nélkül. Csúcs László azt tette, amire a négy évvel ezelőtti választásokon az új vezetést megbízta a nép. Őszintén remélem, hogy Csúcs László mindent megtesz még a Rádiónál a további normalizálódás érdekében. Kovács Ferenc Kerepes Van mit féltenie... Lapjuk (lapunk) jóvoltából, nemrég remélhetően sokan — sajnos, mégsem elegen — láthatták Mester elvtárs féltve őrzött „házikóját”. Legyünk őszinték: van mit féltenie! Csúcs Lászlónak és szeretteinek fenyegetettsége megdöbbentő, annál is inkább, mert valószínű, hogy nem az egyszerű rádióhallgatóktól ered. Ugyanakkor dicséretes és megnyugtató, hogy az 56-osok azonnal felajánlották segítségüket. Tűrhetetlen, hogy tisztességtelen emberek a nemzet legjobbjait emigrációba kényszerítsék! Mika Miklós Budapest Közéletünk szégyene Mint a Pest Megyei Hírlap régi és új előfizetője megdöbbenéssel olvastam, hogy szabad, demokratikus országunkban előfordulhatnak ilyen súlyos fenyegetések, amelyek már nemcsak valakinek az állása, hanem az élete ellen is irányulnak. Szomorú ez, a magyar közélet szégyene, hogy egyáltalán ilyen súlyos mértékben elfajulhatott nálunk a megfélemlítés. Minden becsületes magyar polgárnak a kötelessége, hogy kiálljon Csúcs László igaza mellett, s egyben a törvényesség, a jogállamiság védelmében! Ezen a téren a kormánynak is megvan a felelőssége: minden eszközzel meg kell védenie azokat az állami és köz-' szolgálati vezetőket, akik a törvényesség batartása mellett végre kívánják hajtani az Országgyűlés határozatait. Minden elismerést megérdemel az a kiállás, amit a Pest Megyei Hírlap, Vödrös Attila főszerkesztő úr vezetésével, tanúsított Csúcs László és idős édesapja, egész családja védelmében. Köszönet érte! Itt szeretnék egyben őszintén gratulálni Vödrös főszerkesztő úrnak a közelmúltban átvett kitüntetéséhez. Őrizze meg még sokáig a lap pártatlanságát és védje, óvja a lapot minden szélsőséges befolyástól, hogy az mindig az igazat és csakis az igazat írja! Pusztai József Tápiószecső HISTÓRIA Eckhart Ferenc Kossuth Lajos és a liberális eszmék K ülönféle alapítások, mint a Gyáralapító Részvénytársaság, a Magyar Kereskedelmi Társaság és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár jelezték a közönség gazdasági érdeklődésének erősödését. A társadalmi mozgalom a nemzeti öntudat nagyfokú fejlődését fejezte ki, miként az a vitatkozásokban is megnyilvánult, amelyet a pártok a politikai programok felett folytattak. Miután Kossuth, ‘ kiadójával összetűzvén, a „Pesti Hirlap”-tól megvált, ez a legelterjedtebb újság a politikusok oly csoportjának kezébe került, akik bár szintén az ellenzékhez tartoztak, bizonyos kérdésekben nem értettek egyet Kossuthtal. A megyei autonómiát Kossuth és vele a liberális párt többsége, a liberalizmus elvi követeléseitől eltekintve, fenn akarta tartani, mivel szerintük felelős parlamenti kormányzás esetében is szükséges az alkotmányosság védelmének jól bevált biztosítéka, ámbár nem voltak tisztában azzal, hogy miként egyeztethető össze a két követelés egymással. A centralisták ellenben, a legműveltebb és legolvasottabb politikusok, mint Szalay László, Eötvös József báró, Csengery Antal és Trefort Ágoston, a „Pesti Hirlap”-ban fejtegették, hogy parlamenti rendszer és megyei alkotmány teljesen kizárják egymást, mert a kormánynak kell a teljes végrehajtó hatalommal rendelkeznie. A bécsi kormánynak, amely végre belátta, hogy a magyar viszonyok új alakulása többé meg nem akadályozható, kapóra jött az ellenzékben beállt szakadás, annak a céljának a megvalósításában, hogy a konzervatív párt támogatásával maga vezesse a magyar állam újraépítését. E szándék megvalósítására Apponyi György gróf magyar kancellár lett, Széchenyi pedig, akit Kossuth radikális agitációja egyre jobban eltávolított az ellenzéktől, a helytartótanács kebelében szervezett közlekedési osztály élére állott. Amikor a kormány reformprogramot dolgozott ki, amely az általános adózás és a dohánymonopólium megvalósítása után, amelyek Ausztriában már megvoltak, a közbeeső vámvonal megszüntetését és egyéb közgazda- sági tervek megvalósítását ígérte, Széchenyi kötelezve érezte magát a _ kormány támogatására. Új állásában kezdte meg a Ti- sza-szabályozást (1846), amellyel a mezőgazdaság óriási területet nyert. A kormány, hogy az országgyűlési többséget a megyei kormányzat fel- használásával megszerezze, azokba a megyékbe, amelyeknek főispánjai csak névlegesen viselték ezt a hivatalt és nem laktak a megyében, „admi- nistratorokat” nevezett ki, akiknek feladata volt a bocskoros nemesség megvesztegetésével és ha kellett, erőszakos eszközökkel is befolyásolni a megyei közvéleményt, hogy a kormányhoz hű tisztviselőket válasszanak és a követeknek a kormányt támogató utasításokat adjanak. Ezek az új „Kreishaupt- mannok”, amint Kossuth elkeresztelte őket, a liberálisoknak a kormány elleni agitációra kitűnő alkalmat adtak, ami annál hatásosabb volt, mert a kormány és a konzervatív párt 1846-ban kiadott programjában a legfontosabb politikai kérdésekben, mint a népképviselet, a törvény előtti egyenlőség stb. nem vallott színt. A kormány és a konzervatív párt érdekében Széchenyi ragadott újból tollat (1847). A Politikai programmtöredékek- ben Kossuth népszerűségét akarta megsemmisíteni és a politikai viszonyok egyre veszedelmesebb irányú fejlődésének gátat vetni. A röpirat a legkíméletlenebb támadás volt Kossuth személye és politikája ellen, a kétségbeesés és szenvedélyesség kifejezéseivel szólította fel Kossuthot, hagyjon fel az izgatással és a bekövetkező, az izgatás folytatása esetében elkerülhetetlen katasztrófáért őt tette felelőssé. A röpiratnak a közvéleményre csak annyi hatása volt, hogy a liberálisok együttműködését előmozdította; az ő megbízásukból Deák szerkesztett nyilatkozatot, amely csak any- nyit tartalmazott, amennyi az ellenzék valamennyi frakciójának nézeteivel ösz- szeegyeztethető volt és fontos kérdésekben, így az úrbéliség megszüntetéIgazat vess! A magyar lélek lényegét fejezte ki a megtiport lengyelek befogadása a II. világháború kezdetén. A magyarok lelkesedését megmutatta az 1956-os forradalom és szabadságharc. Országunk népének szabadságvágyát bizonyította 1990 békés politikai győzelme is. Csúcs Lászlónak ezután csak any- nyit üzenek: „Barátom, igazat vess, mert a jó hír csak abból kel.” Nagy Béla Gödöllő Többen vagyunk Alulírottak mély megdöbbenéssel hallgattuk a televízióban a Csúcs Lászlóval készült interjút, melyben a Magyar Rádió vezetője a maga és családja megfélemlített állapotáról számolt be. Tilatkozunk az ellen, hogy egy bátor, tisztességes magyar állampolgárt a családjával együtt itt, Magyar- országon olyan erők támadják, amelyeknek célja, hogy azt a rendet, ami hosszú várakozás után megteremtődött, felbolygassák. Szeretnénk, ha Csúcs László és családja itt maradna hazánkban és jól érezné magát. Tudnia kell, hogy a nép széles rétegeiben többen vagyunk azok, akik- mellette állunk, mint azok, akik miatt nekik most rettegniük kell. Mi nem rendezünk parádés megmozdulásokat hamis önérdekekért, de azért tétlenek sem maradunk, amit e pár sor is igazol. Köszönjük Csúcs Lászlónak, hogy a Magyar Rádióban nemrég történt változtatásokat megtette. Bízunk benne, hogy ez áldásos cselekedet volt, a magyar hazát szolgálta. dr. Tomcsányi Tamásné, Tomcsánvi Zsuzsanna, dr. Tomcsányi János, Kovács Mihályné, Garas An- talné, Gulyás Tiborné, Gulyás Tibor Budapest A rádiósok egyenlőbbek? Csúcs Lászlót támogatom a pártoktól független, nemzeti szellemű Magyar Rádió megteremtéséért folytatott munkájában. Ezt az ésszerű karcsúsítást a rádiónál 1990-ben kellett volna megtenni. Jellemző, hógy amíg például a holland rádió öt csatornát üzemeltet hétszáz emberrel, a Magyar Rádió három csatornát, több mint kétezer dolgozóval. A felesleges emberek elbocsátása nemcsak az iparban és a mezőgazdaságban dolgozókra érvényes, hanem a rádió alkalmazottaira is. Vagy az elbocsátott rádiósók egyenlőbbek az egyenlők között? Sila József Cegléd sében is csak nagyon óvatosan fejezte ki elveit. Az Ausztria és Magyarország közti viszonyban a kölcsönös bizalmat csak úgy tartották lehetségesnek, ha az örökös tartományok is alkotmányt kapnak. A két állam viszonya csak a pragmatica sanctio alapján rendezhető, mégpedig úgy, hogy Magyarország érdekeit az osztrák érdekeknek alávetni nem szabad. (Vége) A vármegye iratainak rendezése A 18. század elején békésebb korszak virradt az országra és így a megyére is. A vármegye hivatalai kezdtek egyre szervezettebben működni, ennek persze az lett a következménye, hogy erősen megnövekedett az ügyiratok száma. Szükségessé vált tehát a levéltár rendezése, használhatóvá tétele. Mint Böó'r ImszJó tanulmányából ismert, Pest megye 1716-ban adta ki elsó' rendelkezését a levéltár rendezésére. Különös jelentőségét az adja, hogy a megyei archívumok közül először megyénkben került erre sor. A megye Berkes András váci prépost személyében a feladatra alkalmas személyt kért fel. A prépost a következő évben, 1717-ben levelet írt a vármegyének. A közgyűlés április 12-én foglalkozott az üggyel. Berkes azt írta, őt a jegyzővel még a múlt évben megbízták az iratok rendezésével. A vármegye tisztviselői közül azonban többen elmulasztották saját irataik rendbe tételét — enélkül azonban nem lehet az egész levéltár kezeléséhez szükséges lajstromokat elkészíteni —, ezért arra kéri a vármegyét, hogy e munka elvégzésére új határidőt tűzzön ki. Az új határidő június lett. A kész munkát a közgyűlés is megvitatta. Pest megye kimondta, hogy az iratokat meg kell őrizni, de mert arról, hogyan, nincs rendszabály az országban, azt a megyének magának kell megalkotni. Az iratok rendezését természetesen nem a történet- írás — erre még nem is gondoltak —, hanem a hivatali ügyintézés követelményei szerint végezték. Pogány György
