Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-09 / 82. szám
Ü PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. ÁPRILIS 9.. SZOMBAT 13 Emlékezés Antall Józsefre gyarja, Április 8-án lett volna 62 éves a XX. század egyik legnagyobb ma- dr. Antall József. 1990-ben került a kormány élére, szabad és demokratikus választás útján. Egy több mint négy évtizedes diktatúra után egy lelkileg és gazdaságilag tönkretett országot örökölt. Szent István-i feladatok vártak rá, az ország újjáépítése, a függetlenség, szuverenitás kivívása és megszilárdítása, a gazdaság talpra állítása, a nemzeti és közösségi tudat újraélesztése, csatlakozásunk Európához. Szent István előtt is hasonló feladatok álltak. A nomád törzsi államból nemzetállam szervezése, amely képes határait megvédeni. Ki kellett alakítani a középkor gazdasági és közigazgatási formáit, törvényeit. Szent István legböl- csebb tette az volt, hogy az országot a keresztény Nyugathoz kapcsolta, közben megőrizve a függetlenséget azzal, hogy a pápától kért és kapott támogatást. Mint tudjuk, a pápa koronát és papokat küldött. Dr. Antall József követve Szent Istvánt, felismerve bölcsességét, büszkén vallotta, hogy „csak keresztény Magyarországnak van jövője”. Miniszterelnöksége alatt hagyták el az országot a megszálló csapatok. Irányításával kialakult a többpárti parlamenti demokrácia intézményrendszere. Megkezdte a magán- tulajdonra épülő szociális piacgazdaság kiépítését, annak törvényi, banki és egyéb feltételrendszereinek megteremtését. Rá nehezebb feladatok vártak, mint Szent Istvánra. Szent Isván nem kommunistáktól vette át az országot. Ő nem egy csonka országot örökölt. Igen, dr. Antall József volt az első miniszterelnök, aki lélekben 15 millió magyar kormányfője volt. Szent Istvánnak Kopány- nyal, Ajtonnyal, Vazullal kellett megküzdenie, dr. Antall Józsefnek a kommunisták és liberálisok által gerjesztett közönnyel, meg nem értéssel. Koppány a hatalmat akarta, de embereit nem küldte az országhatáron túlra, hogy István országa ellen lázít- sanak. Szent Istvánt szemből, csatában támadták, dr. Antall Józsefet hátulról és elvtelenül. Ő tudta, hogy miniszterelnöksége alatt rengeteg népszerűtlen intézkedést kell meghoznia, de meg kellett tennie, hogy elindítsa az országot abba az irányba, ahonnan a kommunisták 1948-ban eltérítették. Dr. Antall Józsefet, mint Szent Istvánt, korán elragadta a halál. Életében kevés jó szót kapott, de ő nem is vágyott erre. Ő egy keresztény Magyarországot akart, mint Szent István. Ma fejet hajtunk sírja előtt és fogadjuk meg, hogy továbbvisszük akaratát és megvalósítjuk az álmot. Veér Gyula Budapest Kiktől féltsük az országot? a Az első szabadon |J|(Ö választott parla- jyjji ment 1990. május 2-án ült össze. Azt, amit most Csúcs László tett, nem most, hanem 1990. május 3-én reggel 8-kor kellett volna megtennie. Abban az időben az elvtársak úgy ültek íróasztaluk mellett, hogy a lábuknál ott állt a madzaggal összekötött csomag: ha megkérik őket, hogy álljanak fel, ne érje őket váratlanul. Utána telt-múlt az idő és mivel nem történt semmi, kicsomagoltak. Később azt hitették el magukkal, hogy ők érinthetetlenek. A választások előestéjén már bizton hitték: hitbizományosokká váltak, úgyhogy még utódaik is HISTÓRIA Eckhart Ferenc Kossuth Lajos és a liberális eszmék Ily viszonyok közt . csak a magyar nyelv ügye nyert végleges elintézést, amelyben a pártok közt nem volt nézeteltérés és amely a II. József intézkedéseit követő nemzeti ébredés ideje óta csaknem állandó küzdelem tárgya volt a kormánnyal szemben. Évtizedeken át hiába küzdöttek a rendek azért, hogy a latin helyett a köz- igazgatás minden fokán a magyar legyen a hivatalos nyelv. Míg a cseh nemzeti törekvések a monarchia sorsát intézők között mindig támogatásra találtak Kolow- ratban, addig ugyanő, aki a belügyekben az V. Ferdi- nánd helyett intézkedő főhercegeknél, Lajosnál és Ferenc Károlynál döntő szóval bírt, a magyar nemzeti igényeket a leghevesebben ellenezte. A liberalizmus szabadságkövetelményei természetesen maguk után vonták a nemzetiség legszabadabb kifejlesztésének kívánságát, a nemzeti nyelv korlátlan érvényesülését a politikai élet minden mezején. Vörösmarty, Petőfi és Arany korában a nyelv legteljesebb jogát erre senki kétségbe nem vonhatta. A rendek egymás után harcolták ki 1830-tól kezdve e téren a központi kormány engedményeit és hoztak törvényeket, amelyek az ország- gyűlési tárgyalásoknak, a közigazgatás minden fokának, a bíráskodásnak, a közoktatás- és az anyakönyvvezetésnek a nyelvévé a magyart tették. 1844-ben azonban, midőn a magyar nyelv ügyében hozott törvények épületét betetőzték, nemcsak a kormány, hanem Horvátország követeinek szintén nemzeti öntudatból fakadó ellenállását is le kellett győzni. Mikor a magyarság nemzetiségének szabad kifejlesztését tör- vényhozásilag biztosította, észre kellett vennie, hogy faji határai nem esnek egybe az ország határaival és hogy nemzetiségéért folytatott küzdelme nem maradt hatás nélkül az országnak kultúrában alacsonyabb fokon álló, de számban őt még túlszárnyaló többi népeire. Az állam és a társadalom liberális-demokratikus irányú fejlesztése a 40-es években elkerülhetetlenül felvetette az 5 milliónyi magyarság mellett élő közel 8 millió főre rúgó egyéb népfajok állami és területi korlátok közé nem szorítható, szabad fejlődésének súlyos problémáját. Az egy állam területén élő különféle nemzetiségek egymásközti viszonyát sem hatalmi eszközökkel, sem kedvezéssel nem lehetett megoldani, sem nálunk, sem másutt, s csak egyre véresebbé váló összeütközések adtak a kérdésnek Európaszerte rövi- debb-hosszabb ideig tartó elrendezést. Súlyosabbá tette nálunk ezt a kérdést, amelyet túlnyomó részben a török hódítás nemzetpusztító hatásának köszönhetünk, a dinasztiának és a központi kormányzatnak területi egységünkre nézve végzetes politikája, amely érdekében állónak tartotta a monarchia egységét megbontó magyarsággal szemben az ország nem-magyar lakóiban keresni támogatást. Már a József utáni nemzeti ébredés korában nyertek a szerbek és a románok Bécsben támogatást nemzeti követeléseikben, amelyeket egyházi különállóságük kiváltsága keltett fel bennük. Az előbbiek részére központi hatóság, az illyr kancellária is szerveztetett. A felvidéki szlovákság, ámbár tömegei még nem élnek kultúréletet, akár a magyar jobbágyság, elkülönö- ző nemzeti öntudattal áll már a 30-as években a ma- gyarsággál szemben. A romantika kora a cseh felúj- hodásra támaszkodva kitermeli a csekély számú szlovák intelligenciában a nemzeti ideált, a pánszlávizmust. Felébred a szlávság kultúrközösségének érzése, amely hivatva van egyesíteni a szlávok nagy tengerét Raguzától Kamcsatkáig, az Uraitól az Adriáig, ami mögött szükségszerűen fellép a politikai és hatalmi érvényesülés óhaja is. A szlovák nemzeti eszmét elsősorban evangélikus tanárok, lelkészek és tanítók terjesztették és legdúsabb forrása Kollár János pesti evangélikus lelkész epikus költeménye, Slávy dcera fi827), amelyen a szláv közösség magasztalása mellett végigvonul a magyarsággal és a németséggel szemben érzett gyűlölet. Az ifjabb szlovák nemzedékre Kollár olyan hatást gyakorolt, mint Vörösmarty a magyarra. A felvidéki iskolákban szlovák önképző- és olvasókörök alakulnak a magyarok mellett, Stur Lajos költeményeiben és Húrban József evangélikus lelkész irodalmi almanachjában kifejlesztik a huszita idők óta az evangélikus egyházban használt cseh nyelvvel szemben a szlovák irodalmi nyelvet. A szlovák ifjúságot már a 40-es években nemzeti gyűlölet érzése választja el a magyarságtól, amelyet a politika keltett fel. Következményeiben sokkal súlyosabb volt a horvát kérdés, amelyet szintén a reformkorszak vetett fel. Horvátországnak mindig volt bizonyos mértékű államisága. ' Éz az államiság különösen a török időkben nyert erőben és kiterjedésben, amikor a horvátok közvetlenül élvezték a Habsburg-dinasztia örökös tartományainak pénzbeli és katonai támogatását, amelyet főleg a stájer rendek nyújtottak. A török kor, amely a horvátok vitézi erényeit éppúgy kifejlesztette, mint a magyarokét, ilyesformán szoros érzelmi szálakkal fűzte a hor- vátságot a dinasztiához és örökölni fogják a „latifundiumot” (van rá példa!). Nem a szkínhedektől kell félni ebben az országban, hanem olyan elemektől, akik Csúcs Lászlót és családját életveszélyesen fenyegetik. Ellenük kell fellépnie a rendőrségnek és az illetékes szerveknek keményen. Ezeknek az erőknek a színrelépése ugyanis veszélyes lehet, anarchiához vezethet. Horváth László Budapest Ideje volt megszüntetni Az érett gyümöl- /,C JL csőt le kell szedni, különben túlérik, élvezhetetlen lesz. Ilyen túlérett termék volt már régen a rádió 168 óra című műsora is, ideje volt tehát levenni. A rádió és a televízió igen sok műsora, például az Össztűz, de legfőképpen a 168 óra méte- lyezte négy éven keresztül a levegőt ebben az országban, táplálva a népben a lemondást, a bizalmatlanságot, a reményvesztést, sajnos nagyon is eredményesen. Mester Ákos minden szavából tüzelt a kor- mányellenesség és sajnos a magyarellenesség is. Ami az EMKE-aluljáró- beli pénzkunyerálást illeti, én is örömmel járulok hozzá Mester Ákos és társai -segítéséhez, csak maradjanak távol a rádiótól. Közel 40 évi munka után 4 450 forinttal mentem nyugdíjba, mely a rendszerváltozásig felment körülbelül 5 ezer forintra. Ma 13 360 forintnál tartok, ki fogom bírni. Nem tudom, hogy az ellenzékiek a mai napon hallgatták-e a kormány által „bekebelezett” rádió híreit. Tessék visszajátszani! Legalább 70 százalékban az ellenzékieknek adott hangot. Szapulták is a rádiót és a kormányt. Sőt, még az ellenzék által feltüzelt külföldi hasonszőrűek is csatlakoztak hozzájuk. Szalisznyó Pál Cegléd megerősítette az állami különállás érzetét. Horvátország belügyeit saját rendi gyűlésén hozott törvényeivel intézte, amelyről követeket küldött a magyar rendi gyűlésekre. A 30-as évekig eltekintve bizonyos vallásügyi súrlódásoktól, amelyek Horvátországnak tisztán katolikus jellegéből keletkeztek, az anyaország és Horvátország viszonyát semmi sem zavarta. Még 1830-ban is a három horvát megye, Zágráb, Varasd és Kőrös, azt az utasítást adta követeinek, hogy kívánják a magyar nyelvnek, mint kötelező tantárgynak a bevezetését a horvát iskolákba. Zágráb megye méghozzá csak oly tanítók alkalmazását tartotta megengedhetőnek, akik magyarul is tudnak. f Folytatjuk) Az abonyi polgári iskola Abonyban már a múlt században, 1876-ban megnyílt a polgári fiúiskola, de nem községi vagy állami fenntartású volt, hanem magániskola. A község 1901-ben nyitotta meg a saját működtetésében egy-egy tanárral a 38 fiúnak és 28 lánynak az oktatását szolgáló polgárit. 1902-ben azonban államosították az iskolát, ennek elsősorban a tanárok számának növekedésében volt kézzelfogható jele: immár 5-5 pedagógus oktatott a polgáriban-Az államosítással kapcsolatban — feltehetően a későbbi építkezés céljára — telket vásárolt a község. Az eladó özvegy Márton Ádámné született Varga Terézia és leánya, Márton Borbála volt. A telket a.község négyszögölenként 2 korona 50 fillérért vette meg, összesen 7187 korona 50 fillért fizettek. Az 1902. április 9-én megkötött szerződés kimondta, hogy a telket a község a polgári iskolának vette meg, így „Abony község (erkölcsi testület) ugyan a tulajdonos, mindazonáltal az ingatlan kizárólag csakis az abonyi m. kir. állami polgári iskola céljaira szolgálhat, mert ezt az ingatlant a Nagyméltóságú M. Kir. Vallás- és Köz- oktatásügyi Minisztérium mindaddig korlátlanul, háborítlanul használja, használni mindaddig jogosult lesz, míg ezen a területen a község által ott emelendő' épületben állami jellegit polgári iskolát tart fenn ”. Ezért a község már a szerződésben hozzájárult, hogy a haszonélvezeti jog „az abonyi m. kir. állami polgári iskoláit illesse. Pogány György
