Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-09 / 82. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. ÁPRILIS 9., SZOMBAT A parlamenti munka bénultsága miatt Lemondott a japán kormányfő' Hoszokava Morihiro japán kormányfő tegnap közölte a hétpárti kormánykoalíció vezetőivel, hogy távozik hivatalából. Utána sajtóértekezleten bejelentette, hogy — mint mondta — felelősnek érzi magát azért a vitáért, ami már egy hónapja tart az ellenzék és a kormánypártok között, és ami lehetetlenné teszi az idei — április elejével — elkezdődött pénzügyi évre szóló költségvetés megtárgyalását. — A parlamenti munka bénultsága miatt hoztam meg döntésemet — közölte a japán kormányfő. Az augusztusban, mindössze nyolc hónappal ezelőtt hatalomra került Hoszokava Politikai és biztonsági okokból minden bizonnyal elhalasztják II. János Pál pápa május végére tervezett, rendkívül nagy jelentőségű libanoni látogatását. Ez derült ki abból a nyilatkozatból, amelyet Joaquin Navarro Valis vatikáni szóvivő adott csütörtökön este az olasz állami televízió híradójának. A libanoni látogatás pontos időpontját a Vatikán hivatalosan nem jelentette be, de kiszivárogtatott értesülésekből ismert volt, hogy az út kezdetét május 28-ra tervezik. A vatikáni szóvivő erre hivatkozva közölte, hogy a libanoni látogatást nem vették le a napirendről, csak „a megfelelő időpont pénteken váratlanul a kormányfői rezidenciára hívta a hétpárti koalíció vezetőit, és ez alkalommal ismertette velük lemondási szándékát. Bár az üzleti világ hangulatát tükröző Nikkei-index, a kiválasztott értékpapírok árfolyamát jelző mutató azonnal 300 ponttal süly- lyedt a kormányfő távozásáról szóló hírre, japán megfigyelők szerint az ország stabilitását semmilyen veszély nem fenyegeti. Ha a hétpárti koalíciónak sikerül a közös kormányfőjelölt személyéről megállapodni, és az ellenzék feladja ellenállását, normális kerékvágásba kerülhet ismét a parlamenti munka. Á prilisi tréfa vagy nem, nem tudom, de az elmúlt hét egyik legfontosabb belpolitikai eseménye, pontosabban fogalmazva legújabb hisztériája Moszkvában kezdődött. Persze a mai Moszkva már nem az a Moszkva, ahogy azt a baráti országok szabadságjogoktól megfosztott lakossága érezte. Ha még nem is turistaparadicsom, kulturális központ vagy idegenforgalmi különlegesség, de hála az égnek egyre inkább földrajzi fogalom az eddig egyeduralkodó politikai jelző helyett. Köztudott, hogy húsvét előtt itt járt az orosz miniszterelnök, és a kétnapos látogatás várakozáson felül sikeres volt. Lehetne itt emlékeztetni a hruscsovi, brezsnyevi vizitekre, de ezt most feledhető. Viktor Csemomirgyin orosz miniszterelnök azt bátorkodta mondani moszkvai sajtóértekezletén, hogy a Boross Péter vezette magyar kormányt látná szívesen a választásokat követően is az ország élén. S ez — ellentétben az elmúlt évtizedek ismert gyakorlatával — nem a belügyeinkbe való beleavatkozás, hanem a koalíció politikai józanságának, kiszámíthatóságának és eddig megtett útjának méltatása. Az összeomlott Szovjetunió és ezen belül a gazdasági- politikai-társadalmi feszültségekkel terhes Oroszország nincs irigylésre méltó helyzetben. Fél éve még a parlament épülete lángolt, azóta szabadlábon Ruckojék, így az orosz kormányfő nemigen élvezheti egy monacói nagyherceg nyugalmát. Mégis, ennyi idegi és lelki teher között nyilatkozott, mégpedig elismerően a szabadon választott magyar kormány négyéves tevékenységéről. Micsoda bátorság kell ehhez, miniszterelnök úr! Hogy Kozirev külügyminiszter néhányszor már elszólta magát, vagy Zsirinovszkij egy-egy külföldi útja vagy megszólalása már kizárólag a bulvársajtó dédelgetett témája, teljesen mindegy. Az orosz föderáció miniszterelnöke azt sem tudta, hogy a mai magyar kormány mellé állni, küzdelmeit, eredményeit egyáltalán méltatni és elismerni finoman szólva veszélyes dolog. Ha a kormány teszi — mint ahogy meg is tette —, az a valóságtól elrugaszkodott siker- propaganda. Ha mások teszik — igen kevesen — az szervi- lizmus. Nem tudom, hogy mondhatott ilyeneket az orosz kormányfő, bizonyára nem ismeri a magyarországi ellenzék lelki és érzelmi rezzenéseit. A szabad magyar sajtóról Bosznia: két év háború Napról napra több a vesztes A háború kezdetét meglehetősen nehéz egy dátummal azonosítani, Bosznia esetében azonban mégis egészen pontosan behatárolható: 1992 áprilisának első napjai. Bosznia-Hercegovina polgári lakossága akkoriban még abban az illúzióban élt, hogy Vuko- var lerombolása, Eszék megsemmisítése és Dubrovnik lövetése "után az egykori Jugoszlávia központi köztársasága megúsz- sza háború nélkül. A „fajtiszta” területszomjas hadurak azonban másként gondolták, beindították a gépezetet, amelynek nyomán Boszniából az eltelt két esztendő' alatt mintegy félmillió muzulmán és horvát volt kénytelen lakhelyét elhagyni,. a halottak száma pedig kétszázezer körüli. Európában tehát megindult egy hatalmas népvándorlás, amit a politikai szótár etnikai tisztogatásként jelöl. Együtt élő népek mondtak végleges búcsút egymásnak, mert a határokat másként nem lehet meghúzni. Családok ezrei kóborolnak a mai napon is, menhelyek, befogadók után kutatva, pusztán azért, mert zavarólag hatottak egy elképzelt és végrehajtott határmódosításnál. A szomorú példa most Go- razsde: a muzulmánok lakta városka mintegy összekötő kapocs Szarajevó és a szerbiai Szandzsák (muzulmán terület) között, így sehogyan sem esik bele a területrendezési elképzelésekbe. A szerbek egy héttel ezelőtt indítottak támadást Gorazsde „felszabadítására”, a körbezárt város teljesen magára maradt, a Nyugat is egykedvűen hallgat, mint eddig megannyiszor, sorsára bízta a bennrekedt polgárokat, akiket az ott állomásozó muzulmán katonaság természetesen fegyverbe szólított s a visszakozókat vagy a szökevényeket azonnal lelövik. Kétségbeesett és tapasztalatlan muzulmán sereg válik így a jól felszerelt szerb katonaság köny- nyű prédájává. Két évvel ezelőtt, április 6-án mintegy százezres tömeg gyűlt össze Szarajevó főterén, szerbek, horvátok, muzulmánok, s az egységes Bosznia-Hercegovina megmaradását követelték- éltették. Lövések már korábban is eldördültek Boszniában. Véres incidenssé fajult egy szerb lakodalom. Boszanszki Brodot bombázták. Kupresben összetűzésre került sor. Válságtörzsek alakultak, a rendőrség „nemzeti alapon” megoszlott, egyszóval a háború szele megérintette az embereket, ezért is gyűlt össze a tömeg a főtéren. S akkor történt, hogy az impozáns szálloda tetejéről orvlövészek a tömegbe ló'ttek. A többi már ismert... Közben nem sok minden változott. A hét végén Prijadorban követtek el tömegmészárlást, tizenhét muzulmán és három horvát polgári személyt öltek meg. Ezt már Karadzsi- csék sem tűrhették, alapos nyomozást indítottak a „szélsőséges elemek” kéz- rekerítése érdekében, ez azonban nem nagyon nyugtatta meg az észak-nyugati boszniai városka lakosságát, ahol most mintegy hétezren várják összecsomagolva az evakuálásukat. Mindebben a vöröskereszt segédkezik. A helyzet ismét csak felemás, hiszen az emberbaráti szervezet a legjobb jóindulatán túlmenően lényegében a térkép- rajzolóknak tesz hasznos szolgálatot. A háború végén a háború irracionalizmusa döbbenetesebb, mint korábban bármikor. Bosznia véres alku tárgyává vált, s nem valószínű, hogy a történelem valaha is majd a dicsőséget emlegetné. A vesztesek száma viszont ma is, nap nap után növekvőben van. Sinkovits Péter Újvidék A nagyvilág hírei sfc Magyarország számára igen fontos, hogy Ausztria bekerüljön az Európai Unióba — ezt az információt emelték ki az osztrák sajtó munkatársai azokból, amelyeket Hunkár Dénes bécsi magyar nagykövet részükre rendezett sajtóbeszélgetésen közölt-k Magyarország után tegnap a második volt kommunista ország, Lengyelország is hivatalosan kérte felvételét az Európai Unióba — jelentette a Reuter. ^ A KNDK indiai nagykövete a dél-koreai hír- ügynökségnek adott interjújában közölte: ha országa kifejleszti az atomfegyvert az „legfőképp Japán megfékezésére szolgál majd”. * Traian Chebeleu, a román államelnökség szóvivője tegnapi sajtóértekezletén kijelentette, hogy Entz Géza címzetes államtitkárnak, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökének múlt heti erdélyi útja annak ellenére került sor, hogy a román hatóságok arra kérték: mondjon le erről az utazásról. Pierre Beregovoy volt miniszterelnök öngyilkossága után Francois Mitte- rand francia államfő egy másik közeli bizalmasa is saját kezével vetett véget életének: a 76 éves Francois Durand de Grossouv- re csütörtök este agyonlőtte magát az Elysées-pa- lotában lévő irodájában. EGY HÉT Moszkva és a könnyek (vö. hruscsovi, brezsnyevi 'látogatások) most nem is szólva. A szocialisták gazdasági frontembere nem kívánta politikailag minősíteni a kijelentéseket, mert ő egy választások előtt álló ország polgárainak szánt üzenetet elhibázottnak tart. Békési úr ugyanakkor felismerte a magyar—orosz kapcsolatok jelentőségét, utalva a gazdasági kapcsolatok egymásrautaltságára. Nem tudom, hogy az ex-pénzügymi- niszter mennyire ismeri a hétköznapok valóságát, nekem erről egy igen különös élményem van. Másfél éve a híres dunántúli királyvárosba kellett mennem, s a pályaudvaron taxiba szálltam. Kérdeztem is rögtön az idős vezetőt, hogy érzi magát, milyen a város, hogy elmentek az oroszok. Meg is kaptam sebtiben, hogy rosszabb a helyzet, nincs olcsó piac, nem veszik már a bóvlit. Nem tagadom, a rendszerváltás optimizmusába vetett hitem néhány pillanatra megbicsaklott, lám-lám micsoda távolságok vannak még a megvalósult politikai intézményrendszer és a kialakult provinciális viszonyok között. Elmentek az oroszok, nem kell a homoki lőre. Minthogy a Szabad Demokraták Szövetsége arról híres, hogy kampányidőszakban igencsak intenzíven dolgozik, Kuncze úr sem hagyhatta szó nélkül az orosz miniszterelnök kijelentését. Furcsállotta, hogy Csemomirgyin ezzel „elkötelezte magát” és útmutatást adott a magyar választó- polgárok számára. Kár lenne bíbelődni e gondolatok mély- értelműségeivel, ám a nemzetközi összehasonlítás kissé sántít. Kuncze úr szerint nem- szerencsés és a nemzetközi diplomáciában szokatlan. Hogy mi szerencsés, és mi nem, az maradjon a bajuszos tököli menedzser—miniszterelnök-jelölt titka, ám a szokatlanság említése némi memóriazavarra utal. Talán az oly sikeres good-will felkészítés volt hiányos, talán a fárasztó kampánymunka az oka, hogy kihagyott az emlékezet, pedig nyilvánvaló, hogy a külpolitikai kapcsolatokban él és érzékelhető az elvi-eszmei és szimpátiakapcsolatok megnyilvánulása. Kuncze úr szerint szokatlan jelenség ez, pedig tudhatná, hogy Helmut Kohl ugyanígy fogalmazott, nem beszélve például arról, hogy Major brit kormányfő nem rejtette véka alá, hogy George Bush mellett tette le a voksát. Mint tudjuk, Clinton győzött, Major maradt, az élet megy tovább, hol itt a szokatlanság? A szabad magyar sajtó sem hagyta kihasználatlanul az orosz miniszterelnök kijelentését, csak azt nem tudom, a gyorsan született glosszák, jegyzetek és vélemények kinek szólnak? Az évtizedekig Moszkváért lihegő sajtó most kit marasztal el, a dicséretet kapott magyar kormányt, vagy az őt dicsérő orosz miniszterelnököt? Nem kell ezen azért annyira felidegesedni, itthon is találunk megnyugtató dolgokat. Nagy Sándor, minden szak- szervezetek vezére például kijelentette, hogy a baloldal nem az országot, hanem a jelenlegi kormány hatalmát fenyegeti. Nem volt elég ennek az országnak a balolali kísérleteiből, micsoda szerencse, hogy ez most nem milliókat, hanem a jelenlegi kormányzathoz tartozó százakat érint. De ez még semmi, hiszen a szónok a Csepeli Munkásotthonban úgy folytatta, hogy nem lehet a szociális feszültség tényét elhanyagolni, amikor az átlagkereset pár ezer forinttal haladja meg a létminimum szintjét, míg a nyugdíjak ezt el sem érik. Oh, egek! Szónokunk legalább megnézhette volna mondjuk az 1988-as viszonyokat, átlagkereset, infláció és a nyugdíjak vonatkozásában. D e ennél is fontosabb, hogy megkezdte áldásos működését az IPI, a Nemzetközi Sajtóintézet, Helmut Kohl ide, Csemomirgyin oda, felkérik az Európa Tanácsot, hogy a sajtószabadság kirívó megsértése miatt gyakoroljon nyomást a magyar kormányra. Jöjjenek csak a független médiaszakértők, jelentsenek fel minket az Európa Tanácsban, tanulmányozzák az eltiport sajtó szenvedéseit. Pél- dáult azt, hogy a négy évvel ezelőtt legantikommuhistább SZDSZ ma az MSZP-vel kokettál s együtt szidják Moszkvát. Lehet, hogy hatásos Nagy Sándor kampány-tiborcsága, Kuncze és Békési urak (lásd expo és Gorenje) szakértő attitűdje, mindenesetre Moszkva nem hisz a könnyeknek. Székely Adám tanulmányozása folyik”, hogy az apostoli út olyan lehessen, „amilyennek a pápa szeretné, amilyennek az emberek akarják és várják, azaz II. János pál juthasson el mindenhova és találkozhasson mindenkivel”. II. János Pál egyik legfőbb óhaja, hogy „bejárhassa Abrahám útját a Szentföldön”, s ennek a zarándoklatnak az első állomása lenne Libanon, a ,',mártírország” — ahogy a Vatikánban em: legetik. A Vatikán és Izrael kapcsolatainak rendezése a jeruzsálemi utat is egyengették, de ez a megbékélés kiváltotta a szélsőséges iszlám szervezetek, elsősorban a síita Hezbollah haragját. Elhalasztják a pápa útját
