Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-28 / 72. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 28., HÉTFŐ 13 Petőfi soraival üzenek Nyílt levél Fodor László gimnáziumi igazgató úrnak. Tisztelt Fodor úr! Olvastam közlésre nem kívánt levelét a Pest Megyei Hírlapban. Hogy miért nem akarta nyilvánosságra hozni, megértem. Mint pedagógusnak, hatalmas, nemes, csodálatos feladata van. Hivatása, miként nekem is, nevelni, oktatni felnövekvő ifjúságunkat. Ön Abonyban teszi ezt a gimnáziumban, én pedig egy fővárosi általános iskolában. Oktatunk, nevelünk, tantárgyainkon keresztül is erkölcsre, hazaszeretetre. Történelem— földrajz—filozófia,# szerencsés szakpárosítás. Micsoda lehetőségek kínálkoznak, ha például Magyarország a tananyag! Vörösmarty négysorosát (Magyarország címere) véget nem érő órákon át értelmezheti tanítványaival. Szaktárgyain keresztül naponta rávilágíthatna arra, hogyan talált nemzetünk hazát a Kárpát-medencében. Szent István királyunk milyen erőfeszítések árán alapított államot, melynek elengedhetetlen feltétele volt a keresztény Magyarország léte. Az erős nemzeti állam megteremtése érdekében Ön vajon keresztvíz alá tartotta volna akkor a fejét? Vagy később csatasorba állt volna Rákóczi seregébe? Ott lett volna a lehetetlent nem ismerő márciusi ifjak között 1848. március idusán? 1956-ban milyen eszmeiséget Képviselt volna (vagy képviselt)? És ma hol áll? Milyen indíttatástól vezérelve áll növendékei elé? Olvastam a PMH március 25-i számában az abonyi gimnáziumi tanulók szüleinek nevében írt levelet, így nem fölöslegesek kérdésfeltevéseim. Bizonyos esetekben mondják, hiányzott az iskolából, mikor az „itt élned, halnod kell”-t tanították. Ha nem hiányzott, akire ez célzás, az is minősítés. Tény, az igazgató az intézmény 'egyszemélyben felelős vezetője. Ön rendhagyó történelemóráira azt hív meg, akit akar, illetve akire szüksége van ideológiájának hirdetésére, „megtámogatá- sára”. Hasznos lehet, ha élményszerűvé kívánja tenni óráit — ez esetben Pető Iván meghívásáról van szó —, de arról nem győzött meg — jóllehet nem is akart —, hogy az úgynevezett másik oldalt is vendégül kívánja látni. Pedig így lenne tisztességes. Nemde? Minden állampolgárnak szíve-joga, hogy milyen napilapot olvas. Törvényszerű, hogy lemondta a nemzeti-keresztény szellemű Pest Megyei Hírlapot. Kijelentése, hogy e lap, mióta — hála Istennek — megváltozott (én egyébként azóta vagyok előfizetője), butítaná az olvasókat, ismételten nem a lapot jellemzi. Mivel „olvasatla- nul a szemétbe dobjuk” — írja —, semmilyen erkölcsi alapja/alapjuk nincs a véleménynyilvánításra. Levélírói stílusa, jelzői nem a lapot, hanem a levél íróját minősítik. Filozófiát és etikát tanított a szolnoki főiskolán. Milyen, melyik etikát? Milyen stílusban adott elő? Levélírói stílusát választotta? És most? Bizonyára „minden oké” lehet! Tanulóifjúsága előtt példaként áll-e, kívánja-e valaki Önt követni mint hiteles tanárt a pedagóguspályán? Hiszem, hogy tantestületében vannak olyan kollégák is, akik nem mindenben osztják véleményüket, nézeteiket vezetőjükkel. Mit tehetnek? Biztos vagyok abban, hogy tudják! Szakóráikon tanítanak. Szólnak például 896-ról, Mohácsról, Széchenyiről, a legnagyobb magyarról. Bartókról, Kodályról, a magyar népdalokról, Aranyról, Kölcseyről, Vörösmarty- ról. Igen, tanítanak és teszik dolgukat, úgy, ahogy ezt a hivatásuk megköveteli tőlük. Még csak annyit: kikérem magamnak, valamint a velem hasonlóan gondolkodó pedagógusok nevében is, hogy az általánosításokat az Ön levele, megnyilatkozásai stb. kapcsán vonják le a tanárokról. Petőfi soraival üzenek! „...Ha nem tudsz mást, mind eldalolni Saját fájdalmad, s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. ..” (A XIX. század költői) Ifjúságunk oktatása, nevelése érdekében eredményes munkát kíván: Baleczky Ivánné Budapest Miért nem kap Csúcs László kellő segítséget? A Pest Megyei Hírlap 1994. március 22-i, keddi számában foglalt felhívására Csúcs László és családja fenyegetésével kapcsolatosan az alábbi értékelést teszem: A Csúcs László és családja elleni fenyegetés a sajtódiktatúrának a Magyar Rádióban történő megszüntetésével összefüggő tevékenységhez kapcsolódik. Csúcs László joggal panaszkodhat arról, hogy nem élvez politikai támogatást. A szabad választásokon győztes politikai' erők kormányt alakítva, ahelyett hogy a posztokról eltávolították volna az Aczél-kor- szak vezető kiszolgálóit, a közszolgálati médiumokat az ellenzék kezében hagyták. Közismert, hogy a sajtó hatalomformáló tényező, ezért negyedik hatalomnak is szokták nevezni. A sajtó túlnyomó részét kezükben tartó régi erők külföldi kapcsolataik révén a magyar kormányt támadják és a valóságot elferdítve úgy állítják be külföldön, hogy a jelenlegi hatalom a sajtószabadságot megsértve igyekszik a sajtó fölött az ellenőrzést megteremteni. Ebben a helyzetben a keresztény nemzeti oldal pártjainak (képviselő- csoportoknak, elnökségeknek) kellene sorozatban állásfoglalásokat tenniük, elítélni az ellenzéki pártok támogatását élvező, a másságot nem tűrő, a már erőszak felé hajló „sajtódiktatúra” leplezetlen csoportjait. A politikusoknak rá kell jönniük, nincs helye finom- kodásnak, s csak a sajtószabadság ellenségeinek nyílt, következetes és állandó leleplezésével lehet a közéletből azt a riasztó szellemet kiszorítani, amely Csúcs László és családja fenyegetését lehetségesnek tartja. Rá kell mutatni: a sajtószabadság nem jelenthet igényt a rádióban és televízióban való „szereplésre”. Ellenben bárkinek joga van bármely sajtótermékben írni, gyűléseken beszélni, amit következmény nélkül lehet tenni. Ez a sajtószabadság. A Magyar Rádióból és Televízióból a még jól meghatározható, nyílt vagy burkolt politikai tevékenységet folytató személyektől meg kell válni, hogy ezek tárgyilagos hangvételű köz- szolgálati nemzeti intézmények legyenek. Dr. Kecskés Sándor Göd VÉLEMÉNY Csúcs László védelmében Sokan imádkoznak érte Közéleti személyiségeket, olvasóinkat kértük, hogy mondjanak véleményt Csúcs László és családja üldöztetéséről. A Magyar Rádió alelnöke, felesége és gyermekei, valamint idős édesapja védelmében folytatjuk a vélemények közlését. Csodálom és irigylem Csúcs László bátorságát, emberségét, magyarságát. Bennem még mindig lappang az 50-es évek félelme, félek attól, hogy ennek a remek embernek árthatnak. Sajnos akik szeretjük, tiszteljük őt, csendben vagyunk és csak magúnkban fohászkodunk, hogy Istenem segítsd meg, ne legyen bántódá- sa. Skonnel Györgyné (Solymár) Csúcs László tisztességes magyar hazafi, aki 1956 óta először tett hatékony lépéseket a Magyar Rádió objektív, pártatlan és hiteles tájékoztatásának megvalósítása érdekében. Megvált azoktól a szélsőbalos újságíróktól, akik felbecsülhetetlen károkat okoztak nemzetünknek. Elítélendőek azok a fenyegetések, amelyek szélsőséges, vörös-fasiszta elemek részéről érik. Fenyvesi László * Dr. Csúcs László családjának fenyegetését mélységesen elítélem. A fenyegetés a sivár, megkérgese- dett lelkű emberek otromba, primitív öröme. Kovácsáé Mészáros Anna (Püspökhatvan) * Csúcs László mellett állunk testületileg! A tárnoki kisgazdapárt és a gazdakör tagjai. * Csúcs László helyesen járt el, amikor megkezdte a Magyar Rádió kártékony részének leépítését. Meg kell őt védenünk a pufajká- soktól és a nemzetek feletti liberálisoktól, hogy a rádiót a magyar nép rádiójává alakíthassa át. Törő- csik László (Budapest, Kakukk u. 10/B) Pongrátz Gergellyel együtt mi is kérdezzük: hát ki az úr ebben az országban? Csúcs Lászlóval vitatkozunk: tévedés, hogy nem áll mellette politikai erő, hiszen sokan vagyunk, akik messzemenőkig támogatjuk. Csányi Gyula és felesége (Bp., Eötvös u. 51—53.) A Magyar Út Körök és a MIÉP XII. kerületi szervezeteinek kezdeményezésére csatlakozunk a Pest Megyei Hírlap Csúcs László védelmében megjelent felhíváshoz. Tiltakozunk a Csúcs Lászlót és családját fenyegetők tevékenysége ellen és biztosítjuk az alel- nök urat, hogy helyeseljük intézkedését. Minden erőnkkel támogatjuk további sikeres munkáját. Tamóczi Tivadar és még harminchét aláíró. * A Csúcs László és családját ért fenyegetésekről az a véleményem, hogy minden valamirevaló és jóérzésű ember felháborodik ezen, s ezt hallván szomorú lesz. Bízom benne, hogy a fenyegető szavak mögött nincs akarat és szándék, s a széles nyilvánosság figyelme, a bizonyára sokak imádsága meg fogja védeni az alel- nököt és családját. Roszík Gábor * A rádióból eltávolítottak és köreik lelki terror alá vették Csúcs Lászlót. Ez is bizonyítja, hogy semmi helyük nem volt a nemzeti rádióban, hiszen aki terror cselekményekre képes, az nem való a rádióba. Bujáid Ferenc (Tápiószele) * Mély megrendüléssel és fölháborodással hallgattam a Csúcs Lászlóval folytatott beszélgetést. Micsoda középkori állapotok uralkodnak itt? Egyesek kivetkőznek emberi mivoltukból, méghozzá olyanok, akik vezetni kívánják az országot. Méhes László- né (Üllő, Kertek alja u. 31.) * Nagy elismeréssel szemlélem Csúcs László tevékenységét, s annak külön örülök, hogy a Bölcs és Mester féle aljas műsorokkal többé nem szennyezik a magyar nép lelkét. Varga Enikő (Bp. XXI., Petróleum kikötő) * . A jó Isten ébressze fel a Csúcs Lászlót fenyegetők lelkiismeretét. Gondoljanak arra, hogy esetleges tettükkel mibe sodorhatják Hazánkat, melyben ők is élnek. Kíváncsi lennék rá, vajon Fodor László abonyi igazgató ezen vélemények megjelenése után is szemét újságnak tartja a Pest Megyei Hírlapot? Za- nathy Endre (Cegléd, Sáska u. 5.) Az 1950-es években rettegve éltem a családommal, mivel apám, apósom és sógorom börtönben voltak, a férjem pedig tőlünk távol dolgozott. Fenyegetések, éjszakai házkutatások között szenvedtem két pici lányommal. Senki nem segített rajtunk, csak az Isten. Csakhogy most 1994-ben vagyunk és Csúcs László és családja hasonlót él át, mint én akkor. Hogy-hogy nem biztosít a rendőrség védelmet? Fontosabb ember tán Mester Ákos, akinek villája mellett ott áll a rendőrségi autó? Ebben az országban megint a becsületes embereknek kell félniük? Mélyen együttérzek Csúcs Lászlóval és családjával, már csak azért is, mert a Pest Megyei Hírlap levelünk jött rovatában megjelent írásaimért már több ízben megfenyegettek. Kárteszi Istvánná (Cegléd, Be- zerédi u. 7.) Lehet, hogy fenyegetik Csúcs Lászlót és családját, akik létrehozták a Tégy a gyűlölet ellen mozgalmat? Czinegéné Kerényi Éva és Czinege Lajos József nyugdíjas alezredes, mindketten ’56-osok. (Budapest) (Holnap folytatjuk) História Németek Vecsésen Vecsés község lakóinak egy része német volt, őseik a 18. század végén, a település alapításakor kerültek a faluba. A lakosság mindennapi életében nem volt súrlódás a magyarok és a németek között, csak a 30-as évek végétől — Németország politikai és gazdasági erejének növekedésével párhuzamban — lehetett megfigyelni a pángermán eszmék szórványos jelentkezését a községben. A német nemzetiségű szülők pl. még 1936-ban is úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánják a német tanítási nyelvet az elemi iskolában, mert „Németül úgyis megtanulnak otthon, viszont magyar nyelv nélkül sem a gazdasági életben, így a piacokon, de a közéletben sem boldogulhatnak." Vecsésen 1937-ben alakult meg a Német Népművelési Egyesület, hogy a következő évben már 40 szülő ragaszkodott az iskolában a német tanítási nyelvhez, alighanem az egyesületnek köszönhető. A második világháború kitörése után mindenesetre a monori járás főszolgabírója több jelentésében foglalkozott a németek magatartásával. 1940-ben azt állapította meg Egedy főszolgabíró jelentése, hogy a község „németajkú lakossága általában nem pángermán érzelmű'’. 1941-ben azután Vecsésen is megalakult a Volksbund helyi szervezete. „Mintegy 150-en, jórészt fiatalkorúak léptek be tagul" — tartalmazta az erről szóló jelentés 1941. március 28-án. A községben röplapokat is terjesztettek, amelyekben többek között az állt: A magyar függetlenség romantikus álma szét fog osztani amúgvis. Délkelet-Európa a Nagy Német Birodalomba fog tartozni." Pogány György
