Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-23 / 68. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁRCIUS 23., SZERDA Színpad Stuart Mária Március 20-án mutatta be a Madách Színház Friedrich Schiller Stuart Mária című kétrészes tragédiáját Kerényi Imre rendezésében. A főbb szerepekben: Piros Ildikó (Mária, Skócia királynője), Almási Éva (Erzsébet, Anglia királynője), Psota Irén (Hanna, Mária dajkája), Koltai János (Talbot gróf), Avar István (Burgleigh gróf), és Lőte Attila (Paulet lovag). A történelem nem szűkölködik drámai eseményekben, ám az élet gyatra dramaturg, nem törődik a részletekkel, mindent elnagyol, s már csak a végeredményt látjuk, a vérpadot, s aztán siet is tovább. Költő kell hozzá, hogy a tények csontos héját felfejtve kérdőjelet állítson a makacsul vallott történelmi szükségszerűség végére, nemegyszer bizonygatva ennek esetlegességét. A költő ezúttal Friedrich Schiller, a történelmi esemény a XIV. századi Anglia, Shakespeare kora. Vili. Henrik és Boleyn Anna gyermeke, I. Erzsébet királynő ekkor szervezi meg Angliában a reformációt, melynek során kénytelen börtönbe záratni legnagyobb ellenlábasát, az angol trónt is magának akaró skóciai királynőt, a katolikus Stuart Máriát. Az angliai rendszerváltozás pillanata ez. Rokonok állnak egymással szemközt; két uralkodásra született erős, szenvedélyes nő. Végül Erzsébet győz, s vele a reformáció. De hogyan? A történelem csak a végeredményről számol be: Stuart Mária vérpadra kerül. Szükségszerű volt ez? A költő tudni véli, hogy mindez fordítva is történhetett volna. Schiller több nagy sikerű színmű után, egy tízéves alkotói szünetet követően megírja a Wallenste- in-1, majd röviddel utána, 1801-ben, immár lágyabb hangot keresve a szerencsétlen sorsú skót királynő, Stuart Mária utolsó napjainak drámáját. A darab kezdetekor a hatalomért folyó küzdelemre egymásnak feszül a két erő: A reformáció s a katolicizmus, az energikus és lobbanékony, egyszersmind viaskodó Erzsébet a céltudatos női fondorlattal bőséggel megáldott Máriával, a rút, darabos, minden vonzerő híján lévő angol fejedelemaszszony és’ a gyönyörű, könnyed, érzéki skót lady, a két külön ereklyetartóban őrzött .szenvedély. A drámai cselekmény kettejük találkozásakor éri el csúcspontját, amelynek láttán Goethe az egyik színházi próbán állítólag így fakadt ki: látni szeretném a közönséget, hogyan reagál rá, amikor ez a két szajha egymás szemére veti piszkos szerelmi kalandjait. A darab hazai pályafutását a Budai Várszínházban kezdte 1835-ben. Az idők során olyan nagy sztárok játszották a két királynő szerepét, mint Laborfalvi Róza, Jászai Mari, a későbbiekben pedig Mezei Mária és Váradi Hédi. Mint a szereposztásból látjuk, a mostani bemutató sem szűkölködik nagy nevekben. Bár a mindenkori rendezői gyakorlat arra törekedett, hogy a két női főszereplő egyenlő súllyal vegyen részt az előadásban, a szerzői szándék Erzsébetnek, s nem a címszereplőnek osztotta a főszerepet. S valóban, Almási Éva alakításában Erzsébet egy karakteresebben megformált, összetettebb személyiség, erős, egyszersmind aggályoskodó, határozott és viaskodó, méltóságteljes, s már-már közönséges. Kiválóan oldja meg feladatát, amikor egy időben kell összeegyeztetnie uralkodó mivoltát asz- szonyi természetével, a méltóságot a féltékenység ármányával, a makulátlanságot a mocsokkal. A címszereplő Piros Ildikó alakítása már nem ilyen egyértelmű. Erzsébettel való találkozásának egyetlen szép jelenete kivételével mindvégig a tragikus sorsú elesettet játssza, túlzottan finom, légies, holott ő sem mentes a fondorlatoktól. Túl könnyen adja meg magát és nem energikus, több benne a beletörődés, mint az erőszakos élni akarás. Vattay-fényképek az Irodalmi Kávéházban A népi írók portréi Vattay Elemér fotóművész írói portréit állítják ki ma délután 6 órakor a fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban (XI. kerület. Etele út 55. — a Budapesti Művelődési Központ épületében). E különös Irodalmi Kávéház mai tárlatán többek között Berda József, Erdélyi József, Féja Géza, Ignác Rózsa, Károlyi Amy, Nagy László, Németh László, Pilinszky János, Ermenyik Zsigmond, Sinka István, Szé- csi Margit, Veres Péter és Weöres Sándor portréi láthatók, amelyeket Wattay Elemér az 50-es, 60-as években készített —r- a népi írók ellen indított politikai hajsza időszakában. Az est vendége Szilágyi Ferenc iro-- dalomtörténész. A 80 éves Ofella Sándort köszöntötték Életét a hagyományőrzés tölti ki Tápiószecsői táncosok az ünnepségen Erdó'si Agnes felvétele Nehezen kezdtem bele Ofella Sándor Kék szivárvány című könyvének olvasásába. Nemigen olvasunk manapság sok rohanásunk, mindenféle bokros teendőnk közepette ilyen vaskos, terjedelmes köteteket. Aztán mikor mégis olvasásra szántam magam, mikor már elkapott a sodra — nem tudtam letenni. Hit, lelkesedés, lelkiismeretesség, tenni vágyás nyilvánul meg minden sorában a könyvnek. Ofella Sándor népművelő — a szó legigazibb értelmében. A pályára kerülése rendhagyó, nem ő választott népművelés szakot az egyetemen, hanem a népművelés választotta ki őt. Fiatal korában megfogta a színház. Mint szegény gyerek, ipari tanuló, falujából, Tá- piószecsőből a fővárosba kerülve* sorra látogatta a színházakat. Jegyet váltott a legolcsóbb helyekre, megnézett mindent, ami megnézhető. Felismerte, hogy van egy világ, egy olyan világ, amely égi mása a valóságnak. Hogy nem muszáj csak azt a földhözragadt, gondokba merülő életet élni, hanem lehet annál szebbet teremteni. Énekkel, játékkal, tánccal. írással. Hagyományőrző együttest szervezett Tápiószecsőn. Összegyűjtötte faluja dalait, szokásait, megtanulták, előadták, egyre szélesebb körben ismertetve meg másokkal is, az ország nyilvánosságával televíziós szereplések, a „nagyvilággal” külföldjárások során. A Báránykát hoztunk és a Kék szivárvány című könyveiben Ofella Sándor Jeírja a munkát, le az eredményét. Le az egész életét. Nyolcvanadik életévébe lépett az idén. Eredményes, gazdag évekre tekinthet visz- sza. Most Gödöllőn a Tavaszi Napok egyik programja Ofella Sándor köszöntése volt. A tiszteletére adott műsor. Igazán az ország négy tájáról gyűltek össze a közreműködő együttesek. Az északi határ mellőli Doma- házáról, a délvidéki Érsek- csanádról, a dunántúli Szanyból, a Galga menti Bagról. Az első fellépő a Tápiószecsői Hagyományőrző Együttes voít, Ofella Sándor Muzsikagazda című ösz- szeállításával és személyes szereplésével. Mint színes csokor, úgy bomlott ki az együttes a színpadon, s az általa nyújtott élményt fokozta, hogy tagjai jó ismerősök — a könyvből. Aki elolvasta a Kék szivárvány-t, tudhatta, mit az előtte éneklők, táncolok polgári foglalkozása, milyenek hétköznapjai, hogyan élték meg életük jeles eseményeit. A könyvben oly gyakran emlegetett, az asszonyok sorában táncoló Rákosi Györgyné, Ofella Sándor Marika nevű lánya folytatja édesapja munkáját, az együttes művészeti vezetőjeként működik. Ezt közölte a műsorlap, ám nem közölhette azt a- feltétlen, s óvó szeretetek mely részéről ezen az esten is megnyilvánult édesapja iránt. „Őt valahonnan fentről megszólították, kijelölték a helyét” — mondta róla köszöntőjében. X • Sorra köszöntötték Ofella Sándort, ajándékot, emléket nyújtva át a számára a szereplő % együttesek vezetői, a domaházi Elek Menyhért, az érsekcsanádi Ádám Lajos, a szanyi Töreki Imre, a bagi együttes vezetője, a gödöllői est szervezője, Ig- lói Éva. Iglói Éva beszélt arról, hogy a bagi együttes idősebb tagjai emlékezhetnek közös szereplésre Ofella Sándorral. De lehettek így ezzel mások is. Nagy múltú együttesek léptek fel ezen az estén, amely alkalmat adott arra is, hogy megalakulása 60. évfordulója alkalmából köszöntsék az Érsekcsanádi Hagyományőrző Együttest és a Szanyi Bokréta Hagyományőrző Együttest. Ofella Sándornak Héra Éva, a Magyar Művelődési Intézet osztályvezetője átadta Szabó Iván szobrászművésznek Muharay Elemérről készült plakettjét. Köszöntötte Tóth Imre, a Pest Megyei Népművészeti Egyesület elnöke. Takács Gábor, a Pest Megyei Közművelődési és Információs Központ igazgatója megállapította: „Ő nekünk nemcsak a múltunk, hanem jelenünk és jövőnk is.” Hiszen a hagyományaink megbecsülése, művelése nélkül nem remélhetünk talpra állást. A Tápiószecsői Hagyományőrző Együttes — szintén Ofella Sándor összeállította — Kurjantósarok című jelenetével fejeződött be az este. Ez is lakodalmi szokásokat mutatott be, mint korábban az érsekcsa- nádiak, majd a bagiak műsora. A lakodalom az ember életének talán legnagyobb ünnepe, leginkább alkalom a közös mulatságra, az együttlétre. „Szegény lány, de gazdag a szerelme” — énekelték, s éneklői bizonyára hisznek benne, hogy érdemes olyan „gazdag szerelemmel”, vagyis sok-sok érzéssel munkálkodni, mint azt Ofella Sándortól láthatták, tanulhatták. Nádudvari Anna Nemzetiségi nap Vecsésen Szoborraj z-biennálé A hét végén rendezték meg Vecsésen a második német nemzetiségi napot. A tavalyi nagy érdeklődésre való tekintettel a javarészt svábok lakta község lakói úgy gondolták, érdemes hagyományt teremteni a rendezvényből. Ennek köszönhetően gyűltek össze — immár másodszor — a helyi gazdakör épületében, ahol amúgy is gyakran rendeznek sváb összejöveteleket és bálokat. A műsort Frühwirth Mihály, az ötlet atyja nyitotta meg. Bemutatta a részt vevő óvodákat és iskolákat, akik hosszabb-rövidebb szerepekkel szórakoztatták a nagy számban összesereglett néző- közönséget. Elsőként az óvodások bizonyítottak. A Brunszvik Teréz Óvodában közel 150 gyerek tanulja a német nyelvet évek óta. Színvonalas szereplésük hatalmas siker volt, jelmezes bemutatójukat mindenki élvezte. A Kisfaludy Óvoda csemetéi úgy járták a sváb táncot, mint a felnőnek. Őket Ináncsi Zsigmondné oktatja a nyelvre, s mint elmondta: a kicsik szívesen vesznek részt a foglalkozásokon. A Falusi Nemzetiségi Óvodában is több mint száz gyermek ismerkedik a némettel. de nemcsak a nyelvvel, hanem a hagyományokkal is. A műsor a zeneiskola fúvósainak szereplésével folytatódott, őket Jávor Zoltán tanár vezényelte. A Petőfi Sándor Általános Iskola és Gimnázium tanulói több csoporttal is szerepeltek. A jelmezes-éne- kes-zenés-táncos műsort Hirsch Faragó Tünde tanította be a kisiskolásoknak, Kérész Éva pedig a nagyobbaknak. A műsor további részében a Német Nemzetiségi Gimnázium vendégszerepeit. Német szón kívül nem hallottam mást, mintha nem is magyar községben lettem volna — úgy éreztem magam vasárnap délután Vecsésen. A több mint ezer gyermek, akik itt németet tanulnak, használja is a nyelvet. Sok családban még mindig ezt a nyelvet beszélik otthon a nagyszülők, szülők. A hagyományt érdemes ápolni,: hiszen így ismerkedhet meg nemcsak a nyelvvel, hanem a német népszokásokkal is az ifjúság. (sirnon) Háromévi szünet után nemrég, ha csak átmenetileg is, de megnyitotta kapuit a Nagytétényi Kastélymúzeum. A Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából rendezik meg a III. nemzetközi szoborrajz-biennálét itt és a Budafoki-Nagytétényi Művelődési Központban. A kiállítást, amelyen 16 ország művészei vesznek részt, Végh Tamás Kossuth- díjas szobrászművész nyitotta meg, s egyben ő volt annak a szakmai zsűrinek is az elnöke, amely a tíz legjobbnak odaítélte a díjakat. Ezen a tárlaton különös, lappangó műforma emelődön kiállítási szereplővé: a szoborrajz. Ez a műfaj, amely őszinte, bensőséges, szinte műhelymegnyilvánulás ritkán készül a nyilvánosság számára. Olyasféle állapotot tükröz, mint amikor a zeneszerző még csak dúdolja magában leendő zeneműve fő motívumait — mondta Vígh Támás a beázott tető alatti kastélyteremben. A fődíjakat a magyar Márkus Péternek és Palm Joachim német szobrásznak ítélték. Kitüntettek még ebből az alkalomból két német, három magyar, egy román, egy olasz és egy hor- vát művészt is. A 80-as, 90-es évek óta rendezett kiállítássorozat és a biennálé keretében lezajlott konferenciák (s a rendezvények kapcsán született kiadványok) több csapat és személy munkáját dicsérik. Mindenekelőtt az ötletadó Ocsai Károlyt, majd a szervező dr. Neducza Náda főtanácsost, valamint a XXII. kerületi önkormányzatot. A gyönyörű kastély az Iparművészeti Múzeumhoz tartozik. Igazgatója, dr. Lovas Zsuzsa, mindent elkövet azért, hogy az elhanyagolt épületet felújítsák. Százmillió forint áll rendelkezésükre, amit erre a célra fordítanak. A nemzeti műemlékek listáján szereplő Nagytétényi Kastélymúzeum szerencsére nem adható el, ezért türelemmel és szívesen várunk még egy keveset a látogatók számára történő végleges megnyitására. (Ónody)
