Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-03 / 52. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. MÁRCIUS 3.. CSÜTÖRTÖK Kulcsár Gergely ma is sok szállal kötődik Váchoz Túlélték a kritikus időszakot Három olimpián volt zászlóvivőnk Akik ott voltak a napokban a Váci Művelődési Házban, valóban úgy érezhették, mintha az Olimpiai Bajnokok Klubjának kihelyezett ülésén járnának. Az ott megjelent több szöuli, illetve barcelonai aranyérmes mellett olyan nagyságok is elfogadták a meghívást, mint a gerelyhajító Kulcsár Gergely. Bár ő annak idején nem állhatott fel az olimpiai dobogó legmagasabb fokára, ám két bronz- és egy ezüstérmével a legkényesebb igényeket is kielégítette. Gergely tanár úrral a nagy sikerű estet követően beszélgettem. — Jómagam ugyan nem vagyok tősgyökeres váci, hiszen a nyírségi Nagyhalász községben születtem, mégis majd’ minden ide köt — hangsúlyozta a Testnevelési Egyetem adjunktusa, aki a jövő héten ünnepli 60. születésnapját. A papa szigora — Hétéves voltam, amikor szüleim a Duna-parti városba költöztek, s így a legfogéAkinek sikerült 1976-ban az olimpiai győzelem: Németh Miklós konyább éveimet már itt töltöttem. Az általános iskolában all round ' sportkedvelő Kulcsár Gergely a gimnáziumba kerülve a Váci Reménység labdarúgója lett, méghozzá kapusa. Az első szenvedélynek azonban hamar véget vetett a papa szigora...-— Állandóan összevissza rugdostak, így egy idő után édesapám eltiltott a focitól, ekkor váltottam át a kézilabdára. Ebben benne volt akkori testnevelő tanárom, dr. Nagy György „súgása” is, aki ugyancsak elkötelezettje volt e sikeres labdajátéknak. Az érettségi évében Kulcsár Gergely megnyerte az akkor oly divatos gránáthají- tó-versenyt a Falusi Spartaki- ádon. Ezzel meg is pecsételődött sportpályafutása későbbi szakasza. — Mivel távol- és magasugrásban is kilógtam a sorból, ezért már korábban jelentkeztem a Budapesti Hon- védban. Ám Tompay Olivért dobóedző kollégája, Rákhely Gyula meggyőzte, hogy inkább hozzá járjak, így lettem dobóatléta. Az érettségi után a TF-en Koltai Jenőhöz, a világhírű professzorhoz kerültem, aki kerek perec el akart tiltani a kézilabdától, ám nagy könyörgésre abba belement, hogy a kapu helyett a mezőnyben játsszam. Bár Jenő bácsi már 1955-ben végleg visszavonulót akart fújni, én egészen 1961-ig titokban rohangáltam haza, Vácra, hogy minden labdás edzés nélkül is, de rendelkezésére álljak szeretett csapatomnak. Az utolsó sorozatok Kulcsár Gergely közben 1960-ban, a római olimpián már bronzérmet szerzett, hogy azután 1964-ben, Tokióban valóban csak az utolsó pillanatban szoruljon le a dobogó legfelső fokáról. — Japánban már rutinos versenyzőnek számítottam, s egészen az utolsó sorozatig vezettem is, ám ekkor a finn Nevala túldobott. Négy év múlva, Mexikóban is majdnem ugyanez a szituáció ismétlődött meg: ott ugyancsak az utolsó sorozatban előzött meg a szovjet Lusis és a finn Kinnunen. így két bronz és egy ezüst került a vitrinembe, hiszen az 1972-es müncheni fellépésemkor már 38 éves voltam. Kulcsár Gergely tehát ötkarikás győzelem nélkül ment „nyugdíjba", ám egy dologban ma is abszolút első a világon. Ő ugyanis az egyetlen olyan sportoló, aki három egymást követő olimpián vihette országa zászlaját a nyitóünnepségen. Neki ez a kitüntetés Tokióban, Mexikóban és Münchenben is megadatott. Megszállott edzők A visszavonulásom óta eltelt több mint két évtized alatt sok minden történt. 1976-ban még örülhettünk Németh Miklós montreali aranyérmének, ám azóta a magyar gerelyhajító-iskola nem igazán hallat magáról. Igaz, Paragi Ferenc 1980-ban hatalmas világcsúcsot dobott, ám nagy versenyen egyszer sem sikerült bizonyítania. Ami pedig a maiakat illeti, a központi támogaKulcsár Gergely még aktív időszakában tás minimális volta nagy fékezőerőt jelent, ráadásul a fiatalok legtöbbjének alapvetően más a gondolkodásmódja: hamar szeretnének minél több pénzt szerezni, sokat utazni. A rendkívül kemény munkától azonban jobbára húzódoznak. Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a megszállott edzőkből is sokkal kevesebb van ma, mint évtizedekkel korábban. Kulcsár tanár úr az utóbbi két évtizedben összesen 12 évet töltött Kuvaitban. A legutóbbi időktől ismét első — és feltehetően utolsó — hazai munkahelyén, a Testnevelési Egyetemen oktat: igyekszik minél több tanárjelölttel megszerettetni az atlétikát. Ami pedig családját illeti: nemcsak feleségét ismerte meg Vácott, de öccse ma is ott él, míg kisebbik húga a közelmúltban költözött Vác- ról Verőcére, ahol gyakran meglátogatja 83 éves édesanyjukat. ígérete szerint ezután többször ellátogat a váci városi vezetők által tervbe vett sporttalálkozókra is. Kép és szöveg: Jocha Károly Tízmillió dolláros szerződés „Kelendőek” a svédek Kevés az egy kupagyőzelem Válságban a Real Örökre emlékezetes pillanat marad a lillehammeri téli ötkarikás játékok zárónapjának izgalmas versenye, a Svédország—Kanada jégkorongdöntő. Elmondható, a skandináv csapat kapusa, Tommy Salo (23) nyerte meg csapatának az aranyérmet, hiszen — miután a hosszabbítás sem hozott döntést -— sorozatban védte a kanadai hokisok büntetőit. Teljesítményére azonnal felfigyeltek az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) megfigyelői is. — Nagyon szeretném, ha Salo már tavasszal a mi edzőtáborunkban gyakorolhatna! Lillehammeri teljesítménye kiforrott egyéniségre vall — mondta Don Maloney, a New York Islanders igazgatója. A svéd olimpiai csapat egy másik fiatal tehetsége, Peter Forsberg (20), akinek két büntetőgólja is kellett a svédek végső győzelméhez, szintén az NHL felé kacsintgat. A Quebec Nordiques vezetősége már felajánlott számára egy 10 millió dolláros szerződést. Nagy bajban van Spanyolország egyik legnépszerűbb labdarúgóklubja, a Real Madrid. Az egyesület fölött összecsapni látszanak a hullámok. Miután a csapat kiesett a Spanyol Kupából és jelenleg csak harmadik a bajnokságban, egyedül a Kupagyőztesek Európa Kupájában bizonyíthat. — A Real Madrid egy olyan klub, amely hozzászokott az évenkénti nagy sikerekhez. Ha egy csapat el van kényeztetve, és már három éve nem nyert bajnokságot vagy nemzetközi tornát, akkor válságról beszélhetünk. így van ez nálunk is. A vezetőségnek nem elég a három év alatti egy hazai kupagyőzelem — mondta Ino- cencio Arias, a Real Madrid igazgatója. Az eredménytelenség mellett komoly pénzügyi nehézségei vannak az egyesületnek. A Real Madrid még legalább 3,5 milliárd pezetával tartozik a Santiago Bernabeu-stadion felújítási munkálatait végző vállalatnak! Péceli végletek Ha valakinek azt mondom, hogy a körzeti bajnokságban szereplő Pécelnek öt kórosztályos labdarúgócsapata is van, akkor erről senkinek sem a lehetetlen körülmények, a leküzdhetetlen nehézségek jutnak eszébe. Pedig kivételek mindig léteznek. Ezek egyike esetünkben a péceli sportélet. Itt ugyanis egyszerre jelentkezik a két véglet. Mert tény: öregfiú-, felnőtt-, ifjúsági, serdülő-, valamint serdülő előkészítő csapata is van a kis településnek. Ám az is tény, hogy a télen csak hajszálon múlott az egyesület teljes megszűnése. Papp Ivor, az idén kinevezett elnök minderről a következőket mondta: — Napról napra élünk, de ez ma már nem lep meg senkit. Óriási eredménynek tartom viszont, hogy a volt elnökkel karöltve, s az önkormányzat támogatását, segítségét élvezve, sikerült túlélni a kritikus időszakot. S bár nagy tervei nem lehetnek az egyesületnek, azért lépésről lépésre megpróbálunk haladni a kijelölt úton. — Hová vezet ez az út? — Csakis előre — veszi át a szót sokat sejtető arckifejezéssel Szentesi József, az egyesület intézője. — Sok-sok éve vagyok már a csapat mellett, de hivatalosan öt éve látom el ezt a feladatkört, s ez idő alatt ilyen kilátástalan helyzetben még sohasem voltunk. Azt kell hogy mondjam, a körzetben, de talán az egész megyében is a legrosz- szabb pályával, a legromosabb öltözővel mi „büszkélkedhetünk”. S akkor a felszerelésről még nem is beszéltem. Ennek ellenére öt csapatunk szerepel a különböző bajnokságokban, ami önmagáért beszél. Ez a szám egyértelműen jelzi, hogy a labdarúgás népszerű a városban, az emberek igénylik ezt a gyönyörű játékot. S ez hitet kell hogy adjon nekünk is az összefogáshoz, a további munkához. Mert tennivalónk lesz bőven a jövőben is. Nagy János Négy csapat játszott Egerben Gödöllői tornagyőzelem Három NB I/B-s és egy NB lies férfi kézilabdacsapat részvételével rendeztek teremtornát a hét végén Egerben. A Keleti csoport listavezetője, a Török- szentmiklós, a 6. helyen álló Balassagyarmat és a Nyugati csoport 4. helyezettje, a Gödöllő, valamint a rendező Eger együttese vett részt a kupaküzdelmen. A Gödöllő eredményei: Gödöllő—Eger 33-25, Gödöllő—Balassagyarmat 34-24, Gödöllő—Törökszentmiklós 24-23. A százszázalékosan szereplő Pest megyei gárda megérdemelten szerezte meg a győzelmet és vele a vándorkupát. A gólkirályi címet is a gödöllői csapat játékosa, Bartos Gábor érdemelte ki 27 találatával. (markó) Hol van a Szerencsejáték Rt.? Nem divat a klubhűség Alig néhány nap választ el az I. osztályú labdarúgó-bajnokság kezdetéig — bizony van teendője minden illetékesnek, aki a magyar labdarúgást szereti és annak érdekében kíván tevékenykedni, hogy a gödörből kikászálódjon. Jómagam is általában szeretem a sportot, de azért a labdarúgás, az az igazi! Ezzel a sportkedvelők nagy része is valószínű, így van. Éppen a labdarúgás szeretete inspirál arra, hogy néhány észrevételt és urambocsá!, tanácsot adjak, köztük az MLSZ-nek és minden klub illetékes vezetőjének. Ne csodálkozzunk azon, hogy a labdarúgásunk olyan, amilyen, ha maga a klub vezetése sem ragaszkodik azokhoz a régen is bevált, egységes kezdési időpontokhoz. Természetesen lehetnek kivételek egy-két esetben az olyan csapatoknál, amelyek különböző kupamérkőzések miatt egy más napon játsz- szák le mérkőzéseiket. Ám az utóbbi egy-két év kezdési időpontjai is tanúsíthatják: széthúzzák, mint a rétestésztát, a különböző mérkőzések kezdési időpontjait. A játékosok túlzott vándorlása sem tesz jót. Vannak, akik az előző félévben a Honvédban, a másik félévben már a Ferencvárosban, Újpesten vagy éppen Vácott futballoznak. Ha valaki egy csapatnak szurkol, az nem szeren az ilyen sűrű csereberéket, mert felteszi magának azt a kérdést: hol van itt a klubhűség? Ez a megállapodás nem vonatkozik azokra az I. osztályú csapatokra, amelyek alsóbb osztályokból „építkeznek”. Ezzel a mindenkori csapat szurkológárdája egyetért és elfogadja őket. Ami pedig a legirritálóbb tényező, az a labdarúgásunk főszponzorának, a Szaknévsornak a tevékenykedése. Mert mi is volt idáig a helyzet? Egy kívülálló sportrajongónak az az érdeke, hogy kedvenc csapatát legalább annyit lássa a képernyőn, mint ahányszor a más csapatok is szerepelnek. Mert egy szombathelyi, soproni, - siófoki vagy székesfehérvári szurkolónak ugyanolyan elvárása lehet, mint a kispesti, ferencvárosi vagy a váci szurkolónak. Sajnos az utóbbi három csapat bajnoki mérkőzéseit láthatják a legtöbbet az őszi idényben a képernyőn. Ez nem szolgálja labdarúgásunk érdekeit, de hol van a Szerencsejáték Rt.? Miért nem járul hozzá nagyobb mértékben a tv-közvetítések díjához? Ha megtenné, talán megtörné a főszponzor Szaknévsornak az egyeduralmát. Egy ilyen lépés jobban szolgálná labdarúgásunk felfelé ívelésének útját. Blazsek János Ecser Az emlékezetes váci sportesten Bartos Ferenc (balról) polgármesterrel
