Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-03 / 52. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. MÁRCIUS 3.. CSÜTÖRTÖK Kulcsár Gergely ma is sok szállal kötődik Váchoz Túlélték a kritikus időszakot Három olimpián volt zászlóvivőnk Akik ott voltak a napokban a Váci Művelődési Házban, valóban úgy érezhették, mintha az Olimpiai Bajnokok Klubjának kihelyezett ülésén járnának. Az ott megjelent több szöuli, illetve barcelonai aranyérmes mellett olyan nagyságok is elfogadták a meghívást, mint a gerelyhajító Kulcsár Gergely. Bár ő annak idején nem állhatott fel az olimpiai dobogó legmagasabb fokára, ám két bronz- és egy ezüstérmével a legkényesebb igényeket is kielégítette. Gergely tanár úrral a nagy sikerű estet követően beszél­gettem. — Jómagam ugyan nem va­gyok tősgyökeres váci, hi­szen a nyírségi Nagyhalász községben születtem, mégis majd’ minden ide köt — hangsúlyozta a Testnevelési Egyetem adjunktusa, aki a jövő héten ünnepli 60. szüle­tésnapját. A papa szigora — Hétéves voltam, amikor szüleim a Duna-parti város­ba költöztek, s így a legfogé­Akinek sikerült 1976-ban az olimpiai győzelem: Né­meth Miklós konyább éveimet már itt töl­töttem. Az általános iskolában all round ' sportkedvelő Kulcsár Gergely a gimnáziumba ke­rülve a Váci Reménység lab­darúgója lett, méghozzá ka­pusa. Az első szenvedélynek azonban hamar véget vetett a papa szigora...-— Állandóan összevissza rugdostak, így egy idő után édesapám eltiltott a focitól, ekkor váltottam át a kézilab­dára. Ebben benne volt akko­ri testnevelő tanárom, dr. Nagy György „súgása” is, aki ugyancsak elkötelezettje volt e sikeres labdajátéknak. Az érettségi évében Kul­csár Gergely megnyerte az akkor oly divatos gránáthají- tó-versenyt a Falusi Spartaki- ádon. Ezzel meg is pecsételő­dött sportpályafutása későb­bi szakasza. — Mivel távol- és magas­ugrásban is kilógtam a sor­ból, ezért már korábban je­lentkeztem a Budapesti Hon- védban. Ám Tompay Olivért dobóedző kollégája, Rákhely Gyula meggyőzte, hogy in­kább hozzá járjak, így lettem dobóatléta. Az érettségi után a TF-en Koltai Jenőhöz, a vi­lághírű professzorhoz kerül­tem, aki kerek perec el akart tiltani a kézilabdától, ám nagy könyörgésre abba bele­ment, hogy a kapu helyett a mezőnyben játsszam. Bár Jenő bácsi már 1955-ben vég­leg visszavonulót akart fújni, én egészen 1961-ig titokban rohangáltam haza, Vácra, hogy minden labdás edzés nélkül is, de rendelkezésére álljak szeretett csapatomnak. Az utolsó sorozatok Kulcsár Gergely közben 1960-ban, a római olimpián már bronzérmet szerzett, hogy azután 1964-ben, Toki­óban valóban csak az utolsó pillanatban szoruljon le a do­bogó legfelső fokáról. — Japánban már rutinos versenyzőnek számítottam, s egészen az utolsó sorozatig vezettem is, ám ekkor a finn Nevala túldobott. Négy év múlva, Mexikóban is majd­nem ugyanez a szituáció is­métlődött meg: ott ugyan­csak az utolsó sorozatban elő­zött meg a szovjet Lusis és a finn Kinnunen. így két bronz és egy ezüst került a vitri­nembe, hiszen az 1972-es müncheni fellépésemkor már 38 éves voltam. Kulcsár Gergely tehát öt­karikás győzelem nélkül ment „nyugdíjba", ám egy dologban ma is abszolút első a világon. Ő ugyanis az egyetlen olyan sportoló, aki három egymást követő olim­pián vihette országa zászla­ját a nyitóünnepségen. Neki ez a kitüntetés Tokióban, Me­xikóban és Münchenben is megadatott. Megszállott edzők A visszavonulásom óta eltelt több mint két évtized alatt sok minden történt. 1976-ban még örülhettünk Németh Miklós montreali aranyérmének, ám azóta a magyar gerelyhajító-iskola nem igazán hallat magáról. Igaz, Paragi Ferenc 1980-ban hatalmas világcsú­csot dobott, ám nagy verse­nyen egyszer sem sikerült bi­zonyítania. Ami pedig a mai­akat illeti, a központi támoga­Kulcsár Gergely még aktív időszakában tás minimális volta nagy fé­kezőerőt jelent, ráadásul a fiatalok legtöbbjének alapve­tően más a gondolkodásmód­ja: hamar szeretnének minél több pénzt szerezni, sokat utazni. A rendkívül kemény munkától azonban jobbára húzódoznak. Ám az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy a megszállott edzőkből is sokkal kevesebb van ma, mint évtizedekkel korábban. Kulcsár tanár úr az utóbbi két évtizedben összesen 12 évet töltött Kuvaitban. A leg­utóbbi időktől ismét első — és feltehetően utolsó — ha­zai munkahelyén, a Testneve­lési Egyetemen oktat: igyek­szik minél több tanárjelölttel megszerettetni az atlétikát. Ami pedig családját illeti: nemcsak feleségét ismerte meg Vácott, de öccse ma is ott él, míg kisebbik húga a közelmúltban költözött Vác- ról Verőcére, ahol gyakran meglátogatja 83 éves éde­sanyjukat. ígérete szerint ez­után többször ellátogat a váci városi vezetők által terv­be vett sporttalálkozókra is. Kép és szöveg: Jocha Károly Tízmillió dolláros szerződés „Kelendőek” a svédek Kevés az egy kupagyőzelem Válságban a Real Örökre emlékezetes pillanat marad a lillehammeri téli öt­karikás játékok zárónapjának izgalmas versenye, a Svédor­szág—Kanada jégkorongdön­tő. Elmondható, a skandináv csapat kapusa, Tommy Salo (23) nyerte meg csapatának az aranyérmet, hiszen — mi­után a hosszabbítás sem ho­zott döntést -— sorozatban védte a kanadai hokisok bün­tetőit. Teljesítményére azon­nal felfigyeltek az észak-ame­rikai profi jégkorongliga (NHL) megfigyelői is. — Nagyon szeretném, ha Salo már tavasszal a mi edző­táborunkban gyakorolhatna! Lillehammeri teljesítménye kiforrott egyéniségre vall — mondta Don Maloney, a New York Islanders igazgató­ja. A svéd olimpiai csapat egy másik fiatal tehetsége, Peter Forsberg (20), akinek két büntetőgólja is kellett a své­dek végső győzelméhez, szin­tén az NHL felé kacsintgat. A Quebec Nordiques vezető­sége már felajánlott számára egy 10 millió dolláros szerző­dést. Nagy bajban van Spanyolor­szág egyik legnépszerűbb labdarúgóklubja, a Real Madrid. Az egyesület fölött összecsapni látszanak a hul­lámok. Miután a csapat ki­esett a Spanyol Kupából és jelenleg csak harmadik a baj­nokságban, egyedül a Kupa­győztesek Európa Kupájá­ban bizonyíthat. — A Real Madrid egy olyan klub, amely hozzászo­kott az évenkénti nagy sike­rekhez. Ha egy csapat el van kényeztetve, és már há­rom éve nem nyert bajnoksá­got vagy nemzetközi tornát, akkor válságról beszélhe­tünk. így van ez nálunk is. A vezetőségnek nem elég a három év alatti egy hazai ku­pagyőzelem — mondta Ino- cencio Arias, a Real Madrid igazgatója. Az eredménytelenség mel­lett komoly pénzügyi nehéz­ségei vannak az egyesület­nek. A Real Madrid még legalább 3,5 milliárd pezetá­val tartozik a Santiago Bernabeu-stadion felújítási munkálatait végző vállalat­nak! Péceli végletek Ha valakinek azt mondom, hogy a körzeti bajnokságban szereplő Pécelnek öt kórosztá­lyos labdarúgócsapata is van, akkor erről senkinek sem a le­hetetlen körülmények, a leküzd­hetetlen nehézségek jutnak eszébe. Pedig kivételek mindig léteznek. Ezek egyike esetünkben a pé­celi sportélet. Itt ugyanis egy­szerre jelentkezik a két véglet. Mert tény: öregfiú-, felnőtt-, if­júsági, serdülő-, valamint serdü­lő előkészítő csapata is van a kis településnek. Ám az is tény, hogy a télen csak hajszá­lon múlott az egyesület teljes megszűnése. Papp Ivor, az idén kinevezett elnök minder­ről a következőket mondta: — Napról napra élünk, de ez ma már nem lep meg senkit. Óriási eredménynek tartom vi­szont, hogy a volt elnökkel kar­öltve, s az önkormányzat támo­gatását, segítségét élvezve, si­került túlélni a kritikus idősza­kot. S bár nagy tervei nem le­hetnek az egyesületnek, azért lépésről lépésre megpróbálunk haladni a kijelölt úton. — Hová vezet ez az út? — Csakis előre — veszi át a szót sokat sejtető arckifejezés­sel Szentesi József, az egyesület intézője. — Sok-sok éve va­gyok már a csapat mellett, de hi­vatalosan öt éve látom el ezt a feladatkört, s ez idő alatt ilyen kilátástalan helyzetben még so­hasem voltunk. Azt kell hogy mondjam, a körzetben, de talán az egész megyében is a legrosz- szabb pályával, a legromosabb öltözővel mi „büszkélkedhe­tünk”. S akkor a felszerelésről még nem is beszéltem. Ennek el­lenére öt csapatunk szerepel a különböző bajnokságokban, ami önmagáért beszél. Ez a szám egyértelműen jelzi, hogy a labdarúgás népszerű a város­ban, az emberek igénylik ezt a gyönyörű játékot. S ez hitet kell hogy adjon nekünk is az össze­fogáshoz, a további munkához. Mert tennivalónk lesz bőven a jövőben is. Nagy János Négy csapat játszott Egerben Gödöllői tornagyőzelem Három NB I/B-s és egy NB li­es férfi kézilabdacsapat részvéte­lével rendeztek teremtornát a hét végén Egerben. A Keleti csoport listavezetője, a Török- szentmiklós, a 6. helyen álló Ba­lassagyarmat és a Nyugati cso­port 4. helyezettje, a Gödöllő, valamint a rendező Eger együt­tese vett részt a kupaküzdel­men. A Gödöllő eredményei: Gödöllő—Eger 33-25, Gödöl­lő—Balassagyarmat 34-24, Gö­döllő—Törökszentmiklós 24-23. A százszázalékosan sze­replő Pest megyei gárda megér­demelten szerezte meg a győzel­met és vele a vándorkupát. A gólkirályi címet is a gödöl­lői csapat játékosa, Bartos Gá­bor érdemelte ki 27 találatával. (markó) Hol van a Szerencsejáték Rt.? Nem divat a klubhűség Alig néhány nap választ el az I. osztályú labdarúgó-bajnokság kezdetéig — bizony van teen­dője minden illetékesnek, aki a magyar labdarúgást szereti és annak érdekében kíván tevé­kenykedni, hogy a gödörből ki­kászálódjon. Jómagam is általá­ban szeretem a sportot, de azért a labdarúgás, az az igazi! Ezzel a sportkedvelők nagy része is valószínű, így van. Ép­pen a labdarúgás szeretete inspi­rál arra, hogy néhány észrevé­telt és urambocsá!, tanácsot ad­jak, köztük az MLSZ-nek és minden klub illetékes vezetőjé­nek. Ne csodálkozzunk azon, hogy a labdarúgásunk olyan, amilyen, ha maga a klub vezeté­se sem ragaszkodik azokhoz a régen is bevált, egységes kezdé­si időpontokhoz. Természetesen lehetnek kivételek egy-két eset­ben az olyan csapatoknál, ame­lyek különböző kupamérkőzé­sek miatt egy más napon játsz- szák le mérkőzéseiket. Ám az utóbbi egy-két év kezdési idő­pontjai is tanúsíthatják: széthúz­zák, mint a rétestésztát, a külön­böző mérkőzések kezdési idő­pontjait. A játékosok túlzott vándorlá­sa sem tesz jót. Vannak, akik az előző félévben a Honvédban, a másik félévben már a Ferencvá­rosban, Újpesten vagy éppen Vácott futballoznak. Ha valaki egy csapatnak szurkol, az nem szeren az ilyen sűrű csereberé­ket, mert felteszi magának azt a kérdést: hol van itt a klubhű­ség? Ez a megállapodás nem vo­natkozik azokra az I. osztályú csapatokra, amelyek alsóbb osz­tályokból „építkeznek”. Ezzel a mindenkori csapat szurkológár­dája egyetért és elfogadja őket. Ami pedig a legirritálóbb té­nyező, az a labdarúgásunk fő­szponzorának, a Szaknévsornak a tevékenykedése. Mert mi is volt idáig a helyzet? Egy kívü­lálló sportrajongónak az az érde­ke, hogy kedvenc csapatát leg­alább annyit lássa a képernyőn, mint ahányszor a más csapatok is szerepelnek. Mert egy szom­bathelyi, soproni, - siófoki vagy székesfehérvári szurkolónak ugyanolyan elvárása lehet, mint a kispesti, ferencvárosi vagy a váci szurkolónak. Sajnos az utóbbi három csapat bajnoki mérkőzéseit láthatják a legtöb­bet az őszi idényben a képer­nyőn. Ez nem szolgálja labdarúgá­sunk érdekeit, de hol van a Sze­rencsejáték Rt.? Miért nem já­rul hozzá nagyobb mértékben a tv-közvetítések díjához? Ha megtenné, talán megtörné a főszponzor Szaknévsornak az egyeduralmát. Egy ilyen lépés jobban szolgálná labdarúgá­sunk felfelé ívelésének útját. Blazsek János Ecser Az emlékezetes váci sportesten Bartos Ferenc (balról) pol­gármesterrel

Next

/
Oldalképek
Tartalom