Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-30 / 74. szám

$ . PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 30., SZERDA J3 Becsületében sértették meg a lap olvasóit a Kedves Főszerkesz- imk tő Úr! ri'Sj;1 Megdöbbenéssel •'S—olvastam a Pest Megyei Hírlapban az abo- nyi gimnáziumi igazgató le­velét. Túl azon, hogy a Pest Megyei Hírlap sok ezer olvasóját a becsületsér­tésig megbántotta, félelme­tes belegondolni, hogy ilyen ember gimnáziumi igazgató lehet. Az ilyen igazgatókat el kell távolíta­ni, mert óriási veszélyt je­lentenek a tanuló fiatalok számára. Abony lakói a szé­gyentől lesütött, szemmel kell hogy járjanak, amíg ez az igazgató a városukban működhet. Úgy gondolom, joggal kérhetem, hogy ha az abo- nyi gimnázium igazgatója nem kér nyílt levélben bo­csánatot a Pest Megyei Hír­lap olvasóitól, úgy indítsa­nak pert ellene, amiért sok ezer olvasót becsületében megsértett. Ki merem jelenteni, hogy a Pest Megyei Hírlap az az újság, amely az er­kölcs és a tisztesség határa­in belül, mindig az erkölcsi normákat figyelembe véve ír. Az elmúlt 45 év alatt soha egy példányát se vásá­roltam meg a Népszabad­ságnak. De azért soha nem neveztem „szenny”-lapnak. Máté János Budapest A fenyegetőzői igazi arca Újra kongatják a vészharan­gokat. Ezúttal is a sajtósza­badság védelmezőiként ve­rik félre őket a magyar saj­tómaffia nemzetközileg is támogatott irányítói, önma­guk és vazallusaik védelmé­ben. Azok riadóztatnak, akik a pártállam hangadói, lelkes szószólói és gátlásta­lan kiszolgálói voltak. Időközben sok minden megváltozott, de néhány do­log sajnos változatlan ma­radt. A régi pártoligarchia gazdasági hatalma — a gyors ütemű vagyonármen­téssel — csak tovább növe­kedett. A tömegtájékozta­tás, az addig is birtokolt saj­tó, s évekig a rádió meg a televízió is az irányításuk alatt maradt. A legmaga­sabb közjogi méltóságunk védelmében Hankiss és Gombár szervezte meg a he­lyükön maradt egykori elv­társak tájékoztatási egyed­uralmát, amelyhez a riem- zetközi pénzarisztokrácia bi­zonyos képviselői, a Max- well-féle kétes múltú sajtó­mágnások adták, adják a külföldi támogatást. Vajon mitől és miért let­tek volna egyszerre semle­Csúcs László védelmében Tervszerű kulturális népirtás Közéleti személyiségeket, olvasóinkat kértük, hogy mondjanak véleményt Csúcs László és családja üldözte­téséről. A Magyar Rádió teljes elnöki jogkörrel felruhá­zott alelnöke, felesége és gyermekei, valamint idős édes­apja védelmében folytatjuk a vélemények közlését. Az öttagú Hörömpő család — a családfő Hörömpő Gergely rendszeresen jelentkezik írásai­val lapunkban — ezt a jól is­mert idézetet küldte el Csúcs László védelmében: „Bújt az üldözött, s felé kard nyúlt bar­langjában, szertenézett, s nem leié honját a hazában”. (Vác, Althahn u. 9.) * Csúcs Lászlónak üzenem, hogy ne álljon meg félúton, mert a 168 óra szerepét ágyútü­zes dühvei vette át a korábban jó színvonalú Gondolatjel, amelyik már teljesen gyűlölkö­dő stílusban foglalkozik a nép­neveléssel. Győrffi Miklós lep­lezetlen gyűlölködéssel küzd a gyűlölet ellen, ami végtelenül sajnálatos, hiszen a legtehetsé­gesebbek közé sorolom, ráadá­sul még úsztességesen beszél magyarul is. Baloghné Pogány Vanda (Budapest) * Magyarországon hosszú­hosszú évtizedek óta egyet­len pillanatra sem volt sza­bad a sajtó. A pártállamban gondosan kiépített sajtómo­nopólium diktatúrája a mai napig érvényben maradt, s az utóbbi négy évben még az Aczél-korszakhoz képest is szigorodott. Ne áltassuk ma­gunkat azzal, hogy kerül két-három olyan fórum — a teljes nyilvánosságnak talán ezrelékét sem képviseli —, ahol egymás közt győzködhe­tünk arról, amiről anélkül is meg vagyunk már győződve — ez csak karikatúrája a saj­tószabadságnak. Az Aczél-stáb négyéves sajtódiktatúrájából a nap­lómban ez áll: „...A pak­tum-monopólium birtoká­ban sikerült eltaposniuk a népszuverenitást, vereségre fordítaniuk a koalíció válasz­tási győzelmét, megtorpedóz­niuk a rendszerváltást, trón­ra emelniük a közéletben a Hazugságok Sikerült azt a csodával határos történelmi esélyt agyagba döngölniük, mely a század első és párat­lan ajándéka volt a magyar­ságnak, egy lehetséges sors­fordításra.” A rádió hatásmezeje a leg­szélesebb a sajtóban, napon­ta eléri a társadalom egészét, befolyásolja, programozza, vezérli a közgondolkozást, a közvéleményt Ide öszponto- sította erőit a sajtódiktatára, innen minden olyan hangot, mely a totális hatalmi restau­gesek, függetlenek ezek a pártállamból itt maradt saj­tóhiénáink? Judrpvalo, hogy ezek a sztárriporterek és vezető szerkesztők több százezres havi fizetést vág­tak zsebre, s milliós külön- jövedelmet élveztek. Jöve­delmük a Kádár-éra alatti­nak a sokszorosára növeke­dett! Forró Tamásnak példá­ul négy lap tartozik „az ér­dekeltségi körébe”. Mester Ákos is csinos kastélyt „spórolt össze” magának a Szabadság-hegyen, melyet ma a rendőrség őriz. S ezek a milliomos urak, akik szinte forrnak a kor­mányzattal szembeni gyűlö­lettől, farizeus módon akci­ót szerveznek a gyűlölet el­len. Közben pedig kígyót- békát kiáltanak azokra, akik nem értenek velük egyet, akik az érdekeiket sértik. Egyben sztrájkokkal fenyegetőznek, bojkottot hirdetnek a rádió ellen. Tün­tetéseket, felvonulásokat, tiltakozó gyűléseket szer­veznek. És ezek nevezik magukat függetlennek, ho­lott csak a kormánytól, az ellenségeiktől függetlenek. Harci eszközeik a sztáliniz­mus fegyvertárából származ­nak: hivatali főnökük életve­szélyes megfenyegetése, hisz­tériakeltés, hazudozás, üvöltö­zés az intézmény folyosóin, az alelnök székének, íróaszta­lának trágyával való bemocs- kolása, rágalmazás, Magyar- ország tekintélyének a kül­föld előtti lejáratása. És még ők nevezik magu­kat a sajtószabadság védel­mezőinek. Miközben a sza­badságában „veszélyezte­tett” sajtó 85 százaléka az ő kezükben van! Ebben az országban több mint 600 ezer munkanélkü­li van. Ha most a legpazar- lóbb közintézményünknél a már elodázhatatlan karcsúsí­tás során egy tucatnyi olyan munkatársat is kiszűrtek, akiknek igazi demokráciá­ban már évek óta semmi ke­resnivalójuk nem lett volna a rádiónál, az csak helyesel­hető! A diktatúrát legyőzni csak határozott, kemény de­mokratikus eszközökkel le­het! Taál Márton Budapest A sajtószabadság 1848-ban és ma Most, hogy a március 15-ei szónokok egy része a sajtó- szabadsággal foglalkozott, mégpedig hangsúlyosan, tisztázni kell, mit is jelen­tett 1848-ban ez a fogalom. Bizony nem azt jelentette, hogy most már bárki bármit leírhat, ami eszébe jut, s fő­leg nem azt, hogy pocskon­diázza saját hazáját. S any- nyi rágalmat írhat már a kor­mányról, a magyar nemzet­ről, amennyi neki tetszik. Azt jelentette a sajtószabad­ság 1848-ban, hogy az új­ságírók, írók immár az ide­gen hátalom cenzúrája nél­kül, szabadon szolgálhatták a magyar érdekeket. Amit leírtak, az tehát'únár nem Ausztria, hanem Magyaror­szág érdekeit szolgálta. Ez nem jelentett teljes kritikát­lanságot, de ez a kritika nem lehetett ártó, Magyaror­szág érdekeit sértő. Bizony itt volna az ideje, hogy minden újságíró, szer­kesztő, tv- és rádióriporter, műsorfelelős így fogná fel a sajtószabadság kérdését! Szenes Lászlóné Göd Nem a zászló hiányzott... Pest Megyei Hírlap Szer­kesztősége Névery Judit levélíró részére Tisztelt hölgyem! A Pest Megyei Hírlap 1994. március 21-i számá­ban olvastam az ön „Hitet, tetteket várunk” című leve­lét, amellyel teljes mérték­ben azonosulok. Felhívásá­ra örömmel tájékoztatom ar­ról, hogy a Trikolor Kft. im­már több mint három éve foglalkozik azzal, hogy egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk méltó megünnep­lésére szép zászlókkal látja el az intézményeket, vállala­tokat, valamint az egyéne-, két is. Kft.-nk a különböző mé­retű, kivitelű és minőségű magyar nemzeti színű zász­lókon kívül más nemzetek zászlóit is készíti, mind asz­tali-, mind nagyobb méretű oszlop-, illetve árboczászló formájában. Mi a március 15-ei ün­nepre felkészültünk megfe­lelő mennyiségű és választé­kú zászlóval és erre felhív­tuk a polgármesteri hivata­lok és más közintézmények figyelmét is. A zászlóvásár­lási igény azonban — mint ahogyan ön a cikkében he­lyesen megállapította — el­maradt a korábbi évek meny- nyiségétől, amit nem csak az üzleti forgalom szem­pontjából sajnálok. Mi most azt reméljük, hogy a városok, községek az országgyűlési választá­sok alkalmából bizonyosan ünnepélyessé kívánják ten­ni lakókörnyezetüket oly módon, hogy középületei­ket és a lakóházakat szép zászlókkal díszítik. Ezzel is kinyilvánítják a második szabad választás jelentősé­gé­Tisztelt hölgyem! Örül­nék, ha felhívására tájékoz­tatásommal segíthetném a cikkében felvetett nemes cél elérését. Megtiszteltetés­nek vennénk, ha arra alkal­mas időben személyesen is bemutathatnánk szerény te­vékenységünket. Tisztelettel: Kecskeméti Lajos üzemvezető Budapest VÉLEMÉNY rációt veszélyeztetné, könyör­telenül kiirtottak a sajtósza­badság nevében a sajtósza­badság kékszalagos gyilko­sai: Oly mértékben tömény az aczéli politika, kultúra, szemlélet, ízlés diktatúrája a rádiónál, meg sem ingott — naponta tapasztalhatjuk — az elbocsátások után. A nem­zetundor, a tervszerű kultu­rális népirtás évtizedek óta érvényesített programjához is mindmáig szigorúan ra­gaszkodnak; ma sem mond­hatnék erről mást, mint Szár­szón: „Meggyőződésem, hogy háborús főbűnöst ítél­tek el, olyat, teljes joggal, megérdemelten, aki sokat ár­tott ennek a népnek, de any- nyit nem ártott, mint — a rá­diónál s egyebütt — egyik­másik kulturális népirtó.” A rádió négyéves totális sajtódiktatúrája a koalíció gyalázata. Megtetézi a gyalá­zatot az, hogy magára hagy­ták a farkasveremben Csúcs Lászlót, s kiszolgáltatták a tízmilliókat bezsebelő sajtó­diktátorok mocskos hajszájá­nak (amelybe betársult, íme, az Országgyűlés sajtóbizott­sága is). Csúcs László túlzás nélkül történelmi szerepet vállalt; védelmével nemcsak az em­beri jogoknak, a történelem­nek is tartozunk. S ehhez a védelemhez nem elsősorban — a nagyon tiszteletre mél­tó, önkéntes — testőrök kel­lenek, hanem annyicska első' lépés a rendszerváltáshoz a rádiónál, hogy a Csúcs Lász­ló ellen uszító, az étert teleha- zudozó munkatársak mellett szót kapjon — szükség ese­tén Csúcs László védelmé­ben is — az igazságnak elkö­telezett, tisztességes tájékoz­tatás. Felényi műsoridőben leg­alább. Első lépésnek elég is ennyi; vérszegény igazság volna az, amely nem bír meg a hamisságok kétszeres túle­rejével. FEKETE GYULA * Érezve az üldöztetést amely a jelenben minden igaz rendszer- változtatónak sajnos kötelező­en kijár, amely magam és csa­ládom irányába több éve foly­tatódik, 1992-ben közzétett ki­áltványom záró soraival állok védelmébe nemzetben, hazá­ban gondolkodó magyar haza­fiaknak, Csúcs László és csa­ládja üldözöttéinek: Azt akar­tuk, hogy megszűnjön a féle­lem, mert demokrácia annyit is jelent, hogy nem félni, ki­szolgáltatottnak lenni, bizal­matlannak lenni, megveszte­getni! Akik a félelmet oszto­gatják, a demokrácia ellensé­gei — nincs helyük közöt­tünk! Demokratának lenni azt is jelenti, bátornak lenni — bát­ran a félelmet keltők elé állni. Az érvek fegyverével a jóaka- ratú emberekkel, a világ nép­fensége szolgálióval, ß világon szétszórt magyarsággal együtt kiáltani: A jövőben ne féljen a magyar! Ne félhessen, ne le­gyenek közöttünk a félelemkel­tők! Polgármesteri esküm után a Szentírás egyszerű, de örök igazságait idéztem, amelynek utolsó mondata így hangzott, bővítve: ,Jő pásztor akarok lenni, ki ha kell életét adja em­bertársaiért, a hazáért!” Bátran és elszántan a jóakaraté embe­rek segítségét kérve tartani aka­rom a szavam. Kummer János polgármester. (Sóskút) * A Közakarat Egyesület mély megdöbbenéssel értesült arról, hogy egyesek — néhány ön­magát politikussá kinevezett újságíró elbocsátása miatt /— Csúcs László és családja meg­fenyegetésére vetemednek. Til­takozunk mind a hazai bandi- tizmus, mind a hiányos tájéko­zottságon, illetve egyoldalú helyzetértékelésen alapuló kül­földi beavatkozások ellen! Közakarat Egyesület dr. Ko­vács Attila helyettes elnök (Bu­dapest, Pf. 689) (Holnap folytatjuk) História Bessenyei György Bugyi községben Bugyi község a 18. században Beleznay Miklós Duna melléki református főgondnok birtoka volt. Beleznay tá­bornok pártfogoltja volt a fiatal Bessenyei György. A tes­tőrtiszt írót az ő kívánságára — és a királynő, Mária Te­rézia elképzelésének megfelelően — a Bugyi községben 1773-ban megtartott református konferencia az akkor megszervezett főkonzisztórium titkárává választotta. Az újonnan létrehozott testület feladata az volt, hogy az egyházi ügyeket a református egyházkerületek ne kü­lön, hanem egységesen terjesszék fel Bécsbe. Elnöke Bc- leznay Miklós lett, így Bessenyei főnöke volt néhány évig. Bessenyei 1765 és 1782 között számtalan alkalom­mal megfordult a faluban. Beleznay kastélyában tisztel­ték és becsülték az írót. Kazinczy Ferenc jegyezte fel, hogy fiatalon az a megtiszteltetés érte, hogy pataki diák­ként 1773-ban, Mikiós-napkor a kollégium névnapi kö­szöntését ő adhatta át Beleznaynak. „Bugyiban mulat­tunkban szó esék Bessenyei György felól, aki ekkor nagy kegyeiben állott mind a generálisnak, mind báró Grátzné áltat a császárnénak, s így alkalmasnak tartaték arra, hogy a protestánsok neveikben készült esedezéseket be­nyújtsa”— írta. Itt kapta Kazinczy az első Bessenyei-kö- tetet ajándékba: „Bugyiban engem, nem tudom már ki­csoda, megajándékoza Bessenyeinek Eszterházi Vigassá- gai-val s Agis-ával, s én ezeket elragadtatással olvastam.” Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom