Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-03 / 52. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP TERMÉSZETBARÁT 1994. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK 7 A természet kalendáriuma Március — tavaszelő I Március nevét Marstól, a . küzdelem és a háború istenétől kapta. Eleinte azonban Mars nem a háború, hanem a tavaszi, vetések védelmezője volt, aki távoltartotta a vetésektől az elemi csapásokat. Régi kalendáriumokban találkozhatunk a március régies neveivel. így hajdan nevezték böjtmás havának vagy tavaszelőnek is. Március az ébredés hónapja. Olykor-olykor néhány napra még visszaköszönt a tél, de a tavasz végül győzedelmeskedik. A napsugárzás mind erőteljesebb, a nappalok fokozatosan hosszabbodnak. Ezt jelzi a hónap jeles napja, a tavaszi napéjegyenlőség is. Régi kalendáriumok március hónapról is jegyeztek fel szokatlan időjárásokat. így Kr. u. 44 márciusának második felében Itáliát félelmetes hideghullám árasztotta el, s óriási havazások is voltak. 1190 márciusában a keresztes hadak szenvedtek igen sokat egy erős márciusi fagyhullám miatt. Ezzel szemben a krónikák szerint 1420-ban olyan meleg március volt, hogy a hónap második felében virágba borultak a rózsafák. 1707. március végén hatalmas mennyiségű hó esett Brassó környékén. Márciusban az egyre erőteljesebb napsugárzás hatására megindul a természet. A hóolvadás duzzasztotta rügyek már a tavaszi ébredést jelzik. Szemet gyönyörködtető látvány, amint egy-egy fa vagy bokor rügyei kipattannak, és kifestenek az első ráncos, zöld levélkék. A hosszabbodó nappalok és az erősödő meleg hatására egyre több vadvirág bontogatja szirmait. Míg februárban csak néhány, legkorábban virító fajjal találkozhattunk, addig márciusban már jóval nagyobb a választék. A kora tavasz első virágai gyakran fehéres vagy zöldes színűek. Mintha a nap erejének gyengeségét tükröznék. Ahogy telik az idő, egyre több szín jelenik meg a sárgától a liláig, és ezeknek megany- nyi változata. A márciusi erdei tisztások, rétek egyik jellegzetes növénye, egyúttal ékessége is a le- ánykökörcsin (1. ábra). Még szürkés-barnás mozdulatlanságban dermednek az erdei tisztások, legelők és sziklagyepek, amikor a leánykökörcsinek lila szőnyegei virágkelyheikkel beharangozzák a tavasz érkezését. Mivel ezekben az időkben még gyakoriak az éjszakai kemény hidegek, a virágokat ko- csányaikkal együtt sűrű, selymes szőr védi a hidegektől. Mintegy valamennyi virág külön bundácskába burkolódzik. A leánykökörcsin mellett szinte azonos időben virítanak más, ám jóval ritkább kökörcsinfajok is. Valamennyi fajuk védett, ezért tilos .leszedni, töveit kiásni. Szintén szép, nagy, aranysárga virágaival tűnik szemünk elé a tavaszi hérics (2. ábra). Feltűnően szép virágairól kapta tudományos nevét. A görög—laün hitregékben szereplő Adonisz, a férfiszépség istene volt a névadója. A tavaszi hérics igszi sztyeppnövény, ezt elteijedése is igazolja. Keleten egész Kö- zép-Ázsiáig elteijedt, míg nyugat felé már csak szórványosan fordul elő. Nálunk elsősorban a hegy- és dombidéki sztyepprétek gyakori, védett növénye. Virágai hetekig virítanak. A rügyező, zölden levelező ágak, a rétek, erdők virágszőnyegjei március végére végleg kihirdetik — megjött a taAndrési Pál Miről ír a Természetbúvár? Természetkedvelők figyelmébe ajánljuk a Természetbúvár magazin épp most megjelent legfrissebb számát, amelynek címlapján a trópusi esőerdők lakója, a vörös szemű leveli béka hívja föl magára a figyelmet. A határok nélküli zöld Európáért címmel Lalumiére asz- szony, az Európa Tanács főtitkára vonja meg a szervezet természetvédelemmel kapcsolatos tevékenységének mérlegét. Kanada és az USA határán, Alaszka peremén van földünk egyik legzordabb hegyvidéke, a Szent Illés-hegység. Erről szól a zoológiái szakértő sok szép képpel illusztrált érdekes írása. Szeleczky Zoltán országgyűlési képviselő a védett területek tulajdonviszonyának rendezésére hivatott törvényjavaslat „titkaiba” enged betekintést. A környezeti nevelés tárgykörében újabb kiváló szakemberek teszik közkinccsé a pedagógusok számára különösen értékes-hasznos tapasztalataikat. A letűnt idők vadvízországára emlékeztet A zabolátlan folyó gyermekei című, a Tisza mesebeli holtágairól szóló írás. Akvaristák, terraristák, dísznövénykedvelők számára gyakorlati tanácsokkal szolgál az újság. A Földtani örökségünk pályázat felhívása, a Találkozás a természettel fotópályázat eredménye is megtalálható a Természetbúvár idei első számában. Minden természetszeretőnek sok érdekességet kínál, az általános és középiskolásoknak, a pedagógusjelölteknek és tanáraiknak pedig különösen fontos ismereteket nyújt a Természbúvár magazin. Környezetszennyezés Biatorbágyon Borszoknya helyett borhulladék Fényképezni nem engedtek, ezért egy korábbi felvételt teszünk közzé az egykori Zsámbé- ki Medence Mgtsz alsómajori telepén uralkodó helyzetről Horváth Imre felvétele Biatorbágyon, az Alsómajorban, a volt disznóhizlalda épületében 1500 tonna bőrhulladék áll hegyekben, zsákokban és hordókban. Az ablaknyílásokon kilógnak a bőrcsíkok, kesernyés szaguk messziről érezhető. Az elmúlt hónapban egy szélvihar a hulladékra szakította az egyik épület tetejét. A befolyó csapadékvíz kimoshatja a bőrben lévő nehézfémeket a talajba... A bőrhulladék története 1989-ben kezdődött, mikor a HÉGÉP Kisszövetkezet és annak vezetője, Gyuricska Imre a Zsámbék, Páty és. Biator- bágy területén működő, az akkor még Zsábéki Medence Mgtsz-szel bérleti szerződést kötött bőrfeldolgozó működtetésére. Ezt elviekben a bia- torbágyi tanács is támogatta. Gyuricska úr bőrszoknyát, bőrlabdát és cipőtalpat mutatott az illetékeseknek, ezeket kívánta a disznóhizlalda helyén a hulladék feldolgozásával elkészíteni. Elkezdték szállítani, a nyersanyagot a majorba. Hamarosan azonban fény derült arra, hogy a vállalkozás nem csupán ebből áll, és a bőrhulladék mellett hamarosan lyukas hordókban cián és más veszélyes hulladékok is megjelentek. Amikor ez kiderült, a tanács és a téesz visszavont minden megállapodást, de elkéstek, a major már megtelt. A hízók helyére került hulladék sorsáról megindult a huzavona. A Közép-dunavölgyi Vízügyi és Környezetvédelmi Hatóság többször behajthatatlan bírságot szabott ki a kisszövetkezetre. A cég ugyanis időközben tönkrement, felszámolása csak napjainkban ért véget. Utoljára Gyuricska urat még rajtakapták, hogy a kaput, kiemelve újabb adag hulladékot szeretett volna becsempészni. Feljelentés után a rendőrség megszüntette az eljárást, az ügy nem számított betörésnek. A hatóságoknak végül sike- ült annyit elérniük, hogy a folyékony veszélyes hulladékokat elszállították, a bőr azonban továbbra is maradt. A frissen választott polgármester egyeztetést kezdeményezett, három minisztériummal levelezett — sikertelenül. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium állásfoglalása lényegében az volt, hogy így a hulladék nem veszélyes. Megoldás nem született, a legjobb mindig az, ha minden változatlan marad. A további próbálkozások is lényegében itt értek véget. A különvált biatorbágyi Dózsa Tsz két, feldolgozást ígérő vállalkozóval próbálkozott — mindketten szélhámosoknak bizonyultak. Egyikük gépe és szabadalma bemutatásánál tovább nem jutott, a másik hatalmas összeget kért. így telt-múlt az idő, a hulladék tömörödött, és bomlott tovább, míg egy éjszakai szélvihar tetőt bontott, és a „biztonságos tárolás” véget ért. Az új helyzetben először Görög József, az Agrár-Gazda Szövetkezet elnöke kongatta meg a vészharangot. A HÉGÉP-et felszámoló céggel együtt megoldási alternatívákon gondolkodnak, melyekből ígérete szerint nemsokára javaslatok születnek. Ezek lényege várhatóan az tesz, hogy biztonságos helyre kell szállítani a hulladékot. Görög úr már kérte a helyi képviselő-testület segítségét is. A polgármester a javaslatokra március 8-ig vár, azután feljelentést tervez a számos környezetszennyezési veszély miatt. Gyuricska úrról és „cégeiről” kiderült, hogy hasonló trükkös megoldásokkal megyénket és az országot „tele- pettyezték”. Ezek történetére és sorsára a későbbiekben visz- szatérünk. Nánási Tamás Fegyvertelen Nimródok A természetfotózás talán legizgalmasabb, ám egyik legnehezebb formája a madárfotózás; hozzáértő, elméletileg- technikailag felkészült embert kíván. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy a fotós diplomával rendelkező madártantudós tegyen, ám nem árt — enyhe túlzással élve —, ha meg tudja különböztetni mondjuk a szürkevarjút az ökörszemtől... Alapvető madártani ismeretre már csak azért is szükség van, mert ezzel saját munkánkat könnyítjük meg. Ha ismerjük a fényképezendő madár szokásait, élőhelyeit, feltételezhető előfordulását, az már fél siker. Utána már „csak” be kell cserkészni, netán leskunyhóban várni türelemmel, hogy lencsevégre kaphassuk tollas kedvencünket. Viszonylag könnyebb helyzetben vagyunk, ha felvételünk tárgya a vízparton bogarászó, netán fészkén ülő vagy fiókáit etető madár. Jó néhány fokozattal nehezebb egy elfogadható röpkép készítése. A légi tomamutatványo- kat végző, a puskagolyó sebességével nyilazó szárnyast csakis technikailag felkészült, biztos kezű „vadásznak” érdemes célba venni. Ehhez — mint már korábban említettük — nélkülözhetetlen a teleobjektív. Ne keseredjünk el, ha negatívunkon eleinte elvétve akad elfogadható felvétel, hiszen a tovasuhanó madár a másodperc tört része alatt kirepül gépünk keresőjéből. Az az igazság, hogy a röpképek készítésénél nemcsak biztos szemre, kifogástalan reflexre — de jókora adag szerencsére is szüksége van a fotósnak. Kép és szöveg: Tóth Sándor
