Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-26 / 71. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULI OLD 1994. MÁRCIUS 26., SZOMBAT Magyar számla? Tüntetés Meciar mellett Állásfoglalás Erdélyből Nemzeti öntudatra van szükség Több ezren tüntettek csütör­tökön Pozsony főterén Vla­dimír Meciar volt szlovák miniszterelnök mellett —je­lentette a CTK cseh hírügy­nökség. A demonstrálok el­ítélték az új, Jozef Morav- cik vezette szlovák kor­mány által elrendelt szemé­lyi változtatásokat, így töb­bek közt a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének levájtását. „Éljen a Meciar-kor- mány!”, „Gyalázat az áru­lókra!”, „Leváltani Kovác elnököt!” — kiabálták a gyűlés résztvevői, és erős hangot adtak azon meggyő­ződésüknek, hogy az őszi parlamenti választások nyo­mán a posztjáról nemrégi­ben távozni kényszerült ked­vencük ismét visszatérhet a Észak-Korea riadókészült­ségbe helyezte fegyveres erejét, s kettőzött ütemben tart szárazföldi és légi had­gyakorlatokat. Közvetlen provokáció azonban nem történt a két Koreát elválasz­tó demilitarizált övezetben — közölte tegnap a Yonhap dél-koreai hírügynökség, Ri Bjong Te védelmi miniszter kijelentését idézve. Szöulban a dél-koreai kor­mány biztonsági ügyekben il­letékes tagjainak megbeszé­lésén elhangzott, hogy az észak-koreai vezetés ellenőr­zi sürgősségi távközlési háló­zatát, és minden utazást meg­tiltott állampolgárainak, arra kormányfői székbe — mi­ként az egyszer már megtör­tént. Maga Meciar nem vett részt a tüntetésen. Vladimir Meciar volt szlovák miniszterelnök megállapítása szerint az új pozsonyi kormánykoalíció rá van utalva a szlovákiai magyar pártok parlamenti támogatására. A Zemedelské Noviny című prágai lap tegnapi szá­mában közölt interjúban egyebek közt kijelentette: „Miként annak idején Ján Carnogursky kormányának, most a jelenlegi kormány­nak is benyújtották a szám­lát a magyar politikai pár­tok, és ezt a számlát a kor­mány — akarva, nem akar­va — kénytelen lesz kifizet­ni.” hivatkozva, hogy háborúra kell készülniük. A dél-kore­ai nemzetbiztonsági hivatal igazgatója elmondta: Phen- jan a háború elkerülhetetlen­ségét hangoztatja. Dél-Korea számára elfo­gadhatatlan az, hogy Észak- Korea atomfegyverekkel rendelkezzék, ugyanakkor Szöul nem kívánja azt sem, hogy Észak-Korea elszigete­lődjék a világtól — fejteget­te újságíróknak Kim Jung Szán, a Japánban tartózko­dó dél-koreai államfő teg­nap. Szöuli hírek szerint eközben a KNDK-ban fo­kozták a hadsereg harcké­szültségét. A Romániai Magyar Keresz­ténydemokrata Párt megalaku­lása óta határozottan a magyar keresztény értékek ápolására és megőrzésére kötelezte el ma­gát. Ez elengedhetetlenül fon­tos ahhoz, hogy megmaradhas­sunk és megőrizhessük identitá­sunkat. Erdélyi szórványaink helyze­te egyre kétségbeejtőbbé válik, de a tömbök helyzete sem ke­csegtető. Romániai magyar né­pünk egyre inkább a társada­lom perifériájára szorul, egyre inkább áldozatául esik a nega­tív diszkriminációnak. Ebben a kilátástalan helyzetben, ha már gazdaságilag nem várhatunk hathatósabb segítséget elszegé­nyedett anyaországi testvére­inktől, a szellemi táplálékot nem nélkülözhetjük. Ebben a szomorú helyzet­ben valóságos felüdülést és erő­forrást jelent a Duna Tv. Végre egy kézzelfogható bizonyíték: Törődnek velünk! Hihetetlen anyagi áldozatokra vállalkoz­nak családjaink, csakhogy lát­hassák, hallhassák. Annál job­ban fájt a hír, hogy anyagi tá­mogatás hiánya miatt állítólag veszélybe kerülhet ez a szinte egyetlen örömünk. Nagyon rosz- szul esik, mikor magukat ma­gyarnak mondó pártok és szer­vezetek úgy beszélnek, hogy „úsztatják a feleslegesen kido­bott pénzt a Dunán”. Talán már ennyire sem illik törődni velünk? Felkérjük azért az ille­tékes magyarországi szerveze­teket, pártokat, a kormányt és a parlamentet, ne sajnálják anyagilag is, erkölcsileg is min­den szükséges támogatást meg­adni a Duna Televíziónak. Részlet Csakhogy a műholdas tv- adást nem mindenki engedheti meg magának. A kábeles adás pedig igen bizonytalan: sok vá­ros polgármestere csak azért is megtiltja, hogy a kábeles adás­ba bekapcsolják a Duna Tv-t. így még mindig igen sokunk­nak egyetlen kapcsolata a ma­gyarsággal az egész Erdélyben fogható Kossuth rádió. Né­pünk nagyobb része ebből kap naponkénti szellemi táplálékot, tájékozódást, irányítást. Azért üdvözöltük örömmel, hogy a rádióból elmaradnak a nemze­tet, a kormányt, nemzeti értéke­inket gyalázó, „magas filozó­fiai” mezbe burkolt ellenséges támadások, s a rádió végre va­lóban semlegesen, pártos elfo­gultság nélkül, de magyar nem­zeti szellemben kezd szólani hozzánk. A magyar rádiótól ugyanúgy elváijuk a magyar nemzeti értékek szolgálatát, ahogy a német, vagy az angol rádió a saját nemzeti értékeit sugározza és nem azok ócsárlá- sát. Elhisszük, sőt biztosak va­gyunk benne, hogy a magyar vezetés is elkövetett jó néhány hibát kormányzása négy éve alatt. Nem kívánjuk ezeket el­hallgattatni. De az eredmények feltárása nem lehet kevésbé fontos, mint a hibáké. A min­dennapos gyalázkodással pe­dig felesleges a magyar rádiót terhelni, elvégzi azt hatható­san, mindennapi szórakoztatá­sunkra, a szomszédaink rádiója. Azért nem értjük azok tilta­kozását és méltatlankodását, akik a rádióban beállott válto­zásokat botrányosnak és de­mokráciaellenesnek nyilvánít­ják. Ezek a csoportok szó nél­kül mentek el az olyan „objek­tív” megállapítások mellett, hogy „aki magyarkodik, az mu- csai”, vagy „a bennszülött ma­gyar kultúra csak a fütykösig, s a bő gatyáig juthat el”. Az nem volt sem botrányos, sem antide­mokratikus. Igaz, hallunk mi naponta ennél durvábbakat is, de elegünk is van belőle, nem kívánjuk a saját rádiónkból is ugyanazt a hangot hallani. A Kossuth klub műsorát hallgat­va kénytelenek volnánk azt hin­ni, hogy Magyarországot egy legjobb esetben tudatlan kontá­rokból álló felelőtlen társaság kormányozza, hogy a világkiál­lítás, amit alig várunk, kataszt­rofális hiba, hogy az államadós­ság terhéért nem a kommunis­ta vezetés, hanem a mai kor­mány felelős, stb. Nem most, sokkal régebben kellett volna megtisztítani a rá­diót szomorú múltunk kísérleté­től. De így is köszönjük Isten­nek és az illetékeseknek, hogy vállalták a tisztogatás nehéz fel­adatát, s vállalták az előre látha­tó gyalázkodás kellemetlensé­geit. Isten áldását kéijük a rá­dió és televízió lélek- és nem­zetmentő munkájára. Kijelentjük, az erdélyi ma­gyarságnak legalább a 80 szá­zaléka így gondolkozik. Kér­jük, ellenőrizzék. És arra kér­jük a médiák vezetőségét, gon­doljanak továbbra is a határo­kon túl rekedt magyarság szem­pontjaira a műsorok összeállítá­sánál. Mint a rabok a börtönabla­kon bejövő sugarat, úgy fogjuk ezután is napról-napra várni a magyar rádió és televízió lelki­szellemi táplálékát. A Románia Magyar Kereszténydemokrata Párt vezetősége A nagyvilág hírei % Für Lajos a „Honvéde­lemért” kitüntetést adomá­nyozta a Don-kanyarban elesett magyar katonák emlékének ápolása terén kifejtett tevékenységéért a voronyezsi Pjotr atyának. Két brit ENSZ-katona megsebesült tegnap, amikor egy, a boszniai szerbek által kilőtt tüzérségi lövedék az UNPROFOR táborhelyén csapódott be Bugojnóban. * Hatmilliárd dolláros hi­telkerettel sietett az Egye­sült Államok kormánya és az amerikai központi bank csütörtökön Mexikó segítségére a politikai gyil­kosság miatt keletkezett pénzügyi és társadalmi fe­szültség csillapításáért. Y Dél-afrikai csapatok nyo­multak be csütörtökön Ciskei bantusztánba, amely ezzel hi­vatalosan is a pretoriai veze­tés ellenőrzése alá keriUt. * A kirgizisztáni Majli- Szaj városának egyes ne­gyedeiben magas radio­aktív sugárszintet mér­tek, amelyet nukleáris robbanótöltetek ötvenes évekbeli gyártásakor ke­letkezett hulladék okoz. Y A napokban aknaásás közben tömegsírra bukkan­tak Magdeburg egyik ne­gyedében, s a 32 csontváz­zal együtt ismét felbukkan­tak azok a fantáziadúsnak tűnő feltevések, hogy az ön­gyilkos Hitlert, hitvesét Éva Braunt és a führer „Blondi” nevű juhászku­tyáját Magdeburgban te­mették el — jelentette a berlini Die Welt tegnapi számában. Észak-Korea riadókészültségben Elkerülhetetlen a háború? EGY HÉT Hány éves a kapitány? A hír szent, a vélemény szabad — tartja az ismert an­golszász mondás, amely idehaza is igen népszerű. A vélemény olyannyira szabad, hogy bárki bármit, ha nem is bárhol, de leírhat, műveltségének vagy művelet- lenségének, ízlésének, vagy ízléstelenségének, kultúrájá­nak vagy kultúrálatlanságának megfelelően. A vélemény tehát szabadabb, mint valaha, de a hír vajon mitől és med­dig szent? Különösen akkor, ha hírértéke vitatható. Szegény Stefan Zweig még elborzadva írta az első világ­háborúról, hogy ekkor jelent meg először intézményesen a tudatos dezinformáció. Adatokban, arányokban, időpontok­ban, mindenben. Azóta e század ebben is minden elképzel- hetőt felülmúlt. A szomorú emlékű szarajevói piactéri esemény után a hírügynökségek napokon át ontották az egymásnak ellent­mondó híreket. Szerbek vagy bosnyákok, rakéta vagy po­kolgép — megannyi jelentés és cáfolat kuszálta össze a vi­lág közvéleményét. Az már nem is meglepő, hogy a NATO által lelőtt négy harcigép esetében a Brüsszelben megnevezett repülőtér parancsnoka még huszonnégy óra múlva is azt bizonygatta, hogy nem történt semmi, támasz­pontjáról egyetlen gép Sem szállt fel. Láthatjuk, a hír szent. És békében is az. A héten ismét napirendre került az Országházban a bősi szörnyeteg ügye. Régen nem tapasztalt foghíjas széksorok között, ugyan­csak régen nem tapasztalt, a ’80-as évek végét idéző stílu­sú vita zajlott a legújabb, már így is elkésett megoldásról: Fenékküszöb, vagy a szivattyúzás mentheti meg a Sziget­közt? A helyzet drámaiságát csak fokozta az újabb baleset: az ukrán tolóhajó katasztrófája után vasárnap a másik zsi­lipkamra is tönkrement, kiszakadt a kapu, és az ötszáz ton­nás szerkezet összeroppant. Emiatt bizonytalan ideig a Duna nem hajózható. Ugyanakkor a beruházás vezérigaz­gatója, Binder úr indulatosan nyilatkozott, miszerint szán­dékosan idézték elő a szerencsétlenséget. Az ukrán hajó — amelyet még mindig nem sikerült kiemelni — részeg kapi­tányáról egyébként úgy tudtuk, hogy öngyilkos lett, ám Binder, úr ezt is jobban tudja: „Az ilyen jellegű balesetek­nél a kapitányok nem szokták magukat felakasztani. Ugyanúgy, ahogy azért sem akasztja fel magát senki, mert megkarcolódik az autója.” Ez utóbbiban van némi igazság, a hasonlat mégis elképesztő. Tételezzen fel gyilkosságot a szakértő, a kiszáradt Szigetköz, a kiürült meder, a megvál­toztatott országhatár és a balesetek miatt hajózhatatlanná vált folyó, mindannyiunk kincse azért nem hasonlítható egy autókarcoláshoz. Arról nem is beszélve, hogy mi itt a hír és mi a vélemény... Vannak aztán más horderejű hírek is, amikor látszólag minden igaz, csupán apró finomításokat kell elvégezni. Ilyen jereváni rádióeffekuissal ajándékozta meg a T. Házat kedden egy szabad demokrata képviselő. Felszólalásában osztrák—magyar hidegháborúról beszélt, botrányosnak ne­vezve a Burgenlanddal szomszédos térségben kialakult helyzetet. A honatya szerint az egész Dunántúl erről be­szél, mivel több, újonnan nyílt átkelőhelyen tiltották meg a mezőgazdasági gépek forgalmát, így a magyar gazdák — ilyen benzinárak mellett — csak nagy, gyakran száz kilo­méteres kerülővel tudják elérni az egyébként néhány száz méterre lévő határon túli földjeiket. Nemcsak a parlament és a tévénézők, hanem a belügyminiszter is meglepődött a képviselő szavain. Válaszában kifejtette, hogy kizárólag burgenlandi gazdákat érint a megállapodás, fel is sorolt név szerint öt apetloni személyt, akik nem tudtak traktora­ikkal átjönni a határon. Sem a belügyminiszter, sem a ha­társzervek nem tudnak arról, hogy magyar gazdáknak ausztriai földművelési igénye lenne. Mindenesetre nem volt haszontalan a felszólalás. A képviselő vagy az osztrák benzinárak miatt aggódik, vagy valami szabálytalanság tör­tént a kárpótlás terén. Bár még nincs földtörvény, az tudva­levő, hogy külföldi állampolgárok egyelőre nem juthatnak magyar földhöz. Ez, ha nem is hír, de legalább szent. Árra is akadt példa, amikor a hír szereplője már nem ala­kíthatja — cáfolhatja — a róla szóló jelentéseket, megte­szik ezt mások. Itt van például egy sajnálatos baleset. Az MSZP sajtóirodája hétfőn értesítette az MTI-t, hogy Béké­si Lászlót, a szocialista párt országgyűlési képviselőjét szo­kásos reggeli testedzése során vasárnap sportbaleset érte. Eddig úgy képzeltem, nem állok annyira hadilábon a ma­gyar nyelvvel, ám lehet, korai ez az öröm. Ez a mondat ugyanis meglepően hasonlít az elmúlt évtizedek pártzsar­gonjaihoz. Benne van, amit tudunk, és elrejti, amire kíván­csiak lennénk. Az érintett a megnevezett párt képviselője, ezt tudtuk. Az egyetlen információ, hogy sportbaleset érte. A többi bővítmény csak ködösít. Megtudjuk, hogy a képvi­selő rendszeres testgyakorló, egészségét ápoló-megőrző gyakorlatait a nap korai szakaszában végzi, továbbá azt, hogy vasár- és ünnepnapokon sem feledkezik el a mozgás­ról. Ám a testedzés és a sportbaleset igen csak tág fogal­mak. Mit csinálhatott a képviselő? Sárkányrepülővel akart leugrani a Citadelláról, netán vitorláshajójával viharba ke­rült a Horn-foknál*, vagy megbokrosodott alatta egy teli­vér? Örök homály fedné ezeket a kérdéseket, ha — kissé meglepő módon — a hírügynökség nem tette volna hozzá, hogy más forrásokból úgy értesült, hogy a képviselő futás közben botlott meg, elesett és több bordája eltört. Ez némi­leg emberibben hangzik, mint a párt sajtóirodájának tested- zéses, sportbalesetes közleménye. A teljességhez hozzátar­tozik, hogy mindkét jelentés megemlíti, hogy a képviselőt megműtötték és további ápolásra szorul. T ermészetesen nem Békési úr sorsán kívántam gúnyo­lódni, csupán a két hírforrást elemeztem. Amíg az első nyelvtanilag tűnt problémásnak, a második mint­ha anatómiai kételyeket támasztana. Csak azt ne mondja senki, hogy ez is a kampány része. Székely Ádám * A fogalmat földrajzi értelemben használom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom